Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-08 / 236. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. október 8., csütörtök A vietnami művészet évezredei Sokai ígér Hegyi Gábor fotós kiállításának a címe. És. sokat is kap a látogató az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán megrendezett kiállításon, ha egy kicsit másképp is, mint ahogy a felirat sugallja. A mintegy 50 kép témája ugyanis nem a művészetek összessége, csak egy ág, az úgynevezett cheo színház. A magyar és a vietnami tévé közös forgatócsoportjához csatlakozott a művész, így volt alkalma fényképen megörökíteni e XX. század körül keletkezeti, • s máig is élő egzotikus műfajt. S nemcsak azt. A színházi sorozat mellett Hegyi Gábor lencsevégre kapta mindazt, amit útjuk során érdekesnek látott.* A képeken megjelennek igy a vietnami hétköznapok, s a műemlékek legszebbjei is. A riportképek már témájukkal megfogják az érdeklődőt. Az egzotikumot fényképezi a művész — mit is fényképezne mást. Cukornádárust, küszöb előtt guggoló vegyeskereskedőt, bivalyokon lovagló gyei ekeket, a folyón a dzsunkákal. Ám kamerájával oly ügyesen kapja el hősei legtermészetesebb pillanatát, hogy a néző azonnal a közös emberire figyel föl, nem a másságra, az idegenségre. Műgond, s nagy komponálásbéli biztonság jellemzi ezeket a fotókat. Az Utcarészlet árus asszonyának kúpos szalmakalapja ülő testtartásának kúpalakjával bővül. S a figurát háromágú, fogantyúval ellátott tálak veszik körül. Hasonló a megoldása a kacagó cukornádárusnak, kinek guggoló sziulettje köré félkör írható, rímesen kosarainak félgömbjére. Az Alku című kép középpontjában a megvilágított, pénzszámláló kezek helyezkednek el. Meri Hegyi Gábor nemcsak pontosan leír, de megmagyaráz, elmélkedik is. Buddha fotóin például igyekszik ugyanazt az áhítatot megfogni, s közvetíteni, amit a helybéli hívők éreznek. Alulról látjuk az aranyozott istent, sejtelmesMontage I. nek, félelmetesnek, hatalmasnak. A pagodabelsők s -külsők már sokkal inkább elemzőek, tárgyilagosak. Figyelmes rajzok az egykori művész munkájáról. Rendezői lelemény, s a fönteb biek tükrében indokolt is, hogy az oszloptalapzatok fotói — elefántok, teknősök, oroszlánok — a paravánok talajszintjén helyezkednek el. A képek harmadik csoportja a színházi sorozat. Líra és expresszivitás. E két ellentétes hangzatú szó jut eszébe láttukra a nézőknek. Hegyi megpróbálja egyrészt bemutatni, mi is az a cheo színház, másrészt igyekszik fölidézni róla élményeit. Sikerült. Jellemző akciókat választ, s azokat két fázisban örökíti meg. Nemcsak a mozgás egy-egy kifejező pillanatát érzékeltetve így, de egész mozgássorokat. Akár Szüj Van, az őrült nő. akár a Csábító jelenet, szép példája szinte filmhez közelítő megoldásoknak. Szépen kibontakozik az egész színházi folyamat is kezdve az előadás előtti, s közben i sminkeléstől a dobos hangulatteremtő élőjátékán át az igazi, közönséggel együtt lélegző produkciókig. Látható varázsló, papok szertartás közben, táncoló figurák. S látható mindaz, amit az ősi cheo színház a ma nézőinek jelent. Jelenbe érkező múlt egy üt! van a tárlaton. Méghozzá úgy, hogy a képek egymás utánját joggal tarthatja a néző vallomásnak egy távoli ország csodáiról, de egyfajta ars poeticának is. Németi Zsuzsa Ha az igazgató népművelő is... Újsághír; Czako Lászloné, a larnazsadányl általános iskola igazgatója lóbb évtizedes eredményes közművelődési tevékenységének méltatásaképpen augusztus ZO-a alkalmából megkapta a Szocialista kultúráért kitüntetést. A gratuláció után így fogalmaz: — Rendkívül jólesett ez az elismerés, hiszen azt igazolta, hogy hosszú éveken ál helyes úton jártam, s a népművelői fáradozásra nem hiába áldoztam szabad óráim jelentős részét.. . o Ilyen bevezető után természetes, hogy a hajdani pályakezdésnél kötünk ki. — 1950-ben szereztem tanítói oklevelet Egerben. Az itteni képzőben olyan útra- valót kaptam, amelyre máig is büszke vagyok. Dr. Somos Lajos szerettette meg velünk leendő hivatásunkat, a fedez, ictte lel mindannyíunkkal a pedagóguspálya ezernyi szépségét. alkotó, teremtő jellegét. Markazra kerültem tanítani. Tetszett a vidék, hamar megkedveltem az ottani embereket. Már akkor tudtam, hogy nemcsak a katedrán kell helytállnom, hanem kötelességem — lehetőségeimhez mérten — hozzájárulni a település szellemi arculatának formálásához is. Énekkart szerveztem, s a .gyerekek olyan lelkesen jártak , a próbákra. hogy öröm volt nézni, A sok munka meghozta gyümölcsét, hiszen a különböző versenyeken* egyre jobban szerepeltünk. 1957-ben egyedül maradt a fiatalasszony, úgy vélekedett, hogy fiáról csak akkor gondoskodhat kellőképpen, ha hazaköltözik szüleihez, Tar- nazsadányba. — Nem volt könnyű elhatározás, de más kiutat nem leltem. Nehezen váltam meg a községtől, a tájtól, a kollégáktól és az ismerősöktől Még az a szerencse, hogy itt egy ideális tantestületbe keEgy kitüntetés krónikája rultem. Ez egyáltalán nem túlzás, ugyanis körünkben már akkor ismeretlen volt az intrika, a torzsalkodás, a szakmai féltékenység, vagy az anyagiak miatti gyűlölködés. A „babér” — s ezt mindannyian természetesnek tartottuk — csak annak járt, aki nap, mint nap bizonyította szorgalommal társult felkészültségét Az érvényesülés, a továbbfejlődés lehetősége valamennyiünk számára adott volt. Én éltem is ezzel: még egy oklevelet szereztem az egri Ho Sí Minh Tanárképző Főiskolán azért, hogy — többek között — színvonalasabban oktathassam az ének-zenet, hogy még inkább megszerettessem a fiatalokkal az irodalmat. A már említett egészséges légkörben öröm voll dolgozni, ide úgy jöttünk minden reggel, mintha otthonról hazamennénk. e Átlagon felüli teljesítményére természetesen fel figyeltek. Erre utal az is, hogy 1962-ben igazgatóhelyettessé nevezték ki. Ez a beosztás számos új feladatot hozott, de régi szenvedélyéről még sem mondott' le. — Szerveztem és vezettem a kórusokat s bemutatkozásainkat siker koronázta, gyűjtöttük is a különböző fellépésekről, minősítésekről az aranyérmeket, okleveleket. Emellett szívesen készítették fel szavalóinkat az egyes versenyekre. Elégedettséggel töltött el az a tudat, hogy iskolánk színeire egyszer sem hoztak szégyent. Gondjai csak gyarapodtak 1977. január 1—tői: ő lett az intézmény igazgatója. Q Azóta volt és van is elfoglaltsága elég, de a népművelői szándék mégis töretlen. Annál is inkább, mert javultak a tárgyi adottságok — Otthont adtunk a községi könyvtárnak, méghozzá olyat, amely valóban méltó az igazán értékes művek birodalmához. Ezzel megtettük az első jelentős lépést ahhoz, hogy idővel nevelési központtá váljék. Mindenképpen nyertünk ezzel a megoldással. A fiúk, lányok ugyanis magabiztosan mozognak a polcok között. Eligazodnak a lexikonokban, a kézikönyvekben Nevelőik kalauzolásával már megkülönböztetik a lényegest a kevésbé fontostól Nagyon jól érzik magukat itt az elsősök is ők meseiemezeket hallgatnak, közben megszok- * Ják a környezetet. Ez az egyik módja annak, hogy belőlük toborzódjék majd az olvasói utánpótlás. Emellett tanáraink humán és reálórákat tartanak a bibliotékában, megismertetve az ítjakat a kutatás, a felfedezés semmi mással nem pótolható örömével, Itt rendezzük az összevont szülői értekezleteket is. így azután az idősebb korosztályt is megnyerhetjük * Van annak mái legalább tizenkét esztendeje, hogy először találkoztam ezzel a tevékeny, ezzel az értékes egyéniséggel, s azóta is sokszor voltam vendége a zsadónyi. iskolának. Szívesen mentem, mert tudtam, hogy itt mindig aranyfedezetű sikerekről hallok. Ezért írhattam meggyőződéssel az elismerő sorokat, ezért gratulálhattam őszintén annak, aki több mint három évtized munkájával szolgált rá erre a kitüntetésre. Ö köszönte, s közben óráját nézte Hát igen: az udvaron várták a kícsik-na. gyok, méghozzá meghallgatásra, zsűrizésre, mert alakult az új diákkórus, verbuválódtak a jövő dalosai. S ő indult közéjük épp olyan kedvvel, épp olyan ifjonti lendülettel, mint harminc évvel ezelőtt... Pécsi István Az Égig érő fa Népmesesorozat a televízióban Elkészült a magyar népmesesorozat újabb 13 epizódja a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermében. A műfaj hazai gyöngyszemeiből Kovács Ágnes népmesegyűjtő-kutató — Ortutay Gyula egykori munkatársa — negyven mesét válogatott ki, s közülük 13 animációs változatát mutatja be a televízió. Képernyőre kerül többek között a Király Kis Miklós, az Égig érő fa, a Hamupipőke királyfi és a Csillagszemű juhász című mesefeldolgozás, amelyek néhány éve már könyv alakban már megjelentek. Az új népmesecsokor epizódjai nem elsősorban a gyermekek részére készültek: a felnőttek érdeklődésére számot tartó 10 perces filmeket Jankovich Marcell népi motívumokat felhasználó rajzai illusztrálják. A képernyőn október 8-tól. főműsoridőben jelentkező mesefiímek zenéjét ezúttal is a Kaláka együttes szerezte és tolmácsolja A meséket Molnár Piroska és Szabó Gyula mondja el. Szombathelyen A városszépítő egyesületek találkozója Szerdán megkezdődött a. városszépítő egyesületek első országos találkozója Szombathelyen. nA kétnapos megbeszélésen a_már működő szépítő egyesületek képviselői, s azoknak a településeknek .népfrontvezetői vesznek részt, afiöl ilyen egyesületet létre- h ózni szándékoznak. A s sombathelyiek beszámol- r ak tevékenységükről, s hasznosnak ígérkező tapasztalatcserét folytatnak. A városnézés során a szépítő egyesületek képviselői a helyszínen tanulmányozhatják a szombathelyi kezdeményezések megvalósítását, a helyi egyesület tevékenységének eredményeit. Vas megye székhelyén az első szépítő egyesületet 1855- ben hozták létre, s annak nevéhez a város számos parkjának, sétányának kialakítása fűződik. 1968-ban az egyesület újjáalakult, s jelenleg hat — városrendezési, műemlékvédelmi, egészség- ügyi, közlekedési természet- védelmi és propaganda-szakosztállyal működik. Családunk nagy esemeny megünneplésére készült: apámat, aki foglalkozását tekintve postás, rövidesen az ötszázadik kutyának kell meg harapnia. — Bizony, már csak ilyen a postássors — mondta, miközben korábban szerzett sebeit simogatta. — A kéményseprő leesik a tetőről, a szobafestő belepottyan a mészbe, a postásnak pedig állandó harcban kell állnia a ’ harapós kutyákkal. Egy teljes regény kikerekednék ezekből a kutyahistóriákból! Ebből már sejteni lehetett, hogy meg kell hallgatnunk mind a négyszázkilencven- kilenc kutyaharapás részletes történetét. — Manapság! — mondta, s nagyot legyintett. — Már nem olyan kutyák futkosnak az udvarokon, mint valaha, ifjúkoromban! Akkoriban az emberek még igazi vérszomjas ebeket tartottak ... Mikor például megharapott a nyugdíjas Cicvál boxere, leginkább a borsosban hagyott lerágott csonthoz voltam hasonlatos. A sebészek nem győztek a fejüket csóválni, és úgy ragasztgatták rám a húsdarabokat, mint hóemberre a havat. Hat teljes hónapig élet es halál között lebegtem. Még szerencse, hogy a postások be vannak biztosítva, így aztán nem kevés pénzhez jutottam Abból építtettem ezt a csodaszép házat. Jól emlékszem, egyszer megcsúsztam, és fölrúgtam a kutya tálkáját, amely, bői éppen lakmározott. No hiszen, jól megjártam! Dühében csaknem darabokra tépett. Viszont a kártérítésből bevezettettem a házba a vizet, és körbe kicsempéz- tettem — a faluban elsőként — a fürdőszobámat. De emlékezetes marad számomra Sztremeny erdész farkasfogó kutyája is. Micsoda remek angol fajta! A fogait még egy cápa is megirigyelhetné! Egyetlen szájcsattintás- sai elnyelte a táskámat a benne levő kétszáz levéllel együtt. A következő harapással pedig hátsó felem egy jokora darabjától szabadított meg. Ettől nyomban kilenc- kilónyit csökkent a súlyom. Ám a biztosítás ezúttal is kárpótolt. Az összeg kézhezvétele után anyátokkal elutaztunk az Adriára, Dub- rovnikba. Apám arcán a meghatottság könnyei jelentek meg, majd így folytatta: — Egy szó mint száz, teljes bőségben éltünk, hála e házi fenevadaknak. De nem úgy mostanság! Hol látni ma már ilyen vérmes házőrzőket? Most, ha bemegyek egy udvarba, elém gurul egy vakarcs mopszli, és nekiáll rágcsálni a lábamat. Ettől ugyan nem lehet sebet szerezni, így aztán hiába is követelnék kártérítést. Még örülhetek, ha a házigazda vigaszképp egy üveg hitvány szilvapálinkát dug a zsebembe Hát ezt érdemiem én9 Apám iti bosszúsan lebiggyesztette ajkát. — Eddigi szolgalatom során négyszázkilenevenkilenc kutya harapott meg, de az utóbbi években valahogy az az érzésem, mintha balek lennék. Ráadásul a tetőnk is beázott, így az ötszázadik harapást nyomorult ágról- szakadtként leszek kénytelen megünnepelni. Ekkor még nem tudtuk, hogy Köteles polgártárs a faiskolájába egy bősz dogot vásárolt, mely a meglehetősen szokatlan Kordula névre hallgatott. Egy alkalommal atyánk mit sem sejtve belépett Köteles úr kertjébe, . hogy átadjon egy ajánlott csomagot. Ekkor váratlanul rárontott Kordula ... Mire az egész falu és a környék tűzoltóinak közreműködésevei háromórai küzdelem után ki tudtuk őt szabadítani a fenevad karmai közül, alig lehetett ráismerni. Csak akkor hittük el, hogy valóban ő az, mikor alig hallhatóan ígynyög- décselt: — Ez aztán a kutya, nekem elhihetitek! Akár ifjúkoromban! Pedig már kezdtem azt hinni, hogy többé nem fogok ilyen belevaló ebbel találkozni... Mondanom sem kell, az ötszázadik harapást új fedél alatt ünnepeltük meg. Sőt, a kapott pénzből arra is futotta, hogy megvásároljuk Köteles úr Kordulájának egyik legéletrevalóbb köly- két. Fordította: Grabócz Gábor
