Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-18 / 270. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. november 18., szerda I« 0 párt szövetségi politikája Heves megyében 1956-1962. Ahol nem szorít a cipő Új modell a futószalagon (Fotó: Szabó Sándor) Egyes párttagok, vezetők kiindulva abból, hogy a ha­talom szilárd, azt hitték, hogy már nincs szükség a tömegekért folyó naponkénti harcra. Egyes helyeken ön­elégültek lettek, s főleg a hivatali pártszervezetekben féltek a bírálattól. A párt újjászervezésének időszakában voltak olyan személyek, akik miután erőt láttak maguk mögött, a tö­megek felvilágosítása, meg­győzése helyett adminisztra­tív intézkedéseket sürgettek. Ezek szerint alig volt meg­bízható ember. A szektás felfogású személyek számos olyan embert távol tartottak a párttól, akik a munkásha­talom talaján álltak, de nem fogadták el a pusztán admi­nisztratív módszereket. A tömegkapcsolatok kiépítése során találkozhattunk jobb­oldali jelenségekkel is. Pél­dául a Gyöngyösi Városi Pártbizottság felvette a har­cot a szektás dogmatikus né­zetekkel, de egy ideig teret engedett a jobboldali elhaj­lásnak. Eltűrték, hogy a gaz­dakört volt kulákok, osztály­idegenek vezessék. Nem for­dítottak elég gondot arra, hogy a termelőszövetkezet­ben pártszervezet alakuljon, ugyanakkor a szükségesnél többet hívták össze a kisipa­rosokat és a középparaszto­kat. * Egyes helyeken a pártszer­vezetek arra hivatkozva, hogy növelni kell a párt te­kintélyét, teret adtak kulá- koknak, s az ellenforrada­lom időszakában kompromit­tálódott elemeknek is. A pártnak tehát megyénk­ben is meg kellett küzdenie a tömegikapcsolatok kiépíté­se során a szektás és a jobb­oldali jelenségekkel. Ez a harc eredményesnek bizo­nyult, s a párt tömegkapcso­latai gyorsan fejlődtek. A kedvező politikai légkörben növekedett a tömegek poli­tikai érdeklődése. Főként 1957 nyarától a párt, a tö­megszervezetek és tömeg- mozgalmak rendezvényeire tömegesen mentek el. Élén­ken foglalkoztatták a lakos­ságot a bel- és külpolitika kérdései. Például a társadal­mi tulajdon védelme, a bér­kérdése, a békés egymás mel­lett élés térhódítása, a szov­jet tudomány és technika legújabb eredményei. A tömegek megnyeréséhez alapvetően hozzájárult a me­gye dolgozói életszínvonalá­nak növekedése. 1954—1959. között 134 millió forintot fordítottak lakásépítésre. Csak 1958-ban 800-an vettek igénybe 30—40 ezer forint összegű lakásépítési kölcsönt. 1958—1959-ben a megye ke­reskedelmi egységeiben 4500 mosógépet, 12 Ó00 rádiót, 500 televíziót, 200 hűtőgépet és több mint 2500 motorkerék­párt adtak el. A saját tulaj­donban mintegy 300 személy- gépkocsik száma volt, s en­A Csepel Vas- és Fém­művek egyedi gépgyárában már megkezdték a felké­szülést az osztrák megren­delésre készülő komplett húzóüzem berendezéseinek tervezésére gyártására. A gyár külkereskedelmi válla­lata, a Pannónia a közel­múltban szerződött az ausztriai Voest Alpine cég­gel, amelynek értelmében több mint 70 millió schil- lingért komplett üzem szál­lítására vállalkozott. nek többségét 1956 után vá­sárolták. 1959-re 1957-hez viszonyítva 40 százalékkal nőtt a takarékbetétek szá­ma. A vásárlások növekedé­séhez alapvetően hozzájárult, hogy 1956-hoz viszonyítva kétszeresére növekedett a ha­vi 1500 forintot keresők szá­ma. A szövetségi politika 1956. utáni első periódusa óriási sikerét hozták az 1958-as no­vemberi országgyűlési kép­viselő és tanácstag választá­sok. A megye területén 119 választási nagygyűlést és mintegy 400 réteggyűlést is tartottak, melyeken mintegy 80—90 ezer ember jelent meg. A jelölőgyűléseken a végleges névjegyzékbe fel­vett polgároknak 60 száza­léka, mintegy 140 000 vá­lasztó jelent meg, s mintegy 99 százalék adta szavazatát a népfront jelöltjeire,. A választási eredmények megyénkben is nagy sikerét jelentették a munkás-paraszt hatalomnak, a pártnak és a népfrontnak. A siker ténye­zői a következők voltak: a párt 1956-tól folytatott he­lyes politikája, a kedvezőbb politikai légkörben az ellen­séges elemeket sikerült el­szigetelni, a jó politikai lég­kör még az ingadozókat is a párt felé közelítette, s nem az ellenség oldalára lökte; a különböző egyházak is tá­mogatták a választást, lát­ván azt, hogy ellenkező eset­ben vesztenek tömegbázisuk­ból. A párt eredményes újjá­szervezése, életének és tevé­kenységének megújulása ked­vezően hatott a tömegszer­vezetek és a tömegmozgal­mak szervezeti helyreállítá­sára, munkájuk kibontakoz­tatására. A tömegszervezetek közül különösen fontos volt, főként a munkásság töme­geit magában tömörítő szak- szervezetek újjászervezése. Ehhez nagymértékben hoz­zájárultak a központi és a helyi párthatározatok, s ezen­kívül a szakszervezetek ál­lásfoglalásai. A szakszerve­zetek megyei elnöksége 1956. november 12-én nyilatkoza­tot adott ki, amelyben elis­merte a forradalmi-munkás- paraszt kormányt. A szak- szervezetek megyei tanácsa 1957. május 22-i ülésén pe­dig megállapította: „Nem lehetünk függetlenek a párt, a munkások, a dolgozó nép­től, mi a dolgozó nép leg­nagyobb szerve vagyunk.” Az egyes szakmai szerveze­tekben dolgozó kommunisták segítségével sikerült me­gyénkben is elérni, hogy a szakszervezetek megtalálták helyüket és elfogadták a párt irányítását. Az ellenforra­dalmat követő években át­fogták a dolgozók több mint 90 százalékát. 1962 végén mintegy 66 000 szervezett dolgozó volt a megyében. A Csepel Művek Egyedi Gépgyára hegyezőgépet, vo­nópadokat, egyengető beren­dezéseket, különböző mérle­geket, olajozó kádakat, szál­lító kocsikat, és különféle kiszolgáló egységeket készít osztrák partnerének, a meg­állapodás; alapján egy év múlva útnak indítják az el­ső gépsizállítmányokat. A csepeli gyár gyakorlatilag mint export-fővállalkozó vesz részt az üzletben, mert több más magyar iparválla­lat is bedolgozik. Hogyan lehet 15 millió fo­rint többletbevételre szert tenni? Jelen esetben a Du­na Cipőgyár hatvani üzemé­ben kaptunk választ, utalás­sal a munka értelmes, gon­dos átszervezésére. Az tör­tént tavaly, hogy a tervtől eltérően 895 ezer pár női és gyermekcipő került ki a gyártelepről. Azért „csak” ennyi, mert az esztendő utolsó negyedében vissza kel­lett fogni a készárutermelést. A munkaigényesebb felső" részkészítés nem győzte a tempót. Az idén? Könnyebb modellekkel csak az első fél­évben kötötték le a termelői kapacitást. Sőt az egyik üzemrészben Jóvér Imréné és Ambrus Ferencné irányí­tásával már ekkor megindult a cipőfelsőrész gyártása, biz­tosítva a későbbi kiegyensú­lyozott, párhuzamos munkát. Ilyenformán tíz hónap eltel­tével Kozák Géza igazgató már biztosra veszi, hogy az 1981-es évet 946 ezer pár ci­pővel, csizmával zárják, vagyis 51 ezer párral termel­nek többet a tavalyinál. A 15 millió forintnyi többlet is innen szármáz* k majd, és ezzel együtt lehetőségük nyí­lik az exportnövelésre. Vagy­is a hazai piac mellett a Szovjetunióba, Irakba, Jor­dániába, legújabb megrende­lőként pedig Romániába, Lí­biába utazhat a hatvani ci­pő. Ösztönző bérezés Persze a fölfelé ívelő tel­jesítmény mögött egyéb in­dítékok is meghúzódnak. Év­ről évre szaporodik például azoknak a száma, akik szak­másító tanfolyamot végez­nek, vagy pedig a Damja­nich Szakmunkásképző In­tézetben szereznek megfele­lő képesítést. A termelésben foglalkoztatott 350 ember közül 130 már szakmunkás, 43 fiatal ipari tanulóként szol­gál a szalagoknál, és éppen ebben az évben indít a gyár újabb szakmásítót, amelyre 25 munkásnő jelentkezett. Van tehát igény a szakmai tudás gyarapítására. Az üzem vezetői pedig több oldalúan honorálják ezt a törekvést. Fedezik az iskolázás tanszer, szükségleteit, fizetik az ok­tatók munkáját, a képesítést szerzett idősebb, vagy fiata­labb szakmunkások bérét pedig azonnal megemelik, A PARTÉLETBEN MIN­DEN taggyűlésnek megvan a maga jelentősége hiszen a kommunisták mindig a leg­fontosabb kérdéseket igye­keznek napirendre tűzni. Az év végi beszámoló tag­gyűléseknek azonban mégis más a légköre, nem az ün­nepélyesség miatt, hanem azért, mert ilyenkor az alapszervezetek egész évi munkája kerül terítékre. Megyénk pgrtalapszerveze- teifcben a hagyományoknak megfelelően éppen ezért nagy gonddal készítették elő az idén is. az összegző, feladat- meghatározó kommunista tanácskozásokat, amelyek megtartására november kö­zepétől december közepéig kerül sor. Az alapszervaze- tek zömében már lefolytat­ták az egyéni beszélgetése­ket, melyek ismét arról ta­núskodtak, hogy pártunk tagjai bíznak az MSZMP politikájában, sőt nem csak bíznak, hanem cselekvő ré­szesei a politika valóravál- tásának. A pórtcsoportok zö­me is megtartotta már év­záró értekezletét, amelyeken a csoportok tevékenysége állt a középpontban, de szá­mot adtak, a kommunisták pártimegbízatásaik teljesíté­séről is. Azoknál az alap- szervezeteknél, ahol a kö­mindig olyan mértékben, amilyen rendű a friss bizo­nyítvány. Támogatják ugyan­akkor a magasabb szintű szakiskolába jelentkezőket is! Mészáros Györgyné és Pócs Ferencné például az idén Dunaújvárosba jár, hogy mi­hamar szakoktatói ismeret- anyag birtokában szolgálja üzemét. Egyébként olyan itt a bérezési rendszer is, ami önmagában több, jobb mun­kára serkent. Az idén példá­ul 5,8 százalékos bérfejlesz­tést hajtottak végre, és az évi átlagjövedelem egy főre vetítve csaknem eléri a 44 ezer forintot. Elavult géptípusok A szakmai ismeretek elsajá­títása, a magasabb fokú ké­pesítés különben a fegyelem általános megszilárdulásához vezetett a Duna Cipőgyár hatvani telepén. Az ittas munkába állás itt ismeretlen fogalom, mint ahogyan évek óta egyéb okból sem kellett fegyelmi eljárást indítani munkások, munkásnők ellen. A jó munkahelyi közérzetre vall továbbá, ahogyan a párt- alapszervezet, vagy a szak- szervezeti bizottság különbö­ző akciójához viszonyulnak a dolgozók, akiknek 80 száza­léka nő. Nem gond egy-egy kommunista műszakot szer­vezni, vagy más társadalmi zeli napokban kerül sor a beszámoló taggyűlésre, ter­mészetszerűleg már a be­számoló is elkészült, a többi helyien pedig ezen dolgoz­nak a pártvezetőségek. A statisztika nem egye­düli kifejezője egy esemény jelentőségének, de feltétle­nül jelzi a feladat nagysá­gát. Az idén megyénk több mint húszezer kommunistá­ja mintegy 620 alapszerve­zeti és 60 összevont taggyű­lésen elemzi majd az éves munkát. S tulajdonképpen nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez az elemzés megyénk egészének munkáját is tük­rözi, mert a taggyűléseken nem csupán az adott párt- alapszervezet, az adott mun­kahely eredményei, gondjai fogalmazódnak meg. hanem szélesebb körű kitekintésre is mód nyílik, mint ahogy nyílt már korábban is. AZ ELMÚLT ESZTEN­DŐKHÖZ hasonlóan az idén is bizonyára a gazdaságpo­litikai kérdésekről esik mtajd a legtöbb szó. S nem csupán az ipari, a mezőgaz­dasági üzemek alapszerve­zeteiben, hanem, máshol is. Nem véletlenül, hiszen elő­rehaladásunk, gazdasági, po­litikai, társadalmi fejlődé­sünk szempontjából egy­aránt alapvető, hogy a ter­munkához toborozni az erő­ket. Ami pedig a vezetők és vezetettek kapcsolatát illeti — szolgálván egyben a de­mokratizmus erősödését —, igen célravezetőek a negyed­évenként szervezett termelési tanácskozások, amelyek min­dig felszínre hozzák a gépek, szalagok mellett dolgozók fi­gyelemre méltó észrevételeit, fölismeréseit. Nem szemé­lyeskedő, vagy éppen intri- kus szereplési v;szketegség- ről van szó. Sokkal inkább arról, ami gátolja a terme­lést, zavarja a munka inten­zitását, majd fölvillantja a továbbhaladás útját. Bizo­nyos elavult géptípusok cse­réjének gondolatát éppen ilyen jelzések plántálták a műszaki vezetők tudatába. Lakásprogram és cipővásár Természetesen a dolgozói igények és érdekek nem min­dig állanak arányban a gaz­dasági lehetőségekkel. A ta­karékosság, a nadrágszíjhú- zás a hatvani cipőgyárban is döntő termelési szempont. De, ha ilyesféle nehézségek ellenére számol fel szociális, vagy éppen munkavédelmi gondokat az irányító testü­let, gz csak növeli a tekin­télyét és kedvezően befolyá­solja a dolgozók hangulatát, melés, a gazdálkodás szín­vonala mindenhol emelked­jen. hatékonyabbá, fegyel­mezettebbé, szervezettebbé váljék mindenhol a munka. Ma már egész társadalmunk közvetlenül érzékeli, hogy életszínvonalunk alakulása kizárólagosan a termeléstől, a gazdálkodástól függ, s csupán, azt lehet elosztani, amit megtenni elünk. Mind­ezek miatt fordítottak az alapszervezetek az elmúlt években is nagy figyelmet a termelési kérdésekre, s nem csupán véleményeztek, ha­nem hasznos ötleteket, ja­vaslatokat is adtak a ha­tékonyság fokozására, a jobb munkaszervezésre, az érdemibb takarékosság ra. általában az eredményesebb munkavégzésre. Mindez nem jelentette ko­rábban sem azt, s nem je­lenti valószínűleg az idén sem, hogy más kérdések el­sikkadnak, vagy nem kap­nak megfelelő hangsúlyt. Már csiak azért sem, mert például az oktatás, — akár a szakmai, akár a politikai — szoros összefüggésben van a termeléssel is. Ki vitatná ma már azt, hogy a szak­mailag, politikailag jobban felkészült munkás, szakem­ber, vagy akár hivatalnok, jobban, e.1 tudja végezni a munkáját, mint a kevésbé munkakedvét. Fölvetődött nemrég, hogy szennyezett az üzemcsarnokok levegője. Tisztítóberendezésre nem volt előirányzat. A karban­tartók azonban már készítik házilagosan a nagy hatásfo­kú elszívókat, amelyek de­cemberben be is mutatkoz­nak. Lakásprogram? Amit le­het, megtesznek az embere­kért. Az intéző bizottság vé­leményezése alapján Földi János szerelő így kapott nemrég 68 ezer forintot la­kásvásárlásra, így jut. rövi­desen családi otthonhoz Pócs Ferencné, s a gyermekével magára maradt Kiss Erika, a jóléti alapból pedig továb­bi 26 munkás honalapítását segítették elő csak az idei esztendőben kisebb-nagyobb összegekkel. Három éve ál­talános megelégedésre lát el jogsegélyszolgálatot a gyár­ban dr. Kovács Gyula ügy­véd, az áfész uzsonnaidőben tejet, kakaót, zsemlét, kalá­csot prezentál a munkások­nak, továbbá igen nagy ked­vezményt nyújtanak a ne­gyedévenként rendszeresített, házon belüli cipővásárok, amelyeken a gyárbéliek ter­melői áron vásárolhatnak az általuk készített árucikkek­ből. Epilógus Amikor beléptünk az üzembe és a szokásos terep­szemle, a tervezett beszélge­tések előtt arról érdeklőd­tünk, hogy mit tesz a gyár a jó légkör, a kedvező mun­kahelyi feltételek megterem­tése végett, Kozák Géza ennyit mondott: „Látványos dolgokat nem csinálunk, de arra nagyon figyelünk, hogy a kivitelezhető igények, ja­vaslatok ne suhanjanak el a fülünk mellett." Nos, külön­leges attrakcióknak valóban nem voltunk szemtanúi a Duna Cipőgyárban. Ám san­da pillantású, a vezetőkre gyanakvással, netán félve te­kintő munkásemberek sem akadtak utunkba. És ha ezt a gyarapodó termelési sike­rek mellé állítjuk, akkor rög­tön nyilvánvaló lesz az ösz- szefüggés, miszerint az élő demokratizmus, a helyesen értelmezett szociálpolitika mindenképpen a termelés javára szolgál. képzett S tevékenységét jobban bele tudja illeszteni a kisebb, a nagyobb kollek­tíva, végsősoron az egész társadalom munkájába, mint aki politikailag kevésbé lát tisztán. Hagyományos,an. szóba ke­rülnek a beszámoló taggyű­léseken a pártélet belső kérdései is, mint például a pártépítés, a rendszeresség, a határozatok végrehajtásá­nak helyzete, az irányító, a végrehajtó, az ellenőrző munka, egysége, a pártélet demokratizmusa és, még so­rolhatnánk tovább. De s,zó esik a nagy átfogó határo­zatok végrehajtásának idő­arányos helyzetéről is, mint például, hogy adott helyen miként sikerült végrehajta­ni 'a nőpolitikád, az ifjúság­politikai, vagy a köziműve­lődési határozatot. S hol kell továbblépni. A BESZÁMOLÓ TAGGYŰ­LÉSEK mérlegét megvonni természetesen csak azok megtanítása után lehet. Az eddigi pártimunka alapján a,zt viszont el lehet monda­ni, hogy megyénk alapszer­vezeti pártunk XII. kong­resszusának szellemében igyekeztek munkájuk szín­vonalát tovább emelni. Esz­mei, politikai, cselekvési egy­ségben dolgoznak a határo­zatok végrehajtásán, s bi­zonyára, ezt az egységet erősítik majd tovább a kommunisták évzáró mun­kaértekezletei, a beszámoló taggyűlések is, Kaposi Levente Szecskó Károly Csepeli gyár Ausztriában Moldvay Győző Kommunista tanácskozások

Next

/
Thumbnails
Contents