Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-27 / 252. szám
/ NÉPÚJSÁG, 1981. október 27., kedd 3. Mit ér, ha vezető? Rugalmas alkalmazkodás! Gyors helyzetfelismerés! Bátor kockázatvállalás! —Szinte jelszavakként hangzanak már újabban. Valamirevaló gazdaságpolitikai cikk nem mulaszthatja el legalábbis alcímben „földobni” ezeket a szavakat. Írójának nem is nagyon kell gondolkodnia, mit ért alattuk; elég ha jól hangzik, s egyébként is biztosan valami általános érvényű igazság rejtőzik e kifejezések mögött. Vállalatok, gazdálkodó egységek, kisebb-nagyobb termelő közösségek — hozzájuk címezzük e megfogalmazott igényeket. De hát kitől várjuk a gyors alkalmazkodást, helyzetfelismerő képességet, a szüntelen változó körülményekhez való igazodást? Azoktól, akik az élen állnak. Akik döntenek abban, hogy egyik, vagy másik műhelyben mit és hogyan termeljenek. Akik igazodva természetesen a dolgozók, a beosztottak igényeihez — mert hiszen enélkül nem sokat érne semmiféle „rugalmas alkalmazkodás” —, képesek időben határozottan dönteni. Felnőni a feladatokhoz. ♦ őszintén szólva nyomasztónak tűnik a vezetők dolga. Nagyobb önálóságról, s egyúttal nagyobb felelősségről beszélünk; itt is elsősorban a vezetői munkát értjük. Nagyobb szabadságot abban, hogy alkotókedvük, egyéniségük érvényesüljön, s nagyobb felelősséget a következmények vállalásában. A terheket ki-ki másképpen viseli el. A vezető beosztásúak körében mostanában tapasztalható „speciális” betegségek, az idegrendszeri károsodások, a szívpanaszok is általában arra bizonyítékok : valóban nagy ez a teher, nagy a felelősség. S mielőtt még rögtön azt kérdeznénk, ennek arányában milyen a megbecsülésük, előbb inkább egy másik kérdést : felkészültek-e, felkészülhettek-e e napjainkban mind nehezebb irányítói feladatokra a kis csoportok, a nagy közösségek munkájának felelősei? Általánosságban ezt kérdezni persze nem sok értelme van, hiszen a válaszok is csak általánosságokban fogalmazódnak meg. Inkább csak jellemzőnek vélt példákat sorakoztatunk fel, Olyan jelenségeket, amelyek utalhatnak rá: tudják-e helyüket, szerepüket a gazdaságé mostanában tapasztalt kényszerűen gyors változásai közben a vezetők. Két-három évtizedes gyakorlattal rendelkező, tapasz-. talt szakemberekről derül ki szinte egyik napról a másikra, hogy már nem alkalmasak a tisztségre, ahol eddig, mondjuk, kitüntetéseiket szerezték. Az ember megújulásra való képességének is vannak határai,. Bátran mondjuk általában : aki nem való a posztjára, azt le kell onnan váltani. De hogy ez természetes legyen, ne tekintsék „lebukottnak” az ilyen kádereket, annak a módszere még nem alakult ki. Következetlenek és emiatt gyakran egyáltalán nem humánusak ezek a döntések, nem számolnak a felhalmozódott szellemi értékekkel. Kisebb-nagyobb egyéni tragédiák sora következik ebből. Mindezekből egyébként — úgy tűnik —, a vezető beosztásúak jó része elbizonytalanodott. Nem érzik szilárdnak helyzetüket, s az már jellem dolga, hogy erre ki hogyan reagál. Kapaszkodik íróasztalába, vagy korrupt lesz, gyorsan akarja megszedni magát, vagy éppenséggel görcsösen tanulni kezd, hogy bizonyítson, gyűjti a diplomákat. Ugyancsak az elbizonytalanodást látszik alátámasztani az a tapasztalatunk is, hogy jó néhány kiváló képességű, a korszerűség erényével rendelkező vezető utasítja el mostanában a felkínált magasabb beosztást. Ahol pedig értékeit jobban kamatoztathatná, nagyobb közösség nagyobb hasznára. Nyugalmasabb a kicsi, de biztos poszt, még ha az energiák töredékét köti is le. A szabad „kapacitás” elfecsér- lődik... ♦ Azt tartja a szakirodalom, hogy minden felsőfokú végzettségű szakember mellett legalább három középfokú képesítésűnek kell dolgoznia, hogy ő valóban a képzettségének megfelelő munkát végezhesse. Sokszor hallani fiatal mérnököktől, közgazdászoktól, hogy munkájukhoz, amivel megbízzák őket, egyáltalán nem kell egyetem, vagy főiskola. Ugyanakkor viszont az is igaz, a kezdő szakembernek igencsak nagy szükségük volna több üzemi gyakorlatra. Ám az íróasztaltól nem szívesen szakadnak el. ♦ A vezetők felelőssége, munkájuk fontossága egyre nagyobb a mai gazdasági körülmények között. Nem szorul különösebb bizonyításra, ezt ma már nem lehet vitatni. Mind sürgetőbb viszont az is, hogy differenciált megbecsülés fejezze ki feladataik jelentőségét. Hogy minél nagyobb teljesítményre ösztönözzön, hogy sikerüljön minden szellemi energiát arra a bizonyos rugalmas alkalmazkodásra, a folytonos megújulásra összpontosítani. Mert ezt várják ma a gazdaság élvonalában dolgozó műszakiaktól, közgazdászoktól. Terveink megvalósulása múlhat rajtuk. Hekeli Sándor Tarnabodi képeslapok nen, fentről — pedig csak 68 lépcsőfok —, mintha tenyeredbe férne a falu, és minden olyan egyszerű. Vaskerítések, amelyek néha rezonálnak, ha zeng a három bronzharang, azután udvarok, tisztára söpörve, és asszonyok beszélgetnek a kiskapuban. öreg ház, zsúpfedeles. A szürkére vénült nádtetőt puha moha fedi: zöld bársonyszőnyeg jó lenne megsimogatni. Gyenge fuvallat, őszi hegyek elmondhatatlan illatát görgeti lombról lombra, fáról fára a szél. Százesztendős kerekes kút, mellette ágasfa, rajta kanna, s két vödör szikráz- tatja a napfényt. A felvég felől négy egymáshoz kötött tehenet vezet az esőköpenyes ember, a jószágok meg a gazda egyszerre lépnek, jóllehet: aligha katona viseltek. A mosoly, amely lát- tukra támad, kedves öröm, és sokáig megmarad, s szép lassan csordogál, mint a falu alatt a Tarna-patak. Ez a falu — úgy mondják — Mátyás királyt is látta valaha és a Fekete Sereget. Az „igazságos” itt pihent volna meg, ha igaz — és miért ne hihetnénk? —, s ha tette, ez igen-igen bölcs cselekedet volt tőle, mert vonzó, mint a mágnes a Bődből áradó ősi nyugalom. Az ősztől szűkre szabott nap lassan az alkonyatba nyúlik, hirtelen lesz hűvös, a búcsúzkodó falevelek megmegborzongva peregnek. B. Kun Tibor Perl Márton felvételei ősz, igen, ősz van. Nézheted innen, amon- nan: igazi ősz ez. A falu szinte néptelen. Csend van, csak a verebek vitája hal- lik, pletykálkodó vénasszonyok ... öreg a falu. Régtől, 1215— tői említi az írás, akkor Búd volt a neve, s a múló évszázadok nemigen hoztak változást: Búd, Bőd — Tarna- bod. Jelen korunkban kissé elfogyóban: húsz-huszonöt esztendeje még megközelítette itt az ezret a lakosság, ma már csak 830-an vannak. Felfutásra, megújhodásra aligha számíthatunk, kevés a fiatal, több az öregje. Ami a mának megmaradt: szőlőlugasok, súlyos, sárga birsalmák sokasága a vékony ágakon, kútágasok, elárvultán, haszontalanul, egy s másikukról már hiányzik a gém. A nap — mintha csak megrendelésre sütne, most rácáfol az októberre: mint mondani szokás, „hétágról” ragyogja be a falut, örül a macska is, szőre éjfekete, két szeme sárga, ragyogó, ferde fény. Hűvös, csendes sziget a templom, árnyéka keresztként feszül az útra, s hogy elérkezik a dél, felzengenek a harangok a toronyban. Rég nem járt ember ide. fenn, ma galambok és baglyok otthona. Riadt repde. sés. Puha pihék. álmából felriadt gyöngybagoly. Inőszi derű a nyolvan esztendős Kalicz Erzsébet néni arcán Ketten a kiskapunál Haverok az iskola előtt A HÉT OROMÉ, GONDJA HERÉDEN, KÖKÉNYESEN Nincs többé földút, felújítják a művelődési házat Pályázat állami támogatásra Gabonatárolók - nagyüzemeknek — Tehát, holnap kezdik. Jó, köszönöm. Várjuk az építőket. n Temesvári József tanácselnök leteszi a telefont, azután felénk fordul. — Durai László útfelügyelővel beszéltem. Heréden és Nagykökényesen saját erőből befejeztük tíz utca alapozását, most már csak az itatott burkolat terítése van hátra. De ahogy hallom, nem lesz gondunk. Kedden jönnek a hatvani költségvetési üzem emberei, gépei és nekifognak a munkának. Tizenegyezer négyzetméternyi felületről van szó, november 7-re ígérik a befejezést. Egyébként e vállalkozás végakkordja annyit jelent, hogy egyetlen földút sem marad Heréden. Van még ilyen falu Hevesben...? Mint később megtudtuk, a heréd—kökény esi közös tanács az útépítési program mellett egyéb fontos kommunális feladatot is megvalósított. Kedden fejeződik be a két település vízhálózatának a kiépítése. Ekkor adják át az utolsó kilométernyi vezetékszakaszt, amivel a lakosság 98 százaléka egészséges vízhez jut. Kiültettek a napokban 50 ezer forint árú díszfát is a terekre, utcákba. Mind az útlapozásnál, vezetékfektetésnél, mind a parkosításnál döntően társadalmi erőforrásokra támaszkodott a közös tanács, és e munkák értéke eléri a kétmillió forintot. A további gondokról, kilátásokról így nyilatkozott a tanácselnök: — Samu Józsefné vb-tit- kárunk éppen most utazott Hatvanba, hogy az 1982-es költségvetés fejlesztési tervét egyeztesse. Ami ebben a lényeges: egymillió forintból szeretnénk felújítani az időrágta művelődési házat, félmillió forintot ugyanakkor az elhasználódott járdákra kívánunk fordítani. De lesz a héten nekem is egy fontos tárgyalásom, éspedig a Heves megyei Vízmű Vállalatnál. Van ugyanis most már jó vezetékhálózatunk, de a két meglévő kút vize nem elegendő a lakosságnak. Ezért egy harmadikat járatunk, amelynek a helyét a herédi iskolakertben már kijelölték. Most a munkák elindítását szeretném megsürgetni ... Szó esett köztünk a 130 százalékos kihasználtsággal működő herédi óvodáról is, amely annyira elavult, hogy gazdaságosan nem újítható fel. Biztosított viszont egy új, 50 személyes intézmény feltétele. Ehhez hárommillió forintot támogatásként kap a község, másik hárommilliót helyi erőből tesznek hozzá. Hogy mikor? Temesvári József szerint nem éppen holnap, de a tervciklusba belefér ez a fontos beruházás. A tűzoltószertár közelében viszont már hétfőn fölfedeztük a jövő vasárnapi búcsú előjeleit. Néhány bódé, komédiássátor vasvázát összeszerelték az előrelátó, és persze nagy forgalomra számító vásári árusok. (moldvay) Pályázat útján állami támogatást kaphatnak mező- gazdasági nagyüzemek, gabonaforgalmi és malomipari vállalatok, illetve társulásaik gabonatárolók építésére, az Állami Tervbizottság most megjelent határozata alapján. Erre azért van szükség, mert a VI. ötéves terv időszakának egyik kiemelt feladata a gabonaprogram, amely előirányozta a jelenlegi egy főre jutó évi 1,3 tonnás termés további 10—15 százalékos bővítését. A termelésfelfutással azonban a raktárfejlesztés eddig sem tartott lépést. A termésnek jelenleg mintegy 75 százalékát lehet viszonylag korszerű tárolókban elhelyezni. A VI. ötéves tervidőszakban központi forrásból jelentős összeget, csaknem hárommilliárd forintot fordítanak raktárfejlesztésre. Ennek egy részét nyerhetik el azok az üzemek, amelyek maguk is hajlandók áldozni a beruházásra. A mezőgazdasági; üzemeknek érdekükké válik a tároló építés azért is, mert a külkereskedelmi haszon egy részét a gabonaipar már megoszthatja a gazdaságokkal. Nemritkán az is előfordul, hogy a gazdaságok tárolóhiány miatt közvetlenül az aratás után kénytelenek eladni a gabonát, amit aztán később drágábban és még a szállítási költségekkel is terhelten vásárolják vissza állataik etetésére. A helyi raktárak építésével végső soron 10 százalékkal csökkenthetik a takarmányozási költségeket.
