Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-26 / 277. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1981. november 26., csütörtök 3. Gabonatermelés - magasabb színvonalon Füzesabonyban ülésezett a Heves megyei TESZOV elnöksége A népgazdaság VI. ötéves terve, az MSZMP XII. kongresszusának és a Központi Bizottság 1978. március 15-i határozatának megfelelően agrárpolitikánk kulcskérdéseként jelölte meg a gabona- és hústermelés növelését. A terv 1985-ig 15—16 millió tonna gabona előállítását határozta meg. Mindez a vetésterület és a termésátlagok növelésével biztosítható, amely lehetővé teszi a hazai szükségletek ellátását, az export növelését és ezen keresztül a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását. A gabonafélék aránya Heves megye mezőgazdaságának termelésszerkezetében meghatározó. Ennek helyzetéről, a fejlesztés lehetőségeiről tanácskozott Tóth Mihály vezetésével szerdán délelőtt a füzesabonyi Petőfi, Termelőszövetkezetben a Heves megyei TESZÖV elnöksége. Sramkó László titkár előterjesztésében megállapították, hogy a gabona vetésterülete tavaly megyénk szántóföldjének 58 százalékát foglalta el. Termelési értéke meghaladta a milliárd forintot és a növénytermelés üzemi értékéből 44 százalékkal részesedett. A gabonatermelés a legnagyobb árut kibocsátó ágazat és a gazdaságok többségében az eredmények meghatározója. Heves megye mezőgazdasága 1979-ben a hazánkban termelt gabona- mennyiség 2,2 százalékát adta, amely megfelel az országos átlagnak. Ezen belül a búza három, az árpa hat, a kukorica másfél százalékkal részesedett a termelt meny- nyiségből. Ttíegyénk gazdaságainak szerepe jelentős az árpa-, viszont kisebb a kukoricatermelésben. Mindez az országos átlagtól eltérő természeti adottságokból fakad. Az elnökségi beszámoló rámutatott, hogy a búzatermelésben a 70-es évtized második felében jelentős sikereket értek el nagyüzemeink. Ennek ellenére a hozamok még mindig elmaradnak a hazai növekedési ütemtől, különösen búzából és kukoricából! Tavaszi árpából az országos átlagnak megfelelő, őszi árpából viszont kedvező helyen állunk! A termelés költségei az elmúlt években jelentősen növekedtek. Az őszi árpát olcsóbban, a kukoricát drágán termelik a gazdaságok. Noha a felvásárlási árak is emelkedtek, de csak részben tudták ellensúlyozni a termelési költségek növekedését. A gabonatermelés jövedelmezősége évenként változik, ami az eltérő hozamokkal magyarázható. A legkedvezőbb az árpáé, a kukorica jövedelmezősége ugyanakkor a legkedvezőtlenebb, nemcsak a kalászosokéhoz, hanem az országos átlaghoz képest is! Mint az őszi határszemlék is bizonyították, a gazdaságok az 1982. január 1-től életbe lépő közgazdasági szabályozók ösztönző hatásait kihasználva több gabonát vetettek a tervezettnél. Igyekeztek adottságaiknak megfelelő kalászos fajtákat vetni, mivel a nagy hozam, a termelésbiztonság és a jó minőség követelményei csak több fajtával és azok előnyös tulajdonságainak kihasználásával érhetők el. A területi szövetség kezdeményezi a Szegedi Gabonatermelési, a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Mező- gazdasági Kutató Intézetével, valamint a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kom- polti Kutató Intézetével való együttműködés elmélyítését, a helyi adottságoknak megfelelő búza-, őszi- és tavasziárpa-, továbbá kukoricafajták elterjesztésére. Szükséges, hogy a VI. ötéves tervben megyénk termelőszövetkezetei a tájhoz, az időjáráshoz, a termőhelyi adottságokhoz jobban igazodó gabonatermelési technológiákat alakítsanak ki. A Hevesben működő termelési rendszerektől azt kérik, h'ogy vállaljanak nagyobb kockázatot a jövedelmezőbb kalászos termelésért. A szövetség azt is támogatja, hogy a 17 aranykoronánál gyengébb termőhelyi adottságú szövetkezetek irányítása mellett a jövőben gazdasági társaság keretében szervezzék a gabonatermelést. Mentusz Károly Változatlan feltételek a cukorrépa-termelésben Jövőre is változatlan feltételek mellett termelhetik a gazdaságok a cukorrépát, mert az idén érvényben levő ösztönző rendszert — amely eredetileg csak 1981-re szabta meg a feltételeket — a jövő évre is meghosszabbították. A MÉM-től kapott tájékoztatás szerint külön felárat kapnak azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek számottevően növelik a cukorrépa-termelést. (Az árrendelkezés meghatározza a szükségés feltételeket, a termelésnövelés viszonyítási alapja azonban továbbra is az 1980-as év, ugyanúgy, mint a jelenleg érvényben levő rendelkezésnél, nem pedig az idei esztendő. Tehát a viszonyítás, ha az 1982-es évet veszik alapul, akkor két évre nyúlik vissza). Változatlanul érvényes az az intézkedés is, hogy miután a cukorrépa-termelésben nő a kézimunkaerő. felhasználás, emiatt a mező- gazdasági nagyüzemeknek nem keletkezhet münka- díj-adókötelezettségük. Ez arra az esetre is vonatko. zik, ha részes művelést vállal a nagyüzem dolgozója. Az idén bevált ösztönző rendszer kapott újabb egyéves haladékot. A változatlanul hagyott előnyös félté_ telek jelzik, fontos népgazdasági érdek fűződik a cukorgyári alapanyag termeléséhez. A MÉM tervei szerint legalább 122 ezer hektáron kell stabilizálni a termelést, ez azonban csak úgy lehetséges, ha a szerényebb feltételekkel rendelkező és emiatt a termeléstől esetenként húzódozó termelők nagyobb ösztönzést kapnak. Kétségtelen ugyanis, hogy főként ennek a termelői körnek a belépésével sikerült a gazdasá. gokban az idén mintegy 10 ezer hektárral növelni a termőterületet. A válogatás egyébként ezúttal a kimutathatóan megnőtt energiakölt. ségek ellensúlyozását szolgálja. (A répa a szakemberek szerint energiaigényes növény.) Továbbá hozzájárul a drága betakarítógépek és más felszerelések vásárlásához, ami a termelés indításának, illetve a termelői szándék egy évvel ■való meghosszabbításának szintén a feltétele. Sátrán Ákos kertész szakmai tanácsokkal is ellátja a vevőket Stuhár János eladó a kis traktorokhoz érkezett tartozékokat csomagolja ki (Fotó: Szabó Sándor) Facsemeték, kisgépek — hobbikertekbe Két évvel ezelőtt a Hatvan és Vidéke ÁFÉSZ az Óbuda Tsz-szel közösen létrehozta a 3-as főút mellett — Hatvan határában — facsemetekertjét, és az úgynevezett gazdaboltot. A választék igen nagy, négy megye — Pest, Heves, Nógrád, Szolnok — hobbikert-tulaj- donosai vásárolnak itt rendszeresen. Az őszi munkák ideje alatt mintegy kétmillió forintot forgalmaztak facsemetékből és kisgépekből a hobbikertekbe. Zavartalan lesz a téli takarmányellátás ígéri kistermelőnek, szövetkezetnek a Gabonatröszt Zavartalan lesz a téli takar mányellátás; az őszi gabonaterméseredmények * ismeretében kiegyensúlyozott ellátásra számítanak a kistermelők és azok a nagyüzemi gazdaságok is, amelyek a Gabonatröszt vállalataitól szerzik be a készleteket — erről tájékoztatták az MTI munkatársát a tröszt illetékesei. A hazai takarmánygyártó vállalatok egyeztették re. ceptjeiket és megállapodtak abban, hogy kölcsönösen gyártják egymás termékeit akkor, ha a gyár környékén a megrendelők úgy kívánják. Ezzel megelőzik egyes takarmányfélék felesleges „utaztatását”, ami tetemes költségtöbblettel járt. A megállapodás szerint a megrendelők például az állami ga- bonavállalatök keverőüzemekben igényelhetik az állami gazdaságok, tsz-ek, vagy a társulások, termelési rend. szerek jól bevált takarmány- keverékeit, tápjait. Természetesen módjuk van arra is. hogy történetesen az állami vállalatok termékeit szerezzék be, rendeljék meg valamelyik nagy gazdaság helyi takarmányüzeméből. A gyártó vállalatok együttműködése, a recepturák kölcsönös „felszabadítása” a termelői érdekeket szolgálja; azt, hogy az állatokat lehetőség szerint a helyi adottságokhoz igazítva nevelhes. sék, tarthassák. (Ennek a programnak a része természetesen a takarmányozás.) A téli hónapokban a kistermelőknek minden eddigit felülmúló ellátást ígér a gabonaipar. Igényeiket 5300 takarmányboltban elégítik ki. Ezekben az üzletekben — a raktár méreteitől függően — igen széles választékot tartanak. Sok függ a következő hetekbenuhónapokiban az üzletvezetők rendeléseitől. Az ipar azt szállítja majd, amit a boltok vezetői igényelnek. A gabonaforgalmi vállala. tok nagyobb saját boltjaiban teljes választékot kínálnak majd. Mindent egybevetve, 145 féle recept alapján készítik a különböző tápokat. Az utóbbi években több fogyasztási szövetkezetét egyesítettek és ennek következtében nagy egységek jöttek létre. Az egri, a gyöngyösi és a hevesi áfész-hez szinte egy-egy járás majdnem minden kereskedelmi, vendéglátó egysége és a takarék- szövetkezetek tartoznak. Hogyan gazdálkodnak a rájuk bízott árukészlettel, berendezésekkel és pénzzel? Vajon megfelelő a lakosság érdekvédelme, folyamatosan és rendben hozzájutnak-e azokhoz az árukhoz és szolgáltatásokhoz, amikre naponként szükségük van? Ellenőrzések a fogyasztási szövetkezeteknél Népi ellenőrök vizsgálták Sok-sok millió forint forog a kereskedelmi szervek és a lakosság között, nyilvánvaló tehát, hogy nemcsak az áruforgalomról van szó, hanem a lakosság közérzetét, politikai hangulatát befolyásoló tényezőkről is. Ilyen megfontolással vizsgálta a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a fogyasztási szövetkezetek ellenőrzési szervezetét, az ellenőrző hálózat működését. A népi ellenőrök megállapították, hogy ma már minden fogyasztási szövetkezetnél ellenőrzési osztály, illetve csoport működik. A rendelkezéseknek megfelelően módosították a szervezeti és a működési szabályzatot. Az ellenőrzési feladat ellátásához a szükséges létszámról gondoskodtak, azonban a magasabb színvonalú, hatékonyabb ellenőrzéshez nincs mindenütt elegendő szakember. A szövetkezetek belső ellenőrzése főleg a leltárak, a szoros elszámolások ellenőrzésére és különböző cél- vizsgálatokra terjed ki. Tudjuk, hogy időszakonként, a boltvezető és egyéb személyi cserék alkalmával kötelező a leltározás és annak szakszerű ellenőrzése. De az már hiányosság és baj, hogy a szövetkezeti belső ellenőrzésnek nem marad ideje és ereje átfogó általános ^.ellenőrzésre, a célszerű és észszerű gazdálkodást nem megfelelően ellenőrzik, a vezetésnek nem adnak elegendő segítséget. Vajon a felügyelő bizottságok ellátják a magasabb igényű ellenőrzést? A választott testületek esetenként és helyenként változó eredménnyel végeznek bolti ellenőrzéseket, beszámoltatják a vezetőket, de egyéb elfoglaltságuk miatt ési szakmai felkészültség hiányában alaposabb vizsgálatokat nem végeznek. A MESZÖV-néi ellenőrzési iroda működik, amelynek feladata a szövetkezetek általános ellenőrzése, a különböző cél- és témavizsgálatok, valamint a szövetkezetek ellenőrző munkájának összehangolása, segítése. A Minisztertanács 1957- decemberében kiadott rendeleté után a SZÖVOSZ a belső ellenőrzés továbbfejlesztésére irányelveket adott ki, amelynek alapján a MÉSZÖV vezető testületéi: az elnökség és a felügyelő bizottság meghatározták a konkrét feladatokat, a végrehajtáshoz ajánlásokat, részletes elvi, és módszertani útmutatót adtak ki. Az intézkedések nyomán következetesebben ellenőriztek, javult a belső ellenőrzés színvonala. Az ellenőrök jegyzőkönyvei nemcsak a hibákat tárták fel, de azok okaira és a megszüntetés módjaira is iparkodtak rámutatni. De a korábbi vezetés idejében visszaélésre derült fény a gyöngyösi szövetkezetnél, lapunk október 22-én közölte, hogy csalás, árdrágítás, sikkasztás miatt vádat emeltek az Eger és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ Katona téri áruházának osztályvezetője és három munkatársa ellen. Vajon ezeket és az ehhez hasonló súlyos vétségeket miért nem veszi észre az ellenőrzés? A népi ellenőrök megállapították, hogy az utóbbi időben több szabálytalanságot felderített az ellenőrzés.. Vajon akkor összegzésként mit mondanak az ellenőrök az ellenőrzésről? Azt, hogy alaposabb, szakszerűbb, jobb lett, de nem lehetnek elégedettek, mert több alapvető hibát fedeztek fel a szövetkezeti ellenőrzésben. Mi most csak a lényegesebbekre térünk ki. Fokozni, ösztönözni kell az ellenőrök felkészültségét, hogy eredményesebben dolgozhassanak. Több gazdálkodó egységnél folytatott vizsgálat és a MÉSZÖV elnökének beszámolója után a megyei népi ellenőrök azt javasolják, hogy a szövetkezet vezetőit rendszeresebben számoltassák be az ellenőrzési tevékenységről, mert ezzel az ellenőrzési munka szükségességét, jelentőségét lehet tudatosítani. Javasolják, hogy fejlesszék, szélesítsék a komplex vizsgálatokat, helyezzék előtérbe a közgazdasági szemléletű elemzéseket. A népi ellenőrök szóvá tették, hogy az ellenőrzések nyomán feltárják a hibákat, többnyire az okokat is, esetleg javasolják á javítás módszereit is, de a felelősöket — különösen, ha vezetőkről van szó — ritkán nevezik még. Ebből következik, hogy az ellenőrzés eddig nem fordított kellő gondot az utó- vizsgálatokra, vagyis nem győződtek meg a hibák kijavításáról, nem ellenőrizték a felelősségre vonást. Ügy véljük, a népi ellenőrök jelzései a belső ellenőrzésnek és az egységek vezetőinek szólnak, bizonyára nemcsak a szövetkezeteknél, hanem minden vállalatnál, intézménynél. F. L.
