Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
NÉPÚJSÁG 1981. október 4., vasárnap 3. »Meggyőződtünk a két nép őszinte barátságáról...” Interjú Musztafa Jumerovval, a Bolgár Hazafias Front Targoviste megyei Bizottsága titkárával A Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának meghívására öt napot töltött szűkebb hazánkban a Bolgár Hazafias Front Targoviste megyei Bizottságának delegációja, amelynek tagjai elsősorban a testvérmozgalom ideológiai és propagandamunkájának tapasztalatait tanulmányozták. A bolgár vendégek elutazása előtt kértünk interjút Musztafa Jumerovtól, a Bolgár Hazafias Front Targoviste megye; Bizottsága titkárától, a delegáció vezetőjétől. — Önök olyan időszakban érkeztek megyénkbe, amikor nálunk is „bolgár év” van. Tudjuk, hogy a bolgár állam 13 évszázaddal ezelőtti megalakulása az önök történelmének legnagyobb eseménye, egyszersmind — miután ezzel létrejött a szláv népek civilizációja — kiemelkedő mérföldköve az egész emberiség történetének. Kérjük, szóljon róla, miként ünnepelt testvérmegyénk, Targoviste lakossága? — Óriási esemény ez az évforduló nálunk, Bulgáriában, így megyénkben is. Fiatalok, idősebbek egyaránt nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a szervezéshez, amelyből a hazafias front jelentősen kivette a részét. Már egy esztendeje folynak az ünnepi rendezvények, amelyek eltartanak a következe év végéig. Tudósaink szerint — bár nehéz ezt pontosan megállapítani tizenhárom évszázad után — október tájára tehető az államalapítás időszaka, ezért a legnagyobb megmozdulásokra még csak most kerül majd sor... Ami a mi munkánkat illeti, az utóbb; két évben már ennek az évfordulónak a jegyében tevékenykedtünk: erre az alapra építettük a politikai, propaganda- és nevelő munkánk falait. Egyebek között arra törekedtünk, hogy erősítsük a lakosság aktivitását a munkában és a társadalmi feladatok megvalósításában. Célunk volt, hogy eredményesen fejezzük be a VII. ötéves tervet, illetve jól rajtoljunk a VIII. tervciklus első, idei esztendejében. Az előzetes eredmények egyébként arra engednek következtetni, hogy „méltóak vagyunk a nagy évforduló megünneplésére”, vagyis nincs takargatni valónk a világ előtt. Ha már a világról esett szó: nálunk most nagy kutatómunka folyik, az ország, a megye múltját, fejlődését helyezzük előtérbe, hogy megmutassuk népünk áldozatvállalását a világtörténelem sorsfordulóiban. Ez a történelmi kutatómunka tovább erősíti majd hazánkban az emberek hazafiasságát, kötődését a szülőföldhöz. .. Egyszóval, így ünnepeltünk, ünnepelünk az ezerháromszázas évfordulón. — Amikor Heves megyébe érkeztek, mindjárt megfogalmazták utazásuk célját: „megismerni testvérmozgalmunkat. .Az itt töltött napok után, mennyiben sikerült megvalósítaniuk az elképzeléseiket, terveiket? Mi az, amit hasznosítani tudnak majd az önök mozgalmi munkájában? — Van nálunk egy mondás, ami így szól: „Aki elmegy, csak szép dolgokat mond.., Nos, én most nem ehhez tartom magam, de nem tudok mást mondani, mint szépet! Rendkívül elégedettek vagyunk és ami még fontosabb: teli tarisznyával megyünk haza, onnan, ahol valóban otthon éreztük magunkat. Mindazt, amit láttunk, Targovistében alapos elemzésnek vetjük alá, hogy kiszűrjük a lényeget, amit hasznosítani tudunk majd. Az én területem a munkában az ideológiai, agitációs munka, amelyet Heves megyében ragyogóan csinálnak a népfrontos kollégáink. Nagy hatással volt ránk minden olyan beszámoló, bemutató, amely azt példázta, milyen, eredményeket értek el a nép kulturális igényeinek kielégítésében. Konkrétan az Olvasó Nép mozgalomra gondolok, de ugyanilyen szavakkal illethetném törekvésüket a társadalmi munkák szervezését illetően. Úgy érzem, ezeket a munka- és szervezési formákat egy az egyben át kell vennünk, hasznosítanunk kell Bulgáriában is. Annyit hadd jegyezzek meg, hogy a gondok, a problémák — meglátásunk szerint — azonosak a mieinkkel. Ez viszont bizonyítja, hogy menynyire szükség van az ilyen tapasztalatcserékre, mint amilyen a mi utazásunk is volt... — Hadd emlékeztessem a mondásra: Aki elmegy, csak szép dolgokat mond... Érvényes ez a megállapítás a személyes élményeikre is? — Mint említettem, igazán otthon éreztük magunkat. S ez azt is jelenti, hogy nem tudjuk különválasztani a munkázml kapcsolatos, illetve a személyes élményeinket. Ami számunkra a legfontosabb volt: meggyőződtünk arról, hogy a két nép barátsága őszinte. Sokszor hallottam már arról, hogy a magyar és a bolgár emberek mennyire tisztelik, szeretik egymást. Most tapasztaltam is ezt, s ha raj1^ tunk múlik, akkor ez a kapcsolat a jövőben még szorosabbá válik. Engedje meg, hogy eltérjek egy kissé a \ kérdéstől, mert van még valami, amit nagyon szeretnék elmondani: rendkívüli hatással volt ránk az itt élő emberek^munkasze- retete. Igaz, csak kevés helyen jártunk, ahol valójában termelőmunkát végeztek, hiszen a népfront mozgalom tapasztalatait jöttünk tanulmányozni, de láttuk e szorgos munkának az eredményeit megyeszerte.y Láttuk, hogy mi mindent elértek a Heves megyeiek azzal a munkával, amelyet e társadalom fejlődéséért végeztek és végeznek ma is. Ehhez a munkához kívánunk további erőt, s azt, hogy a mi barátságunk csak növelje testvérmegyénk lakóinak eredményeit. — Köszönjük a beszélgetést. Szilvás István Magyar melléklet a Wall Street Journalban Hatoldalas magyar melléklettel jelent meg pénteken a The Wall Street. Journal, az amerikai üzleti körök leg. tekintélyesebb napilapja. A Wall Street Journal az egyetlen országos napilapnak számít Amerikáiban,, amelyet a keleti és a nyugati partvidék nagyvárosaiban egyaránt széles körben olvasnak a világgazdaság és a nemzetközi kérdések iránt érdeklődők. A hat teljes lapoldalon megjelent magyar melléklet reklámként is jelentékeny vállalkozás a magyar külkereskedelem számára, „Magyarország mint kereskedelmi partner” címmel széles, érzékletes és a hatalmas amerikai piac igényeihez jól alkalmazott képet ad a magyarországi üzleti lehetőségekről. A mellékletből az amerikai olvasó sok egyéb között megtudhatja, hogy a Rubik- kooka mellett egyéb „ügyes játékokat” is gyártanak a magyar vállalatok; hogy az Ikarus, amely csak négy évvel ezelőtt kezdett „kopogtatni” az amerikai piacon, a maga kategóriájában a világ legnagyobb autóbuszüzeme; hogy a magyar külkereskedelem a világpiacon már nem a „csárdás-gulyás-pap- rikás” bűvös körében mozog hanem gyógyszereket, gépeket, bútorokat, divatcikkeket értékesít a legigényesebb piacokon is. A melléklet „Akcióban a magyar gazdaság” című cikke például hazai szakértőkre hivatkozva hívja fel az amerikai üzleti körök figyelmét a magyar gazdasági mechanizmus Amerikában kevéssé ismert sajátosságaira, például arra, hogy mintegy 130 vállalat önálló külkereskedelmi joggal rendelkezik. Vagy arra, hogy a magyar népgazdaság tőkés adósságának növekedése megállt. A magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok fejlődéséről szóló összeállításból egyebek között kitűnik, hogy 1979 óta az Egyesült Államok a magyar „mérnöki termékek” legnagyobb nem szo_ cialista piaca. Az Egyesült Államok felé irányuló magyar export hetven százalékát öt hazai vállalat — a Rába, a Terimpex, a Tungsram, a Tannimpex és a Chemoliimpex — bonyolítja le. Ezeket a melléklet külön- külön is bemutatja. összességéiben persze a melléklet anyaga inkább arra bizonyíték, hogy a kereskedelmi kapcsolatok még mindig kihasználatlan lehetőségek sokaságát nyújtják. PB-?? Leszerelt rendszámtáblák Sokan azt állítják, hogy nincsien új a nap alatt. Ezt vallották a hatvani rendőrkapitányságon is, amíg a lakosság köréből érkezett jelzések nyomán fény nem derült a szabálysértésnek egy mindmáig ismeretlen formájára. A tizenegy kilós propán- bután gázpalackról van szó. Ezt mint tudjuk, 44 forintért lehet beszerezni bármely cseretelepen, és a .gépkocsi némi átalakítással alkalmassá tehető arra, hogy az olcsó gázzal akár háromszáz kilométert megtegyen. Az eljárás lényege? Gázpalack a puttonyban, s onnan gázvezeték a porlasztóig. Kovács József alezredes, a városi rendőrkapitányság vezetője: — Igen, új ez a jelenség a praxisunkban, és mivel a - közlekedésbiztonság szempontjából veszélyes, a kivizsgált esetekben azonnal erélyesen felléptünk. Leszerel tett ül: a kocsik rendszám- tábláját, és a járművet addig nem engedtük vissza a a forgalomba, amíg ismét műszaki vizsgát nem tett. A veszély forrása voltaképpen abban rejlik, hogy a KERMI által meg nem vizsgált, inkább házilagosan előállított berendezéssel futnak a pb- gázos kocsik. Ebből bármikor súlyos baleset követkéz„ hét. Egyébként nyomozásaink^ kiderítették, hogy a megvizsgált berendezések eredete egyrészt Jugoszláviába visz. De például Gyöngyösön is tudunk olyan szerelőt, aki maga kókányolja össze az üzemeléshez szükséges gázmeghajtást. És bár pillanatnyilag a közlekedésrendészet szabálysértési rendelettára nem tartalmaz büntető szankciót, meggyőződésem szerint a közbiztonság, a forgalmi rend szempontjából feltétlenül igazoltak az általunk foganatosított eljárások. o Felkerestük hivatalában dr. Halmos Bélánét, a városi tanács szabálysértési előadóját is. Véleménye szerint nem szükséges pillanatnyilag sem a köziekedésren- dészet szabálysértési rendelettára ahhoz, hogy a propán-bután gázt gépkocsi üzemeltetésére felhasználókkal szemben büntető szankciót lehessen alkalmazni. A tanácsi hatáskörbe utalt szabálysértésekről szóló 1968. évi, 1-es törvény később módosított 17. paragrafusának első bekezdése ugyanis világosan kimondja, hogy aki a megelőző tűzrendészeit rendelkezéseket, vagy a kötelező szabványban foglalt tűzrendészeti előírásokat megszegi, az ötezer forint pénzbírsággal sújtható. Már. pedig a robbanásveszélyes propán-bután gáz olyasfajta felhasználása, amelynél a rendőrség időben fellépett, egyértelműen az idézett törvényerejű rendelet paragrafusának hatálya alá vonható. e Természetesen másféle aspektusból is kifogásolható a pb-gázzal hajtott gépkocsi közúti forgalma. Erre ismét a városi rendőrkapitány utalt: — A tulajdonosok nyilván az energia olcsósága miatt követnek el szabálysértést, nem törődve saját biztonságukkal sem. Ez a tény, szemben az emelkedő benzinárakkal, valójában az állami bevételekből von el. És még nem beszéltünk arról, hogy minden 44 forintért 'kiszolgált gazmennyiséget jelentős összeggel dotál a kormányzat a kisfogyasztók ellátása végett. Nos, a pb-gázra átszerelt gépkocsik, amellett, hogy veszélyesek, a kisfogyasztói réteget, áttételesen pedig a népgazdaságot rövidítik meg. Ezt önmagáiban erkölcstelennek, szabálysértőnek, ha úgy tetszik, társadalomellenes tendenciának vélelmezzük. o — Vagyis ...? — Ahogy betört a pto-gáz a gépkocsifrontra, úgy alkalmazkodunk hozzá, éspedig közúti ellenőrzéseinkbe iktatva a gázpalackos autók földerítését. Tehát a jövőben senki se vegye fölös zaklatásnak, ha egy-egy razzia során felnyittatjuk a csomagtartóját betekintés végett, vagy éppen a porlasztó környékét vizsgáljuk meg. Persze, az új jelenség mindezzel azt az igényt is fölveti, hogy a közlekedésrendészet szabálysértési kódexe olyan paragrafussal, rendelettel bővüljön, amely alátámasztja, megerősíti eljárásunkat. Nem a hecc kedvéért természietesen, hanem a közúti forgalom résztvevőinek biztonsága, az államháztartás stabilitása érdekében ... Moldvay Győző AZ AKASZTÓFA-DOMB TÖRTÉNETE A homokutak mentén elmaradnak a tanyák. A nyár — mintha még utoljára hadat üzenne az elmúlásnak — teljes pompájában felragyog. Tömören, magasodik még a kukoricás, napraforgók állnak sorfalat az akácos túloldalán, fácán, nyúl, apró- vad még biztos menedéket talál sűrűjükben. Az utolsó porta léckerítésénél megállunk. A fák lombján átsuhanó szeptemberi nap befoltozza az udvart. Ez az a tanya. A Balassa család lakja több mint két évszázada. Balassa Elemérrel odasétálunk a porta végébe, rákönyökölünk a kerítésre. — Furcsa helyen lakom. Ez a föld — mutat a iáiba alá —, az udvar, ahol állunk, Tarnamérához tartozik, a kerítés, amit fogok, ez már Boconád határának területe. A házamba, ha bemegyek, Szolnok megyében vagyok, ha kijövök. Hevesen. Heves megyében is dolgozom. Itt, ezen a dinnyeföldön vágok át a Rózsa-tanyához: a tarnaméraí téeszbe járok dolgozni. Persze, voltak itt más idők is. Amikor visszaülünk a ház elé, megérkezik a szomszéd. Nem más, ’ mint Balassa László, házigazdánk édesapjának a testvére. Ö kezd mesélni a múltról. A szomszéd tanyagazda, aki egy esztendő híján egyidős századunkkal, először a kerítés mellett vezető útról beszél. Az Alföld és a felvidék között ezen osontak a betyárok. Itt állt néhány száz méterre a híres Vesz- szős-csárda. Egy jászszent- andráson gyűjtött dal refrénje — Molnár István, az iskola igazgatója vette még fel magnetofonszalagra — így hangzik, minden bizonnyal betyárt jesztgetőnek: „Ott akasztanak fel a Vesszős- csárdába’, Ott akasztanak fel az akasztófára.” A ház mögött, a nagy síkságból meghökkentően emelkedik ki egy domb, az Akasztófa-domib. Területileg Heveshez tartozik. A történetet Szentamdráson mesélik. hogy elbitangolt a Rondából egy disznó, a tulajdonosa meg fölakasztotta a dombon álló fák egyikére a kondást. A disznó kilenc nap múltán hazajött, egyenesen felment a dombra, és nekidörgölőzött a fának. Aztán mindennap odajárt ahhoz a fához. Eny- nyi a története az ijesztő nevű dombnak, — Az viszont színtiszta igazság — meséli az öreg Balassa —, hogy egyszer itt járt a tanyánkon Bogár Imre, meg Bogár Jakab, a két híres betyár. Az édesapám legidősebb bátyja akkor még kicsinyke ember volt, de ő volt az egyedüli, aki nem itta meg a betyárok borát. A betyár utánalőtt a flintával, de a bekecs megfogta a golyót. Nekem még az édesapám mutatta a bekecsen, a lyukat, amit a betyárgolyó ütött. Ez pontosan 1865- ben történt, azt is mondta az apám. Ülünk, beszélgetünk. Villany nincs. Ránk sötétedik. — Kemély volt. Kemény világ — szól az estébe az öreg. — Volt olyan szoba, ahol tizennégyen laktunk együtt. Más világ jár. Balassa Elemérék egy esztendőben két házat építettek bent a faluban. Oda költözött altét fiú. Lányuk Jászberénybe került, a Lehel Hűtőgépgyárban dolgoznak férjével együtt... — És. maguk? — Maradunk — mondja, a férfi, ési másról kezd beszélni. Betyárokról, az első háborúról, a Vesszős-csárda köveiről, amit még gyerekfejjel találtak meg: sötét pincebejáratokat fed le, amelyek színültig teltek vízzel. Aztán a második világháború emlékeiről esik néhány kurta szó. Akkor halt meg Balassa Elemér édesapja. Valahol Jugoszláviában. — Maradunk — mondja még egyszer, és ültében nekiveti hátát a ház falának. A langyos őszi estében a porta léckerítésénél ott ólálkodik a történelem. Szigethy András
