Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. október 11., vasárnap I. Versenytárs a kisszövetkezet „Olyan volt, mintha már régről ismernének bennünket...” „A VÁLLALKOZÁS NÁLUNK CSAK HOBBI, a gazdasági környezet ugyanis az elszürkülésre késztet. Sikertelen akció esetén túl nagy az erkölcsi és anyagi veszteség, a sikereket viszont nem honorálja kellőképpen a környezet” — még fél esztendeje sincs, hogy egyik nagyvállalatunk vezérigazgatója mondta. Ha a gyakorlat eddig nem is cáfolt rá ennek ellenkezőjére, a legfrissebb rendeletek mintha új, szabadabb folyást engedő mederbe terelnék a vállalkozás ügyét. Október közepéig több mint harminc olyan rendelet és törvénymódosítás jelent, illetve jelenik meg, amely a magánszemélyek vállalkozását szabályozza. Privát vállalkozás? Ezen idáig jószerivel csak a lán. gos- és palacsintasütők, maszek autószerelők és kisiparosok vagy butíktulajdano- sok „aranybányáját” értettük. Holott az aranybánya rizikót is jelentett, és vállalkozásra más területeken is volt lehetőség. A gondot a szabályozás merevsége okozta. 1982. január elsejétől ezek a feltételek módosulnak, s a vállalkozók különböző kis szervezeti formákban, kisszövetkezetekben, szakcsoportokban, gazdasági munkaközösségekben és kisvállalatokban hasznosíthatják energiáikat. Melyik forma mit jelent? Elsőként a kisszövetkezetek és a hozzájuk sokban hasonló szakcsoportok jellemzőit mutatjuk be. Amikor kisszövetkezeteket alapítanak — akárcsak a többi kisüzemi forma létrehozásakor —, a lakosság jobb ellátása, a szolgáltatások színvonalának javítása, a hiánycikkek számának csökkentése, a mozgékony háttéripar kiépítése, az alkotó energiák és a szabad pénzeszközök hasznosítása a cél. Hogyan alapítható kisszövetkezet? Ennek egyik módja, hogy valamilyen speciális részleg vagy csoport kiválik a hagyományos szövetkezetből. Emellett újonnan is alapítható ez a kisüzemi forma — létrehozásához legalább 15 személyre van szükség, a tagok száma azonban nem lehet több száznál. Az újonnan alapított kisszövetkezet a tagok vagyoni hozzájárulásából (részjegyekből, termelőeszközök, gépek, épületek, műhelyek átadásából, illetve bérbe adásából) jön létre. Előírás, hogy a kisszövetkezeti tag legalább kéthavi munkabérének megfelelő összeget, vagyont vigyen a közösbe. De ennél sokkal lényegesebb, hogy senki nem válhat „szelvényvagdosóvá”, mert csak a pénze, vagyona révén nem válik taggá a vállalkozni vágyó! A tagság feltétele: akár fő-, akár mel. lékállásban valamilyen munkát kell végezni a kisszövetkezetben ! Az viszont lényegtelen, hogy főállású hivatalnok, nyugdíjas, egyetemista vagy főiskolás a be lépni szándékozó. Az utóbbi felsorolás azonban nem arra utal, hogy főként az említett foglalkozásúak iránt várható nagy kereslet. Sőt, miután a kisszövetkezetek számára a hagyományos szövetkezetekhez képest lényegesen lazábbak lesznek az adminisztrációs, számviteli, könyvviteli és adatszolgáltatási kötelezettségek —, kevesebb hivatalnoki posztra lesz szükség. Ez mindazonáltal nem jelenthet szabályozási, pénzügyi, adózási lazaságot. MIRE VÁLLALKOZHATNAK A KISSZÖVETKEZETEK? Rendkívül széles a skála. Tervezhetnek és építhetnek magánlakásokat. Egyengethetik a különböző találmányok, újítások útját. Átvállalhatják más cégek könyvelési feladatait, és számos lehetőség adódik az idegenforgalom és a vendéglátás területén. Szövetkezhetnek különböző műszaki cikkek javítására és karban tartására, de vállalkozhatnak alkatrészek gyártására, hiánycikkek számának a pás irtására. „Meglovagolhatják” a divat nyújtotta lehetőségeket is: a friss módi irányvonalait követő kis tételű holmik gyártásával akár butikok ellátását is vállalhatják. Szervezhetnek rendezvényeket: konferenciákat, összejöveteleket, iskolai találkozókat, esküvőket és így tovább. A SZÖVETKEZETI SZAKCSOPORT sokban hasonlít a kisszövetkezetekre, egyebek közt azzal a különbséggel, hogy ez esetben nem önálló jogi személyről, hanem az anyaszövetkezet nagy önállósággal rendelkező részlegéről van szó. (M. P.) Interjú Iván Gruevvel, a BKP Targoviste megyei Bizottságának első titkárával Az elmúlt napokban — mint erről a Népújság időről Időre Iparkodott beszámolni olvasóinak — Iván Gruev első titkárral az élen, a bulgáriai Targoviste megye négytagú pártküldöttsége ismerkedett szűkebb hazánkkal. A test vérterület képviselői, látogatásuk befejeztével a hét végén búcsúztak vendéglátóiktól. Ebből az alkalomból kértünk lapunk számára interjút a delegáció vezetőjétől, röviddel az elutazás előtt: Iván Gruev elvtárs! Mindenek előtt engedje meg, hogy megjelent tudósításaink mintegy kiegészítéseként egy kicsit közelebbről is bemutassuk Ont az újság közönségének. Tudomásunk szerint ugyanis először Járt nálunk, s tiszt, ségében Targovlstében sem sok Heves megyeivel volt még alkalma találkozni. — Köszönöm a figyelmességet, egyben pedig a lehetőséget, amelynek során a Népújságon keresztül is szólhatok kedves magyar, Heves megyei barátainkhoz. Valóban, első ízben kerestem föl országuknak ezt a szép vidékét, miután — bár targo- vistei vagyok — hosszú esztendőkig a szülőföldemtől távol, más területeken dolgoztam. Belső égésű motorokra szakosodott gépészmérnökként, illetve főmérnökként jó ideig az egyik nagy szófiai gyárhoz kötött a munkáin, s 1961-től, a pártapparátusban is sokáig a fővároshoz fűztek feladataim: két helyen is voltam kerületi titkár, osztályvezetői és titkári megbízatásban tevékenykedtem a városi bizottságnál. Ez utóbbi beosztásomban sikerült jobban is megismerkednem a budapestiekkel, s rajtuk keresztül a magyarokkal, akiknek az élete egyébként mindig érdekelt. Jelenlegi tisztségembe két és fél éve kerültem a mérésüggyel és minőségellenőrzéssel is foglalkozó Állami Szabványügyi Bizottság elnöki posztjáról. S ami a koromat illeti: 1928-ban születtem, az ötvenesek közé tartozóim. Aki szeretne még sokat tenni a helyén, ahová a párt rendelte! — Elvtársalval együtt a meglehetősen szűkre szabott idő ellenére Is elég sokfelé megfordult me. (Fotó: Kőhidi Imre) gyénkben, s a vendéglátók — kísérőik, a pétervásári- ak, a detkiek, a füzesabonyiak, a kisköreiek, a kom- poltiak, meg mások mindennapi életünk, munkánk, főleg pedig természetesen a mezőgazdaság számos helyére bepillantást engedtek Önöknek. Hadd használjuk fel e találkozást arra, hogy a tapasztalatcserét egy kicsit ml is hasznosítsuk. Kérem, szóljon néhány szót eredményeikről, gondjaikról, törekvéseikről. — Nos, elmondhatom ennek során, hogy a mi megyénk gazdaságának is jelentős ágazata a mezőgazdaság, amelyben a gabona- és takarmánytermelés, valamint az állattenyésztés meghatározó. Dombos területünk szürke, savanyú erdei talaja sajnos nem kedvez különösebben a szántóföldi kultúráknak, így nehéz előbbre jutni. Örömünk azért nekünk is van ! Jóleső érzés arról beszélnem, hogy például az idei búza hektáronként 4,25 tonnás átlagterméssel fizetett már — ami rekord, páratlan a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta — sőt voltak olyan gazdaságok is, ahol hat tonnát sikerült bejakarítani. Határozottak az erőfeszítéseink a tej- és húshozamok növelésére is, szüntelenül javítjuk az állatok fajta szerinti összetételét. Folytatjuk a technikai rekonstrukciót, korszerűsítést. Új épületekkel, gépekkel, berendezésekkel, technológiákkal, komplex munkavégzéssel igyekszünk növelni a hatékonyságot minden területen. Pártunk központi bizottsága nagy figyelmet fordít tennivalóinkra, s a haladás érdekében éppen most vagyunk a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése előtt a mezőgazdaságban is. — Küldöttségük látogatását hogyan sikerült gazdaság- politikai programjukba illeszteni, tapasztalatcseréjük mennyiben szolgálta ismereteik bővítését? — Azzal a meggyőződéssel szálltunk repülőgépre, hogy barátaink körében biztosan megint látunk, hallunk valami újat, érdekeset. Igazán csak a legnagyobb köszönet hangján szólhatok most is arról, hogy vendéglátóink, a megyei pártbizottság, a járások, a gazdaságok, üzemek, intézmények vezetői valóban remek helyekre kalauzoltak bennünket. Fáradhatatlanul mutogattak minden olyant; amire kíváncsiak voltunk, nem hagytak kérdést válasz nélkül. Lép- ten-nyomon éreztük, hogy olyan a segíteniakarás, amilyen csak két, marxista— leninista párt által vezetett országban lehetséges. Módunk volt megismerni a ma. gyár mezőgazdaság szerkezetét, vezetési rendszerét, igen értékes tájékoztatásokat kaptunk például a takarmánybázis megteremtéséről, a háztáji gazdaságokról. S eközben egy sor olyan pozitív sajátosságot megismerhettünk, amelyek mellett véletlenül sem mehetünk el közömbösen. Nagy benyomást gyakorolt valameny- nyiünkre az, amilyen eredménnyel sikerül Önöknél egymáshoz közelíteni az egyéni és társadalmi érdekeket, tetszett a családi munka hasznosítása az élet- színvonal növelésében. őszintén mondhatom, hogy sok az élményünk. Tapasztalatainkat otthon majd testületileg is értékeljük, rendszerezzük, s amiből profitálhatunk : természetesen mielőbb beépítjük munkánkba. — Mit tart legnagyobb szakmai élményének? — Tekintve, hogy azért még ma, párttisztségben, Targoviste megye bizottságának első titkári posztján is gépészmérnöknek érzem magamat egy kicsit: nyilvánvalóan a technikai kérdések érdekeltek jobban. Szívesen időztem gépek előtt, gépek között, amikor mód adódott rá. S azt kell mondanom, hogy: hazájuk egyike a legkorszerűbb, a legjobb mező- gazdasági berendezésekkel felszerelt országoknak. Ami minden bizonnyal nagy hatással lesz mezőgazdasági kultúrájuk további fejlődésére! — Búcsúzóul engedje meg, hogy Heves megyei tartózkodásuk egyéb tapasztalatairól is érdeklődjem. Hogyan érezték magukat látogatásuk idején, városainkban, falvainkban? — Mint már említettem: mindenütt éreztük, hogy barátok közé jöttünk, akármerre mentünk, olyan volt, mintha már régről ismernének bennünket. Nagyon jólesett ez valamennyiünknek, nem tudjuk elfelejteni! Mint ahogyan emlékezetes marad ez a szép táj is, amit láttunk jártunkban-keltünk'ben! Kellemesek a településeik, amelyek mindegyikén észrevenni a gyarapodást, sok t történelmi, természeti neve zetesség. Tiszta szívemtk mondom, hogy boldogoI büszkék vagyunk arra, hog éppen Heves megyével ápc lünk baráti, testvéri kapcsolatokat! S kívánom, hogy érjenek el munkájukkal még jobb eredményeket, még nagyobb sikereket. A két testvérmegye együttműködése fejlődjön sokoldalúan tovább, az egymáshoz fűző szálaik egyre erősödjenek! — Köszönöm a beszélgetést! Gyóni Gyula Lassan ránk esteledett. A hatvani rendelőintézet szombati ügyelete azonban dél óta csendes. Igaz, a város- környéki községeket ellátó dr. P roháazka Tihamért nemrég Ecsédre szólították. A központi település felett őrködő dr. Szedmák József azonban mindössze két fekvőbetegnél járt, és Podma- niczki Lászióné asszisztens- nővel az oldalán itt fogadott néhány lázas, meghűlt asszonyt. Ez a kép persze, nem általános. Különösen a hétvége más időszakaiban. Hét végi ügyelet Avagy: fiatal orvos, aki hazatalált A hét végi ügyeletes dr. Szedmák József körzeti orvos Egészségügyi Minisztérium Vasárnap reggel például legalább huszonöt helyre ki kell autóznia Szedmák Józsefnek, hogy a különböző körzetek legkritikusabb állapotban levő betegeit szemrevételezze, vénás injekciókat adjon, vagy ha a szükség úgy kívánja, kórházba szállíttassa a rászorulót. Valójában mégis frontátvonu- lások táján gyűlik meg az ügyelet gondja. A „szívesek” nehezen viselik el a hirtelen időváltozást. Ilyenkor gyors, határozott orvosi beavatkozásra is gyakorta sor kerül. . Terhesebb munka Fiatalasszonyt támogatnak a rendelőbe. Mi a folyosó székein üldögéljük végig a vizsgálatot, hogy azután egy más kérdést pendítsünk meg. Ismeretes az intezkedese, amély — az ötnapos munkahét bevezetésével összefüggésben — januártól megváltoztatja a körzeti orvosi hálózat hétvégi munkarendjét, szervezeti felépítését Dr. Szedmák József előtt is tiszta a képlet hiszen megtörtént a központi eligazítás... — Ami a lényeg: januártól a régi hatvani járás községei ide tartoznak majd a hétvégi ügyelet dolgában. A betegellátást három tagú orvoscsoport, és a hozzá tartozó asszisztensek biztosítják, mégpedig két mozgásban levő gépkocsival. Ezeket a Grassalkovich-kas- télyban rezideéló csoportvezető rádión irányítja. Hogy mit jelent mindez az én esetemben? Ritkább hétvégi ügyeletet, de hatalmasan megnőtt, szövevényes munkát, továbbá felelősséget. Ugyanez vonatkozik asszisztenseinkre, akiknek Hatvantól Rózsaszentmártonig kell végig autókázniuk a terepet injekciózás végett, Hatvan- hetven beteg, fél nap... Mozgó patikával A fiatal, Felsődobszárólez évben szülővárosába visszakerült orvost azonban nem a krónikus betegellátás gondjai izgatják. Mint ahogy természetesként könyveli el, hogy januáritól valóságos „mozgó patikával” kell kiindulnia a központból, mert a hétvégeken gyógyszertári szolgálat sincs a falvakban. — A csoportvezető orvosokért szurkolok elsősorban. Nekik, itt bénít, az esetek kilencven százalékában laikus hívásra, rokoni telefonálgatás alapján kell dönteniük arról, hogy melyik a súlyosabb eset, hová küldjék hamarabb az orvost, a készenléti kocsit. Ez lényegében olyan veszélyt is magában hordoz, hogy az igazán gyors beavatkozásra szoruló kliens később jut orvoshoz, gyógyszerhez. És ugyanekkor állandóan úton lesznek a mentők, mert kisebb nagyobb panaszával senki sem fog Selypről, Rózsából, Petőűbányáról beutazni ide, a hétvégi ügyeletre. Mi könnyíthetne a dolgunkon? A betegek hozzátartozóit kellene félvilágosítani, hogy csak indokolt esetben kérjenek orvost, mentőkocsdt. Kórházi háttér Későbbiek során eddig végzett munkájára, családi körülményeire terelődik beszélgetésünk. — Debrecenben végeztem, öt esztendeje. Aztán az első állomás: Felsődobsza, Nehéz volt Borsodiban, kórházi és laborátöriuihi háttér nélkül, távol szüleimtől és a kulturálódási lehetőségektől. Szinte az otthonhoz voltunk kötve, különösen a gyermekünk születését követő években, De nem lennék igazságos, ha elhallgatnám magukat a dobszia- kat Hamar közvetlen, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatba kerültünk egymással, ami sok mindent pótolt. Egyébként hazakerülve szerencsém volt. A nagydobosa, Hegyalja úti körzetet kaptam meg, amely eléggé falusias jellegű. A környezetünkben tehát nincs nagy változás, legfeljebb lekötöttségem más, mint Fel- sődobszán volt. Dehát majd csak megszokom ezt is, minden új vonásával. Az kiA telefonon beérkezett hívást Podmaniszky Lászlóné körzeti ápolónő veszi fel (Fotó: Szabó Sándor) váltképpen megnyugtató, szinte biztonságérzetet ad, hogy megértő kollégák vesznek körül, munkámat pedig egy komoly, gyógyító hálózat, illetve a kitűnően felszerelt kórház támogatja... Moldvay Győző
