Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-26 / 277. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. november 26., csütörtök 5. CSEHSZLOVÁKIA Újszerű üdülőtelepek Üdülővé átalakított árvái faházak (Fotó: CTK — KSJ portból lakott skanzen alakult ki. Csicsmány községiben a népi építőművészetéről híres régi kastélyt újították fel. Itt 150 vendég talál elszállásolásra és 250-en étkezhetnek. A tervezőknek eredetileg az volt a szándékuk, hogy a házakat eredeti formájukban építik újjá. Kiderült azonban, hogy az üdülők több kényelmet igényelnek, mint a régi lakók. így hát ezekbe a fa- házaktba higiéniai berendezést, vililanyfőzőt stb. építettek be. A szlovák építési minisztérium utasítása alapján a házakat elsősorban a turistaforgalmat szervező intézményeknek, a vállalatoknak — alkalmazottaik üdültetésére — kell eladni, s csak azután következhetnek az egyéni érdeklődők. Az épületek rekonstrukcióját és az átalakításokat szigorúan ellenőrzik, hogy az építkezéseket jóváhagyott tervdokumentációkkal összhangban hajtsák végre. A Magas- Tátrában, Csehszlovákia íeg- exponáltabb Idegenforgalmi területén, minden ilyen átépítést, még a legkisebbeket is, külön bizottság hagy jóvá. Csehszlovákiában is egyre terebélyesednek a városok és központi községek, a falvak, kis települések pedig öregszenek, elnéptelenednek. A városiak gyakran megvásárolják az üresen maradt falusi házakat, faházikókat, amelyek közül nem egy az eredeti népi építőművészet szép példánya volt. Ezeket igyekeznek kényelmesebbekké, „modernebbé” tenni. Az eredmény sokszor az, hogy az építőművészeti remekből valami csúnya keverék születik. Ennek elkerülése érdekében a Szlovák Szocialista Köztársaság Idegenforgalmi Kormánybizottsága néhány éve azt javasolta, hogy ezeket a megszűnőben lévő településeket mini üdülési központokká építsék át. A lakótelepüléseken jók az utak, van villany és ivóvíz. Az átépítés tehát nem túl költséges. Egyben megmentik a pusztuló, gyakran igen értékes épületeket és kevesebb új üdülőt kell építeni. Kísérletképpen négy szép hegyi falucskát választottak ki a terv megvalósítására. Legmesszebbre Podibiel, egy jellegzetes Árva menti település jutott, ahol az igen szép, jó állapotban fennmaradt népi építészeti házcsoJUGOSZLÁVIA Autóipari együttműködés A magyar—jugoszláv közúti járműipari kooperációs kapcsolatok immár negyed- százados múltra tekinthetnek vissza. Ez az együttműködés különösen 1976—1980. között fejlődött erőteljesen, összértéke ezalatt a megelőző ötéves időszakéhoz viszonyítva, hatszorosára növekedett, s elérte a 250 millió dollárt. Ennek keretében a zimonyi Ikarus Gép- és Járműgyár 3500 járművet szerelt fel győri Rába-szerkezetekkel. A, két ország számára kölcsönösen előnyös kooperációban magyar részről a többi között részt vesz a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Csepel Autógyár, a Rába Vagon -és Gépgyár, másfelől pedig a kragujeváci Zastava Autógyár, a zimonyi Ikarus és mások. A Rába kamionokat, futóműveket, motorokat, a Csepel Autógyár alvázakat szállít Jugoszláviába, a hazai termeléshez nélkülözhetetlen alkatrészek, öntvények, adagolószivattyúk stb. ellenében. A MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat, a Rába Vagon- és Gépgyár, a Csepel Autógyár, másfelől a belgrádi Dinara cég, valamint a 23 üzemet tömörítő jugoszláv Járműipari Egyesülés között tavaly aláírt 10 éves kooperációs szerződés — amelynek végrehajtása az idén kezdődött meg — 1981—1990. között 1,3 milliárd dollár értékű összforgalmat irányoz elő, legjelentősebb tételként Rába kamionok és járműipari részegységek kölcsönös szállítását rögzítve. A MOGÜRT és a kragujeváci Zastava ez év áprilisában megkötött tízéves kooperációs egyezménye már az első év 5 év alatt 60 millió dolláros összforgalmat irányoz elő. Ennek keretében 1985-ig az ismert jugoszláv gyár mintegy 10 000 Zastava 1100-as személygépkocsit — a népszerű „Szto- jadin”-okat — szállít Magyarországra csapágyak, tengelyek, ablaktisztító-motorok, zárak, kéziszerszámok ellentételeként. járható, hogy az első, 250 kocsiból álló „Szto- jadin”-szállítmány még ebben az évben megérkezik hazánkba. Márkus Gyula SZOVJETUNIÓ Régi hangszerek feltámasztója (Leningrádi tudósítónktól) Hogy meghalljuk, milyen volt a fuvola hangja Johann Sebastian Bach korában, egy kis utazást kell tennünk a Vaszilij-szigetre, a metrón. A sziget egyik házának hatodik emeletén van az a műhely, ahol új régi hangszereket készítenek. És nemigen akad párja ebben a bonyolult mesterségben a leningrádi Feliksz Ravdoni- kasznak, akivel egy baráti társaságban volt szerencsém megismerkedni. Látva érdeklődésemet, meghívott műhelyébe, ahol — közvetlenül a tető alatt — tágas tere van a zenének, és minden a muzsikának van alárendelve: a nagy könyvkupacok is, amelyekben a múlt hangszereinek pontos leírása található, az esztergapad' is, amelyen a mester a daloló trombiták testét esztergályozza, a hangzásmérő műszerek is. A műhely közepén egy kis orgona áll, a kottatartón nyitott kotta. Az orgonakészítéshez a mesternek kezdő korában elsősorban türelemmel kellett felvérteznie magát, és el kellett sajátítania az asztalos-, esztergályos- és lakatosszakmát, a fémkovácsolást, fafaragást. Hosszú esztendőkre a Leningrádi Hangszermúzeum lett az iskolája — a világ egyik legnagyobb gyűjteménye, amelyben a múlt valamennyi jelesebb hangszerkészítő mesterének munkái képviselve vannak. Tőlük tanult Ravdonikasz, s miközben a harmóniát algebrai számításokkal ellenőrizte, egyúttal restaurálta azt, amit az évek múlásával kikezdett az idő vasfoga. Sajnos, sok hangszer — a történelem előtti idők ősállataihoz hasonlóan — régen eltűnt. Talán csak múzeumban láthatjuk manapság a hegedű ősét vagy a gótikus hárfát, s a vándormuzsikusok hű kísérőtársát, a trurn- seitet. Ám a mai mesterek művészetének hála, megvan a lehetősége annak, hogy visszahozzák őket a feledésből. Ennek következtében a régi zene eredeti hangján szólal meg, úgy, ahogyan a múlt nagy zeneszerzőinek kortársai hallhatták. • Feliksz édesapja, Vlagyisz- lav Joszifovics Ravdonikasz, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja, archeológus volt. A fiához is közel áll az archeológia, ám annak egy speciális válfaja — ő a régi hangszerek hangzásának titkait faggatja. Alaposan tanulmányozta például a harántfuvola akusztikai tulajdonságait. A leningrádi műhelyből eddig több mint ezer blockflőte került ki. A művészien elkészített másolatokat Ravdonikasz a lipcsei és az oxfordi hangszermúzeumnak ajándékozta. Az ő hangszereit használják a régi muzsikát játszó együttesek szólistái is. Ravdonikasznak meggyőződése, hogy a hangszereket művészi alkotásokként kell kezelni. Munkájában nagy segítségre van kitűnő ízlése; eredeti foglalkozását tekintve ugyanis iparművész. És fáradhatatlan kutató. Több nyelven olvassa a régi könyveket, külföldi mesterekkel levelez. A barokk fuvola akusztikájáról szóló munkáit Európa-szerte ismerik. Ó az egyetlen szovjet állampolgár, aki megkapta a történelmi hangszerek és egyéb eszközök készítőinek és restaurátorainak nemzetközi társasága által alapított Fellow- díjat. Zahemszky László A 23. számú laoszi állami gazdaságban szárítják a kávét (Fotó: ZB — KS.) December 2-án ünnepli a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának 6. évfordulóját. Mladártáv latból a laoszi táj olyan, mint egy gyönyö. rű, vastag zöld szőnyeg. Éppen ez az ország egyik legnagyobb problémája: a dzsungel. Amelyen nehéz, néha lehetetlen utat tömi, falvakat telepíteni. S ugyanakkor az őserdő a gazdagság forrása, nemes fáivá^ — mint a teák, rózsafa, vagy paliszander, mahagóni — amelyék az egész vilá. gon keresett árucikkek. A laoszi kormányzat az élelmiszertermelés mellett elsőrendű feladatának tart" ja az erdőgazdaság fejlesztését. Az ország 15 millió hektár erdőterületéből (az összterület 60 százaléka) különösen a dél-laoszi erdősé" gek fái értékesek. Ebből a nagy gazdaságból azonban ma még csak egy töredékrészt tudnak értékesíteni, mert hiányoznak a gépek, a szállítóeszközök, és az elegendő számú, szakavatott munkáskéz. Az utóbbiak biztosítására laoszi fiatalok több szocialista országban tanulnak erdészetet. A fakitermeléssel egyidejűleg gondoskodni kell az irtott területek erdősítéséről. Erről az ország számos faiskolájában gondoskodnak. Nagy problémát jelent még a hagyományos erdőégetés. Becslések . szerint évente mintegy 50 ezer hektár értékes faállomány esik a lángok áldozatául. Ezeket az erdőket a dzsungellakók maguk gyújtják fel, hogy ily módon termőföldhöz jussanak. Laosz mezőgazdaságában a rizstermelés mellett jelentős szerepet játszik a kávé, mint devizaszerző termék. Az omladéktalaj, az évi 3— 4 ezer mm csapadék és a 30 fokos meleg Dél-Laoszban a Boloven-fennsíkon kiváló feltételeket teremt a kávétermelésre. Jelenleg azonban a mintegy 70 ezer hektár erre alkalmas területnek csupán tíz százalékát hasznosítják, mert a hosszú háború alatt az ültetvények tönkrementek. Az évi 6 ezer tonna kávétermelés értékesítését a szállítóutak hiánya is nehezíti. A kávéter- melés nagy részét Thaiföldre viszik a parasztok. A kisparcel'lákon végzett elavult termelési mód, a tisztát! an és gyenge minőségű vetőmag felhasználása azonban még jelentősen csökkenti a laoszi kávétermelés értékét. A Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának 8. plénuma határozata alapján a Boloven-ifennsíkon 54 százalékkal kell növelni a kávéültetvények területét. A gazdaság csemetekertjei'ből * 1985-ig 5 ezer Hektár lesz az új kávétermő terület. Amíg az új ültetvények termővé válnak, meg akarják oldani a fermentálás gépesítését, gondoskodnak a kávé felvásárlásáról, szállításáról és raktározásáról. Mindebben a törekvésükben jelentős segítséget kapnak a szocialista testvérországoktól. 9■ iLENGYELORSZÁG A remény változata A sztrájkok tombolása ellenére — van remény. És erről a reményről — akár a tényekkel dacolva — érdemes beszélni. Szeptemberben — a kormány közzétette a következő év gazdasági fejlődésének három lehetséges változatát. Az első változat szerint a nemzeti jövedelem 8 százalékkal lenne kevesebb, mint az idén. A második — az optimálisabb változat szerint — 1,5 százalékos lenne a csökkenés, a harmadik változat szerint a nemzeti jövedelem növekedne, méghozzá 2 százalékkal. Ezt a változatot nevezik a remény változatának, de reális változatnak is. Magától értetődik, hogy ezt csak meghatározott körülmények mellett lehet elérni: azaz a munkával kapcsolatos társadalminemzeti megegyezés esetében, valamint meghatározott terhek vállalása árán. Nem remélt módon sikeres volt az 1981-es év a mezőgazdaságban. Kitűnő — mondta Jerzy Wojtecki mezőgazdasági miniszter — a cukorrépatermés (16 millió tonna), ennek következtében a cukorgyárak 600 ezer tonna körüli termelésre képesek. Nem kisebb eredmény, hogy 44—45 millió tonna burgonya termett a tavalyi 26 millió tonnával szemben, valamint 20 millió tonna gabona (tavaly 18 millió tonna). A tél elviselésére azonban két fő dolog szükséges: szén és hús. Energia az ipar és a város, és energia az ember számára. A széntermelés a következő évben lehetne 175 millió tonna; enynyi szükséges a „remény változatának” nevezett gazdasági prognózis számára. Persze lehet, hogy 20 millió tonnával kevesebb lesz. A bányákban ugyanis állandóak a konfliktusok, s ezeknek nem látni a végét. Mindezek mellett hiányoznak a cserealkatrészek, a munkáskezek, az élelmiszer, a szappan. Á húsadagokat sem lehet emelni, mivel az állat- tenyésztés a kétszeri áremelés ellenére is alig-alig kifizetődő. Mégis állíthatjuk: továbbra is van esély, megvannak a reális előfeltételek a krízisből való kijutáshoz. A kormány értékelte, felmérte ezeket a lehetőségeket, ismertette a társadalom előtt és meg akarja valósítani azokat. A húsfelvásárlás csökkenő tendenciáját akarja megváltoztatni a Válságellenes Operatív Bizottság, amely az utóbbi időben olyan határozatokat hozott, mint az iparcikkek és építőanyagok falúra küldése, irányítása. A soron következő pozitív tervek közé sorolhatjuk az olyanokat, mint a lisztfélék jegyre történő árusításának megszüntetése. Mindezek ellenére a társadalmi konfliktus nem csökken. Miért? Ennek ezer oka van, gyűrűznek a helyi okok is. De úgy tűnik — és ez a döntő — állandóan harcolnunk kell a bizalomért. A kormányt súlyos vádak érik. És ezek nem csökkennek, inkább növekszenek. És hogyan reagál minderre a kormány? Mindenekelőtt azzal, hogy nem veszti el nyugalmát, olyan következetesnek mutatkozik, hogy az már makacssággal határos. A kormány helyzetelemzését így fejtette ki Wojciech Jaruzelski kormányfő az utolsó szejm- ülésen: „A kormány az ülést nem jóhírrel nyitja meg. De nem is katasztrofális jövendölésekkel. Minden népünk, a munkásosztály kezében van. Népünk,, ha akarja, mindent meg tud valósítani. A mi kötelességünk — a hatalomé, a kormányé —, hogy ráSzolgájunk a nép bizalmára, meggyőzzük az embereket a kijelölt út helyességéről, a fokozódó erőfeszítések céljairól”. Manapság Lengyelországban nem könnyű rászolgálni az emberek bizalmára, vagy bárkit is meggyőzni, arról nem is beszélve, mily nehéz bárkitől is áldozatot kérni. A nehézségek sajnos nem csökkennek. Ne kisebbítsük ezeket, hiszen nem is ezért folyik ma a harc. A harc ma a nemzeti egyetértésért folyik és nem véletlen, hogy a kormány az általános sztrájkra a megbeszélésre való felhívással reagált. A krmány közös asztalnál akar tárgyalni, mert ebben látja az utolsó eshetőséget, s felhív mindenkit ennek az utolsó eshetőségnek, „a remény változatának” nevezet program védelmére. Jerzy Kochanszki összeállította: Gyurkó Géza
