Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-07 / 235. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. október 7., sierda

Az országgyűlés őszi ülésszaka elé

Uos

(Fotó: Perl Mártonja

CSÜTÖRTÖKÖN DÉL. ELŐTT ISMÉT KIGYULLADNAK A FÉNYEK az

Országház üléstermében, s a képviselők hozzálátnak az őszi ülésszak teendőihez. A „T.ház” tagjai várhatóan két kérdést vesznek tüzetesebben górcső alá. Meghallgatják és megvitatják a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzeté, ről, illetve a földtulajdon, s a földvédelmet szabályozó törvények végrehajtásáról szóló beszámolót. Ugyancsak a mostani ülésszak témájaként várható az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény végrehajtásának tapasztalatait összegző jelentés.

Az előkészítő munka hagyományainak megfelelően a mindennapos életünkhöz ezernyi szállal kötődő, s éppen ezért a közérdeklődés homlokterében álló két kérdést az utóbbi napokban megvitatták a megyei képviselőcsoportok. Az elemzéseket ugyancsak napirendre tűzte az országgyűlés három állandó testületé, a mező- gazdasági, valamint — együttes ülésen — a jogi, igazgatási és igazságügyi, és az építési és közlekedési bizottság. E tanácskozások tartalmas, színes vitájából csendült ki áz a megállapítás, hogy társadalmunkat élénken foglalkoztatja, naponta állásfoglalásra késztetik a mezőgazdaság. és élelmiszeripar, valamint a környezetvédelem ügye. Az e tényt bizonyító észrevételeket, bírálatokat, javaslatokat — választóik véleményét tolmácsolva — az előkészítő eszmecseréken nagy számban sorakoztatták fel a képviselők.

A MEZŐGAZDASÁGI TÄRCA MINISZTERE az

ágazat eredményeiről, gondjairól legutóbb 1972-ben számolt be az országgyűlésnek, így érthetően volt és van mit mondani a magyar gazdaságban kulcsszerepet betöltő területről, összefo- góan a parlamenti bizottsági ülésen is elhangzott: az ága.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége vendégeként hazánkban tartózkodó szír újságírók, Mounir Gha- nen, a SANA hírügynökség osztályvezetője és Vageh Sanaj, a szíriai rádió igaz.

zat az utóbbi egy évtizedben jól megfelelt a növekvő, s ugyanakkor változó körülményeknek. Ezen belül is különösen örvendetes, hogy a hazai élelmiszer- ellátás jó, kiegyensúlyozott, s ezt az erényt a jövőben is meg kívánjak őrizni. Olyannyira, hogy — bár az exportkötelezettségek nehéz teendőket rónak az ágazatra —, a hazai ellátás továbbra is elsőbbséget élvez, ami várhatóan a jobb minőségben, a nagyobb választékban is megmutatkozik. Persze a képviselők az elismerő szó mellé figyelmeztetően illesztették a gondokat is. Szóvá tették például, hogy mind több az elha- nyagolatlan, megműveletlen termőföld. Ez azért is intő jel, mert bizonyítja: sok

helyütt azzal sem gazdálkodnak jól, ami a legősibb termelőeszközből, a földből növénytermesztésre, állat- tenyésztésre hasznosítható.

A FÖLD MINT MEGMŰVELENDŐ TERÜLET a mezőgazdaságé, ám elválaszthatatlan annak megóvásától, a környezet- és természet- védelemtől. Nem véletlenül érzékeltették a hozzászólók az 1976-ban hozott törvény beszámolójának bizottsági ülésén: a környezet- és természetvédelem nem lehet önálló tevékenység. Példák is sorjáztak: a talajjavításra költött, a nagyobb hozamokat biztosító milliárdok egyúttal az ember és környezete gondtalanabb összhangjának alakítását is szolgálják. A vitában rögvest hozzá is tették, hogy az ügyben az iparnak is szép számmal akad teendője, s emlékeztettek a földet, s a mélyében rejlő vizet mérgező váci mementóra. A megyei képviselőcsoportok tagjai is szinte minden tanácskozáson hangsúlyosan tolmácsolták megbízóik, a választók egybehangzó követelményét: nagyobb szigorra van szükség a környezetet, a természeti értékeinket szennyezőkkel, rongálókkal szemben.

gatója Egerbe látogatott. Megismerkedtek szerkesztőségünk munkájával, a megyeszékhely történelmi nevezetességeivel, majd szüreten vettek részt az Egri Csillagok Termelőszövetkezetben.

20 EZER

MÁV-NYUGDÍJAS

Ülésezett a vasút szakbizottsága

Tegnap, kedden délelőtt Egerben, az SZMT székház tanácskozó-termében tartotta kihelyezett ülését a vasutasok szakszervezete központi vezetősége mellett működő nyugdíjas szakbizottság. Az ülésen elnöklő Kajcsa József, a szakbizottság elnöke elmondotta, hogy ez az első kihelyezett ülésük. Nem véletlen, hogy a Miskolci Vasútigazgatóság területén kezdték a sort, — a jövőben gyakrabban tartanak kihelyezett üléseket vidéken — mivel itt a sok jó mellett szembetűnő hiányosságokat is tapasztaltak, s itt hajtották végre utolsóként a vasutas nyugdíjasokra vonatkozó 1978. évi határozatot.. . Arra a kérdésünkre. hogy Heves megyében milyennek ítéli meg a vasutas nyugdíjasok és özvegyek ügyeinek az intézését, a következőket válaszolta :

— Egerben, Hatvanban, Füzesabonyban és Kál-Ká- polnán jól működő, önálló nyugdíjas csoportok tevékenykednek. A csoportok társadalmi aktívái jó kapcsolatokat alakítottak ki a bizalmiak közreműködésével nyugdíjasainkkal. Tevékenységük az országos átlagnál jobnbak minősíthető.

Az ülésen elsőként Hernádi István, a Miskolci Vasútigazgatóság vezetője ismertette a területen lévő csaknem 20 ezer nyugdíjas helyzetét. Többek között elmondotta, hogy a vasúti főosztály rendelkezése alapján a vasútigazgatóság valamennyi üzemfőnökségén visszaállították a korábbi nyugdíjas ügyintézési rendszert, amely szerint a nyugdíjasok lakóhely szerinti állomásfőnöksége végzi a nyilvántartást és a további feladatokat. A beszámoló foglalkozott a nyugdíjasok foglalkoztatásának lehetőségeivel, a nyugdíjas életre való felkészítés fontosságával, a kapcsolattartás alakulásával. Az első napirendi ponthoz Zombori Lajos, a Miskolci Területi Szak- szervezeti Bizottság titkára terjesztett elő kiegészítő jelentést.

(szigetváry)

Gyönyörű képek a mintalakótelepről. Tetszetős, jó beosztású házak, többnyire beépített tetőtérrel — s mindez házgyári panelból. Az áruk négyzetméterenként szinte azonos a szabvány lakótelepi épületek lakásaiéval, csak hát itt másfél- kétszer akkora egy lakás, garázs is került mellé. így az ára eléri az egymilliót. (A telek és a közművesítés költségei nélkül, de ezeket a többi lakótelepeken is az állam fizeti.J A riport végén a műsorvezető azt kérdezi: miért nem olcsóbbak a gyorsan, kevés munkával felépülő lakások a hagyományos építésmóddal készülteknél? Kíséreljük meg a választ.

Minden termék kétféle munkából áll össze, A különféle anyagok, alkatrészek, egy korábbi munkafolyamat végtermékei, csak éppen most kerülnek felhasználásra. Ilyen a tégla, a cement, a vízvzetékcső és még számtalan dolog. Ugyancsak e csoportba tartoznak azok az eszközök, amelyek segítségével elkészül a lakás, de ezeket nem építik be, hanem fokozatosan használódnak el. Ilyen az állványzat, a betonkeverő, az emelőgép és így tovább. A gazdaságtanban ezeket így együtt holtmunkának nevezik. A másik fajta munkát, amely az előbbit működteti, illetve beépíti, a termelés helyszínén találhatjuk — ennek szaknyelvi neve: élőmunka.

E gazdaságtani alapfogalmakat azért kellett felidézni, mivel a termékek költségét az határozza meg, hogy e kétféle munkából mennyit foglalnak magukban. Ezek után nézzük meg a lakások munkaigényét. A hagyományos technológia alkalmazásakor kevesebb a holtmunka, több a helyszínen végzendő élőmunka, míg a

házgyári panelek összeszerelésekor fordított az arány. Néhány szám: egy házgyári lakás elkészítése átlagosan 1300 munkaórát kíván. Hinnék egynegyede a panelgyártáshoz, míg a többi az ösz_ szeszereléshez, illetve a befejező munkákhoz szükséges. Egy téglából készült lakásra mégegyszer ennyi munkaórát kell fordítani — vagy

— ami ugyanezt jelenti—, meg kell duplázni az építők létszámát. És a holtmunka? Ehhez nehéz ilyen egyértelmű számokat sorolni. Egy házgyár 100 milliókba kerül, évente elkészít 2—3 ezer lakást és 5—8 év múlva rekonstrukcióra szorul. A panelszállításhoz speciális gépjárművek, majd az építés helyén toronydaruk kellenek. Ezen túl az új építési mód beruházásokat indukál a cementiparban; a kohászatban (például betonacél!; a vegyiparban (például hőszigetelő és tömítőanyagok) és így tovább. Vagyis az építőipar holtmunkaigénye más iparágakban növeli meg az élőmunka mennyiségét

— ha csak nem nő ott is a termelékenység. (Tévedés ne essék, ha a hagyományos technológiát futtatják fel, az is beruházással járt volna! Igaz, valamivel kevesebbel, de munkáskézzel nem bírta volna az ország azt az építésmódot.)

Az egész folyamatra igaz kell hogy legyen az iparosítás alaptétele: azért kell

gépesíteni, hogy egységnyi munkával egyre nagyobb értéket lehessen előállítani. Igen ám, de ahol a meny- nyiségi és a minőségi változások egyszerre jelentkeznek, ott e tételt megelőzi valami: a felhalmozás, amely a tőke születésekor is fájdalmakkal járt és nem gond nélküli a később termelni kezdő beruházások létrehozásakor sem.

Nos, Svédországban ft(—j ahol a 60-as évek elején rpj., vid idő alatt zajlott le $3j építőiparban a technológiai váltás —, minden várakp-i zás ellenére nem csökkenjek a lakásárak. Igaz, nentj# nőttek és ki lehetett elégíte-i ni a társadalom lakások" iránti szükségletét. Ha a gazdaságosságot szem előtti tartó tőke így járt, akkor feltehetően illuzórikus számon kérni a csökkenést nálunk is.

A válasz kulcsa a termelékenység — a holtmunkái ugyanúgy, mint a helyszíni élőmunkáé. És ha a termelékenység alacsony, a lehetségesnél eleve drágább a házgyár, az ablak, a vízcsap és így tovább. Ezek összegeződnek a kivitelező vállalatnál, ahol a szervezetlenség tovább növeli a munkaráfordítást — következésképp az árat is. Néhány kiragadott példa: az egyik

házgyárban évek óta rossz a gyártósor automatikája. Ez plusz három embert és rosszabb minőséget jelent a gyárban — a vésések és szitkozódások idejével pedig a szerelés drágul. Egy másik vállalatnak van annyi szakiparosa, hogy a házai elkészítéséhez szükséges festő-, tapétázó-, szigetelő- és burkolómunkákat el tudja végezni, de az ütemtelen termelés miatt az év második felében alvállalkozókat kell foglalkoztatnia. Azután a következő év elején saját dolgozói kijavítják az alvállalkozók hajrában összecsapott munkáit.

Végül foglaljuk össze a válaszokat. Lehetne kevesebb munkával építeni? Igen. Ekkor olcsóbb lenne az építés? Feltétlenül. Csak az építőiparnak kell rendeznie a sorait? Nem, bár önmagában ez is nagy előnnyel járna.

(N- G.)

eáí

Szír újságírók Egerben

Egyre nagyobb színvonalon

Nemcsak a felsőbb szervek

Tulajdonképpen nagyon nehéz feladat: hogyan lehet érzékelni a párt irányító és ellenőrző tevékenységét a tanács munkájában? Valamiféle mechanikus eljárás szerint, hogy a párttitkár mindig legyen ott, ahol valamit intéznek, döntenek, határoznak, ez aligha képzelhető el. Kivéve azokat a fórumokat, amelyeket üzemi, hivatali, szövetkezeti háromszög,

négyszög, vagy sokszög néven szokás emlegetni. Ennek egyik tagja a párttitkár. De a „jelenléte” még nem minden.

Ha úgy vesszük: nagyon könnyű feladat a párt irányító és ellenőrző tevékenységét „tetten érni” a tanács munkájában, mert ennek a testületnek minden rezdülése emberekhez, a lakossághoz, a honpolgárokhoz kapcsolódik, azaz: igazi közügy.

Bizonyítanak a tények

Gyöngyös abban a helyzetben van, hogy nemcsak a város irányító állami testületé áll az érdeklődés középpontjában, hanem a hozzá tartozó négy községé is.

Mennyiben felelnek meg ezeknek a választott szerveknek a tagjai a vonatkozó határozatoknak, állásfoglalásoknak ? A kérdésre Kónya Lajostól, a városi pártbizottság első titkárától kaptunk választ:

— Kedvezőnek mondhatjuk a tanácsok összetételét. Javult a fizikai dolgozók aránya, több nő és fiatal kapott bizalmat a legutóbbi választásokon, mint azelőtt. A párttagok aránya pedig majdnem negyven százalék. A jó irányban megváltozott összetétel következtében jobban érvényesül a tanácsok népképviseleti funkciójának betöltése.

— Hasonló változás következett be a tanácsi apparátus dolgozóinál is?

— Ha az előírt iskolai végzettséget nézzük, azt válaszolhatom: igen. A szak- képesítése azonban még egy negyedrészüknek hiányzik. A káderpolitikai elvek gyakorlati megvalósítása is többségében tervszerű és eredményes. Az elmúlt, évben bekövetkezett kádercserék is erősítették az apparátusokat.

— Néhány személyi ügy azonban elég régóta húzódik.

— A városkörnyéki községek esetében a törvényességi felügyelet egyes esetekben nem elég hatékony. A feltárt fogyatékosságok nyomán az érdemi intézkedés vontatott.

— Hogyan hat ez ki a közvélemény alakulására?

— Semmiképpen sem ked. vezően. Ugyanakikor gátolja a pártszerv irányító és ellenőrző tevékenységét is. Az emberekben kérdőjelek fogalmazódnak meg. Ez nem jó.

Ritka a panasz

A vezetők rendszeresen megbeszélik a teendőket. Az együttműködési lehetőség tehát adott. Mégis... Mintha az egyes szakigazgatási szervek „féltenék” saját tekintélyüket.

— A szükséges együttműködés hiánya zavarja az érdemi ügyintézést, gátja a

gyors és pontos munkának, az ügyfelékkel való eredményesebb foglalkozásnak. Bár elég ritka a panasz az ügyintézéssel kapcsolatban, még mindig megtörténik, hogy az állampolgár ingerült hangú választ kap, az előadó nem az ügyfél gondjainak a megoldásán fáradozik, fellengzős beszéde, magatartása gyengíti a tömegkapcsolatot.

— Mégis, mintha a statisztikai arányok felsorolása azt jelezné, hogy a tanácsok munkája szinte kifogástalan.

— Igaz, a felmérések elég sok adatot tartalmaznak. De ezek a számok arra valók, hogy a tennivalókra irányítsák rá a figyelmet.

— Elképzelhető, hogy a pártalapszervezet titkára, aki a tanácselnök beosztottja a hivatali felépítés szerint, képes megfelelő következetességgel élni irányító és ellenőrző feladatával?

— Egyre inkább igen. Következik ez abból is, hogy a legutóbbi pártválasztások során olyan személyek kerültek vezető funkcióba, akik

szakmai és politikai felkészültségükben is partnerei a tanácsi vezetőnek. A városi pártbizottság is erősíti őket ebben a munkájukban.

A lakosság elvárja

Van egy régi mondás:akinek a nyakába akasztották a kolompot, az rázza azt. Magyarán ez annyit jelent, hogy a lakosság elvárja a tanácstól, a testület tagjaitól, a tisztségviselőktől, a hivatali szervezet dolgozóitól, hogy ne csak „hirdessék az igét”, hanem szerezzenek is érvényt annak.

— Igaz, lehetne sorolni azokat a területeket, amelyeken a tanácsi munkának még javulnia kellene. Az emberek egyre inkább várják és elvárják, hogy életük minden részletét az államhatalom helyi szerve gondoz, za. Kezdve a lakásigénytől a kereskedelmen keresztül az egészségügyig, a közművelődésig. De még ide sorolják az alkoholizmus elleni küzdelmet, a szocialista együttélés szabályainak betartását és érvényesítését. Olykor nemcsak az intézkedési kézség lanyhasága gátolja a hatékonyságot, hanem az érvényben levő jogszabályok rugatmötlansága, nehézkessége is.

altul

— Az ellenőrzés és Üäs nyitás feladata egyben bizalmi kérdés is.

— A közvéleményünk igényli, hogy erősödjék gyelem a társadalmi és gst£ dasági élet minden terűlétén. A tapasztalható rendellenességek minden oldalú feltárásával, a felelősségre- vonás következetes és a fegyelemsértéssel arányos érvényesítésével kell a bizalmat erősíteni. Ezt a bizalmat érezzük az állampolgárok többségénél, még a nem párttagoknál is.

— Maga az ellenőrzésr is

megfelelő felkészültséget Ígér nyel. ygo

— Ahhoz, hogy a jogosult szerv az ellenőrző feladatának meg tudjon felelni, kádereinek alapos ismeretekre van szükségük, politikailag és szakmailag is felkészültnek kell lenniük, elvi elkötelezettségük szilárd legyen, beállítottságuk emberséges, tevékenységükben és magatartásukban feddhetetlennek kell lenniük. Ezek az elvek érvényesek az irányításuk alá tartozó szervekre is.

Tehát: nemcsak a felsőbb szervek, hanem a beosztottak tagjainak is úgy kéll élniük, dolgozniuk, tevékenykedniük, ahogy azt társadalmi rendünk méltán elvárja — mindenkitől.

G. Molnár Ferenc