Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
4. NÉPÚJSÁG 1981. október 4., vasárnap Gobelinek a galériában A Hatvani Galériában Fett Jolán Munkácsy- díjas iparművész alkotásaiból rendeztek kiállítást. (Fotó: Szabó Sándor.) „Kiváltott szakmunkások“ t Kis világunk tükör nélkül Nem volt nehéz, hát megszámoltam a gépelt összegzésen, hogy az idei képzőművészeti világhétre megyénkben csaknem ötven programot szerveztek. Eny. nyi tárlattal, képző-, ipar., avagy népművészeti elő. adással, ankéttől, filmvetítéssel, művész-közönség találkozóval elégedett lehet bárki. (Még akkor is, ha olykor-olykor egy-egy ki. állítást és a hozzá tartozó tárlatvezetést két esemény, ként felezték a rendezők.). Elégedett lehet tehát a közönség a mennyiséggel, de azzal a ténnyel is, hogy a programsorozat helyszí. néül nemcsak a városok ki. náltak otthont, de a kis falvak iskolái, művelődési házai, könyvtárai, sőt az üzemek kultúrtermei is. Az Egyesült Izzóban pél. dául iparművészeti tárlat látható. A hatvani MÁV. fiókkkönyvtárban Perei Zoltán grafikái. Tamalele- szen kisfilmeket vetítettek. Eger farmoson gyermek, rajzversenyt tartottak — hogy csak néhányat sorol, jak. Hogy mi az, ami mégis nagyon hiányzik? Nos, megyénk képzőművészeinek alkotásait hiába keressük e napokban a bemutatótermekben. S nem az önálló tárlatokra gondolok első. sorban. Hisz igaz, észtén, dőről esztendőre csak művészi megalkuvások árán állíthatnának ki a „főhivatásúnk” is egy^gy vadonat. új kép. vagy szoborkollekciót. Sokkal inkább az a hagyományos bemutató hiány, zik, amelyen így ősszel vonultatták föl legfrissebb müveiket a megyénkben élő alkotók. Jó lett volna bizony látni, hogy az e tájon festék, kel, agyaggal, fával textillel dolgozók tükre mi. Igennek mutatja a világot... ? Németi Zsuzsa A mindennapok nyelv- használatában gyakran hallunk és olvasunk olyan szóalakokat, nyelvi formákat, amelyek nem közvetítenek egyértelmű jelentéstartalmakat. A hallgató és az olvasó a nem érthető vagy félreérthető nyelvi megnyilatkozások miatt teljes bizonytalanságban leledzik. Elsősorban a különböző riportokban, a hivataloskodó és szakszerűsködő nyilatkozatokban olvashatók és hallhatók a címbeli jelzős szerkezethez hasonló nyelvi képletek. A rádióban és a televízióban gyakran hallhattuk pl. ezeket a mondatokat: „A gépek korszerűsítésével kiválthatjuk a szakmunkásokat". — „Az importszenei kiváltó anyagokat állítottuk elő”. — „Eltüzelünk olyan anyagokat, amelyekkel kiváltani tudnánk az olajat és a villanyt”. — „A költség- növekedés kiváltására hoztunk intézkedéseket”. — „Egyre gyakrabban kiváltjuk azt, amit eddig importáltunk”. Az „importkiváltást népgazdaságunk minden szektorában szorgalmaznunk kell.” A példatárul idézett szövegrészietekben bizonyos kóros jelentésbővülés mellékhajtásaként a kivált, ki- váltó, kiváltás szóalakok sajátos használati értékben teljesítik nyelvi szerepüket. Szótárainkban még nem találhatók ezek a jelentésváltozatok. A kivált igéhez — szótáraink tanúsága szerint — eddig ezek a jelentéstartalmak és használati értékek társultak: kiszabadít, visszavált, kelt, előidéz, okoz stb. A zálogházból tehát kiváltjuk a letétbe helyezett tárgyakat: valamikor kiváltották a rabságba került embereket; napjainkban a váltságdíj megfizetése ellenében kiváltják a túszokat, az elraboltakat. Valamilyen látvány vagy esemény pedig undort vagy éppen lelkesedést válthat ki.' A címbeli kiváltott jelző azonban nem arra utal, hogy a túszként visszatartott szakmunkásokat kiszabadították. A feleslegesen hivataloskodó és szakszerűsködő nyelv- használatban új jelentésváltozathoz jutott a kivált igealak. Ez a szövegrészlet bizonykodik erről: „Kiválthatjuk a szakmunkásokat a gépek korszerűsítésével, s ez lehetővé teszi azt, hogy v a betanított munkások is helyettesíthetik a szakmunkásokat". A kivált ige új, valóban kóros jelentésváltozatai csak zavarják az egyértelmű közlést. Helyette inkább éljünk ezekkel a szóalakokkal, nyelvi formákkal: megtakarít, helyettesít, pótol, felcserél. így egyszerűbb és érthetőbb a közlés. Dr. Bakos József 11. RÉSZ Kimegy a fürdőszobába, alaposan lezuhanyozik, a hajára két zacskó sampont is önt. Kifésüli, lesimítja a haját, a letört, kitépett hajszálakat összesodorva a lefolyóba dobja. Középen elválasztja óvatosan, hálót tesz rá. Megborotválkozik. Lekapja az ablakfóliáról a sárga frottírzoknit — tegnap este óta szárad —, és visszamegy a szobába Kinyitja a szekrényrészét. Először a csizma. Bár tegnap este is dolgozott rajta, egy ronggyal most is alaposan átdörgöli. Színe a bordó és a piros közt, krokodilbőr- utánzatból készült, orra a legújabb uivat szerint tűhegyben végződik.« Mind a két fogast kiemeli, és gondosan az eltávozok ágyára fekteti. Az egyiken az öltöny még csak kéthetes. Sötétlila, a zakón széles váll- tömések, a nadrág szűk, oldalán — határozott krétavonás — vékony csík világít. Mellé selyeming és keskeny nyakkendő kerül. A másikon vastag, zöld plílssnadrág és szarvasbőrutánzat kabát. Ehhez széles öv tartozik, csillogó Lewi’s-csattal. Erre az ágyra zöld és rózsaszín kockákból és csíkokból összeállított zárt nyakú, bordás pulóvert helyez. Nem tud dönteni. Már a tiszta alsónadrágban, zokniban vizsgálja a két ágyat. Bizonytalanul az öltöny nadrágja után nyúl. Óvatosan vészi le a fogasról. Jóleső érzés a vékony szövet hűs érintése, az egész heti durva munkaruha, otthoni szövetnadrág dörzsölése után. Leül az ágy szélére, felegyengeti a csizmát. Feláll. Járkál. Hirtelen elhatározással nem az ing, hanem a pulóver felé nyúl. Húzkodja, hogy leérjen a derekáig. Most lerántja a hajáról a hálót, felkapja a bőrkabátot, és kimegy a folyosóra. A tükör. Még egyszer megfésüli a haját, csak a hajra koncentrál. Távolabb lép; hogyan fest az egész? Nem, nem tetszik. Vissza. Inkább az öltöny zakórésze. A tükör válasza: így jobb. Elzárja a visszamaradt ruhákat. Újra a mosdó, fogat mos, körmöt vág. Visszateszi a szekrénybe a tisztálkodószereket. Leszalad a lépcsőn. Ki a kapun. o Ruháit gyorsan hányta magára. A szekrényből gondolkodás nélkül kikapta a halványlila öltönyt, s az alul sorakozó csizmák közül belelépett abba, ami a legközelebb hevert, egy krokodil- bőr-utánzat csizmába. Nem akart vacakolni az inggombokkal, ezért egy op-art mintás pulóvert húzott magára — valami nagy darab csajról maradt itt vagy fél éve. A délelőtti farmernadrág zsebéből kivette a pénztárcáját. Menekülve sietett a megállóhoz. A hegyről lezötyögő busz lecsendesítette s ugyanakkor várakozóvá állította át a benne elviselhetetlenül dü. bögő dobverőket, hiszen már elindult. Kibámult a poros üvegen. Sötétből kiolvadó neontüzeivel az Erzsébet-híd hídlámpáiból tejként csorduló fényeivel, s megannyi mulatságosan rohangáló páros zsarátnokszemű bogarával Budapest izgató rrnyedtség- gel megadón dőlt végig előtte. Q Ráérősen a villamosmegállóhoz sétál, élvezi, hogyan csikorog rajta a csizma. Leszegi a szemét: hát igen. Szép. Jön a villamos. Sietve helyet foglal, majd felpattan, s a peronon az ajtónak dől, mint akinek az a másodperc is élet-halál kérdés, amit így a leszállásnál nyer. A Móricz Zsigmond körtér előtt egy megállóval leszáll. Gyalog teszi meg az utat, van idő. A villanyóra alatt találkozik majd a barátaival, akikkel ugyanabból a nyírségi faluból jöttek, ök Erzsébeten laknak, szintén munkásszálláson. Talán másokat is hoznak. Hét órára beszélték meg a „drótot”. Akármilyen lassan teszi meg az egy megállót, még csak fél hét, amikor az órához ér. A környező-padokon és a Szent Imre szobor lépcsőjén már jó néhányan várnak valakire: hosszú hajú csövesek bőrökben, meg hasonló „digók”, mint ő. Topog egy pár percig, aztán átvág a téren a hatos végállomásához az italboltba. Nagy- fröccsöt szopogató fogatlan nénikéket, nagyhangú törzsvendégeket és szabadságos kiskatonókat kerülget. A kasszánál közvetlenül előtte egy olajos ruhás vasutas keresget a pénctárcájában. Távolabb húzódik, nehogy ösz- szekoszolja magát. Féldeci cseresznyét és egy korsó sört blokkoltat. Ügy tervezi, hogy eliszogatja azt a fél órát, pontosabban .csak huszonöt percet. De csak menne, menne. Gyorsan lehajtja az italt, a sörnek a felét. Inkább körüljárja kétszer a teret. Épp hétkor vége a második körnek. A barátai pontosak. Most mondja ki ma az első hangos szót, ahogy a haverokat üdvözli. Bemutatkozik a két új srácnak, az egyik a húgát is magával hozta, aki csak szombat-vasárnapra jött fel szórakozni. Középmagas, formás, szőke lány, Melindának hívják. Fehér csipkeblúzt, sötétkék aljjal és fekete lakkcipőt visel, vállán aranyszegélyű kordbársony diszkótáska. A kézfogások után elmesélik egymásnak a hét történetét. Semmi különös, olyan, mint szokott: meló meg meló. Tiborc Józsi azon töri a fejét, hogy hívhatná fel magára hatásosabban a lány figyelmét. Negyed kilenc körül Melinda szól a bátyjának, hogy nem mennének-e valahova. Oké, mondják a fiúk, mi is úgy gondoltuk, de hová? (Folytatjuk). Melyiket válasszuk? Az igazán korrekt dolog, ha a vetélytársak egymás előnyeire hívják fel a figyelmet. Ezt tette a tévé is. amikor az egyik bemondónő a nézők millióinak figyeL méhe ajánlotta az Élő tör- ténelem című nyolcrészes rádiós dokumentumműsort, amelyet izgalmas archív anyagok, dokumentumok felhasználásával írt és ösz- szeállított Asperján György. Mi negyvenévesek, azaz a kortársaik és a szemtanúk csemegeként vártuk ezt a? izgalmas produkciósorozatot, hiszen egyéni élménye, inket szembesíthettük volna azzal, amit feljegyzett a legújabb kori krónika Feltételes módban kell fogalmaznunk, mert a televízió kínálata is lenyűgözött Éppen szerda este 8 órától indult a Bálint Tibor regénye alapján készült ötfolytatásos Zokogó majom. Mit tehettünk? Két érték közül kellett elvetnünk az egyiket, azaz mindenképpen vesztettünk. Kérdezzük: miért nem lehet összehangolni a két kulturális közművelődési fórum programját legalább ilyenkor, hiszen az igazi szellemi kincsekből a sok sem árthat meg. (pécsi) Kupakabaré Nosztalgikus hangulatba kerültem. Régen, a televíziózás hőskorában volt ugyanis divat, hogy többen — barátok, rokonok — ültük körbe a készüléket. A véletlen hozta úgy, hogy a Fradi—Bánik Ostrava kupameccset tágabb baráti társasággal szórakoztam végig. Mit mondjak? A mérkőzés fénypontja a csaknem ne- gyedeórás szünet volt, amit a pályavilágítás hiányossága okozott. A Magyar Televíziónak ugyan nem tellett arra, hogy a kényszerszünet alatt egy rövidke' rajzfilmmel is kitöltse — az egyébként ki- lencvenperces — űrt, viszon* székszomszédom elekor mesélte a legjobb vicceket. Később aztán a tévés közvetítés is átalakult Kern-ka- barévá. A híres telefon-fél- rekápcsolásos történetié. Azzal kezdődött, hogy Knézy Jenő átvette . a rádióriportéi' szerepét is, mert az a vonal elment. A rádióban. A tévében viszont kitűnően lehetett hallani, amint Novotny Zoltán negyvenkettedszer hallózák és mondja hogy nincs rádiós vonaL Eközben a ostnavai telefonközpontos állandóan belépett az adásba és ékes cseh nyelven többször elhadart valamit, a végén megköszönve szintén valamit Eközben a pályán a Fradi mesterien' húzta az időt. mert azt hitték, ők vezetnek három nullra. Vicces kedvű asztaltársam azt ajánlotta, hagy be kéne hívni cserének a villanyszerelőt. Hátha az tudna valamit csinálni, mert a világítást közben megjavították. Egyszóval remekül szórakoztunk. Kitűnő kabaré volt. Méltó a magyar klubfoci színvonalához. Apropó. A ‘kupaküzdelmek első fordulójában három kupacsapatunk kiesett, viszont fergeteges diadalt arattunk a cyprusi — hogyishívják, nem jut eszembe — „világhírű” együttes ellen. (szigethy) Zenés tv-színház A héten két operett is a képernyőre került. Pénteken Offenbadh, szombaton Ja- cobi zenéjét hallhattuk. Az Eljegyzés lámpafénynél a jókedvű parasztlegény, Pierre és neki rendelt párja szerelmét láthattuk-hallhattuk, míg szombaton a kis Pet- rovnak és a nagy Sybillnek, szerelmi titkaiknak odaadva magunkat érzeleghettünk. Nincs is baj a zenei részszel, mert a szimfonikus zenekarok, az Operettszínház énekkara, vagy a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese megteszi a magáét, az énekesi gárdáról nem is beszélve. Új művészarcok kerülnek egészen közel a néző szívéhez, ezzel is bizonyítva azt a tételt, hogy a színpadi változatosság is gyönyörködtet. Amikor nem is oly rég a képernyőn végigterpeszkedett a Víg özvegy margitszigeti szabadtéri előadása, csak azt figyeltük félve, mikor és hogyan marad le a kamera onnan, ahonnan a lényeget kellene látnia, láttatnia. Az e heti előadásokon ilyesmi nem történhetett meg, mert a két rendező színházi körülmények között tartotta a zenés játékot, ügyelve arra’ a lényeges különbségre is, hogy a Sybill nemcsak nevében, de külsőségeiben is nagyoperett. Offenbachnál műtehenet fejnek, műbarikák szaladgálnak, mégis meghittebb a hangulat. Azért ezek az opereltfigu- rák annyira nem érdekesek, hogy egy héten kétszer is színre lépjenek a tv-ben! (farkas) A hónap műtárgya: Csendélet hegedűvel A Magyar Nemzeti Galériában októberiben Bemáth Au lél Csendélet hegedűvel című, 1928-ban alkotott festményét választották a hónap műtárgyául. A mesternek ez a fiatalkori remeke első átmeneti periódusálból, azokból az évekből való, amikor sikerült elszakadnia a német expresszdonizmus hatásától. A Szépművészeti Múzeum, bán Picasso születésének 'közelgő 100. évfordulója alkalmából a múzeum gyűjteményében őrzött három Pi- oassourézkarcot mutatják be a hónap műtárgyául. A múzeum különben a modem művészet klasszikusa születésének centenáriumára külön kiállítással készül, amelyet decemberben nyitnak meg. Az Iparművészeti Múzeumban a múzeumi hónaphoz csatlakozva egy magángyűjtemény legszebb darabjak állították ki a hónap műtárgyául. Halmos István népzenekutató pakisztáni tanulmányútja során gyűjtötte össze az egzotikus hangszereket, amelyeket az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozott'.
