Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-22 / 274. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. november 22., vasárnap : . 3« A munkások dolgoztak - a vezetők vették fel a bért ítélet az újabb bélapátfalvi ügyben A párt szövetségi politikája Heves megyében 1956-1962 VI. Egyesek balról, mások jobbról bírálták a párt politikáját. Voltak akik a parasztságra gyakorolt nyomással vélték megoldhatónak a kollektivizálást, mások pedig az anyagi feltételek megteremtése függvényévé akarták tenni. A téves nézetek elvetése lehetővé tette, a kollektivizálás a korábbi - várakozásoktól sokkal hamarabbi végrehajtását. A 1 szervező munka eredményeképpen 1961 elejére a megye földterületének 98 százaléka került szocialista szektorba, s a 62 278 db egyéni gazdaság helyére 200 mezőgazdasági termelőszö- _ vetkezet lépett. Az átszervezés sikerének titka, mint máshol is az országban az volt, hogy sikerült azt társadalmi, üggyé tenni. Ebben a mozgalomban a pártszervek és szerve- _ zetek irányításával minden . állami, társadalmi szerv, tömegszervezet és tömeg- mozgalom részt vett. Az átszervezést a lenini elvek alapján hajtották végre. A sikerhez alapvetően hozzájárult, hogy minden termelőszövetkezetben létrehozták a tsz-pártszervezeteket. Például 1959 folyamán 300 volt egyéni gazda lépett megyénkben a párt soraiba. A kollektivizálás befejezése után lehetővé és szükségszerűvé vált az egységes szövetkezeti parasztság kialakítása. Ezt a fontos kérdést azonban a kezdeti időszakban a termelőszövetkezetek vezetőinek és tagságának egy jelentős része nem értette meg. E kérdés meg nem értése főként szektás, dogmatikus felfogásból fakadt. Végsősoron visszavezethető arra, hogy a kollektivizálás utáni új helyzetben is alkalmazni akarták a lenini hármas jelszót. A szegényparasztok, a párttagok egy része az egységes paraszti osztály kialakításában jogainak csorbítását vélte felfedezni. Sokan a szövetkezetét saját mozgalmuknak tekintették, benne a középparasztot pedig úgy, aki kényszerből van a termelő- szövetkezetben mert más választása nem volt. Ezért bizalmatlanok voltak velük szemben, igyekeztek megnehezíteni a vezetésbe való bevonásukat. Máir a kollektivizálás időszakában, egyes helyeken külön szegényparaszt és külön középparaszt közös gazdaságokat szerveztek. Például: Makiáron, Egerszalókon, Verpeléten, stb. Több termelőszövetkezetben a volt cselédek azt mondták, hogy most is nekik kell dolgozniuk, mint korábban a volt középparasztok és kulákok földjén. Viszneken ezt így fogalmazták meg „Művelje meg a földjét aki bevitte”. Heves- vezekényen azt hangoztatták: ^ „A kulák' az kulák marad, ha beviszik a tsz-be akkor is.” Számos helyen viszont a középparasztság egy része a szövetkezetben is a koráb- ß bi vagyoni helyzete szerinti elbírálást és funkciót akart. Több helyen külön munkai brigádokban és munkacsapatokban dolgoztak. Nehezen tudták elviselni, hogy a közös gazdaságban most már nem a korábbi vagyon nagysága, hanem a végzett munkája alapján ítélik meg az embereket. Ezzel a felfogással kapcsolatban talán tipikusnak nevezhető, amit Feldebrőn mondtak a volt középparasztok „A földet elvehetik, de a rangot nem.” A mezőgazdaság kollektivizálása a munkás-paraszt szövetséget tovább erősítette. A megye ipari munkássága nemcsak azzal járult hozzá a kollektivizálás sikeréhez, hogy több ezren vettek részt a falusi agitá- ciós munkában, hanem azzal is, hogy a megszilárdítás időszakában megszervezték a közös gazdaságokat segítő patroná zs_mozga Imát. Az üzemek, vállalatok dolgozói vállalták egy-egy termelőszövetkezet patronálását, főként azét ahol az átszervezést is segítették. Például a Herédet kollektivizáló Mátravidéki Erőmű munkásai az ottani' termelőszövetkezetnek 2 db 50 fh-es istállót építettek fel. A munkás-paraszt szövetség erősödése azonban nem volt problémamentes. Voltak, mint más kérdéseknél is bal- és jobboldali értelmezések. Akik ' jobboldali módon közelítették meg a kérdést például ilyeneket mondtak: „A mezőgazdaság kollektivizálásával a munkás-paraszt szövetség nem erősödött, hanem gyengült” Vagy „A termelőszövetkezet szervezésével a párt magára haragította a parasztokat.” Viszont kétségtelenül szektás módon értelmezték a munkás-paraszt szövetséget, akik ezt mondták: „Eddig a munkás-paraszt szövetség egyoldalú volt, mert a munkások viselték a terhet.” A párt számára bonyolult feladatot jelentett az értelmiséggel kapcsolatos szövetségi politika. Ez talán a szövetségi politikában a legbonyolultabb kérdés volt. Az MSZMP értelmiségi és kulturális politikája megyénkben is arra irányult, hogy az ellenforradalom okozta eszmei zűrzavar felszámolásáért vívott harc során az értelmiség döntő többségét elvi alapon megnyerje, s a párt pozícióit a művelődés- ügy, a kultúra, az értelmiségieket foglalkoztató intézmények kulcsfontosságú helyein megerősítse. A helyes célkitűzések megvalósítása érdekében először is le kellett számolni különféle értelmiséggel kapcsolatos bal- és jobboldali nézetekkel. Megyénkben is számos helyen jelentkezett az a felfogás, hogy 1956-ban az egész értelmiség áruló lett. Miközben a pártszervek és szervezetek szívósan harcoltak e nézet ellen, határozottan felléptek az értelmiség soraiban fellelhető revizionista koncepciók ellen is. Határozottan elvetették azt a nézetet, amely az értelmiség vezető szerepével kapcsolatos. A párt az értelmiség egyes rétegeivel differenciáltan foglalkozott, különösen jellemző volt ez a megye három városában. A párt szövetségi politikája tárgyalása során az 1962_es megyei pártértekezlet jóleső érzéssel állapíthatta meg, hogy a harc nem volt hiábavaló. A megyei értelmiség többsége már nemcsak lojális magatartást tanúsít, hanem aktívan kiveszi részét a szocializmus építéséből. Az értelmiség pozitív irányú eszmei- politikai fejlődése. abban is tükröződött, hogy 1962-re a megye párttagságának mintegy 6,8 százaléka az értelmiség spraiból került ki. A szövetségi politika nem elhanyagolható területe volt a munkásosztály szövetsége, a városi és részben falusi kispolgársággal. Megyénkben ez különösen fontos volt Egerben és Gyöngyösön, ahol jelentős kispolgári hagyományok éltek. Szecskó Károly (Folytatjuk) A bélapátfalvi cementgyár létesítése során elkövetett újabb visszaélés ügyében döntött az Egri Megyei Bíróság büntető tanácsa. Tizennégy tárgyalási napon a tanúk és a szakértők meghallgatása után a bíróság az alábbi tényállást állapította meg: az építkezésen alvállalkozóként közreműködő ÉPBER 18 szükséges szerkezet gyártásához keresett az apró munkákat is elvégző vállalkozót. A szigetbecseá Üj Elet Tsz lakatos üzemágának vezetője, Dominek József hajlandónak mutatkozott rá a szövetkezet nevében, noha bizton tudta, hogy kevés munkást foglalkoztató üzeme nem képes határidőre elvégezni a feladatot. Épp ezért a Gép- és Felvonószerelő Vállalat bélapátfalvi kirendeltségén dolgozó korábbról ismert vezetőkhöz fordult. Közülük is Greff György főművezetőt és Józsa Tibor művezetőt kereste meg 1977 első. negyedévében. Arról érdeklődött tőlük, hogy vállalják-e munkaidőn kívül, alkalmi munkaként a szerkezetek elkészítését. Miután igen volt a válasz, megegyeztek. A ki- rendéltségvezető, Pdlotay (Fotó: Perl Márton) Gacsal, a brigadéros Behúzza maga mögött az ajtót, azután . a következő pillanatban visszajön a foga tos. — Majd’ elfelejtettem, Vince bátyám, kellene még két pokróc. Utaljon már ki kettőt. — Nincsen, fiam! — Ugyan, ne sajnálja már, szükség van már rá. — Adnék, ha volna, de ha nincs. — Jó nekem régi is. — Az sincs. Ha lesz, adok. A 30 körüli fogatos elmegy. — Nem volt valami vidám — mondom, amikor kattan utána a kilincs. — Nem •— és Gacsal Vince, az „öreg” brigadéros elégedetlenül, lassú mozdulatokkal vakargatja a halántékát. — De mit csináljak, ha nincs, hát nincs. Ez is velejár a munkámmal, hogy nemet mondjak, amikor muszáj, nekik meg meg kell érteni. Meg is értik, ismernek. Tudják, hogy amit lehet, ha jogos, azt én itt kijárom. — Amúgy, Vince bátyám, mióta viszi ezt a hivatalt? Régóta? — Nagyon régóta. Kilenc- százhuszonhetes születésű vagyok, itt meg 1955. december 15-től dolgozom. Sertésgondozó voltam vagy három évig, úgy, mint annak- előtte, amikor még az állami gazdaságban dolgoztam, szintén itt, Poroszlón. Utóbb, nyolc esztendeig a növény- termelésben! voltam brigád- vezető, majd 65-ben mint gondozó, megint ide kerültem. György is hozzájárult anélkül, hogy az „idegen munkára” engedélyt kért volna feletteseitől. A mű- és részlegvezetői értekezleten azonban úgy határoztak, hogy a szerkezetek gyártását hivatalos munkaidő alatt végeztetik el a dolgozókkal. Persze, a már említett három .főnök”, továbbá Bánfalvi István részlegvezető és Kozma László művezető, nemcsak a saját, hanem mások nevére is kitöltöttek munkaszerződést és bérjegyzéket tartalmazó nyomtatványokat, s mindegyiket maguk írták alá. Az elkészült munkáért járó bért Dominek Greffnek vagy Józsának adta át, ők pedig elosztották. Természetesen azokat az összegeket, amelyekért mások (a munkásoki dolgoztak meg. A szigetbecsei tsz több mint 490 ezer forintot fizetett ki bérként. 1977 késő őszén Dominek Józsával egyezett meg az utolsó szerkezet gyártásában, mivel annak vezetőtársai mór nem voltak hajlandók közreműködni a szabályellenes munkákban. Józsa csoportja azonban nem tudta betartani a határidőt, el sem kezdte a gyártást. — Miért kellett a kitérő? — Beköltöztünk a Kislányáról, ahol addig a telep is volt, a faluba, innen meg közelebb esett a növénytermelés. — Akkor meg, hogyhogy vissza, gondozónak? Elmosolyodik erre az „öreg”: — Itt több volt a pénz. Egyébként szerencsésen alakult a poroszlói termelő- szövetkezet jó hírű sertéstelepén a gondozóbrigád létszáma, Gacsal Vincével együtt éppen 21-en vannak. — Én inkább azt mondanám szerencsésnek, bár ez se szerencse, több annál, hogy jól megvagyunk egymással, mindenki tudja a dolgát. Minálunk nemigen kell a munka miatt civódni. Pedig nehéz és felelősséges a feladatunk, ezzel a rengeteg hízóval, kocával, süldővel, malaccal, kannal igen nagy érték van a kezünkre bízva. Itt mindenkinek mindig a helyén kell lenni. — Leginkább pedig a brigádvezetőnek, igaz? — Mondom: mindenkinek. Nekem meg nem éppen az utóján. Reggel 6-ra jönnek az emberek, az éjszakai ügyelet akkor megy el. Na, előtte fél órával már én itt vagyok. Aztán, mint láthatják is (beszélgetés közben jó néhányan „zavarják” Vince bátyánkat különböző kérésekkel, jelentésekkel, alá- ímivalókkal), éppen elég a tennivaló. Később az éjszakásokat várom meg úgy kerülök azután haza, amikor már mindent rendben tudok. — Otthon? — A feleségem. Mostanában beteges szegény. Fiam, lányom, már kirepültek, saját családjuk van, meg két unokám. így az időm nem nagyon sok, de amit bírok, még elvégzem. Tegnap adtam le például a tíz háztáji hízómat. Nem sok ugyan rajta a haszon, de kis keresetkiegészítésnek megteszi. — Mennyi a keresete? — 4400 forint. — Hozzá jutalom, prémium, kitüntetések... ? — Legfőbb prémium, az, ami előírt, például gyarapodásra. Egyebeket, jutalmakat, okleveleket nekünk nem osztanak. Mi nem a dísze vagyunk, csak a dolgozója. B. Kun Tibor Ennek ellenére Dominek és Richtig Gyula, az ÉPBER beruházási-műszaki előadója átadás-átvételi jegyzőkönyvet írt alá, mintha már készen lenne a berendezés. Holott a munkát csak másfél év múlva fejezték be. A bizonyítékok alapján a bíróság megállapította, hogy a GFV vétkes vezetői ázzál, hogy a vállalat gépeit, eszközeit a központ tudta és hozzájárulása nélkül, jogtalanul használták, hűtlen kezelést valósítottak meg. Azzal pedig, hogy a cég munkaerejét használták fel egyébként nem engedélyezett munkára, bércsalást követtek el. Äz előbbivel a vádlottak 190 ezer forint vagyoni hátrányt, az utóbbival pedig több mint 408 ezer forint kárt okoztak. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a szerkezetek gyártását tulajdonképpen elvállaló tsz jelentős összegű jogtalan árbevételhez jutott. Az Egri Megyei Bíróság büntető tanácsa Falotay Györgyöt, Greff Györgyöt, Józsa Tibort, Bánfalvi Istvánt és Kozma Lászlót nagyobb kárt okozó, bű ószövetségben, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett csalás, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, valamint folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében mondotta ki bűnösnek. Palotayt kétévi, Greifet 1 év 6 hónapi, Józsát 1 év 10 hónapi börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, mindhármukat 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Bánfalvi és Kozma egyaránt 1 évi börtönbüntetést kapott, ezt azonban a bíróság 3—3 évi próbaidőre felfüggesztette, s Kozmát előzetes mentesítésben részesítette. A bűneset további vádlottait: Jakab László, Pál István és Mák Imre részlegvezetőket folytatólagosan elkövetett kisebb kárt akozó csalás vétsége miatt kétévi időtartamra próbára bocsátotta. Törőcsik László részlegvezetőt megrovásban részesítette. Dominek egyrendbeli magánokirat-hamisítás vétsége miatt szintén megrovásban részesült. A vád, illetve a védelem képviselői több vádlott esetében fellebbeztek, így az ítélet nem jogerős. sz. z. ....... H étköznapi portrék Mos és vasal Mosónő, önkéntelenül Jó. zsef Attila sorai jutnak az eszünkbe, és már gondolatban idézzük is szavait. A 30-as évek mosodáit — ahol a hőség, a fullasztó pára, a ködsűrű gőz napról napra elviselhetetlenné tette a nők életét, ahol a lúgos oldat vörösre marta a' kezüket — ma már csak az irodalmi alkotások, filmszalagok őrzik. Az utóbbi évtizedekben sokat fejlődött ennek a mesterségnek is technikai felszereltsége, de változtak a munka feltételei is. A Heves megyei Patyolat Vállalat egri üzemében egymás után sorakoznak az automata mosógépek, centrifugák, vasalóasztalok. Ez is mosoda, igaz gépesített, de azért nem egy asszony keze ázik ki, a vízben és gémberedik el az egész napi vasalástól. Nehéz munka, láthatóan az. Esküdt Gyuláné már 21 éve megszakítás nélkül mos és vasal... — Én ezt nagyon megszoktam, ez a hivatásom. Pedig már érzem az ízületeimet, a gerinckopások is sok kellemetlen órát okoznak. De egyszer sem jutott eszembe, hogy máshová kérjem magam. A mai lányok nem nagyon tülekednek erre a szakmára. Nemrégen azt kérdezte tőlem egy most végzős diáklány: miért éppen mosónőnek menjek? Az ilyen, előítéletekkel terhelt kérdésre csak egy újabb kérdésre lehet a válasz, miszerint miért ne éppen mosónő legyen a foglalkozása. Végül is nem az számít, hogy mi a szakmánk. Én még sohasem pironkodtam, ha valaki a munkahelyem felől érdeklődött. De itt az üzemben sem kell sokáig mondani, hogy mossak, csavarjak, vagy vasaljak. Esküdt Gyuláné az elmúlt évtizedek alatt két kezével bizonyította, hogy nem telnek üresen az órái. Szorgalmát 1974-ben a vállalat, 1977-ben pedig a könnyűipar kiváló dolgozója címmel tüntették k,i. — Hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jój az elismerés. Számomra mégis (Fotó: Szabó Sándor) az a legnagyobb öröm, ha elégedett velem a lakosság. A 21 év alatt még egyszer sem panaszkodtak. Két műszakban, négy gépen vasaljuk a kórházak, vendéglátó egységek, és különböző vállalatok dolgozóinak fehéT köpenyeit, bányászok, lakatosok munkaruháit. És nemegyszer kerülnek ki pizsamák, fehérneműk a pöfögő vasalógép tüzes „fedői” alól. A szép, ránc nélküli vasalásnak is megvan a titka, és eleget gyakoroltam otthon, már kislány korom óta. Sokszor mondtam munkatársaimnak, hogy úgy jövök az üzembe, mint haza... Jól kijövünk nőtársaimmal, közösen megbeszéljük problémáinkat, és mint szakszervezeti bizalmi segítek is, ha tudok. Legutóbb például az ötnapos munkahét bevezetése került nap mint nap terítékre. Végül mindannyian közös nevezőre jutottunk, öt nap ide, öt nap oda, nem is ez a lényeg. Szíwel-lé- lekkel kell dolgozni, úgy, mint eddig. Azért is vagyok nagyon elégedett, mert kifogástalan családi környezetben élek. A fiam, a menyem és a két kis unokám jelentik a legnagyobb boldogságot. Az ottban nyugalmát, kiegyensúlyozottságát hozom a mosodába is. Sokszor elfáradok ugyan, a műszak után meg- diagad a lábam, de egyszer se mondtam, hogy meguntam, nincs kedvem dolgozni. Ide irányított a sors, ezt kell csinálnom... Ennyi tulajdonképpen az egész. Egy dolgos, egyszerű élet, nagy tettek nélküli története... Szüle Rita
