Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
NÉPÚJSÁG 1981. október 4., vasárnap Megkerült kitüntetés Lapunk szeptember 29-1 számában glosz- sza jelent meg, amelyben „Eltűnt kitüntetés" címmel a Megyei Gyermekkönyvtár kitüntetését kerestük. Cikkünkre Kévészné Bőgős Zsuzsanna, megyei úttörőelnök a következőket válaszolta: „A Megyei Gyermekkönyvtár ^kollektívája hosszú ideje eredményes munkájáért „Gyermekekén plakett" kitüntetésben részesült, melyre a Heves megyei úttörőelnökség tett javaslatot. Az átadásra valóban nem került sor a nyár folyamán, ezen ezúton is elnézést kérünk a könyvtár dolgozóitól. Egyet azonban meg kell jegyeznem. Nem az újságíró szemfülessége hívta fel erre a figyelmünket. Jóval a cikk megjelenése előtt megállapodtunk az átadásról a Megyei Könyvtár igazgatójával, olyan időpontot választva, ami megfelelő. így az október 8-i napot jelöltük meg. Erről a cikk nem szól. Az igazsághoz ez is hozzá tartozik." Igaz lehet e z? Egy régi krími krimi... Éppen békésen hajóztunk a Krím-félsziget előtt a Fekete-tenger finom hullámain, mikor eszembe jutott, hogy mit is olvastam egy itthoni lapban a krími háborúról: „A krími háború a fekete- tengeri török flotta sikeres támadásával kezdődött, melynek során 1855. november 30-án a szinopei kikötőben megsemmisítettek egy kisebb török hajórajt"... Török vert törököt — otthon?? Hogy ez tévedés, az nem vitás, hiszen mi célja lett volna a török flottának egy török hajórajocs- kát megsemmisíteni? De az érdekes is, hogy egy olvasó levelében „kijavítja” e hibát, mondván, hogy a törökök bizonyára egy görög hajórajt vertek meg. „Ez a betűhiba’’ — írja a lap olvasója — „mulatságos tévedést" okozhatott __ Csak b etűhiba? Igaz lehet ez? Bár nem köteles tudni minden olvasó, de a krími háborúban nem vettek részt a görögök! Ez a háború Oroszország konfliktusa volt Nagy-Britanniával, Franciaországgal, Törökországgal és a Szardíniái királysággal .'.. Az még érdekesebb, hogy az újság szerkesztősége elismerte, igaza volt a levélírónak és „kellemetlen sajtóhibára" hivatkozott... De ebben a régi krími krimiben az a legérdekesebb, hogy sem az eredeti cikknek, sem a levélírónak, sem a szerkesztői válasznak nem volt igaza... A történelariben ugyanis í g y folyt le a dolog: A krimi háborúban (nem a török flotta, hanem) a cári orosz flotta semmisítette meg (nem a kis török hajórajt, hanem) az egész török flottát, úgy ahogy az volt. Ezt a haditettet NAHIMOV orosz tengernagy hajtotta végre. Olyan kiváló hadi tett volt ez, hogy a csatát ma is tanítják a Szovjetuniónak a Nahimovról elnevezett haditengerészeti iskolájában. így esett az eset a krími háborúban, amit az akkori cári Oroszország végül is elveszített (éppen 125 évvel ezelőtt), mert nem tárta felvenni a versenyt az angol— francia túlerővel..: Ami a csata földrajzi helyzetét illeti, az a bizonyos Szino- pe=Sinop kikötő ésaSinopi- öböl, amerre a csata lezajlott, Törökország fekete-tengeri partvidékén volt — és van most is — szemben a Krím-félsziget tel Hogy is tudott volna egy görög hajóraj oda behajózni háborúban a szűk Dardanellákon és Boszporuszon át? NAHIMOV orosz flottája eredetileg is a Fekete-tengeren volt, azért tudta úgy elpáholni ott az egész török flottát... Aztán mégis elveszítették a háborút... Mert háborút — igazából. — csak elveszíteni lehet... (Dr. Szemes-Varga Béla) Leveleink között tallózva Köszönet a segítségért! „A verpeléti fénycsőszövetkezet dolgozója vagyok. Augusztus végén egy kislánynak adtam életet az egri szülészeten. Férjem katona, szüleim betegek, nem tudtak meglátogatni. Nem számíthattam arra sem, hogy a kéthetes kórházi tartózkodásom alatt a falumbeliek keresnek majd fel. Nagyon elkeseredtem, de egy nap táviratot kaptam az üzem vezetőségétől. Brigádtársaim- ról pedig azért írok, mert nem hagytak magamra, intézték ügyes-bajos dolgaimat, gyakran meglátogattak. Jólesett, hogy törődtek velem’’ — írja Tumik Gyuláné Tar- naszentmáriáról. Nem ritka esemény szerkesztőségünkben, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló köszönő sorokat kézbesít a posta jelezve, hogy mindenkiben él a segítőkészség. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítani is tudjuk a szocialista brigádok példájával. Nemegyszer előfordul, hogy idősek és gyerekek mondanak köszönetét a gondoskodásért, a különböző alkalmakra küldött ajándékokért. Kifogyhatatlan leleménnyel igyekeznek a kollektívák segíteni ott, ahol úgy érzik, szükség van rájuk. így alakulnak, bővülnek az iskolák, az óvodák és a játszóterek. A szociális otthonokban élő, egyedülálló Sün-dísz, telefánk, sikk-ló és a többiek A Magyar Reklámszövetség az -idén harmadik alkalommal rendezte meg a dekoratőrök országos tárlatát, melyre kirakattervekkel, reklámgrafikákkal és árutartó elemekkel lehetett nevezni. Az iparművészekből, dekoratőrökből álló zsűri 75 művet fogadott el bemutatásra, A MEZŐKÖVESDI VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT PÁLYÁZATOT HIRDET ZÖLDTERÜLET-GAZDÁLKODÁSI ÁGAZATVEZETÖI munkakör betöltésére. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: szakirányú, felsőfokú végzettség és 5 éves szakmai gyakorlat. JELENTKEZNI LEHET: személyesen, Mezőkövesd, Dózsa György u. 2. szám alatt. öregek, az állami gondozott gyerekek úgy gondolnak egy- egy csoportra, mint közeli hozzátartozóikra. Papírra vetik a hála szavait azok a betegek is, akiknek felépülését az egyes brigádok által készített gyógyászati segédeszközök nagyban segítik. De kezet nyújtanak a szocialista közösségek a mozgássérült magatehetetlen embereknek is. Erről tanúskodik egyik hatvani olvasónk levele: „Betegségem 15 éve ágyhoz köt, állandó ápolásra szorulok. Nemrégen a mozgássérültek gyöngyösi csoportjától felkerestek, hogy miben lehetnek segítségemre, ■ mivel férjem is rokkant. A hatvani szakmunkásképző intézet háromtagú „brigádja" — a mester és tanítványai — felajánlották, hogy kifestik lakásunkat. Mondhatom, olyan gyorsan rendbe hozták a szobát, hogy észre sem vettem, nem kellett felborítanom miattuk a megszokott életrendemet. Megérdemlik a dicséretet, mert szépen dolgoztak. Emberségből jelesre vizsgázott: Sisa István oktató, valamint Balázs Róbert és Csépány András, a két tanuló.” Ezúton tolmácsoljuk még levélíróink köszönetét azoknak, akik gondolnak rájuk, fáradoznak értük. Nem az égből pottyant! Az egri Szovjet Hadsereg utca — Sóház utca sarkán levő nyomtatványboltba is a legkorszerűbb módon, konténerrel szállítják a küldeményeket. A baj csupán az, hogy az utcán napokig is veszteglő konténer miatt körülményes a kanyarodás; a járművek csupán egy sávon közlekedhetnek, s a kerülgetés csöppet sem veszélytelen manőver. (Fotó: Pilisy Elemér.) Egerhez tartozik-e Felnémet? Közigazgatási szempontból természetesen igen, ha jól emlékszem, már 1961. óta. Egyébként viszont az a benyomásom, hogy ez a városrész „mostohagyerek”. Túl hosszú- lenne felsorolni; mi minden nincs Felnémeten, aminek lennie kellene. Hiányzik egy korszerűen, felszerelt ABC-áruház, a szemétszállítás még ma is sok bosszúságot okoz az itt élőknek. Tudomásul vettük, hogy ezek költséges dolgok. Nemrégen azonban olyan eset történt, ami nem került volna többe akkor sem, ha esetleg Felnémet is kap belőle. A napokban megjelentek azok a táblák, amelyeken kedvesen üdvözlik a városunkba látogatókat, vagy — a kifelé vezető utakon — szívélyesen elbúcsúznak tőlük. ' -És hol van ez a tábla? Nem azon a helyen, ahol a közigazgatási határ kezdődik, ahol a helységnévfelirat szerint is Egerbe ér a vendég. A Csebokszári -városrész és Felnémet között tették ki azokat, kirekesztve ezzel a szóban forgó falut a megye- székhelyhez tartozásából. Olyan ez, mintha a fővárosba utazó mondjuk csak az V. kerület határán találkozna az üdvözlő táblával. Nem nagy ügy, mondhatnák mások, de nekünk, felnémetieknek rosszul esett... Dr. Jakab Gábor Eger s ezekből ötöt az egriek készítettek. Dudás Józsefnek, az egri áfész dekoratőrének munkája (a képen látható) tárlatdíjat kapott. Oklevéllel pedig Pelyhe Tibort, az egri Centrum Áruház kirakatrendezőjét jutalmazta a bíráló bizottság. GALÉRIA-ÁLOM Ritkán álmodom. Pontosabban álmodom ugyan, de hamar elfelejtem. A legutóbbi azonban még napok múlva is elevenen élt bennem. Sokadmagammal szorongok egy új, vagy talán restaurált műemlék épület tágas előcsarnokában. Friss mész- szag terjeng, kellemes a világítás. Körben, a falakon, képek. Valaki megnyitó beszédet mond, s az ünnepélyes percek után muzsika szól. IElhallgatnak a hangszerek, és csoportokat alkotva, megindulunk a festmények felé. Felnőttek, gyerekek, de sehol egyetlen kivezényelt iskoláscsapat. önszántunkból jöttünk mindannyian, hogy elsőnek tekintsük meg városunk büszkeségét. Kifelé menet még visszafordulok, hogy újra elolvassam az épület falára helyezett táblát. Aztán hirtelen felébredek. Minden álomnak van valóságmagva. Kutatni kezdek hát magamban, miről is olvastam, hallottam mostanában? Hirtelen eszembe jut egy újsághír, amely szerint megnyílt Heves megye második galériája Gyöngyösön. Bevallom, irigykedem. Talán ezért is álmodtam annyira intenzíven galériamegnyitóról Egerben. llosvai Ferenc, Eger Nem tévedett a postás — Nem értein — mondja kissé ingerült hangon egyik lakótársam. — Hogyan kerüli a levelesládámba az újság? Nem járatok semmilyen olvasnivalót, eltévesztette a házszámot a postás ? Ilyen eddig még nem fordult elő. — Nono! Milyen újság volt áz? — kérdezem. — Népújság, de nem rendeltem azt sem. Különben itt van a kabátomban, — és a belső zsebéből előeúbált egy agyon gyűrött Népújságot. Sejtettem, hogy a szeptember 19-i számot kapta. — No, kedves szomszéd, nem tévedett a postás. Nem véletlenül tette a lapot a maga szekrényébe, tudta, hogy még nem előfizető. Ebből elolvasott Valamit? — Ezt is. azt is. majdnem az egészet. — Ezt a legelsőt. amelynek Tisztelt Olvasónk a címe, biztosan nem nézte meg. Ebben ugyanir az áll, hogy magával együtt még 15 ezer otyan ember kapott Népújságot, akik mind ez ideig nem léplek be Heves megye napilapjának olvasói táborába. Kapott tehát egy mutatványszámot! vagy ha úgy tetszik, tiszteletpéldányt, hogy ismerje meg az új Népújságot, és ha tetszik, rendelje meg. Tehát nem volt tévedés ... Dávid József Gyöngyös A MÁTRA KINCSE TERMELŐSZÖVETKEZET O ESZTERGÁLYOSOKAT és O MAROSOKAT KERES FELVÉTELRE. <> Jelentkezni lehet: O a termelőszövetkezet főmérnökénél O (Gyöngyös, Szurdokpart u. 9.).
