Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-07 / 235. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. október 7., szerda

Egy konferenciáról — „dióhéjban”

(Békásmegyer, Szentendre, idei dió). Budapest már felhajtotta mai első, forró feketéjét, meghallgatta az •első híreket; most buszon, villamoson kapaszkodva igyekszik munkahelye felé. Reggel hét óra. A békás- megyeri lakóitelep szürke épületei gyűrött arcú felnőttek és álmos képű gyerekek hadat öntuk a flasz- lerra. Mindenki siet, fújtat, zakatol. Másodszor is alig sikerül megásnom; csikorog a fék, bloikkol a Trabant. A járdáról elém ugró gyalogos pillantásra sem méltat. Aktatáskáját lobéivá tűnik el a forgatagban, mintha csak • óriás mágnes vonzaná valami titokzatos pólyán.

„Bába vagy, bábu vagy — ''Valaki irányít” — recsegi a hangszóróból a KFT (Korlátéit Felelősségű Társaság). Lassan elmarad a tábla mögöttem: BUDAPEST.

Szelídül a táj. A világvárosból alig húsz kilométernyire egy kis település nyújtózkodik. Utcácskáin . friss illatok kergetőznek; megint féDvirradt. egy nap Szentendrén. A konferenciáig még több mint két órám van: reggelire és csámborgásra. Nem a Fő tér felé tartok: zavarnak a piciny

házak nekem túl harsánynak tűnő homlokzatai — ellentétes irányba igyekszem. Maradjon ez a rész a külföldieknek, a képesiapgyűj- tőknek... Néhány száz mé terrel arrébb számomra emberibb környék fogad: az élő Szentendre. A házak ablakaiban most pihenik éjszakai gyűrődéseiket a párnák és a paplanok.

Az egyik kertből a rogya. dozó kőfalon ót diófa hajlítja gerincét. Cipőm orrával kutatok az idei termés után — így ha a gazda őriző szeme vigyáz is, legfeljebb azt hiheti, a görcs húzza a lábamat. A fa újabb

és újabb leveleket küld,

hogy elfedje előlem lepoty- tyant gyermekeit. Hiába. Már kettő ott lapul a zsebem mélyén: hátha elüti

éhem, hiszen reggelizni már nincs idő.

A művelődési központ bejárata előtt egy Ikarus álldogál. Oldalán hatalmas betűk: MOZIBUSZ. A kecskemétiek mutatják be szabadalmukat, amellyel a tanyákra és eldugott községekbe akarják eljuttatni a filmet.

A színházteremben már gyülekezik a hallgatóság, akik elfogadták a Magyar Urbanisztikád Társaság meghívását és eljöttek erre a konferenciára, amelyen a szakemberek a közművelődés és a településfejlesztés kapcsolatáról beszélnek. A köszöntő és a megnyitó után az első előadásra várakozunk. Cűne; A környezetkultúra állapota és fejlesztésének lehetőségei. Es zsenibe jut, hogy akár máris visszafordulhatnék, hiszen az előző órákban volt szerencsém összehasonlítani két (talán három) környezetkultúrát is.

Enyhe moraj fut végig a termen, amikor elhangzik, hogy Miskolcon minden harmadik, Budapesten pedig minden negyedik ember é! lakóteiepeii. Hazánkban a településfejlesztés programját ma még kimeríti a lakások építése, pedig a jövő az életmód központi településfejlesztésé. — De ez még egy kicsit odébb van — tárja szét karjait a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat osztályvezetője,

majd hozzáteszi — tapasza tálát sajnos az is, hogy óriási telepeink nem alkalmasak közösségi nevelésre, sőt, inkább az ott lakók befelé fordulását eredményezik.

Barátom fakadt ki a múltkoriban, hogy oly mindegy lenne hogy hol él. A sivatagban-e vagy az egri Csebokszáiriban, ugyanany- nyi lenne az ismerőse. A Szaharában a szomszéd nem verné rá a falat, vagy nem ütögetné a központi fűtés csöveit este hétkor, így követelve, hogy a szocialista együttélés normái szerint legyenek csendben és ne or- díttassák öthónapos gyereküket. (Ez a szomszéd sepri

át a szemetet barálomék oldalára és tisztítja meg az ő lábtörlőjükben sáros lábbelijét — szigorúan a szocialista normák szerint). Az, iskolai nevelésre és az oktatásra nagy feladatok várnak abban, hogy e területeken előre léphessünk — hallom a szavakat. Erről beszél a következő felszólaló is, de sokkal szomorúbb tapasztalatokról, megfigyelésekről számol be, mintsem az előbb megfogalmazott elvárás teljesítését továbbra is elvárhatnánk az iskolától. A nagyon szép és gördülékeny mondatok vádbeszéddé sűrűsödnek a mai pedagógiai szét- szabdaltságáról,. élettől való távolságáról — a „látáskultúra” oktatásának tennivalói ürügyén.

A sápadt őszi fényben mintha a Duna is lomhábban haladna, hadd süsse a szeptemberi nap. A jó sors

— és az ebéd — egy forma- tervező asztalához sodor, aki hiába keresi kollégáit. Hármat látott, de azok is hamar felvették a „nyú-lci- pőt”. Tudja, hány meghívót küldtek szét ország-vil ágba? — kérdezi két falat között. Nem tudom. — Kétezer tájékoztatót és ötszáz meghívót, tehát mindenkinek tudnia kellett volna róla, aki kicsit is .érdekelt lehet a dologban. Művészek, építésziek, tanácsiak, népművelők. . . Mit gondol hányán lehetnek? Nem tudom

— teszem az ártatlant, pedig sejtem, csak nem akarom kimondani. Saccra se? Arra se. Na én megmondom magának: százan, ötyennel többen. .. — hallom és mintha megkeseredne számban a fánk.

(Hol vaunak az illetékesek? Nincs szükség palotákra!) A délutáni vita első eseménye egy debreceni építészikollektíva filmes felszólalása. Vérlázító képek az ország egyenruhájáról, a sivár panellházaikról, majd egy heves, indulatos észrevétel: merre járnak az illetékesek , akik valóban tehetnének, léphetnének az

(Fotó: Huppan iBéia)

ügyben? A kérdésre ítt-ott összeverődnek a tenyereit, akárcsak másnap, amikor Bélié Pál, a Népművelési Intézet. osztályvezetője fogalmazza véleményét, Magyarországon nem üvegpalotákra van szüksége a népművelésnek, hanem nagyobb spontaneitásra — és ügy- buzgalomra. Ne „felüliről” szerveződjék a közművelődés ügye,, jobban figyeljenek oda a szakemberek az „alul” születő törekvésekre és akkor nem marad el a régen várt eredmény sem. A szakállas fiatalember szavaira szaporán bólogatnak a teremben.

(Békásmegyer, két dióból egy dió.) Késő délután indulok hazafelié. Újdonsült formatervező ismerősöm azt mondja, szívesen lakna Egerben: mert szép hely,

„embernek való környezet”. Megérdemli, hogy vigyázzanak rá — emeli fel mutatóujját.

Amikor meglepetésemre Békásmegyeren kiszáll (na látja, én itt élek, ott ebben a harmadik „alvó-gépben”), meglepetésére a kezébe nyomok egy diót. a megmaradt előző napi reggelim felét. Tegye a földbe — ajánlom és indítok, A tükörből látom, ahogy ott áll az út- padlrán és forgatja a szentendrei fa termését. Vajon elülteti-e? És ha igen, kihajt-e? Gondozzák-e majd ott Békásmegyeren, vagy az ország többi lakótelepén?

Szilágyi Andor-tjn----------------------------------I

gazság szerint alig tudok rólad valamit. Nem ismerem s^őd ligeti otthonod, ahol egyedül élsz, talán kerted is van, talán nincs. A folyópárt előrebukó fűzeit látod ablakodból vagy a Naszályt. Naponta eljársz a közeli várójába, a gyárba. Kezeid széles, paraszti kezek, de ujjaid túl hajlékonyak, simák ahhoz, hogy keményebb münkára használd. Nem tudhatok rólad csak annyit, hogy egy szőke kisfiúval szálltál fel Siófokon. Ahogyan nézted, az anyak rejtélyes-sugaras tekintetével, végigsimítottál a legényke csnpacsont vállán, s ahogyan csókolgattad, ki kellett találnom, hogy a fiad, akivel ritkán vagy együtt. Te se lőhetsz több huszonhat évesből, félig gyerekasszony, habár zöldes szemeid sűrű megalkuvásokról, de szigdrú önfegyelemről is vallanak. Szép is vagy, ahogy a virágok lenyesett szarral kerülnek kosaraktÉ, hogy ideig. óráig pompázzanak. Arcod se mindennapi. Keskeny, ideges. orrvonalad, az ajkak közötti játékos hajlatoddal, lágyan előreszökő álladdal, koromfekete, merev fürtjeiddel.

Minden más lényegtelenné oldódott körülötted, mozgó sziluettekké, nem vettél tudomást útitársaidról.

Kizárólag őmiatta voltál jelen, a szőke kisfiúért.

Később megszólítottalak:

— Honnan, Erzsiké. és hová?

HUNYADI ISTVÁN;

Ismeretlen Erzsi — vonaton

Megütődve néztél rám, de gyanakvás nélkül.

— Miből tudja, hogy Erzsiké vagyok'.'

— A monogramról A rv- uküíjen az E betű.

— Hát persze. Nem nehéz kitalálni.

Résnyire nyitottál ablakot, egyre tágult az a rés, titkolózás nélkül, mintha magad akartad volna fölfedni intim gondjaidat. Talán idősebb korom is egyik érved volt, hogy megbízhatsz bennem

Emberfeletti, nehez ter- hederi akartál könnyíteni ? Lehetséges. Gyanútlan voltál, nem sejtetted, hogy érdeklődésem több egyszerű férfflkiváncsiságnál. Amit megtudtam rólad, szokatlan erőfeszítés, szüntelen ismétlődő próba, hogy anyának megmaradhass. Nagybe- rényből származtál Sződli- getre. Anyád és a „dédi” itt élnek Somogybán, vállalták apátián fiad, mivel elváltál, egész embert követelő munkai Veg/el. -> a nagyszülői gondoskodás szükségből pótolhatja az anyait. Mégse nyugodtál bele, hogy elszakadjon tőled Janika. Vágyakoztál utána. Ezért ingázol kéthetenként, szabad szombatodon és megtoldod

ünnepeid a hétfői nappal. Kisfiad hozod és viszed, hogy anyáskodhass. Közel hét órát utazol busszal és vonaton, s a rövidlejáratú örömért többször is fordulsz. Nem tör össze az út, még any- nyira fiatal vagy, nevetgélsz is, mire ne futná erődből azért, aki csak a tiéd.

Meghökkent csodálat lepett meg engem, vizsgálódót, szándéktalan vallomásoddal, te, ismeretlen Erzsi. Nem tudtál róla, hogy alig járható magasságba emelkedtél. így mesélted:

— A fiam Játszópajtásáról is gondoskodtam, elhívtam mellé Erikát.

— Ki az az Erika?

— A Túri Erika, Jani fel- testvére, férjem új házasságából. ű háromesztendős.

— De Erzsi — néztem rá uiegútödve. — Ne haragudjon a furcsa kérdésemért: szereti maga azt a kislányt?

— Mint a magamét — felelte. — Hiszen egy apától vannak Semmiről se tehet az a csöppség. Miért ne szeressem? Jani és Erika egymáshoz tartoznak ketten. Ne érezzék ők a szülői viszályt. Össze kellett kötnöm, amit a változékony férfi természet és az emberi törvény szétválasztott.

Kifelé, a tünedező fák irányába fordultál, el töprengtél kicsit. Szádról se hervadt le a mosoly. Aztán tovább játszottál Janikával.

Előadások, vetítések, kiállítások

Folytatódik

a múzeumi és műemléki hónap programsorozata

A 20. múzeumi és műemléki hónap programsorozata előadásokkal, kiállításokkal, vetítésekkel folytatódik. A szakemberek e pár hét alatt a legkisebbektől a felnőttekig igyekeznek megismertetni, közkinccsé tenni e tudományág legfrissebb eredményeit, legfontosabb érdekességeit, így ma délután 3 órakor az egri 3-as számú általános iskolában beszélget a gyerekekkel dr. F'ükőh Levente paleontológus, a Bükk hegység évmilliós történetéről. Holnap, csütörtökön fél 3-kor a Gárdonyi Géza Gimnáziumban a levélíró Gárdonyival ismerteti meg a diákokat dr. Korompai János.

A vármúzeum mozijában ma utoljára vetítik délelőtt 10 órától és délután 2-től az Egri csillagok című filmet az általános iskolásoknak díjtalanul. Szintén csütörtökön Gyöngyösön, a járásivárosi könyvtárban Juhász András tart előadást Nyu- gat-Európa múzeumai címmel, délután 5 órától.

Akiket pedig a kiállítások érdekelnek, Hatvanban, az Ady Endre Könyvtárban tekinthetik meg keddtől a Bükki Nemzeti Park című fotóbemutatót.

A halott szobor

(Fotó: Kőhídi Imre)

A szobor ott haldoklik a téren. Furcsa, különleges halála van, mint ahogyan furcsa, különleges maga a szobor is. Csendes agóniája csaknem három. esztendeje tart. Gyakorlatilag azóta, mióta felállították.

Amikor Egerben 1978- ban alkotója, Dargay Lajos — igen sok társadalmi segítséggel — átadta a városnak, Magyarország

első, úgynevezett kinetikus szobrát láthatták a kíváncsiak. Európában a második ilyen műalkotás volt a Csebokszári városrész terén felállított üvegtorony, amely a környezet hangeffektusait érzékelve állandóan változó fényviszonyokat hoz létre. Illetve, hozna, ha működne, de nem műkő. dik.

Hogy az egri fénytorony mennyiben sorolható a hagyományos szobrok közé, mennyiben lehet a megszokott esztétikai értékrend szerint minősíteni, világ- I szerte vitatott téma. Amikor Dargay Lajos párizsi ■ kiállításán bemutatta az egri toronyról készült diá- ■ kát, Klein Márton a párizsi Magyar Intézet igazga- : tója Kulturális Kapcsolatok í Intézetéhez írt levelében | nagy sikerről és lelkes fo. gadtatásról számolt be. Ni. colas Schöffer Dargay Lajosnak küldte el a Kalo- ■ csán felállítandó fénytorony terveit és rábízta a részletes dokumentáció kidolgozását.

Mindez azért érdemel j említést, mert az úgyneve- j zeit kinetikus irányzat — sok egyéb elnevezése is van — számos vitatható és vitatott oldala ellenére a világ képzőművészeti ér- deklódésének homlokterébe került. A világon je_ I lenlep hét, az egrihez hasonló épttészetí-urbanisz- 'tilcai esztétikát szolgáló torony all és működik. Illetve hat, mivel az egri csak áll, piszkolódik, pusztul, eszi az idő. Nem működik. Jelenlegi állapotában funkciótlan és csúnya.

Hogy mién nem működik, azt egy mondatban lehetne összefoglalni? Mert nincs gazdája. Nincs, aki a bonyolult elektronikái rendben tartsa, rendszeresen tisztítsa, ápolja a tornyot.

Érdeklődtünk az egri városi tanács művelődés- ügyi osztályán, hogy ők-e a gazdái a szobornak. Innen a műszaki osztályhoz irányítottak, onnan a mélyépítő és városgazdálkodási üzemhez. Onnan a városi tanács műszaki osztályához.

Történt pedig mindez a képzőművészeti világhét ideje alatt.

Szigethy András

JUTALOMJÁTÉK — BEMUTATÓ A MADÁCH SZÍNHÁZBAN. A Madách Színház Kamaraszínháza október elején mutatja be Bemard Slade: Jutalom játék című víg játékát. A darabot Szirtes Tamás rendezte. A képen: Sunyovszky Szilvia és Haumann Péter

(MTI fotó — Pólya Zoltán felv. — KS)