Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-29 / 254. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1981. október 29., csütörtök Ősbemutató Egerben Ma este hazai ősbemutatót láthat Egerben a Gárdonyi Géza Színház közönsége. Peter Buckman Most mind együtt című drámáját viszi színre Csiszár Imre művészeti vezető rendezésében a miskolci- egri színház társulata. Egy közösség — egy vidéki kisváros zenekara — életének sorsdöntő kérdései elevenednek meg a színpadon. A feszült, izgalmas zenekari próbákon szorongató gondjaik fogalmazódnak meg a színházművészet nyelvén a ma esti ősbemutatón. (Fotó: Perl Márton) A Hild-érmes Mátészalka Sokak, számára bizonyára a meglepetés erejével robbant a hír, amely nem egészein egy hónappal ezelőtt járta be az országot: Hildéremmel tüntették ki Mátészalkát. Valljuk be jó né- hányan felkapták a fejüket Egerben is, jól emlékezve arra, hogy a mi „barokk gyöngyszemünk” — ahogyan pátriánkat a nagyvilágban ismerik — a történelmi belváros valóban nagyszerűen sikerült rekonstrukciójáért érdemelte meg, éppen egy esztendővel ezelőtt ugyanezt a rangos-szép elismerést. Mármost: Eger után Mátészalka ...? — (itt)honi lo- kálpatritáink egyik-másika számára ez a tény talán kisebbfajta szentségtöréssel is felér, de legalábbis megmo- solyognivaló. S ha a régi klisékben gondolkozunk, úgy tűnhet — jogos a mosoly. A hétköznapok embere számára az ország északkeleti csücske legnagyobb településének neve hallatán igencsak a kisüstön főtt, eperhordóban érlelt szatmári kékszilva jutott eszébe, meg az arrafelé szintén honos kiváló alma, leges-leginkább pedig annyi csupán, hogy — „cigányfészek”. Jó tizenegynéhány esztendővel ezelőtt — átutazóban — az én tudományom is kb. ennyire szorítkozott, pedig akkoriban már javában forrt, pezsgett ott valami: az 1969-ben megkapott (pontosabban: újra megkapott) városi rang hallatlanul nagy szellemi erőket termékenyített meg. „Szat- márország” legjobbjai fan- táziálni kezdtek — nem elírás, nem tévedés, a helybeliek közül minősítették jó néhányan fantáziálásnak a szellem szabad szárnyalását, de azok mellőzésekkel, megalázással, kigúnyolással nem gondolva, sérelmeiket félretéve —, szinte megszálott- ként dolgoztak. Képzeletben gyárakkal, üzemekkel, korszerű lakótelepekkel népesítették be az egykori ecsedi láp puszta világát. Ma úgy mondják Mátészalkán, hogy akkor — „előközmúvesítettek”, de szinte: „vakra”, 130 hektár területet. És amit sokan nem hittek — az bekövetkezett. Az ipar felfedezte ezt az oly sokáig méltatlanul lenézett települést. És a jelen? Most, nyár végén avatták a város főterén Kiss István Kossutih-díjas szobrászművész felszabadulási emlékművét. Ekkor mondotta Hegymegi István, az MSZMP KB tagja, a Szamos menti Állami Tangazdaság igazgatója: az utóbbi tíz évben többet fejlődött ez a város, mint fennállásának korábbi 740 esztendejében összesen. Felsorolni sok lenne, mi mindene van ma Mátészalkának, néhányat közülük azonban föltétien érdemes megjegyezni: Szatmár Bútorgyár, Finomkötöttgyár, Mezőgép, Iparszerelvény- és Gépgyár, MOM, nyomda, Nyárkémia, sörgyár, sertéskombinát. vágóhíd, „Ecsedi Láp” vízgazdasági társulat; Esze Tamás Gimnázium, mezőgazdasági szakközép- iskola, zeneiskola; kórház. És: korszerű lakótelep, amely rácsos erkélyeivel sajátos, kellemest hangulatot kölcsönöz az ősi településnek, ahol a lakosság létszáma megközelíti már a húszezret, és közülük tízezren ezekben az években jutottak új otthonhoz abban a városban, amely az elmondottak mellett a megye egyik legkorszerűbb, kétszáz személyes gyermekintézményét is magáénak mondhatja, két összesen húszezer tonna kapacitású hűtőházáról, ,,Kraszna” áruházáról nem is beszélve. Ma minden Mátészalkába be-, illetve kivezető út négysávos. Mondani sem kell, mennyire büszkék erre, de engem leginkább az fogott meg, ahogyan „szegényes múltjának emlékeit őrzi ez a város. Példaként a felszabadulási emlékmű körül kialakított szép park kínálkozik: a régi utcákban száz esztendőn át koptatott, majd a korszerűsítés során felszedett macskaköveket itt rakták le, rései között már kizöldült az első fű is. Az édesanya, aki itt sétáltatja kisgyerekét (szépek és szép számmal vannak!) talán nem is gondolja, hogy a nagyapái, dédapái szekereivel fényesre koptatott köveken jár... B. Kun Tibor Válás Pettertől Egyvalamire nagyon jól emlékszem. Petter egy kétágyas szobát foglalt, és végül is azért tette meg a hosszú utat Amerikából, hogy velem beszéljen. Tehát felmentünk a szobájába, Petter bezárta az ajtót — és Roberto megőrült. Biztos volt abban, hogy Petter mindent meg fog tenni azért, hogy engem áthangoljon vagy elraboljon. A szállodának három bejárata volt. Minden bejárathoz odaállította egy-egy barátját, ő pedig a kocsijával szüntelenül körbehajtott a szálloda körül — készen arra, hogy beavatkozzon, ha szükséges. Petter és én a szállodai szobában ültünk, Roberto körbejárt a szálloda körül, és én minden harminc másodpercben azt mondtam: „Ez 6 megint!’’. A motor zúgása áthatolhatatlan volt. Órákon keresztül így ment. Az ablaknál ültem, kifelé meredtem, és Petter tanácsait hallgattam, egészen hajnalig. Lidércálom volt. Petter elhagyta Messinát, anélkül, hogy döntött volna. A következő hetekben sok levél jött tőle: gondolkodási időt kért Egyik nap én írtam neki: „Kedves Petter, újra és újra azt írom ne-, ked szabad és végérvényes elhatározásomból, hogy a válásunkat le kell folytatni, ezt a szituációt meg kell magyarázni, melyet az egész világ figyelemmel kísér. Mit mondjak vagy tegyek, hogy megértessem veled, nincs értelme az időnyerésnek? A tiszta válás az egyetlen lehetőség arra, hogy megmentsen minket. Akkor a sajtó abbahagyja, hogy téged otthon és az irodádban zavarjon, Piának is meglesz a nyugalma, ha iskolába megy, és ránk sem fognak úgy vadászni, mint a vadállatokra..." „Tudom, hogy tragikus dolog egy házasság befejezése, de ez még senkit nem ölt meg.” 1949. augusztus 5-én a saj_ tóképviselőmi Rómában a következő nyilatkozatot adta : „A hosszú ideje tartó rosszindulatú híresztelések elérték azt a pontot, melyben fogolyként érzem magam, ha nem szakítom félbe hallgatásomat. Megbíztam az ügyvédemet, hogy folytassa le a válásomat. Ezenkívül az a kívánságom, hogy visszavonuljak a magánéletbe, ha befejeztem a filmemet." Egy nappal később egy olasz újság arról tudósított, hogy gyereket várok Rossel- linitől. A nemzetközi sajtóban azonnal szárnyra kapott ez a hír. Minden más hír azonnal másodrangúnak tűnt. A stromboli forgatás befejezése után úgy éltem Rómában, mintha ostromállapot lenne, bezárt ajtók és ablakok mögött. Új család, új élet Aztán Emest Hemingway jelentkezett telefonon: „Mi ez?” — kérdezte. „Amerika teljesen felfordult. Botrány, mert egy gyermek születik?! Hihetetlen! Ikreket kívánok neked. En leszek a keresztapjuk, és megígérem neked, hogy elviszem őket a Szent Péter Bazilikába, mindegyik karomon egyet.” 1950. február 2-án jött a világra a fiam. Robertino. A békés szülészeti klinika, rpelyet mosolygós apácák vezettek, hirtelen bolondokházává változott Az egész kórházban mindenhol szólt a telefon. Roberto utasítására bezártak minden vasajtót a földszinten, és utasították a személyzetet, távolítsák el a betolakodókat. Kint elfoglalták a helyüket a fényképészek, és a lehetőségre vártak. Tizenkét napig maradtak. A fákon gubbasztottak, mint a majmok lógtak körben a falon, ami a házat körülvette. Az egyik leesett, és eltörte a karját Mások a kórházzal szemben béreltek lakást minden ablakban lógott egy, abban a reményben, hogy onnan sikerül valami használhatót lekapni. Megpróbálták megvesztegetni az alkalmazottakat és az apácákat. Természetesen nem akartuk a sajtó martalékául dob_ ni a gyerekünket. Neki ugyanúgy Joga van a magánélethez, mint nekünk. Roberto kidolgozott egy haditervet, hogyan hagyhatnánk el észrevétlenül a kórházat. Az éjszaka közepén jelent meg, és közölte: „Megyünk!" Tehát éjjel egy órakor felkeltem, fogtam Robertinót, és Robertóval együtt lerohantunk a lépcsőn. Még az apácák sem tudtak bizonyosat. Mögöttünk szaladtak, és kiabáltak, hogy nem mehetünk így el. Mi beugrottunk Roberto kocsijába, elszáguldottunk. A mi kocsink mögött egy barátja jött. Nem sokkal később keresztbe állította a kocsiját, és ezzel elzárta az utcát a minket követő riporterek elől. így értünk háborítatlanul haza. Ekkor a szentév alkalmából Róma tele volt turistákkal és zarándokokkal, minden ablakban zászló lógott, és én — a megvetett, a bűnös — köztük voltam. Mindenhol — különösen Amerikában — gyűlölködtek ellenem és Roberto ellen. Megpróbáltam testileg és szellemileg kipihenni magam. Oj családom volt, új életem. Elhatároztam, úgy fogok élni, mint egy normális asszony, akinek férje és gyerekei vannak. Közben Roberto és én mindent megpróbáltunk, hogy gyorsan el tudjunk válni előző házasságunkból. A helyset elég bonyolult volt: Én svéd voltam, akinek a férje Amerikában él, és Roberto számára a katolikus Olaszországban nem volt lehetőség a válásra. Egyetlen lehetőségünk Mexikó. 1950. február 9-én kaptam egy táviratot, amelyben közölték, hogy ott elfogadják a válásomat, és ahhoz megyek feleségül, akihez csak akarok. Következik: Az ikrek TUDOMÁNYOS KUTATÓK A szülész-nőgyógyász: dr. Bukovinszky László A különböző tudományágakat magas szinten művelők nyomába szegődve fontos és érdekes szaktudomány kandidátusát keresem fel: dr. Bukovinszky Lászlót, a Heves megyei Kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosát. A szakorvosi képesítés megszerzése után a szegedi egyetem szülészeti-nőgyógyászati klinikáján dolgozott, ahol már mint szigorló orvos is munkálkodott. A tudomány szeretetét édesapjától örökölte, aki hasonlóképpen orvos volt, s ezt a vonzódó érdeklődést dr. Ba- tizfalvi János professzor mélyítette el benne. Rendkívül megtisztelő és nagy jelentőségű volt Bukovinszky doktor számára, hogy 1952-ben e professzorával közösen publikált egy monográfia- számba menő nagy tanulmányt. 1955-ben adjunktusként került az egri kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályára, ahol 1965-ben megbízást kapott az osztály vezetésére s 1967-ben pedig már kinevezését is kézhez kapta. Amikor „a klinika meleg- ágyából”-ból az élet sűrűjébe került, csak akkor tanulta meg, hogy mily nagy feladat gyógyító orvosnak lenni! Ezeken az első nehézségeken segítette át dr. Ono. dy János osztályvezető főorvos nagy gyakorlata és tapasztalata. Bukovinszky főorvos magát elsősorban, nem kutatónak, nem tudósnak, hanem gyógyító orvosnak tekinti, de természetszerűen ebből a forrásból fakad tudományos érdeklődése. Az első téma, amely felé figyelme Egerben terelődött, az volt, hogy félve és meglehetősen elhanyagolt egészségi állapotban jöttek be a női betegek a kórházi osztályra. Ez egy sor szaktanulmány írására sarkallta: Nőorvoslás és psychológja, Terhesgondozás és a magzati károsodások megelőzése, A korszerű nővédelem problémái. Az 1960-as egri orvosi nagygyűlésen olyan témát tárgyalt előadásában, amely, lyel messze megelőzte korát: Népszaporodás és a társadalmi rendszer. Bukovinszky fő. orvos tudományos érdeklődése egyre inkább a nővédelem társadalmi jelentősége és annak orvosi feladatai felé terelődött. Ebben a kifejezett fejlődési folyamatban lépcsőzetességet figyelhetünk meg: a fiatal nők szexuális aktivitásának eredői, a szülési kedv problematikája, s a szülési kedvre ható tényezők. Ez vezette azután a napjainkban oly aktuális kérdések vizsgálatához: a pozitív és negatív családtervezéshez, valamint az azzal kapcsolatos kérdéskomplexumhoz. Megállapítást nyert, hogy a bajok egy kis részét képezi, miszerint a fiatalkorúak házasság előtti szexuális életet kihat az érintettek egész életvitelére, majd később a kívánt gyermekáldás gondjaira: a koraszülésekre, a meddőségre és sok fiatalkorú terhességére. Ebből eredően semmiképpen sem ajánlatos a 18. életév betöltése előtt a fiatal nők nemi élete. Az első teherbe jutás legkedvezőbb időpontja a 20. évtől kezdődik, és az úgynevezett pozitív családtervezést 30 éves korig jó befejezni, mivel ebben a korban a legjobbak az esélyek a szép, egészséges, zavartalanul kihordható babára. Nyolc.hosszú esztendő bonyolult vizsgálatai, kutatásai eredményeképpen készítette el kandidátusi értekezését: Fiatal nők házasság előtti nemi életének nővédelmi problémái címmel, amelyet 1968-ban sikerrel meg is védett a Magyar Tudományos Akadémián. Figyelmet érdemel, hogy kandidátusi értekezése elkészítésékor még „csak” kórházi adjunktus volt, s mintás sikeresen megvédte azt. kapta meg osztályvezető főorvosi kinevezését. A főorvos kórházi osztályán egy jó szakembergárdát nevelt ki, amely a közösségi társadalmi munkában is helytáll. 'Dr. Bukovinszky László orvosi hitvallásának tartja Hetényi Géza professzor tanítását: „A vezető feladata abban áll, hogy nélkülözhe- tővé tudja tenni magát, s ezt úgy éri el, hogy önálló orvosegyéniségek nevelésére törekszik.” Megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy az egri kórház szülészeti-nőgyógyászati munkája igen szoros munkakapcsolatot tart fenn a debreceni egyetem szülészeti-nőgyógyászati klinikájával, s hogy Bukovinszky doktor tanulmányainak, publikációinak a száma megközelíti a háromnegyed százat. A kandidátus főorvos egy kicsinyt filozófus ember, hiszen egyik feljegyzési füzetének első oldalán Nietzsche megállapítását találtam: „Aludtam és álmodtam, hogy az élet öröm; felébredtem, s láttam, az élet kötelesség; dolgoztam és észreveszem, hogy a kötelesség öröm!” Sugár István Új Ady-kézi rátok, Deák-levelek a Petőfi Irodalmi Múzeumban A közelmúltban újabb értékekkel gyarapodott a Petőfi Irodalmi Múzeum. A „legfrissebb” anyag, amely a napokban lett a múzeumé, Gárdonyi Gézának az Egri csillagok című regényéhez készült történelmi feljegyzései. Az utóbbi 15 év egyik legnagyobb „fogása”: egy másodikos gimnazista 7 Ady- vers kéziratát ajánlotta fel a múzeumnak. A kéziratok közül kettő fogalmazvány. Ez azért is érdekes, mert bár több, mint 300 Ady-vers kéziratát tartják számon — ezekből vajmi kevés a fogalmazvány. Részben megdőlni látszik az a nézet, hogy Ady könnyedén, „kapásból” írta a verseit. Ugyancsak értékes szerzemény az 1847-ből származó Vörösmarty-vers kézirata: a költemény Jóslat címen ismert, a kéziraton azonban még a Békehang címet viseli. A most előkerült változat első 8 versszaka fogalmazvány, amelyet még a Vörösmarty kritikai kiadás sem ismert. Ugyancsak nemrégiben szerezte meg a múzeum Zádor György tetemes levelezését és egyéb iratait. Az elsősorban esztétikai, irodalomtörténeti jellegű írásai, s még- inkább a reformkor irodalmában játszott szerepe révén ismert ügyvédet baráti kapcsolat fűzte a kortárs irodalom nagyjaihoz és Deák Ferenchez. Most egyebek között 43 olyan levél került elő, amelyeket Deák Ferenc írt Zádomak, 1826 és 1848 között.
