Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-28 / 279. szám
\ NÉPÚJSÁG, 1981. november 28., szombat 3. Korszerű szemlélettel, korszerű módszerekkel Beszélgetés Markovics Ferenccel, a megyei tanács elnökével A közelmúltban Egerben, tanácsi aktívaértekezletre került sor, amelyen a megye tanácselnökei, a járási hivatalok elnökei vettek részt, s amelyen a pártszervek is képviseltették magukat. Ezen a tanácskozáson Markovics Ferenc, Heves megye Tanácsának elnöke több ízben is hangsúlyozta a korszerű módszerek alkalmazását a tanácsi munkában. — Eddig talán gond volt e téren? — Hadd kezdjem pártunk XII. kongresszusának egy megállapításával: „A tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási jellege tovább erősödött. A tanácsok megfelelően élnek önállóságukkal és hatáskörükkel. A község- és város- politikai céljaikat egyre jobban az egész társadalom érdekeinek figyelembevételével határozzák meg. A jövőben fordítsanak még nagyobb figyelmet a hatáskörükbe tartozó szervek és intézmények irányítására, munkájuk összehangolására, az állampolgárok ügyeinek érdemi, gyors intézésére, a lakosság ellátásának javítására”. Az idézetből kiindulva én is azt mondhatom el, hogy az elmúlt időszakban Heves megyében a tanácsok általában elvégezték a <rájuk bízott feladatokat többnyire jó, alapos munkát végeztek. Mégis szükség van a szemléletváltozásra, hiszen napjaink megváltozott körülményei között ma már másképpen kell dolgozni, mint akár két, vagy három évvel ezelőtt is. Miről is van valójában szó? Arról, hogy napjainkban megnövekedett a minőség szerepe. Ha a munkát értékeljük, egyre inkább a hogyan kerül előtérbe, míg korábban a mennyi volt az érdekesebb. Eddig sem volt elég, de a jövőben még kevésbé lesz az, hogy a tanácsok foglalkoztak ezzel, vagy azzal a témával, megtárgyalták az ilyen, vagy olyan tárgyú előterjesztéseket, ennyi és ennyi ezer ügyet bíráltak el, ennyi és ennyi hatósági döntést hoztak. A megítélés alapja a jövőben, értem ez alatt már a holnapot is, csakis az lehet, hogy a feladatokkal megfelelő időben foglalkoztunk-e és megtaláltuk-e a . megoldás legcélravezetőbb útját. A döntéseket tehát alapos előkészítéssel, időben kell meghozni, majd biztosítani szükséges a végrehajtás tervszerűségét, szervezettségét és az ellenőrzését is. Az eddiginél — elismerve a végzett munkát — tehát korszerűbb szemlélettel, korszerűbb módszerekkel kell tevékenykednünk a tanácsi munka minden szintjén, minden beosztásban. Megszabadulni a bürokratikus vonásoktól — Az említett aktívaértekezleten az is elhangzott, hogy a tanácsi munka eredményességé döntően a testületi munka minőségétől függ. A testületi tevékenységre azonban jó néhány esetben csupán a formalitás volt a jellemző. Megtartották az ülést, kipipálták, és semmi érdemi döntés vagy állásfoglalás nem született. — Biztosan volt ilyen is. Azt azonban mindenképpen el kell mondani, hogy a testületek tevékenysége, különösen az utóbbi években, igen sokat fejlődött, tervszerűbbé, előrelátóbbá és meghatározóbbá vált. Azzal azonban egyetértek, hogy az előttünk álló időszakban egyik legfontosabb feladat lesz a működés hatékonyságának növelése. A testületeket meg kell szabadítani működésük formális elemeitől, a bürokratikus vonásoktól, a terjedelmes előterjesztésektől, a felesleges, az általános, az ügyet nem szolgáló határozatoktól. Mondok erre is egy példát. Egyik községi végrehajtó bizottságunk tízoldalas előterjesztést tárgyalt meg, s hozott olyan határozatot, amelyre semmi szükség nem volt. „ Ugyanis az ügyben érintett szakigazgatási szervnek minden határozat nélkül, feladatköré- i bői adódóan is meg kellett oldania azt, amelyre a fölösleges határozat született. Ugyanakkor viszont nagyon fontosnak tartjuk, hogy a tanácsi tisztségviselők állandóan kísérjék figyelemmel a társadalmi, szervek, a tanácstagok, az állampolgárok jelzéseit, s a helyi tanácsi testületek pedig jogszabályi előírás nélkül is tűzzenek napirendre minden olyan, a települést, a lakosságot érintő kérdést, amely foglalkoztatja a helyi közvéleményt. Ma már — éppen a demokratizmus fejlődése következtében — az emberek egyre élénkebben érdeklődnek a közügyek iránt, és jogosan várják el a kérdések érdemi megválaszolását, a határozott intézkedéseket. Nem arról van szó tehát, hogy mechanikusan növeljük a testületi napirendi pontok számát. Erre nincs szükség. Annál inkább szükség van azonban az okos, helyi politizálásra, a lakossággal való szót értésre, a fejlődést elősegítő tettekre. Az érdekek ütköztetése — Az előzőekben szó esett a demokrácia fejlődéséről általában. Konkrétan: miért fontos a testületi munkában a demokrácia érvényesülése? — A magam részéről igen lényegesnek tartom, hogy a testületi üléseken, vagy más fórumokon, éppen a demokráciából fakadóan nyílt, alkotó szellemű viták bontakozzanak ki. Az ilyen viták ugyanis a cselekvést elősegítő módon ütköztetik az érdekeket, segítik a jó elgondolások kialakítását. S akit ilyen vitában győznek meg, az teljes szívvel vesz részt az elhatározott feladatok teljesítésében. Nyilvánvaló tehát, hogy múlhatatlanul fontos az ilyen szellemű testületi tevékenység, az aktivitás, a cselekvőkészség kibontakoztatása. Ehhez kapcsolódva, az is alapvető fontosságú azonban, hogy a tanácsi vezetők ne engedjenek az apparátus időnkénti nyomásának, amely arra hivatkozva, hogy nincs pénz, vagy hiányzik más feltétel, meg- valósíthatatlannak minősíti a tanácstagok és társadalmi szervek egyébként reális javaslatait is. A demokratizmus fejlesztése egyébként nem csupán a testületi munkában lényeges, hanem a tanácsi élet minden területén. Tisztán kell látnunk, hogy a lakosság érdekében elvégzendő feladatainkat csakis a lakossággal együtt tudjuk megoldani. Éppen ezért fontos, hogy a demokratizmus fejlesztése munkánk állandó részévé váljék. — Napjainkban — ez a fejlődés következménye — a tanácsi munka 's egyre sokrétűbbé, bonyolultabbá válik. Ugyanakkor egyre kevesebb munkaerővel kell a feladatokat megoldani. £s ahogy megfogalmazódott: minőségileg jobban. Ez a helyzet ellentmondásosnak tűnik. — Valóban, az elkövetkezendő időben tovább növekszik a tanácsok szerepköre, feladataink is növekednek. Éppen ezért igen lényegesnek tartjuk, hogy mindenki tisztában legyen a saját feladataival. A megyei irányítás tekintetében arra törekszünk például, hogy a szükséges operativitás mellett az egyre inkább szabályozó jellegű legyen és következetes számonkéréssel párosuljon. Ma még sokszor az a gyakorlat, hogy igen kiterjedt, saját döntési hatáskörrel rendelkező városi és nagyközségi tanácsszervek is a megyétől várják a különböző kérdésekben a megoldást. Ezt nem szabad tovább fenntartani. Ám ennek az ellenkezője is előfordul: a megyei szakigazgatási szervek nem adnak kellő útmutatást, eligazítást, vagy nem gyakorolnak következetes ellenőrzést, amikor erre szükség volna. A feladatok tisztázása, az önállóság növelése mellett azonban azt is el kell mondanunk, hogy növekvő munkánkat a régebbi módszerekkel sem testületi, sem apparátusi szinten nem tudjuk elvégezni. Parancsoló szükségesség ezért, hogy a tanácsi munka minden területen — akár a központi akarat végrehajtását, akár a lakossággal való kapcsolattartást, akár az igazgatási munkát említem —, keressük azokat az új megoldásokat, amelyek kevesebb adminisztrációt, szakszerűbb, törvényes hatósági igazgatási és tartalmasabb testületi tevékenységet eredményeznek, hozzásegítenek az állampolgárokkal való még szorosabb kapcsolatokhoz. A helyi erőforrásokat fel kell tárni — Szó esett arról, hogy a tanácsoknak a jövőben megváltozott körülmények között kell dol- gazniuk. Ez azt is jelenti, hogy szűkösebbek az anyagi lehetőségek is, mint korábban. Nem nehezíti ez a feladatok megoldását? — A megváltozott körülmények mellett a szemlélet- változás szükségessége is megfogalmazódott. Ez azt jelenti, hogy a tanácsi munka minden szintjén el kell dönteni, hogy melyek a legégetőbb, legfontosabb feladatok, s ezek megvalósítására kell az anyagi fedezetet biztosítani. És minden lehetséges helyi erőforrást is fel kell tárni, hogy a -pólókat valóra lehessen váltani. Korábban és talán még manapság is, elhangzanak olyan magyarázatok, hogy azért nem tudjuk ezt, vagy azt felépíteni, vagy bővíteni, mert a „megye nem ad rá pénzt”. Nagyon helytelenítem ezt. Mindenkinek meg kell ma értenie, hogy manapság csak a legszükségesebbre futja. Másrészt viszont minden településen arra kell törekedni, hogy a szerényebb anyagi lehetőségek mellett is javuljanak az életkörülmények. Ehhez persze a helyi erőforrásokat jobban kell biztosítani, mint korábban. Másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy az adott összegből mire futja, s nem a luxusra, hanem a célszerűségre szükséges törekedni. — A célok megvalósításához milyennek tartja a tanácsi dolgozók felkészültségét? — Az eddig elmondottakból inkább az tűnik ki, hogy mire lesz szükség a jövőben, és valóban kevesebb szó esett az eredményekről. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a tanácsi dolgozók eddig nem dolgoztak kellő felelősséggel. A közelmúltban a Népújság is írt arról, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta a tanácsoknál folyó káder- és személyzeti munkát. Ezen az ülésen is megfogalmazódott, hogy a dolgozók szakmai és politikai képzettsége, végzettsége magas színvonalú. Meggyőződésünk, hogy tanácsaink tisztségviselői, dolgozói képesek a soron következő feladatok végrehajtására. Értik és megértik mai helyzetünket, ismerik tennivalóikat. A tanácsi munkát a lakosság szolgálatának tekintve alakítjuk munkastílusunkat, és ezzel bizonyára eredményesen javítjuk a lakosság közérzetét. A közélet tisztasága — Befejezésül még egy kérdést. Személy szerint mit Iát munkájában a legfontosabbnak az elkövetkezendő időben? — Szeretném, ha munkatársaimmal együtt terveinket a lehető legjobban valóra tudnánk váltani. Bizonyára ebből fakad, hogy türelmetlen vagyok magammal szemben, hiszen szeretném, ha már tökéletesen ismerném a megyét, minden örömével, gondjával, bajával együtt. Ugyanakkor a tanácsi munka minden szintjén arra törekszünk, hogy személyes példamutatással is fokozzuk a bizalmat mind a vezetők, mind a dolgozók iránt. Érezzék az emberek, hogy minden gondjukkal, bajukkal nyugodtan fordulhatnak hozzánk. Utoljára, de egyáltalán nem utolsósorban azt emelném ki, hogy rendkívül fontosnak tartjuk a közélet tisztaságát, a munkához szükséges nyugodt, biztonságos légkört. Jómagam és munkatársaim is azt akarjuk, hogy növekvő feladatainkat^ ilyen légkörben végezhessük. — Köszönjük a beszélgetést. Kaposi Levente TUDOMÁNY A TERMELÉSÉRT Földvédelem ÉszakMagyarországon Az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat társadalmi méretekben is ráirányította a figyelmet a földvédelem és a földhasznosítás jelentőségére azzal, hogy a termőföldet nemzeti ^kincsnek nyilvánította. Ennek megfelelően, a talajvédelemre és a földek termékenységének fokozásához új módszerek kidolgozására a Minisztertanács kutatási célprogramot fogadott el. Ebből ß a talajvédelem módszereinek továbbfejlesztését a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kompolti ku-;_, tatóintézeté kapta, amely az ötödik ötéves tervben jelentős eredményeket ért el. Előnyben az őszi és a tavaszi árpa Az intézet talajvédelmi osztályán dr. Krisztián József tudományos főimunka' társ irányításával, különösen Észak-Magyarországon jól hasznosítható módszereiket dolgoztak ki. A kutatok megvizsgálták, hogy az eróziónak kitett területeken milyen a földek víz_ és táp- anyaggazdálkodása, a talajművelés, és az elővetemény, továbbá milyen hatású a műtrágyázás és a növényi sorrend megválasztása. Elemezték azt is, hogyan fejleszthető ezeken a területeken a gépesítés *és a takarmánytermelés. Megállapították, hogy hazánkban 750 ezer hektár szántóföld gyengén. 690 ezer hektár közepesen és 580 ezer hektár pedig erősen eróziónak kitett terület. Ezekről lényegesen kevesebb kalászos és tömegtakarmány nyerhető a jelenlegi termelési színvonal mellett, mint a jó minőségű földekről! A talajok termékenységét a vízkárok miatt műtrágyákkal csak kevésbé lehet fokozni. Kukoricából példáuil hektáranként 300 kiló hatóanyag felhasználásával 4,4 tonna, jó földeken viszont hattonnás termést értek el. Tavaszi árpából lejtőkön hektáranként 265 kiló hatóanyag mellett 3,2—4,3 tonnás volt a hozam. Ezzel bebizonyitották, hogy hegy- és dombvidéki területeken az őszi és a tavaszi árpa eredményesebben termelhető, mint a kukorica. Olcsóbb a gyepek szénája Rámutattak, hogy a lejtős vidékeken fontos feladat a talajvédő technika alkalmazása. A költségesebb mélylazítást főleg a lucernavetés előtt javasolják, míg az őszi kalászosok talajelőké- szításéként a forgatás nélküli művelést ajánlják az üzemeknek. Azt is bebizonyították, hogy hegyvidéken a Gabonának jó előveteménye az édes csillagfürt, amely egy. ben védi is a talajt. Az észak-magyarországi üzemekben, hektáranként két- tonnás hozam biztonságosan elérhető ezzel a növénnyel, ugyanakkor a hektárankénti 1,3 tonnás csillagfürt-ter- més már arányban van a termelési költségekkel. Kutatási eredményeink alapján javasolják az északi tájon gazdálkodó üzemeknek a fehérjét adó csillagfürt, az őszi árpa, valamint az intézet által honosított tarka koronafürt, mint értékes takarmánynövény tér. melését. Ez utóbbi száraz- ságtűrőbb, mint a lucerna, a lejtőkön jól telepíthető ;és olcsó takarmányt biztosít.^ A kompoltiak fontosnak tartják a nagy kiterjedésű hegy- és dombvidéki lejtők felújítását, miután olcsón, nagy szénatermést takaríthatnak be azokról a gazdaságok. A Mezőgazdaság és Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Intézetének közreműködésével megvizsgálták a lejtős területek gépesítésének lehetőségeit is. Kimutatták, hogy megfelelő erő- és munkagépek alkalmazása csak azokon a területeken gazdaságos, ahol nem elég élesek a lejtők és nem kötöttek a földek. Csillagfürt és koronafürt a lejtőkre Rámutattak, hogy megfelelő talajvédelemmel hogyan lehet mérsékelni a lejtőik emelkedéséből adódó károkat. Az általuk kidolgozott technológia alkalmazásával bizonyították, hogy csillagfürt termelésével olcsóbb fehérjetakarmányt nyerhetnek a gazdaságok, mint borsóval. Sőt megfelelő terméshozam esetén a csilUtg- fürt-fehérje olcsóbb, mint az importált szójadarából nyert fehérje. Ennek a növénynek nincs speciális gépigénye, 4s kalászos gabona helyett termelve csökkenti a betakarítási munkacsúcsot is. Emellett talajvédelmi értéke sem hagyható figyelmen kívül ra gazdaságossági megfontolásoknál. sí A másik perspektivikus növény Észak-Magyarország lejtőjén a tarka korona fürt termelése. Évente legfeljebb csak az első termést kell géppel betakarítani, a többit legeltetéssel hasznosíthatják a gazdaságok. Még így is olcsóbb takarmányhoz juthatnak. mint a háromszdr- négyszer kaszált lucernával. Ezenkívül jól beilleszthető a vetésforgóba és nagy tömegű, olcsó takarmányt ad, miután nyers fehérjetartalma kilónként 40—50 százalékkal kevesebbe kerül, mint a lucernaszéna-készítéssél nyert fehérje. A kompoltiak vizsgálták a hegy- és dombvidékek hús- marhatenyésztéssel való hasznosítását az Észak-Md_ gyarország lejtős részein gazdálkodó üzemekben. Kidolgozták, hogy a köz gazdasági szabályozók milyen lehetőségeket kínálnak a hús. marhatenyésztés fejlesztésére. Segítséget nyújtottak ezeknek a üzemeknek VI. ötéves tervi felkészülésükhöz. különös tekintettel a talajvédelmi feladatok meghatározására. Rávilágítottak a földvédelem gazdasági előnyeire, a költségekre és a várható eredményekre. Ezekkel is elősegíthetik a tájegységek a lejtős területek legjövedelmezőbb termelése megvalósítását. Mentusz Károly
