Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-27 / 278. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. november 27., péntek 3. r Ésszerűbb gazdálkodás a közpénzekkel 66 HÉT A VILÁG Csak csodát ne emlegessünk...! .. .de az aranytojó hibridből mégis tyúkleves lesz Nemcsak a nehéz gazdasági helyzet, az ésszerűség is megköveteli, hogy azokban az intézményekben, hi_ valókban is racionálisabban gazdálkodjanak, takarékos- . kódjának, amelyeket állami költségvetésből tartanak fenn, s a nyereségérdekeltség nem kényszeríti ki a tartalékok hasznosítását. Ezért tűzte csütörtökön ismételten napirendre a Mi_ nisztertanács a költségvetési szervek gazdálkodásának kérdését, s szabta meg az ész- szerűsítéseket, a takarékosságot szolgáló feladataikat. A korábbi kormányiintéz_ kedések nyomán már megszűntettek sok fölösleges ’vagy nélkülözhető kiadást, reprezentációt; a költségvetési szervek működésére fordított összegek gyors ütemű növekedése 1979 óta lassult. A leghatékonyabbnak a ne_ héz gazdasági helyzetből fakadó intézkedés bizonyult, amely szűk korlátok közé szorította a költségvetési szerveknek juttatott összegek évi növekedésének ütemét. Eszközeikkel körülte_ kintően kell gazdálkodniuk, hogy a takarékosság semmiképpen se sértse, sőt a jobb gazdálkodás segítse a kormányzat szociálpolitikájának érvényesülését, az alapvető egészségügyi, oktatási és szociális ellátás színvonalának a megőrzését, sőt' a lehetőség szerint javítását. Vagyis nem takarékoskodhatnak a társadalombiztosításra, egye. bek között a nyugdíjra, táppénzre, családi pótlékra, betegellátásra, az alsófokú oktatásra, a gyermekintézmé. nyekre, az egészséges ivóvíz- ellátás fejlesztésére és hasonlókra szánt összegekkel. Ugyanakkor szinte valamennyi intézménynél számtalan lehetőség kínálkozik -ésszerűsítéseikre, . az apróbb megtakarításoktól a sok milliós beruházások helyettesítéséig, az ügyintézés egyszerűsítésétől egész intéz- mélycsoportok közös ügyintézésének, gazdálkodásának megszervezéséig, s lehetőség van olyan szolgáltatások bevezetésére vagy bővítésére Az őszi—tél eleji szerződés- kötéseket néhány figyelemreméltó új vonás jellemzi: a ZÖLDKER-vállalatok — élve a nagyobb önállósággal — igyekeztek meggyorsítani a szerződések előkészítő munkáját, és ez sikerrel járt. A vállalatok központjának értékelése szerint a két év óta érvényes rendelet is egyre kedvezőbben érezteti hatását: a vállalatok a megyehatárokon túl is kötnek szerződéseket, ami segíti az egyenletesebb felvásárlást, és az időszakos helyi hiányok megszüntetését. Oj vonása az idei szerződéseknek, hogy mind több helyen születik írásos megállapodás a zöld- ség-gyümölcsboltok, a vállalatok, ‘illetve a kistermelők között. Ezekben a szerződésekben pontosan meghatározzák a leszállítandó meny- nyiséget és az időpontot is. A jövő évi zöldség-gyümölcs és burgonya-árukészletnek mintegy 75 százalékára már van szerződéses fedezetük a ZÖLDKER-vállala- toknak. Az arány jobb az elmúlt évinél, és jelzi: eredményes a szerződéselőkészí- tő munka gyorsítására tett erőfeszítés. Az önálló ZÖLDKER-vállalatok már az ősz elején felmérték a várható jövő évi igényeket, és igyekeztek a reális helyzetnek megfelelően kialakítani a szerződő partnerek körét. Természetesen előnyben részesítették a több éves szerződéssel rendelkező mező- gazdasági nagyüzemeket és áfészeket. Űjabb jelentkezéseket is elfogadtak. A szerződések ezúttal jóval változatosabb feltételeket kínáltak a termelőknek, a mező- gazdasági nagyüzemek 10— is, amelyek a költségvetési intézmények bevételeit növelhetik. Az ügy érdekében mindenképpen sokat tehetnek a minisztériumok és a tanácsok az ösztönzés és az ellenőrzés egyidejű fokozásé, val. Szigorúan ragaszkodjanak az éves tervekben megszabott követelményekhez, s egyben a lehetőségek, hez is, ne vállaljanak terven felüli kötelezettségeket. Csak olyan fejlesztéseket támogassanak, ahol az új létesítmény fenntartását is biztosítva látják, vagyis döntéseiknél hosszú távon gondolkodjanak.A felújításnak mindig biz. tosítsanak elsőbbséget az új beruházásokkal szemben, támogassanak minden olyan kezdeményezést, amely hasznosan növeli a költségvetési intézmény érdekeltségét a jobb munkában, s a bevétel fokozásában. Gondoskodjanak arról, hogy többletbevételük jelentős részét maguk az intézmények használhassák fel. Minél több pénz maradjon ott, ahol azt megtakarítják vagy többletbevételből tesznek rá szert. Sok tapasztalat bizonyítja, hogy a lakosság szívesen vesz részt városának, községének szépítésében, korszerűsítésében, az infrastruktúra kiépítésében. Helyesen teszik a tanácsok, ha a lakosságnak ezt a törekvését támogatják, sőt ösztönzik. Az egyébként azonos adottságú települések közül ott épüljön ki gyorsabban a közműhálózat, ott legyen gyorsabb a fejlődés, ahol a lakosság is többet tesz az ügy érdekében. S az intézmények közül is azok jussanak nagyobb gazdasági előnyökhöz, ahol ezért a legtöbbet teszik. A Minisztertanács határozata minden területen az ön- tevékenység fokozását, a saját tartalékok feltárását szorgalmazza. A kormány fölkérte a politikai, társadalmi és érdekképviseleti szerveket, hogy e törekvéseket támogassák és saját hatáskörükben is érvényesítsék. (MTI) 15 féle szerződéses ajánlatból válogathattak, számukra különböző felvásárlási árakat helyeztek kilátásba attól függően, mekkora a szállítási távolság, milyen a mezőgazdasági termék feldolgozottsági foka, csomagolása és minősége. Az elmúlt évinél időarányosan 10 százalékkal több szerződést sikerűt nyélbeütni és előny, hogy a szerződések mintegy 90 százalékának minden tekintetben reális fedezete van a termelői körben. A két évvel korábbihoz képest tíz százalékkal nőtt a megyehatárokon túl kötött közvetlen szerződések száma, bizonyítva: a termelők és a felvásárlók egyaránt keresik a kedvezőbb piaci lehetőségeket. A szállítási távolságok ugyanebben az esetben némileg növekednek, ám az ilyen szerződéssel fedezett áru általában hiányt pótol, és ez a fogyasztók számára is előnyös. Több vállalat, számos üzletközpont és bolt kötött már írásos szerződést kistermelőkkel. Egyelőre még szerény az így realizálódó áru meny- nyisége. az adatok szerint a forgalmazásnak mindössze egy százaléka. Az elmúlt évhez képest azonban már jelentős mértékben nőtt a szerződő kistermelők száma. Az érdeklődésből arra következtetnek a ZÖLDÉRT-köz- pontban, hogy a tavasz folyamán további jelentkezők lesznek. A szerződések kötésével december közepéig készülnek el, de később is kötnek további megállapodásokat; pótszerződésekre tavasszal is lehet jelentkezni, mindenekelőtt gyümölccsel. Nem szeretnék a szenzáció erejével hatni. Igazán csodálkozni egyébként is mind kevésbé tudó világunkban a szenzáció afféle kivesző — bár végleg sutba nem dobható, el-el tűnő, majd valamiképpen újra felbukkanó — fogalom, az erőről pedig ismeretes: arra való csak, hogy jelen s eljövendő gyengeségeinket több-kevesebb sikerrel leplezzük vele. Ezek után már aligha titkolhatom, hogy a fenti okfejtés ellenére — és talán teljesen logikátlanul — túlságosan szűkre szabott ismereteim miatt nem figyeltem fel a közvetlen környezetünkben levő, immár 18 éves szenzációra, amelyben az a szenzáció, hogy minél öregebb lesz, szenzációvolta, annál inkább növekszik. Nem tudtam arról, hogy — szintén kissé szűkre szabott me- gyénkben-hazánkban — létezhetik olyan termelőszövetkezet, ahol 18 esztendő óta minden év jobban sikerül, mint amilyen az előző volt. A hegy északi oldalán, Mátraderecskén ez a helyzet. Forgó János, az elnök, nem dicsekvésként, csupán az érdekesség kedvéért említi, jóllehet éppenséggel kérkedhetne is vele, nem annyira tsz-beli tiszte miatt, hanem inkább hogy itteni munkálkodásának ideje egybeesik a „csodasorozat” idejével. Napjainkban a szakmai körök egyféle derecskéi „csirkecsodát” emlegetnek. A ma embere viszont nagyon is a földön él, nemigen hisz ilyen dolgokban, s mi tagadás: mi magunk — szintén így vagyunk. Pedig... Nem egészen félév telt el mindössze azóta, hogy Csató Imrével, a tsz fiatal főállattenyésztőjével bejártuk ezt a szép, hullámzó, kék hegyek koszorúzta vidéket. Persze, nem kirándulási célból, hanem egy korábbi „csoda”, a húshasznú, limuzin szarvasmarha-állomány kedvéért. E kies környezetben ugyanis 800 kiváló húshozamú, tarka-barka szarvasmarha legelészget, s tartja el úgyszólván magamagát egész évben, szabadtartásos feltételek között. — Olyan fajtát sikerült kialakítani — magyarázza most az elnök —, amelyről a téma tekintélyes ismerője, Magyari professzor is azt mondta: ha nem látom — nem hiszem el. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ez a fajta kiválóan érzi magát természetes körülmények között. Valóban, szinte hihetetlennek tűnhet, de még —20 fok feletti hidegben is szívesen maradnak odakint, és csak havazás, havas eső esetén húzódnak tető alá. A kisborjak úgyszintén ebben a közegben látják meg a napvilágot. Abban, hogy jól érezzék magukat, és' már az első percektől fürgék, frissek, egészségesek legyenek, egyáltalán nem akadályozza őket a hideg. Elgondolkoztató ez, különösen, ha figyelembe vesz- szük, hogy alig több mint 5—6 esztendővel ezelőtt betonból valóságos lakosztályokat illett építeni szarvas- marhák számára. Egyetlen tehénférőhely 130 ezer forintba került! A gazda vagy a bika...? — És még dicsekedtünk is vele — mosolyog a régi idők mozijára gondolva Forgó János. — Jöttek a nyugati vendégek, mi pedig büszkén mutogattuk nekik, milyen jól érzi magát a tehén, meg a bika ebben a pazar környezetben. Szép, szép — bólogatott erre a texasi farmer —, de tudják, és valahogy úgy vagyok vele, hogy szeretem, ha én érzem jól magam, nem pedig a bika... Ami persze nem azt jelenti, hogy ne viseljük gondját a jószágnak. Mátraderecskén gyorsan megtanulták, és kitűnően alkalmazzák ezt a módszert. Az állattenyésztés nyeresége ez évben 12 millió (ebből a limuzin szarvasmarhából származó tiszta árbevétel 1,5 millió), jövőre pedig valószínűleg 30 millió forint felett lesz. Fenti ténynek látszólag édeskevés köze van a legújabb hírhez, a derecskéi „csirkecsodához”. Decsak látszólag. Valójában nagyon is összefügg a kettő, hiszen a szabadtartásos szarvasmarhatenyészet bevezetésével olyan gazdasági épület szabadult fel, amelyet egyszerűen nem szabad nem kihasználni. Másrészt pedig — miután korábban már végigcsinálták a meliorációt és a férőhelykialakítást is (milliókért, hitel nélkül), hozzákezdhettek a baromfitelep megépítéséhez. -Ehhez már — nagyon kedvező kamatfeltételekkel — igényeltek 11’ millió forint bankhitelt, és kaptak — 17 milliót! És — éppen napjainkra — elkészült a telep, és megérkezett Mátraderecskére az első szállítmány Hunnia hibrid Hollandiából... nádudvari közvetítéssel. Ott keltetik ugyanis — magyarázza az elnök —, hozzánk már naposcsibeként kerünek, darabonként 64 forintért. Hogy milyen értékről van szó, azt bizonyára jelzi az ár is, azt viszont, hogy nem kidobott pénz ez, bizonyítja, hogy a „végtermék” a húshibrid csirke- 49 napos korára eléri a 2 kilogramm súlyt. Hamarosan beindul a tojástermelés; a hatalmas testű, szép fehér szárnyasok, ebben igen szorgalmasak. Ez pedig egyáltalán nem mindegy, hiszen egyetlen hibridtojás ára 5,30 — jövőre pedig már 6 forint lesz. összesen 66 hetet tölt a „Hunnia hibrid” Mátraderecskén, ez után már a „selejtezés” következik, amire a kisvárdai húsüzemben kerül sor, s lesz a nemes szárnyasból konzerv tyúkhúsleves, finom pástétomok... Tehát ez sem kidobott pénz, a tsz a selejtezettekért a naposcsibe árát kapja vissza. Természetesen nem hagyhatjuk ki, muszáj megnézni a vadonatúj nevelőket, amelyeket a legkorszerűbb tartástechnológiával alakítottak ki. A sűrű, fehér, hullámzásban, repkedésben, tülekedésben nagy a ricsaj. — Termelési értekezletet tartanak — „mentegeti” őket az egyik gazda, Benkő Jó- zsefné, miközben Kovács Jó- zsefné, aki ugyanebben a minőségben dolgozik itt — mutatja a precízen vezetett termelési naplót. Hamarosan kiderül: átlagosan háromezer körül van a napi tojáshozam, a töröttek száma mindössze 15—20. — Ezeket magyarázzák az asszonyok —a kétszikűekkel együtt árutojásként hasznosítjuk. Nagyon kell 'vigyáznunk minden egyes darabra, mert a töröttekért csak 1,30-at kapunk, 4 forinttal kevesebbet, mint a keltetésre alkalmasokért. Miután pedig a gazdaasz- szonyok is meggyőztek bennünket közgazdasági szemléletükről, az éppen kőrútján levő főállattenyésztő is beugrik, ad egy kis eligazítást, bemutatja, mit „tud” a nevelő: egy kapcsolás, indul a tápbehordó, másik kapcsolás, indul az etető; újabb kapcsolás — működik a szellőző, még egy, ez pedig a világítás. .. És ennek a csodának — ildomosán a feladathoz, hiszen baromfinevelésről van szó — két helyisége, szárnya van, amit itt ólnak neveznek. Természetesen benézünk a másikba is, ahol Kovács Imréné és Kovács Jánosné a gazda. Egyikük a kakasok „járandóságát”, a zabot készíti éppen elő, másikuk a tojásokat rendezi, de olyan óvatos, finom mozdulatokkal, akárha hí- mes tojásokkal bánna. — Muszáj — mondja Kovács Jánosné —, minden egyes darab nagyon értékes, és a mi zsebünk is bánná, ha sok lenne a selejt. Panoráma, plusz még pénz is — Ez tehát a csoda — állunk meg visszafelé, hogy néhány percig távolabbról is gyönyörködjünk az új telep látványában. A már kimondottan télies napsütésben szinte szikrázni látszik minden. Káprázat: kék hegyek karéjában. — Nem tehetünk róla, ilyen a „körítés” — s ezzel Forgó János vissza is kanyarodik a közelebbi valóság talajára. — Ez a bekötő út, amelyen most állunk, 650 méter. A telep földmunkálatait egyébként március Forgács János elnök: Nem kevés kockázatot kellett vállalni, sok álmatlan éjszakánk volt, de — megérte 24-én kezdtük, a kőműveseinket pedig április 26-án tudtuk a területre engedni. Közben — még januárban — megkezdtük egy 106 férőhelyes, a nomádtartás bevezetésével fölöslegessé vált tehénistálló baromfinevelővé való átalakítását, illetve technológiai előkészítését. Február 7-én az első betelepítés már meg is történhetett, ekkor érkezett az első, augusztusban pedig a második tízezres szállítmány. Ekkorra már a februári állomány tojástermelése beindult, amihez viszont az első két épületnek fogadóképes állapotban kellett lennie. Erre 3,9 milliós árbevételt terveztünk, de a végelszámolásnál ez kb. 300 ezerrel több lesz... Tévedés ne essék: mindez nem dicsekvés, hanem — egyszerűen csak a „száraz” tények felsorolása, de még csak nem is a teljesség igényével. Mert arról például eddig nem szóltunk, hogy a telepet, a bekötő úttal együtt saját kivitelezésben építette meg a tsz, a kalkulált 20 millió forint helyett csupán 16,5 millióért. Summa summárum: mégiscsak valami „csoda”-szaga van a dolognak. Nem egészen egy év alatt megtörtént a tervezés, az előnevelő-át- alakítás, az új betelepítése, a beüzemelés, és még ugyanebben az évben a négymilliós árbevétel az első tízezres állomány tojástermeléséből... Mindez egy, területére nézve kis, mindössze 1700 hektáros termelőszövetkezetben, ahol a szántóföldi gazdálkodás (600 ha.) egyértelműen az állattenyésztés kiszolgálására rendezkedett be, és ahol erre az évre 115 millió forintos összárbevételt terveztek, de már nem alakulhat olyan rosszul a helyzet, hogy a 120—121 milliót el ne érnék. Ügyszintén biztos, hogy a tiszta nyereség Mátraderecskén eléri a 16 milliót, a biztonsági alap pedig 12 millió, ami az éves munkabérnek 50 százaléka. Itt említsük meg: 480 dolgozója és 90 nyugdíjasa van a szövetkezetnek. Ezen a vidéken a felszabadulás előtt két kisbirtokos próbálkozott 400—400 holdon — mindkettő megbukott. Az öregek még emlékeznek rá: az 5—6 holdas gazdáknak is kiegészítő foglalkozásokat kellett keresniük. Ki a téglagyárba ment, ki favágó, ki fuvaros lett. S ha jól meggondoljuk: nem is az a csoda, amit mi most Mátraderecskén láttunk, hallottunk, hanem hogy itt az emberek — egyáltalán élni tudtak valahogy. Ami a hibridtelepet illeti: a jelenlegi kép még nem végleges. A tervezett 40 ezres állomány kialakításához további négy ólat építenek még, s közben máris egy új kísérlet gondolatával foglalkoznak: a mostani „óriásokat” a későbbiekben kisebb testű, de nem kevésbé értékes tojást adóra cserélik ki, kezdetként egy nyolcezres állománnyal. Később, ha a kísérlet beválik, kialakulhat a „kicsikből” a hosz- szú távú ötvenezres, stabil törzsállomány. És mert ennek már megteremtették a reális lehetőségeit. a mátraderecskeiek ezúton kérik: csak csodát ne emlegessünk... ! B. Kun Tibor Az „aranytojás” előállítói, a hófehér holland hibridek. A kép bal oldalán az asszonyok elszállításra készítik elő az értékes tojásokat. (Fotó: Perl Márton.) Zöldségszállítási szerződések kistermelőkkel is
