Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-31 / 256. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. október 31., szombat 5. „Tévéje" van a Kutyának Is A Jövő Pélye — Pély jövője (Fotó: Kőhidi Imre) van miből költeni, Bíró Gusztáv és felesége ha már az ember nagyobb útra is felkerekedik! Ugyanis csupán a takarékszövetkezetben — aho] dolgozik — 14 millió forintot őriznek ... — Mire kémek belőle az ügyfelek? — kérdezzük kíváncsian Fekete Lászlónétól. a kirendeltség vezetőjétől. — Főleg házépítésre, lakáskorszerűsítésre vesznek fel kölcsönt. — hangzik a válasz —, de valóban jelentős az áruvásárlási és a termelési hitel is. Aki-ad az otthonára, nem nyugszik amíg fürdőszobája, központi fűtése nincs. Meg kell nézni a falut! önfeledt zsibongás, vidám csivitelés csal bennünket az óvoda felé. Jól öltözött, egészséges kis emberkék élvezik a már ajándéknak számító napsütést az udvari játékok között. — Mi volt ma ebédre ...? — Frankfurti leves ét túrógombóc — feleli gyorsan a fényképezőgéptől hirtelen meglepődött gyermekek, Zsolti, Csabi, Norman, Rita, Emerencia, Fatime, . Renáta, Réka meg a többiek helyett Bóta Józsefné óvónő. Nem volna itt sok baj — magyarázza később, hogy pár Kukoricával döcörög előttünk egy vontató, Bíró Gusz- távék házában pedig már takaros kis góréban a tengeri. A gazda — akihez úgy keveredünk, hogy előbb két szomszédija nyitott kapuján is beballagunk a szabadon hagyott portára — a régi falusi ezermesterek természetességével újságolja: maga eszkábálta a csövesnek a „magtárt”. Miként nem hívott iparost a nyári sertésszállás nádtetejének elkészítéséhez sem, amit megcsodálunk. Tsz-nyugdíjasok mindketten, a kukoricát járandóságként kapták a szövetkezetből. Jól jön az idén is az állatoknak — mondják föl- fölpillantván a nemrég kiásott kerti zöldség pucolásá. ból — mivel sok baromfit, s malacot is tartanak. Csor- dul-cseppen ebből is, abból is a konyhára. Ügy, hogy nem szorulnak a gyerekekre. Ruhájuk, tévéjük, mindenük megvan. Olyan, mintha nem is lenne igaz,hogy volt idő, amikor szükségből Erdélyig el kellett menni kubikostaligával, 18 évjg pesten házmesterkedtek, meg vicéskedtek a megélhetésért ! — Bizony nagyot fordult a világ — sommázza a Dobó utcában a századunkkal egyidős Vona Lukács is. Aki hatron- gyosi béres fiaként ugyan fogékony fejjel sem túl sokra vihette, de volt könyvtáros, földművesszövetkezeti pénztáros, takarékszövetkezeti és tsz-alapitó, brigádvezető meg agronómus a maga kenyerén, lelkes társadalmi munkás még mindig. — Csak az a baj, hogy ez nem történt előbb! Tény, hogy a pélyiek jól él. nek a helyi és környékbeli munkalehetőségekből. Megfizetik az embereket a Metalloglobusnál, a Finom- szerelvénygyárban, jut pénz a bedolgozókat foglalkoztató szövetkezetekből. Onnan is, ahová például sportruházati termékeket — vív óruhát, cselgáncsszerelést, pólósapkát — küldenek sok más mellett Pélyről. ácj — Olyan a jómód *4 mondja kicsit szomorkásán^ körzeti orvos, a helyi östa töndíjasként kitanult ár. Úcsai András —, hogy néha már árt is. A túlzottan zsíros táplálkozás, a nagy dohányzás és italozás miatt elég sok a betegem. S őszintén szólva, aggódom az édességgel teletömött gyerekek miatt is. A kocsma helyett sokkal okosabb időtöltés lenné, hogy csak egyet említsek, például a séta ezen a szép vidéken...Akár a természefr védelmi területeken, a rengeteg érdekességet kínáló szikeseken, vagy az országosan óvott madárrezervá- tumban, amelyeknek évek óta lelkes rajongója, pártfogója vagyok magam is. Bár több időm jutna rájuk! Ahogy a kapu előtt búcsúzunk, vadkacsák húznak el a fejünk felett, a nádasok felé. Még tart az ősz a vizek partján. .Gyóni Már Pély felé tartván szokatlan érzések kezdik hatalmukba keríteni az embert, aki a hegyesebb-dombosabb tájról erre vetődik. Hiszen teljesen átrendeződik a kép. kisimul, végtelenné válik a vidék, szépséges és félelmetes lesz egyszerre. Megnyugtató és idegesítő. Benn a faluban pedig — hogy mesz- sze elmarad a vasút és elfogy az országút — hirtelen olybá tűnik a látogatónak, mintha nemcsak a hevesi járásból, a megyéből, de talán a világból is majdnem kiszaladt volna. Jóllehet, bizonygatják a pélyiek, itt még koránt sincs vége a világnak! A helyet — amit egyébként 1234-től emlegetnek az oklevelek, hivatalos iratok — ma is számosán lakják. S különösebben el nem vágynak innen. Nos, ha így van, hát hogyan telik az élet itt a síkon, a Tisza-melléken, a vizek világában ... ? Azon a földön, amelyet elsőként egy királyi föétekfogó kapott, s századokon át egy sor országos hírű nagy család birtokolt? Hamar kiderül, hogy nem a hatalmasságokra — akik között, mint fennmaradt: még egy valóságos gothai herceg is volt —, hanem a legutolsó uraságokra sem igen emlékeznek már. Csaknem teljesen nyoma veszett az egykori híres mesterségeknek, a halászatnak, csiká- szatnak, nádiásnak, az érdekes ősi munkába legföljebb kíváncsiságból kóstol beié némely idevalósi. Viszont ma is igaz, amit a hajdani pecsétnyomó címeralakja — a vízszintesen fekvő ekevas és fölötte á( három búzakalász — hirdet: a faluban még mindig meghatározó a mezőgazdaság. A szomszédos tarnaszent- miklósiakkal közösen gazdálkodó Tiszamente Termelőszövetkezet impozáns, emeletes, új irodaházában- Ga- rancz Lajos elnökhelyettes sokat mondó adatokkal is alátámasztja ezt. A 8500 hekTsz-vontató kosta hasa a kukoricát Egy háziasszony, Handzó Ferencné. a községi pártvezetőség nőfelelőseként is kifogásolja, hogy másból sem jobb az ellátás, számos apró dologért Hevesre kell utazni. Aztán mosolyogva hozzáteszi. még az a jó, hogy szerencsére S persze, a híres kenyér Is pélyl! A kemence előtt Bar- tus József péklegény táros közös gazdaság állományi létszáma 412, s 380 a nyugdíjasa. Szükség esetén hetvenen-százan az idősebbjei közül is bejárnak dolgozni a tsz-be, ami külön, ben kiváló címmel kitüntetett munkahely. Vonzerő a tisztességes kereset, a háztáji támogatása, a lakásépítések felkarolása, s az, ahogyan a kultúrával, szórakozással is törődnek. Szemmel láthatóan kinek-kinek jólesik, hogy a szövetkezet nemcsak tagjait, hanem az egész falut segíti, gyarapítja. Gépkocsink nehézkesen mozog a gidres-gödrös, tengelytörő mellékutcákban — pironkodva vallják, hogy egy kisebb eső is megakasztja a járműveket — gyalogosan azonban igazán nem panaszkodhatunk. Magunk is tapasztaljuk, hogy csaknem mindenütt járda van már — társadalmi munkával csupán tavaly öt kilométernyi épült! — és sokfelé látni a sorakozó kőlapokon, hogy „folytatása következik”. Fehér János, a Hatrongyost, Akolhátat is magáénak tartó helyi községi tanács „Tárnáról” átjáró vb- titkána tagadhatatlanul erre a legbüszkébb a törpe vízmű, a vezetékes hálózat mellett. — A jó ivóvíz a társulás ellenére is sokba került — hallottuk tőle —: kerek húsz esztendőn át mostanáig elvitte a fejlesztéshez rendelkezésre álló összes pénzt. Ára úgy érezzük, hogy megérte! S további összefogással azon vagyunk, hogy még az idén teljesen befejezzük a vállalkozást, végigfusson a cső a Szabadság utcán, eljusson a vágóhídig is... Ugyanekkor azért a belvízrendezéssel Is csak előbbre haladtunk, sikerült egy korszerű orvosi rendelőt * építeni. A MOKÉP-pel rendbe tettük egy kicsit a közösen használt kultúrházat, míg a mostani őszre végre egy általános iskolai napközi otthont is teremtettünk, hogy csupán néhányról, s az utóbbi idők eredményeiről szóljak... Mégsem vagyunk teljesen elégedettek. Mert például az útépítéssel — ahogyan látják — egyszerűen képtelenek vagyunk egyről a kettőre jutni, diákjainkat a falu három különböző helyén kénytelenek oktatni a pedagógusok, óvodáink kihasználtsága 130 százalékos, s jó néhány apróság még így is kiszorul belőle. Középületeink szinte mindegyikére ráférne a felújítás — csoda, hogy a járási központból kijáró védőnő még vállalja a munkát —, művelődési otthonunk alig nyújt többet a táncmulatságoknál, a közlekedés kevésbé igazodik az ingázókhoz. A hevesi áfész oly mostohán kezeli pélyi üzleteit, hogy a nagyobb ön- kiszolgáló bolt is kicsinek bizonyul egy-egy hét végi bevásárláskor, a presszóban pedig ma is gép nélkül főzik a kávét... Az élelmiszer-áruda, amely némi háztartási cikket is kínál — mint nézegetjük ■ — sajnos más okból sem mindig szolgál a falubeliek örömére. Hogy csak egyet mondjunk: kijártunkkor hentesáruból — noha Kocsis László üzletvezető állítása szerint két külön beszerzési helyről havi hat mázsára is kiegészíti a keretet — egyszerűen -nem tudunk választani a szegényes készlet miatt. Vona Lakács: „Az a bal hogy nem történt előbb.. percre letelepedünk egy pa- docskára — ha már meglenne az új épület, amiből, mint egyre inkább mondogatják már a tanácsnál, azért csak lesz valami. Főleg úgy, hogy a lakosság is önzetlenül áldoz rá, a nyugdíjas sem sajnálja érte a pénzét. Igaz, ez sem biztos, hogy elég lesz majd mididen lurkónak, jobbadán csak minőségi cserét jelent, de legalább az életveszélytől nem kell ezután tartanunk benne. Pélyi pillanatképek
