Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-09 / 237. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. október 9., péntek 3 Megkezdődött jj az országgyűlés őszí ülésszaka ___ ób ( Folytatás az 1. oldalról) lanul gondoskodnunk kell a lakosság javuló élelmiszer­ellátásáról, s dinamikusan tovább kell növelnünk a gazdaságos élelmiszer-kivi­telt. Az élelmiszer-előállítás másik alappillére a húster­melés. A gabonatermelés mellett ez az a terület, ame­lyen — lehetőségeink hatá­ráig —, túlteljesíthetjük ter­veinket. Vágóállatból a ter­melési előirányzataink meg­haladják a 2,2 millió ton­nát, aminek 80 százalékát a sertés és baromfi jelenti. A jövőben is e két abrak- fogyasztó állattenyésztési ág termelése lesz a megha­tározó. Ugyanakkor bővíteni kívánjuk a vágómarha és juhhús termelését is. A gaz­daságos hústermelés — és a hangsúly a gazdaságosságon van — történjen az korsze­rű, vagy hagyományos tele­pen, a nagyüzemben, vagy a háztájiban, mindent állatfaj esetén hasznos az ország számára. Az állattenyésztés úgyne­vezett minőségi mutatóin sok a javítani valónk. Kü­lönösen fontos a takarmány- gazdálkodás új alapokra he­lyezése. Az üzemek nagy többsége a tömegtakarmány- temelésben nem igazodik kellően lehetőségeihez, s a szántóföldön termeli a szá­las takarmány nagy részét. Ezen a helyzeten a hozamok növelésével, a gyepterületek jobb hasznosításával lehet változtatni, bár nehezítő kö­rülmény, hogy az esetek egy részében nem ott van az ál­lat, ahol a gyepterület. A legnagyobb rét-legelőterüle­tet birtokló gazdaságaink adottságai 50 százalékban sincsenek kihasználva. Javí­tásra vár a hazai ipari fe­hérjék minősége, s mennél kiterjedtebb hasznosítást igényelnek a különböző ta­karmánykiegészítők, hozarn- fokozók is. Az említett kö­vetelményeknek több élen­járó üzem mór megfelel. A bábolnai baromfi- és sertés­hús termelési integráció ezen ágazatok teljes vertikumát átfogja. Az élelmiszeripar közvet­lenül kapcsolódik a nyers­anyagtermeléshez. Mindent el kell követni a mezőgaz­daság és a feldolgozóipar jobb együttműködéséért, mert csak ez esetben szá­míthatunk arra, hogy élel­miszeriparunk termékeinek minősége, gazdaságossága, nemzetközi versenyképessé­ge javul. Ennek a változás­nak egyik lényeges feltéte­le, hogy jobb legyen az össz­hang az alapanyag-termelés és a feldolgozás között. A termőföld védelmében és hasznosításában is bőven adódnak feladatok. E téren széles körű társadalmi össze­fogásra is szükség van. A termőföld csökkenésé­nek jelenlegi ütemét min­den rendelkezésünkre álló eszközzel mérsékelnünk kell. Mindenekelőtt a nagyüzemi gazdaságok ve­zetőitől várunk fegyelme­zett magatartást. A kulturált földhasználat­ról elsősorban a föld műve­lőinek kell gondoskodniok. Az állami szerveknek pedig következetesen fel kell lép­niük minden olyan törek­véssel szemben, amely — akár hanyagságból, akár vélt vállalati érdekből — sérti a termőföld védelmé­nek és kellő hasznosításának követelményeit. A VI. ötéves terv az elő­ző ötévinél mintegy 30 szá­zalékkal nagyobb lehetőséget ■* teremt a meliorációra, amely több, mint 1 millió hektár földet érint. A közeljövőben válnak ismertté az alacsony színvonalon gazdálkodó, gyenge adottságú üzemek külön ösztönzésének módjai, az ösztönzés egyebek között a termőföld jobb hasznosí­tását is segíti. Az üzemi termőterületek gazdaságosabb kialakítása érdekében élénkítésre vár a gazdaságok közötti földcsere. Ehhez minden törvényes eszköz rendelkezésre áll. Elvárjuk minden vállalat és hatóság vezetőjétől, hogy az új létesítmények helyé­nek kijelölésekor következe­tesen érvényesítsék a föld­takarékos megoldásokat. Mindezek együtt jelentik a földvédelem és hasznosítás komplex programját, amely­nek teljesítése elengedhetet­len része a növénytermelés fejlesztésének. A technikai-műszaki felté­telek kapcsán rendszeresen visszatérő téma az alkatrész- ellátás. A gépek karbantar­tása, az üzerr. közbeni hiba­elhárítás, valamint a téli nagyjavítás tetemes része a termelőüzemek feladata, Az idei hosszú és kemény telet, a tavaszi és nyári aszályt, az 1981-es növény- termelés eléggé megérezte. A kalászos gabona termőterü­lete és hozama ipintegy 15 százalékkal elmaradt a ter­vezettől. A szemes kukorica vetésterülete is valamivel kisebb az előirányzottnál, így az összes gabonatermés várhatóan alatta marad a tervezettnek. A növényterme­lés^ többi ágazata várakozá­sainknak összességében megfelel. Az állattenyésztők ez idáig teljesítették időará­nyos termelési előirányzatai­kat. Az előttünk álló télre minden fontos termékből megfelelő árualapokkal rendelkezünk. Ágazataink Időarányosan teljesítik, sőt néhány ter­mékből túl is teljesítik export-előirányzataikat. Az őszi munkák kedvező természeti feltételek kö­zött, jó ütemben halad­nak. A betakarításban ehhez — lévén az őszi időszak nagy munkacsúcs a mezőgazda­ságban — szorgalmas mun­kájukkal a diákok és a ka­tonák is számottevően hoz­zájárulnak. Az utóbbi napokban tájé­koztattuk vállalataink, gaz­daságaink vezetőit az 1982- re szóló ár- és pénzügyi sza­bályozórendszer módosításá­ról. Tettük ezt azért, hogy minden üzem időben felké­szülhessen, számba vehesse lehetőségeit és megfogal­mazhassa új tennivalóit. Az intézkedések egyaránt magukban foglalják az ösz­tönzés és a gazdálkodás szi­gorításának elemeit. Az ide­vágó jogszabályok a közeli hetekben jelennek meg. Ezekkel ösztönzünk a gabo­natermelésre, az elmaradt üzemek fejlesztésére, a vá­Pjfflament loivosóin] (Munkatársunk telefonje- lentése) Másfél órával azután, hogy az országgyűlés elnöke a hagyományos csengőszóval jelezte az őszi ülésszak meg­nyitását, a képviselők rövid pihenőidőt kaptak Váncsa Jenő mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter expozé­ja után. Röpke üdvözlések a folyosón, néhány mondat az időjárásról — mert, ha a gómarha-előállítás növelé­sére, a meliorációs beruhá­zásokra, a gabonatárházak építésére — hogy csak a legfontosabbakat említsem. Elért eredményeink sora, az agrártermelés mai szín­vonala alkalmassá teszik mezőgazdaságunkat, élelmi, szeriparunkat, erdő- és fagaz­daságunkat az újabb felada­tok megoldására. Az utóbbi évek tettei bizonyítják: a magyár mezőgazdaság és élelmiszeripar termelési egy­ségeinek jelentős hányada már ma is képes arra, hogy a magasabb követelmények­nek is megfeleljen. Azon kell dolgoznunk, hogy ez mind általánosabbá - váljon. Most a munka hatékonysá­gának növelése a legfőbb feladat, ami feltétele és egy­ben garanciája annak, hogy mezőgazdaságunk, élelmi, .szeriparunk, erdészetünk a jövőben is eredményesen szolgálja szocialista céljaink elérését — mondotta befe­jezésül Váncsa Jenő. Kádár János és a KB titkárai: Havasi Ferenc, övári Miklós és Németh Károly Célunk a gazdaságos hozamnövelés a megye mezőgazdaságában ★ A miniszter beszámolóját követően a hozzászólásokra került sor. Cselőtei László (Pest me­gye 2. vk.) akadémikus, az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke elmon­dotta: A szövetkezeti moz­galommal együtt fejlődött vezető szakemberek közül sokan most érik el a nyug­díjkorhatárt, eközben mel­lettük egy olyan fiatal irá­nyító réteg alakult ki, mely­nek tagjai már egyetemi, főiskolai végzettségre tá­maszkodnak munkájukban. Ám a felsőfokú képzés fel­adatai továbbra is igen na­gyok: erre utal az is, hogy a termelőszövetkezetekben dolgozó középvezetők több mint felének ma sincs dip­lomája, számos gazdaságból hiányoznak a felkészült ag­rárértelmiségiek. Szabó István (Hajdú-Bi- har m. 14. vk.), az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnö­ke kiemelte: Az utóbbi tíz év folyamán állami gazda­ságaink, termelőszövetkeze­teink vállalati kollektívák­ként nagykorúvá váltak és integrálódtak a népgazdaság egészébe. Megteremtődtek az egyenjogúság és az alapjai­ban egységes követelmény - rendszer alkalmazásának feltételei az agrártermelés egész területén. Ugyanakkor határozottan leszögezte: a gazdálkodás természetes velejárójaként fogjuk fel a differenciáló­dást. Ez jelentős hajtóerő, de nehézségeket is okoz. A vitában szólalt fel Szabó Imre, a detki Magyar—Bol­gár Barátság Termelőszövet­kezet elnöke. — Heves megye mezőgaz­daságának elmúlt tízéves fejlődéséről szeretnék szól­ni — kezdte hozzászólását. Ezután arról szólt, hogy a növekedést segítette a ter­melékenység emelkedése, az anyagi, műszaki ellátottság javulása, a szakosodás, a kooperáció és az iparszerű termelési rendszerék terjedé­se, a jobb technológiai fe­gyelem, továbbá.a nagy- és kisüzemek közötti integráció bővülése. A mezőgazdasági termények termelése 1980- bán 42—43 százalékkal ha­ladta meg az 1970. évit. Kü­lönösen az olajos növények termesztésében értünk el jó eredményeket. Állatte­nyésztésünk a múlt eszten­dőben húsz százalékkal ter­melt többet, mint tíz évvel korábban. A megye legdina­mikusabban fejlődő ágazata, a sertéstenyésztés 39 száza­lékkal emelkedett. A továbbiakban országgyű­lési képviselőnk arról beszélt, hogy megyénkben az emlí­tett tíz év alatt tizenegyezer hektár területet vontak ki a mezőgazdasági termelésből. Ezt a megyébe telepített or­szágos jelentőségű beruházá­sok indokolták. Ennek ellen- súlyozására számottevő ered­ményeket értek el a termő­földek művelése, a parlag­területek hasznosítása terén. A hetvenes évek elején meg­levő jelentős műveletién te­rület 1980-ra minimálisra csökkent. A nagyüzemileg Szabó Imre, megyénk kép­viselője hozzászólása köz­ben mezőgazdaságról van szó, akkor ez nemcsak Angliában téma, hanem itt a T. Ház­ban is. — Kértetek engedélyt a dohányzásra? — civódik tár­saival az egyik képviselő a Duna-partra néző ablaksor­nál. — A dohányzás ugyanis káros az egészségre, azéra is, aki csak a füstös levegőt nyeli... — A Dunán meg úszik egy dinnyehéj — mutat * ki valaki a „kék” folyóra. S valóban mintha a József At- tila-i verssorok elevenedtek volna meg: a napfürdőzők lábánál méltóságteljes lassú­sággal sodorta a víz a zöld „ladikot”. Nesze neked, kör­nyezetvédelem ... ! ★ Erről a témáról — környe­zetünk védelméről — egyéb­ként csak ma esik szó. Az ülés első napját a mező- gazdaságnak szentelték a képviselők. Érthető tisztelet­tel fordultak azokhoz, akik a hétköznapjaikon azért dol­goznak kora reggeltől késő estig, hogy állandóan tele' legyen az ország éléskamrája. — ... és hogy még más * népeknek is jusson belőle — egészíti ki a gondolatsort Szabó Imre, a detki Magyar —Bolgár Barátság Termelő- szövetkezet elnöke, aki mint a Heves megyei képviselők „doyenje”, sokadik felszóla­lására készült az ebédszünet forgatagában. Vadkerti Mik­lósáé, a Detkkel szomszédos közös gazdaság párttitkára kétszeresen is „drukkol”. Ügy mint mezőgazdasági szakember, és úgy is, mint képviselőtárs. — Ahhoz, hogy a kormány hű képet adhasson a magyar mezőgazdaság elmúlt tízévi munkájáról, nekünk is el kell mondanunk a vélemé­nyünket. És némi önkritiká­val, mert bizony, még jócs­kán vannak olyan területek, amelyeket úgy nevezünk: parlagföldek. De, Imre bácsi erről is szól... Mint ahogy szólt is. ★ — Üdvözlöm Kiss R. Sán­dort, meg Csehéket — kö­tötte Zsidei lstvánné négv mátraderecskei vendégének lelkére Faluvégi Lajos, a kupolacsarnokban. Itt talál­kozott ugyanis Forgó Miklós tanácselnök, Zám István párttitkár, Kiss lstvánné tsz- főkönyvelő és Panyik Sándor téglagyári igazgató a község szülöttjével, aki mindjárt ar­ról érdeklődött, hogy mi új­ság otthon. — Szép a falu, szorgalma­sak az emberek — hangzott a szűk időhöz mért tájékoz­tató. — És újabb terveink vannak, mint például az is­kola és a fürdő fejlesztése. De Faluvégi elvtárs. otthon jobban meggyőződhet erről. Látogasson haza, szívesen várjuk ... ★ Igaz, nem tartozik szoro­san a témához, de engedje meg a kedves olvasó, hogy szót ejtsek egy üdülésről. — Két hétig pihenünk Szoboszlón — mondja Zsidei lstvánné. — Nyolcadikétól szól a beutalónk, de csak a férjem érkezett meg időben az üdülőbe. Én késni fogok: még el kell mondanom a szűzbeszédemet, azaz az első parlamenti felszólalásomat. Holnap délelőtt dr. Pesta László után kapok szót a környezetvédelmi témában. De jó lenne tudni, a kép­viselőasszony izgul-e jobban, vagy a férje a tévé előtt, Szoboszlón ... Szilvás István művelésre alkalmatlan terü­leteken több mint 13 ezer család termel. — Ennek jelentőségét el­hanyagolni nem szabad — folytatta Szabó Imre —, mi­vel az önellátáson túl a piacon is jelentkeznek. Tér* melésük többségükben szer­vezett keretek között folyik. Támogatásukat továbbra is indokoltnak tartom. Az elmúlt tíz évben a szövetkezetek száma me­gyénkben felére csökkent, ezzel együtt a közös gazda­ságok átlagos földterülete 2200-ról 4270 hektárra nőtt. Megvalósult a gabonafélék teljes gépesítése. — Az elmúlt tíz év ered­ményei tehát jelentősek, ez azonban nem jelenti azt, hogy a továbbfejlődésre nincs lehetőség. Ennek értel­mében határoztuk meg a hatodik ötéves tervi felada­tainkat is. Alapvető cél, a gazdaságos hozamnövelés a megye mezőgazdaságában különösen azokon a területe­ken, amelyeken adottságaink kedvezőek. Legfőbb tenni­valónk a gabona- és hús­program megvalósítása. Mindehhez szükséges a gaz­dálkodás tartalékainak, a szövetkezeti szektor és az állami vállalatok közötti gaz­dasági együttműködésben rejlő lehetőségeknek az ed­digieknél jobb, hatékonyabb kihasználása. Ehhez kapcso­lódik az a követelmény, hogy meg kell gyorsítani a nagyüzemileg nem haszno­sítható földterületek tartós használatba adását. Kiemelt feladatnak tekintjük a ter­melőszövetkezetek szakmai vezetési színvonalának javí­tását, az üzemek és a mun­kaszervezés fejlesztését; a termelés mennyiségi növelése mellett a minőség javítását a termelőalapokkal való jobb gazdálkodást, valamint az adottságaiknál rosszabbul gazdálkodó mezőgazdasági üzemek átlagos szintre tör­ténő emelését. A felmerülő hiányosságokra és a változó gazdasági körülményekre a korábbiaknál élénkebben, ér­zékenyebben kell reagálni — mondotta befejezésül Szabó Imre. ★ Mivel a napirendhez több hozzászóló nem jelentkezett Váncsa Jenő miniszter vála­szolt a vitában elhangzot­takra, majd az országgyűlés a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter beszámoló­ját, valamint a felszólalások­ra adott választ jóváhagyó­lag tudomásul vette. Ezzel a Parlament őszi ülésszakának első napja — amelyen felváltva elnökölt Apró Antal és, Cservenka Ferencné — befejeződött. A képviselők pénteken 10 órá­tól — az elfogadott napi­rendnek megfelelően — az emberi környezet védelméről szóló törvény megvitatásával folytatják munkájukat.

Next

/
Thumbnails
Contents