Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-10 / 238. szám

NÉPÚJSÁG 1981. október 10., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Mai témák, izgalmas cselekmények A velencei filmfesztivál mérlege Kora reggeltől a hajnali órákig peregtek a filmek tíz napon keresztül egy­szerre öt vetítőteremben, az idei velencei nemzetközi filmfesztiválon. Erre első­sorban azért volt szükség, hogy a világ minden részé­ről összesereglett közel két­ezer kritikusi, filmszakem- iber és filmüzletember lát­hassa a bemutatott produk­ciókat. Egy-egy alkotást — az érdeklődés figyelembevé­telével — három-öt alka­lommal is műsorra tűztek, ám a nézők egy löszének még így is csak a földön meg a lépcsőkön jutott egy talpalatnyi hely. A mezőny, a választék gazdagabb volt a tavalyinál, és — hadd tegyük nyom­ban hozzá — a színvonal is magasabbnak, rangosabbnak bizonyult. Általánosságban három jellemző vonást figyelhet­tünk meg. Az első: a bemu­tatott művek túlnyomó többsége mai témájú volt, A második: a rendezők „közönségcentrikusságra” törekedtek, magyarán mond­va fordulatos cselekmény­bonyolításra, feszültségte­remtésre, jó értelemben vett izgalomkeltésre. Végül, de nem utoljára: jobbnál jobb színészi alakítások fémjelez­ték a produkciókat, ám nép­szerű sztárok helyett job­bára még kezdőnek számító, kevéssé ismert, művészek kaptak lehetőséget a „kiug­rásra”. Hazánkat az idén Jancsó Miklós A zsarnok szíve cí­mű új alkotása képviselte, megosztva a közönség állás- foglalását. Ez Jancsónál úgyszólván természetes: jel­legzetes stílusának, eszköz­tárának, képi világának éppúgy vannak lelkes, elra­gadtatott hívei, mint bosz- szús elutasítói, A zsarnok szíve bőséges érveket ad mindkét tábor számára. A hazai bemutató előtt korai lenne néhány szavas bírá­latot írnunk a látottakról, de annyit előrebocsátunk: a 15. században játszódó történet egyfajta szembesítés a hata­lommal és az elnyomás leg­körmönfontabb módozatai­val. Indokolatlannak tűnő gyilkosságok s rejtélyes fel­támadások okoznak fejtö­rést a nézőnek. Tömegmé­szárlással ér véget a film, s — mint azt az egyik epés tollú olasz kritikus megje­hogy nemsokára hozzáfogha­tunk a kabin megépítéséhez valóságos méretekben. És segítőtársam, a lány, ekkor úgyszólván megboly­dult. Követte a famegmun­kálást, ügyelt a belső tapé­ták minőségi felragasztására, ellenőrizte a fűtőrendszer hatékonyságát. A kabin el­készült, és az átvevő bi­zottság, miután megvizsgálta a függőágyakat, benézett a raktárba és az egészségügyi helyiségekbe, helyet foglalt a leendő léghajó irányító részében, aláírta az okmá­nyokat. ürelmetlenül vártam a léghajó többi egysé­géről érkező eredmé­nyeket, de hiába. Kolléganőm időköz­ben engedélyt kapott, hogy távoli vizenyős, laká­sából át telepedhessen a ka­binba. És a puszta mezőn meg­jelent egy furcsa, szivar alakú, fénylő ablakocskákkal teleszórt ház, kedves függö­nyökkel, előtte lábtörlővel. Nem tagadhatom, sikerem után igazgatónk megenyhült, úgyhogy tisztelt és becsült vendég lettem ebben a ház­ban, Le-leültem az egyik füg­gőágyra, és míg vártam, hogy felforrjon a kávé, szó­ba elegyedtem ismerősöm­mel. — Magának — mondta — már családra is gondolnia kéne. A férfi egymaga nem férfi, hisz nincs mellette senki, kinek megmutathatná férfiasságát. Nincs igazam? — Van benne valami — gyezte: csak az operatőr marad életben... A nagydíjat, az Arany Oroszlánt NSZK-film nyerte: Margarethe ' von Trotta Ölomidők című alkotása. Joggal! S azt sem vitatta senki, hogy a film két fő­szereplője: Jutta Lampe és Barbara Sukowa is kiérde­melte a legjobb női alakí­tás megosztott díját. A cse­lekmény az 1960-as évek második felében játszódik az NSZK-beli véres diák- mozgalmak idején. Két lány- testvér tragédiáját beszéli el. Az idősebbik a női egyen­jogúság élharcosa, a fiata­labbik pedig terrorista lesz. Egyikük — az újságírónő — érvekkel, tollával harcol igazáért, másikuk meg fegy­verrel, bombával. Melyikük­nek van igaza? Ezt boncol­gatja objektiven, ám annál árnyaltabban, izgalmasabban a film. A zsűri különdíját sem érdemtelen alkotás kap­ta : a Nem viselünk szmo­kingot című brazil film, melyet Leon Hirszman ren­dezett. A 141 perc A befe­jezetlen mondat című Déry-f ilmre emlékeztető tör­ténet egy munkáscsalád tra­gédiáját mutatja be, harcu­kat a kizsákmányolás ellen. Végső kicsengése: a forra­dalmi harcot megalkuvás, köntörfalazás nélkül lehet csak győzelemre vinni. Európai néző számára meg­döbbentő világot tár elénk a Kaleidoszkóp című indiai film. Egy fiatal újságíróról feleltem —, bár a tudomány embere az előtte tornyosuló problémákkal vívott harc. han is bebizonyíthatja férfi voltát. — Eredjen már, mindig csak a problémák, a prob­lémák! Nincs még elege be­lőlük? — Vannak dolgok, melyek nem tudnak unalmasak len­ni — vetettem közbe. — Na, de azért más egye­bek is léteznek, amik szin­tén nem válnak unalmassá — válaszolta sejtelmesen. így ci mboráskodtam vele ebben az égi otthonban, fel­készítettem az érettségi vizsgára, megpróbáltam be- suszterolni az Építészmérnö­ki Egyetemre, de valahogy nem jött össze. eltek-múltak az évek. de a hordozótest nem tudott a magasba emelkedni. A vége az lett, hogy az intézetet bezárták — a léghajó gondolata pe­dig szertefoszlott. Valamennyi kollégám ke­rített magának új munkát, nekem is sikerült jó helyet találnom a Külhoni Aerodi­namikai Intézetben. Az életem rendesen folyt tovább. Az idő múlásával egyre inkább elfeledkeztem azokról az álmaimról, me­lyeket a Zeppelin iránt tápláltam. Az idő — lénye­gét szolgáltatta és nem ha­zudtolta meg önmagát: új problémák, új feladatok, új távlatok. Egyszer csak eszembe ju­tott az égi otthon. Nekivág­tam a megváltozott mező­szól, aki azért fog tollat, hogy az indiai családok hoz­zájuthassanak álmaik álmá­hoz: a propán-bután gázzál működő házi tűzhelyhez. Je­lenleg ugyanis az ország lakosainak több mint 90 százaléka kénytelen egysze­rű módon: fával, szénnel főzni, fűteni... Mindez így leírva meglehetősen érdek­telennek tűnik, ám a film döbbenetes képsorai csakha­mar magukkal ragadják a nézőt. Feledhetetlen a záró­jelenet! Asszonyok százai so­rakoznak fel a rendőrszuro­nyok előtt, kezükben füstöt okádó szénkályhácskákkal, sötétbe borítva Calcutta luxusnegyedének palotaso­rait. . Torokszorítóan drámai film Az állatkerti megálló gyer­mekei című NSZK-produk- ció is. Azokról a nyugatber­lini tizenévesekről szól, akik a kábítószerek rabjaivá vál­tak, és — jobb híján — lo­pással, rablással, sőt pros­titúcióval próbálják megsze­rezni a pénzt mindennapi, egyre növekvő mennyiségű kábítószeradagjukhoz. A film egy hivatalos felmérés ada­tait dolgozza fel, megtör­tént tragikus eseteket mu­tat be, dokumentumhiteles­séggel, jobbára amatőr sze­replőkkel Szovjet film is szerepelt a filmfesztiválon: Igor Ta- lankin A csillagok bukása című alkotása. Története a II. világháború napjaiban játszódik, egy sebesült ka­nek, és már messziről lát­tam a ház füstölgő kémé­nyét. Hajdani kolléganőm hagy­mát duggatott a kertben. Mikor észrevett, igen meg­örült. — Nohát, csak eljött hoz­zánk — csapta össze a ke­zét. — Tessék, kerüljön, bel­jebb, harapunk valamit, és megismertetem a férjemmel. — Óh, csak tán nem vál­tozott meg a családi állapo­ta? — kérdeztem képmutató frivolsággal. — De bizony! Petkó bil- lenccsel jár, és bulldózerek­nek szállít. ént minden olyan volt, mint annak rendje és módja: televízió, mögötte subaszőnyeg, gyermekágy, az egy­kori tűztér fölött füs_ tölődő birkakolbász, befőt­tek, mazsola — kedves és meghitt, gazdag és barátsá­gos, mikor odakünn hideg van. Beszélgettem a jó embe­rekkel, és egy üveg lekvár­ral a kezemben tértem visz- sza a városba. Mikor már elég távol vol­tam, még egy utolsó pillan­tást vetettem az égi otthon felé: szilárdan állt a földön, kéménye pedig életem egy részét, a léghajót rajzolta az égre. Feltámadt a szél, és a lég­hajó elszállt a semmibe. Adamecz Kálmán fordítása John Travolta — ezúttal prózai szerepben a Blow Out című filmben am 'mm. '' ■ tona meg egy fiatal ápoló­nő líraian szép, ám betel­jesületlen szerelmét beszéli el, költői emelkedettséggel. Ügy emel szót a háború borzalmai ellen, hogy egyet­len csatajelenet sem látha­tó a filmben. A kamera jó­formán ki sem lép az egyet­len díszletből: a félig romos katonakórház-szobából, fo­lyosóiról. .. A fesztivál közönsége ör­vendve tapasztalta, hogy az idén a vidámság, a humor sem volt hiánycikk. Első­sorban az olaszok hoztak több szellemes, ötletes, mu­latságos filmhistóriát. Az Aranyálmok — melyet Nanni Moretti rendezett — olyan jelenséget tűz gom­bostűhegyre, amely nálunk, Magyarországon is játszód­hatna. Ifjú filmrendező-ti­tánok a kacagtató történet hősei, akik nem a közön­ségnek, hanem egymásnak készítenek filmet. Megkap­ja a magáét az olasz tele­vízió is. Kár, hogy amit epésen kigúnyol — mármint az olasz tv kvíz-játékait —, a magyar nézők nem ismer­hetik eredetiben, de így is roppant mulatságos, amint a két filmbeli filmrendezőt pingvinnek^ öltöztetik, és az győz, aki" gyorsabban tud ugrálni, az izzasztó jelmez­ben. . . Prózai színészként mutat­kozott be Velencében a ná­lunk is népszerű John Tra- volta. A Blow Out című amerikai filmben — amely Antonioni híres Nagyítás című alkotására emlékeztet — egy rádióriportért ala­kít, aki véletlenül szemta­núja lesz egy vágtató gép­kocsi katasztrófájának. Meg­szerzi a helyszínen készült fotókat, és addig nagyítgat- ja a felvételeket, amíg rá­jön: mindez nem a véletlen, hanem merénylet műve volt. Ám amikor felfedezését nyilvánosságra akarja hoz­ni, maga is üldözött vaddá válik... Szerepeltek persze a fesz­tiválon közepes, sőt gyön­ge filmek is, de a bemuta­tott több mint hatvanból legalább tíz olyan akad, amelyet érdemes volna ná­lunk is műsorra tűzni. Re­méljük : előbb-utóbb sor kerül rá. Garai Tamás Új könyvek Bolgár tánc címmel tíz magyar költő Bulgáriáról szóló 15 verséit tartalmazó kötet jelent meg Békéscsa­bán az „Új Auróra füzetek’’ sorozatában. A bolgár állam alapításának 1300. évfordu­lója tiszteletére — ezer szá­mozott példányban — ki­adott kis kötet bolgár mű­fordításiban is közli a ver­seket. Az Illyés Gyula, Weö­res Sándor, Nagy László, Juhász Ferenc, Csanády Já­nos, Király Zoltán, Rózsa Endre, Veress Miklós, Kiss Benedek és Baka István költeményeit csokorba gyűj­tő kiadvány utószavát Fá­bián Zoltán, az írószövetség titkára írta. A Gondolatot dicséri a Magyar História című soro­zat, melynek jó néhány ko­rábbi kötete már másod- vagy harmadkiadásban is elfogyott. Az utóbbi termés két kötet. Kulcsár Péter A Jagelló-kort, tehát a ■ köz­vetlenül Mohácsot megelőző időszakot mutatja be, So­mogyi Éva pedig az 1849— 1867 közti periódust Abszo­lutizmus és kiegyezés cím- meL Jelentőségük abban van, hogy közérthető formában mutatják be a magyar tör­ténelem egy-egy korszakát. Iván Vazov: Hol van Bulgária?! Kérdik tőlem, hogy a hajnal hol sütött rám először, kérdik majd, hol az a föld, jaj, ahol orcám fürösztöm. Ott, felelem, én az ember, hol a- Duna fehérlik, ott, hol a Fekete-tenger lázong keletről égig. Ott, ahol az égre szökell a bérces, büszke Balkán, hol a szép Marica szőkéll az ős trák róna alján. Ott születtem. Ott pihennek őseim a föld alatt, ott süvöltött nevük fennen harcmezőn és hant alatt Bulgária, drága, kedves, minden jóval teli föld, hát emeld most a szívedhez gyermeked, ki így köszönt. (Utassy József fordításai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents