Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-18 / 270. szám
4. Vuh úl-V ' ' .,.1-' . -:!'l a J 3 m t s .J 3 N ÉPÚJSÁG, 1981. november 18., szerda Détár Enikő és néhányan kis citerásai közül. (Fotó: Szabó Sándor) Micsoda? A Magyar Tudományos Akadémia és Gyöngyös ? Bizonyára néhányan felkapják a fejüket. Aztán indulatosan még megjegyzik: No, ne tessék viccelni. Ez megint valami olyan, ami jellemzően „vidéki” magatartás. Bizonygatni valamit, amit nem érdemes. Hiszen mindenki tudja, hogy az Akadémia székháza hol található, a benne búvárkodó tudósok közül pedig még senki sem akart a Mátra lábánál elterülő helységbe költözni. — Igen, voltak már olyanok, akik megkérdezték, mi értelme ennek az egésznek? Minek egy ilyen munkabizottság ? Dr. Dráviczki Imre tanszékvezető főiskolai tanár megjegyzéseit idéztük. Ö a gyöngyösi munkabizottság öt évre megválasztott elnöke. Negyedikként Szeged, Debrecen és Veszprém után Miskolcon hozták létre azt az akadémiai bizottságot, amelyhez különböző szekciók tartoznak. Ezek egyike a társadalom- tudománnyal foglalkozik, amely magába foglalja a többi között a filozófiai munkabizottságot. Látszólag mindez csak a szervezeti felépítést érzékelteti, de a felsorolás már a tartalmi vonatkozásokat is jelzi. — Az Akadémia illetékes osztálya nemcsak tájékoztat bennünket arról, hogy milyen témakörök szerepelnek a kutatásaikban, hanem igényt tart arra is, hogy ezeken a területeken mi is munkálkodjunk és eredményeinket az osztállyal közöljük. Ha nem hangzik túlságosan szokatlanul ebben a kapcsolatban, azt is mondhatnám, mi bedolgozók vagyunk. — Publikálási lehetőséget is kapnak? — Hogyne. A miskolci bizottságihoz tartozó három megyében vannak olyan folyóiratok, amelyek szívesen közlik a dolgozatainkat, de nem zárkózik el tőlünk az Akadémiai Szemle vagy a Filozófiai Szemle, ha az írás olyan, ami a szerkesztő bizottság egyetértésével találkozik. — Kik tartoznak a munka- bizottsághoz? A területünkön levő egyetem és főiskolák marxizmus—leninizmus tanszékeinek tanárai, valamint az oktatási igazgatóságok előadói. Több mint húszán vagyunk. Vallatják a tényeket Tudományos kutatás. Könnyűnek tetszhet ez a tevékenység olyankor, ha fizikai, kémiai, matematikai jelenségeket kell vizsgálni, szétszedni, vallatni. Dehogy könnyű az! Mégis ... De a társadalmi valóság elemezhető műszerekkel? — Kutatóbiztosaink vannak, akik eljuttatják a kérdőíveket a kiválasztott személyekhez, majd a kitöltés után átadják a munkabizottság tagjának. — Mennyire megbízhatóak ezek a „szondázások"? — Bizonyos hibaszázalékkal feltétlenül számolnunk kell. De a jó kérdőív egyes pontjai arra is alkalmasak, hogy a leírt felelet realitását is jelezzék. A kutató személy vagy a csapat ezután értékeli a válaszokat. Majd a kiformált eredményt egy személy megírja és ezt az anyagot a bizottság elnöke juttatja el a tagokhoz. Ezután skövetkezik a „nyilvános vita”. — Valóban vitatkoznak vagy csak formálisan tesznek megjegyzéseket, nehogy bárki kényelmetlenül érezhesse magát? — Vitatkozunk. Ütköztetünk megállapításokat, de soha sem hisszük, hogy csak a mi álláspontunk lehet a tökéletes. De hadd jegyezzem meg, ha egy munka olyan, akkor javasolhatjuk annak tudományos minősítésre való előterjesztését. Ma már nem csupán az Akadémián lehet a tudományos fokozatot elnyerni, hanem nálunk, „vidéken” is, ha az eredmény ezt indokolja. Lassan kialakul tehát a Miskolci Akadémiai Bizottság teljes tevékenysége, szerepe és feladata. A felszín alá Középtávú, öt évre szóló munkaterv szerint végzi a munkáját a gyöngyösi bizottság is. Félévenként jönnek össze, és olyankor a benyújtott dolgozatokat értékelik, minősítik. — Legutóbb a két salgótarjáni üzemben, a síküveg-, illetve az ötvözetgyárban folytattunk kutatást. Arra voltunk kíváncsiak, mi a szocialista brigádok szerepe a szocialista munkaerkölcs fejlesztésében. Az adatok nagyon megnyugtató következtetések megfogalmazását tették lehetővé. De mélyebbre szerettünk volna látni. Az ülésünkön már azt kérdeztük, ezek az eredmények mennyire tudhatok be magának a mozgalomnak? — Feltehetően az anyaggyűjtés sem olyan egyszerű tevékenység, mint amilyennek vélhetnénk az első pillantásra. — Az esti egyetemek hallgatói látják el a kérdezőbiztosi teendőket. De meg kell nyernünk az üzem vezetőit is az ügyünknek, hogy ne zaklatásnak vegyék a tevékenységünket és maguk is segítsenek annak a néhány száz személynek a kiválasztásában, akiknek a válaszai alkalmasak arra, hogy a gyár, a földrajzi, gazdasági egység valóságát reprezentálják. — Tapasztalataik szerint? — Készségesek, segítők, mert nemcsak a mi munkánk komolyságát látják, hanem arra is számítanak, hogy megállapításainkat eljuttatjuk hozzájuk, ök ezeket a maguk munkájában hasznosíthatják. Kérdőjelek A bizottság tehát valós kérdésekre keres tudományos eszközökkel választ, mert a mindennapi gyakorlatot akarja a maga eszközeivel, lehetőségeivel támogatni, eredményesebbé tenni. — Nehezen képzelhető el, hogy az akadémiai kutatókkal tudjanak lépést tartani. — Kétségtelen, hogy az Akadémia ténye, kutatóinak lehetőségei nem hasonlíthatók össze a mi helyzetünkkel. Ennek több összetevője is van. Mi nem is hisszük azt, hogy a társadalomismeret épületét nekünk kell tető alá hoznunk. De valljuk, hogy egy-egy téglával hozzá tudunk járulni ehhez az építkezéshez. — Milyenek a kapcsolataik a megyei szervekkel? — Még vannak kiaknázatlan lehetőségeink ezeknek a kapcsolatoknak a fejlesztésében és megerősítésében, örülnénk annak, ha a megyei szervek illetékes osztályai több feladattal bíznának meg bennünket, valamint annak is, ha a kutatásaink eredményeit jobban tudnák hasznosítani. — A mindennapjaink valóságában hogyan kamatoznak tudományos kutatásaiknak eredményei? — Már említettem, hogy a vizsgált terület vezetőit tájékoztatjuk megállapításainkról. A visszacsatolás itt a legérzékletesebb. De a felsőoktatási intézetek tanszékei is megkapják az anyagainkat. A tanárok, az előadók beépíthetik azokat munkájukba. Végül a nyomtatott publikáció. Hadd említsem meg például a Hevesi Szemlét. Ez a lehetőség is adott! — Mennyire alkalmas ez a szervezeti rendszer a tudományos kutatásra, a megbízható következtetések megfogalmazására? — Véleményem szerint feltétlenül alkalmas a benne munkálkodók személyi adottságait is figyelembe véve, bár itt eléggé érzékelhetőek a különbségek a földrajzi helytől függően is, hiszen más Miskolc, mint Salgótarján vagy Gyöngyös. Így jutottunk el a mostani témánk végére, aminek végső kicsengését úg lehetne megjelölni, hogy az akadémiai bizottságoknak nem valami öncélú tudományoskodás a törekvésük, hanem napjaink kérdőjeleire megfogalmazni a válaszokat. Még ha ezek nem is könnyűek. G. Molnár Ferenc Anyja lánya — mondhatnánk Détár Enikőre, aki Kerecsen dien édesanyja nyomdokaiba lépve — cite- razenekart szervezett általános iskolai tanulókból. Fecz Sándor, az iskola igazgatója is támogatta a kezdeményezést, így 1980 januárjában a gimnazista Enikő irányításéival 16 gyerek kezdte meg az ismerkedést a széphangú népi hangszerrel. Jól ment a munka: márciusban, járási seregszemlén ezüstérmet, majd májusban „kiváló” minősítést szereztek. A jó kezdetet további sikerek követték, és ez év márciusában az úttörőik járási seregszemléjén aranyérmet, szeptemberben a mezőtár- kányi minősítő szemlén pedig ugyancsak „kiváló” minősítést kaptak, és kiérdemelték a zsűri különdicsé- retét. Ennek kapcsán nagy elismeréssel nyilatkozott róluk Pribolszky Mátyás, a gyöngyösi származású citera- művész is. Bronztű és cserépedény A nagybótonyi urnatemetőből A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum régészcsoportja megkezdte a nagybótonyi umatemető anyagának tudományos feldolgozását. A Magyarországon eddig talált legnagyobb kiterjedésű és leletekben leggazdagabb késő bronzkori temető 972 urnáját, s az ezek mellett talált több ezer cserépedényt, bronz használati tárgyat, ékszert eddig Balassagyarmaton őrizték, s most szállították Szécsénybe. A nagybótonyi urnatemetőt három évtizede fedezték fel, az akkoriban kialakuló bányaváros építése közben. Feltárására, a leletmentésre azonban csak most keríthettek sort a szakemberek, akiknek több esztendőre szóló munkát ad a talált kincsek restaurálása, konzerválása, tudományos rendszerezése. Az előkerült cserépholmit, bronz- tűket, késeket, baltákat, vésőket, ruhadíszeket, csatokat később kiállításön mutatják be a közönségnek. (MTI) öreg barátom, Sherlock Holmes ingaórája éppen tizenegy óra ötvenöt percet mutatott. Ö maga teljes odaadással vizsgálgatott egy cédulát, melyet régi szabású háziköntöse zsebéből húzott elő. Mellette feküdt vén hegedűje a vonóval. Barátom szemmel láthatóan elégedett volt megállapításaival, mert boldog mosoly jelent meg arcán. Nekifogott megtömni hosszú szárú pipáját török és Virginia dohányból készült híres keverékével, majd kékes, illatozó füstfelhőket eregetve felém, remegő hangon megszólalt: —A hölgy sötét ruháiban, erősen zihálva érkezik majd meg orcája igen-igen piros lesz. Kalapot és rövid kabátot fog viselni, kezében pedig egy táskát tart. A teát két cukorral issza. Egy másodpercen belül betoppan. — De hát kicsoda? — kérdeztem kissé meglepődve. — A hölgy — felelte Soherlock Holmes, miközben pipaszárával az ajtó felé bökött, amely ebben a pillanatban lassan kinyílt. A hölgy ott állt a küszöbön. Sötétszürke félkabát volt rajta, szaporán vette a lélegzetet, arca erősen kipirult. Széles, a kalapjához színben illő táskát szorított magához. Meghökkenésemben már-már fölkiáltottam, de mielőtt megszólalhattam volna, Holmes megjegyezte: — Watson! Mintha hüle_ dezni látnám ! Pedig nincs ebben semmi különös. Tegnap toptam ezt a Charing Crossnál föladott levelet, mely lakonikus tömörséggel értesít arról, hogy ma, pontban tizenkét órakor látogatóm érkezik. Az írásmód gyors elemzésével megállapítottam. hogy a sorok Írója minden kétséget kizáróan nő, sőt mi több, rigo- lyás, rögeszmés személy. Ezzel magyarázható pontos érkezése. Láthatja, az óra éppen tizenkettőt mutat. A további következtetéseikhez elegendő volt jól kinyitnom a fülemet. — Az igazat megvallva, Sherlock, én semmit sem... — Hót éppen ez az! — kiáltott föl Holmes, aki szemmel láthatóan élvezte a helyzetet. — Nem is. hallhatott semmit! Ha nem tévedek, már mondtam önnek, hogy ezt a levelet Charing Crossnál adták föl. Ez jóval messzebb van -annál, semhogy gyalog lehessen megtenni az utat idáig. És ráadásul rendkívül megbízható járműre volt szüksége ennek a személynek, tekintettel már-már beteges pontosságmániájára. Mindezen tények egyértelműen alátámasztják hogy a höígy kerékpáron érkezett, ezen a köztudottan halk járművön. A levélpapír minőségének beható vizsgálata arra engedett következtetni, hogy a látogató rendkívüli módon ad az eleganciára. Semmi véletlenszerű nincs tehát abban, hogy sötét színű kabátot visel. Namánmost, bizonyára tudja, hogy ha egy 0,8 lóerős kerékpár sík terepen 35 kim/th sebességgel halad, akkor emelkedőn fölfelé ennél valamivel lassabban. Mivel pedig Charing Crosstól meredek kaptatón vezet ide az út, a hölgynek igencsak kellett tekernie ahhoz, hogy idejében megérkezzék. Érthető hát, hogy lihegve, kipirultén jelent meg az ajtóban. Ami pedig a kabátjának hosszát, valamint kalapját és táskáját illeti, mi sem könnyebb választ adni e három kérdésre, kedves jó Watsonom. Egy hosszú felöltő zavarta volna a kerékpározásban, ennyit a kabátról. A Times ma reggeli száma esőt jósolt, ennyit a kalapról. Nincs a világon olyan asz- szony, aki táska nélkül indulna el, ennyit a táskáról. — De hát Holmes! Bár a meglepetéstől szóhoz sem, tudok jutni, azért engedd meg, hogy megkérdezzem... — Tudom, Watsonom, ne is folytasd! — szakított félbe barátom, miközben újabb és újabb füstfelhőkbe burkolózott. — A két cukorra gondolsz a teában nernde- bár? Hót idehaUgass! Erről semmit sem mondok. Jogomban áll eltitkolni néhány fogásomat. Máskülönben hol lenne a sport, nem igaz? Ekkor egy mély lélegzet- vétel után Miss Fromapit letette táskáját, kalapját és kabátját egy székre, majd nekilátott leszedni a reggeli maradványait. — Jaj, szegény öreg Holmes úr! Kutya legyek, ha egy árva szót is értek ebből az egész levélhistóriából, meg a ri golya-kerékpá r nyavalyából! — morogta. — Mór ott tartunk, hogy meg sem ismer, pedig több mint húsz éve vagyok az ön. házvezetőnője. Ha lihegek, az azért van, mert ez az istenverte lépcső átkozottul meredek. Ez az állítólagos levél meg nem más, mint a hentes tegnapelőtt küldött számlája. Az öltözékemről pedig csak annyit, hogy húsz éve ugyanebben a ruhában járok ide. És ami azt a masinát illeti, isten őrizzen tőle, hogy az én karomban és helyzetemben... — fejezte be Miss Fromapit, miközben még egyet simított toll- seprűjével barátom kairosz- székén. Euratom nem felélt. Lelecsukódó. szemmel ismét kezébe vette a vonót, mely bánatos nyöszörgéssel járt le s föl a hegedű húrjain. Arcán á duzzogó gyermek fintora jelent meg, aztán látszott rajtam hogy már nem is hall minket. Franciából fordította: Grabócz Gábor Századunk titkai Századunk címmel ismeretterjesztő előadás-sorozatot — erre bérlet váltható — hirdetett a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ. Az egyes foglalkozásokon kitűnően képzett szakemberek adnak ízelítőt a XX. század tudományos és művészeti életéből. November 19-én, csütörtökön dr. Kovács Kálmán, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora tájékoztatja az érdeklődőket az eszmetörténet fontosabb irányzatairól. 2.6-án dr. Czine Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár kutatja Németh László és a bartóki modell összefüggéseit. Nagy László és az orosz irodalom kapcsolatát vizsgálja ugyanekkor dr. Cs. Varga István irodalomtörténész. December 3-án Dala László nyugalmazott főszerkesztő arra keres választ, hogy mit jelent a természettudományok forradalma. Január 7-én dr. Németh Lajos művészettörténész, egyetemi tanár Csontváry alkotásait közelíti meg a művészettörténész szemével. Ugyanebben az időpontban Kurucz Béla filmkritikus filmesztétaként világítja meg a művész munkásságát. Enikő és a kis citerások
