Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-24 / 250. szám
4. \ NÉPÚJSÁG, 1981. október 24., szombat A macskák közöttünk járnak... Mephisto a mozikban Ritkán, de egyszer-egyszer mégis találkozhatunk olyan műalkotásokkal, amelyeket a méltatások mai devalvációjában nem szabad dicsérni, mert csak ártunk vele Szabó István új rendezése, a Mephisto ilyen. Erényei olyan sűrűk, hogy hibái — ha vannak is — eltörpülnek: kár róluk szólni. Mégis, miért olyan jó ez a film, hogy a műfaj legnagyobb és legrangosabb seregszemléjén Cannes-han két díjat is (a kritikusokét és a legjobb forgatókönyvnek kijárót) neki ítéljen a zsűri? A ragyogó technikai kidolgozás, a pontos, és zökkenőmentes ritmus, a Kottái Lajos komponált képi világ, a kitűnő színészi játék __— i lyen színvonalon természetes. Az azon bein már nem, hogy a formai bravúr együttjárjon a tartalmi értékek igényességével. Többnyire valamelyik csorbát szenved. Szabónál most egymást erősítve valósulnak meg ezek a kritériumok. Az alkotónak — forgatód könyvíró társával, ■ Dobai Péterrel — sikerült a felvállalt irodalmi alapianyagot, Klaus Mann regényét úgy feldolgoznia, hogy az konkrétsága mellett általános és hosszú időkre érvényes legyen. Szabó nem akarta egyetlen alkotásban modellezni a kort, a hatalmat magához ragadó fasizmus egészét, totális gépiezetét, mini ahogy ezzel már sokan próbálkoztak és több-kevesebb sikerrel bele is buktak. (Visconti, Bergman). Egyetlen szeletkéjét emelte ki és dolgozta fel: egy művész pályafutását a harmincas évek Németországában. Félő volt, hogy műve szabványkarrier szintjére süly- lyed. E fenyegetést .szerencsés fogással, hangsúlyozással kerülte el: Hendrik Höf- gen lelkének pontos feltérképezésével. A náci Németország első színészének portréját úgy tárja elénk, hogy ő maga nem ítélkezik, nem sugall. Az embert vizsgálja, motívumait keresi — ellenszenv és elfogódottság nélkül. Hogy számára nemcsak ez a korszak, inkább a hatalmi milliő a fontos, jelzi azzal, hogy Göring alakját sem hasonlítja eredetijéhez. Ezzel is igyekszik megakadályozni a nézőt, hogy a tragikus következtetést vonhassa le: történelmi filmet lát. Számára az első és legfontosabb Höfgen alakja, ennek a típusnak a rajza: az embermacska ábrázolása. Az érzelmi alapállású, sikerre, szeretette vágyó, csalfa és kiszámíthatatlan, puhaman. csú, hízelgő, ingadozó, álnok homo feli similis árnyalt bemutatása. És mert erre fordít nagyobb figyelmet, őt állítja a középpontba, elkerülheti egy konvenció zsákutcáját is, hogy jókra és rosszakra ossza világunkat. A totális államok ideje lassan lejár, de a mindenkori hatalomhoz lábához törleszkedők, önmaguk lelkiismeretét és környezetüket áltató sikerlovagok (ha én nem, hát jön majd helyettem rosszabb, aki elvégzi ezt a munkát) mindig voltak és mindig lesznek. Szabó Höfgenjen nem tévedés áldozata. Nem az ismert „megtévesztettek-meg- tévedtek” kategóriájába tartozik. Belső ambíciói, tulajdonságai hajszolják a szakadék, a tragédia felé. Hétköznap« életében is színházi maszkatárának darabjait használja. Politikai szerepet — fősze. repet — vállal, hirdetője és szócsöve lesz a „Birodalmi művészetnek”, S közben a „vegytiszta” színház eszményével narkotizálja fel-fel_ lobbanó lelkiismeretét. Kincstári Mephistó lesz. aki a reflektorok fényének csábítására, a sikerért vállalja a szemfényvesztő szerepét. Nem megtévesztettek, hanem a megtévesztők egyike. Tehetséges ember, művész, de hiányzik belőle az igazak tulajdonsága: a szabadság szeretete és mindenkori vágya. Szabadság — minek? — kérdezi és visszasomfordál a kalitkába, dorombolni. Szabó István, Dobai Péter és a főszereplő Klaus Maria Brandauer érdeme, hogy az ördöggel parolázó művész alakja plasztikussá válik. Kettős élete a maga esendő- ségében és tragédiájában tárul elénk. Egy jellemmechanizmus gyötrődő működésével ismerkedhetünk meg a Mephistóban. Ami nem árthat, mert a macskák ha kisebbek is. és veszélytelenebbek is, de mégis köztünk járnak... Szilágyi Andor Szovjet filmek fesztiválja Az idén ismét megrendezik . hazánkban — ezúttal harmincnegyedszer — a szovjet filmek fesztiválját. A november 5-én kezdőhéten öt új filmet mutattak be. Közöttük lesz a Moszkva nem hisz a könnyeknek című Vlagyimir Menysov rendezte alkotás is, amelyet 1981-ben a legjobb külföldi filmnek járó Oscar- díjjal tüntettek ki. Nyikita Mihalkovot a középgeneráció egyik legtehetségesebb képviselőjének tartják a Szovjetunióban. Tudását ezúttal két munkájával bizonyítja: az „Oblomov néhány napja” Goncsarov regénye alapján készült, főszerepét A tavasz 17 pillanata sorozatból Schellenbergként megismert Oleg Tabakov alakítja. „Az öt este” ugyancsak irodalmi fogantatású, Volo_ gyin egyik drámájából rögzítették filmszalágra. „Katasztrófa földön-égen” címmé) lesz látható Alekszandr Mitta-nak, a „Ragyogj, ragyogj, csillagom” alkotójának legújabb filmje. Korai darvak címmel Csingiz Ajt- matov azonos című regényéből forgatott filmet Bolotbek Samsijev kirgiz rendező. A fesztivál programját három sorozat teszi teljesebbé. Az elsőben világhírű szovjet rendezők némafilmjeivel ismerkedhetnek meg a nézők. Látható lesz Grigorij Kozin- cev Mihail Romm és Dziga Vertov néhány olyan műve is, amelynek létezéséről jószerivel csak a filmmel tudományos szinten foglalkozók tudtak. A második sorozatban a szovjet filmművészet azon darabjait vetítik, amelyeket Oscar_ vagy más díjjal tüntettek ki az utóbbi évtizedekben. Többek között újra látható lesz a negyvenes évek filmterméséből Donszkoj: Szivárvány, az ötvenesekéből Kalatozov: Szállnak a darvak, a hatvanasokéból Bondarcsuk: Háború és béke alkotása. A harmadik sorozat a rajzfilmék kedvelőié lesz. Repertoárra tűzik Jurij Norstein: Mesék meséje című, tavaly nagy sikert aratott filmjét is. (MTI) Válaszúton Ugyanebben az időben forgattam Bing Crosbyval a „St Marién harangjait”. Égy apácát játszottam, amiért David O. Selznik nagyon megrémült. Ügy vélte, ez romba fogja dönteni a karrieremet. De amikor a film siker lett, a legszívesebben csak apácákat játszottam volna. ' Ezekben az években, amikor Hollywoodban éltünk, szenvedte a házasságunk az első törést. Néha, mikor hazamentünk egy partyról. Petter azt mondta nekem, nem kellett volna annyit beszélnem. „Nagyon intelligensen nézel ki” — mondta —, „hagyd meg az embereket abban a hitükben, hogy az is vagy. Amikor elkezdesz mesélni, egy csomó értelmetlenséget beszélsz.” Meg volt győződve arról, hogy dolgom volt a partnereimmel. Mindannyian túl jól nézitek ki. Néhányat közülük valóban nagyon kedvesnek tartottam, néhánytól el voltam ragadtatva, és azt hiszem, némelyik tőlem. De egyikkel sem volt kapcsolatom. Amit Petter egyáltalán nem értett, az a körülmény volt, hogy minden diéta ellenére alig veszítettem a súlyomból. Amit nem tudott, az az volt, hogy bár az étkezéseknél szigorúan betartottam a diétát, csak salátát ettem és gyümölcslét ittam, azonban a hálószobám tele volt édességgel, amit vacsora után el is pusztítottam. Ezenkívül éjszaka is felkeltem, odamentem a hűtőszekrényhez, és mindent megettem, ami benne volt, hogy megnyugtassam korgó gyomromat. „Fogyok” — magyaráztam neki, „csak az hosszabb időt vesz igénybe.” Erre vásárolt egy mérleget, elém állította, és azt követelte, hogy a jelenlétében mérjem meg magam. Egyik nap egy veszekedés után azt mondtam neki: „Na jó, ismét elkövettem egy hibát. Mindenki hibázik. Te is csinálsz hibákat, én is Bergman Spencer Tracyvel a „Doktor Jekyll és Mister Hyde” című filmben csinálok hibákat.” Kérdően nézett rám: „Csinálok hibákat?” Válaszoltam: „Igen. Természetesen.” Erre azt mondta: „Nem, miért csinálnék? Gondolkodom, pontosan megvizsgálok minden körülményt, és azután döntök.” Ekkor azt mondtam magamnak: Nem élhetek együtt egy olyan emberrel, aki azt hiszi, hogy soha nem csinált hibát az életben, és nem is fog. Játszottam a gondolattal, hogy elválok Pettertől, és elmegyek valahová, ahol nem kell félnem. Milyen érdekesen. is hangzik. Pontosan ahhoz az egyetlen emberhez mentem feleségül, akitől féltem. Felajánlottam Pet- ternek a válást. Nagyon meglepődött. Miért kellene elválnunk, kérdezte. Nem veszekszünk, nincsenek közöttünk nézeteltérések. „Nincs” — mondtam —•, „mert nem látom értelmét, hogy veled vitatkozzam. El akarok menni.” Mégsem tettem meg, mert ostobaságnak találtam, hogy összecsomagoljak, nagy veszekedést szítsak, Piáért harcoljak, és egyedül üljek egy házban, míg ő egy másikban ül egyedül. Tehát maradtam. De azt hiszem, csak vártam valakire, aki kisegít ebből a házasságból, mert egyedül nem volt hozzá erőm. Következik: Capa, a magyar Ne érezzék a magányt Egész évben nyugdíjasok.. „A párt változatlanul fontos feladatnak tekinti a nyugdíjasok, s általában az idősek helyzetének javítását. Államunk, társadalmunk sokoldalúan gondoskodik róluk. A velük való törődésben növekedjék a családok szerepe és felelőssége. Volt munkahelyük társadalmi szervei is tartsanak velük rendszeres kapcsolatot. Arra törekszünk — elsősorban az alacsony nyugdíjak emelésével —, hogy az idős emberek anyagi biztonságban éljenek. Támogatjuk a nyugdíjasok aktívabb részvételét a termelésben és a közéletben. Tapasztalataik hasznosítása szocialista fejlődésünk egyik fontos erőforrása az élet minden területen." (Kádár János az MSZMP XII. kongresszusán) Ma már minden ember egyetért abban, hogy az öregedés nem betegség, természetes a beköszöntése, és semmiképp nem tekinthető a hanyatlás korszakának. Ahogyan az élet elvárja a fiataloktól, hogy hivatásukra gondosan készüljenek, úgy követeli ezt az idős kor is. Évek óta növekszik az 50— 60 évesek száma, és ez némileg váratlanul érte a társadalmat. Azzal együtt, hogy nagyon sok követést érdemlő példát is ismerünk. Üzemeink többségében nyugdíjelőkészítő bizottságok működnek, nyugdíjasok háza épült már megyénkben is, jól felszerelt napközi otthonok állnak rendelkezésre. Hagyománnyá vált, hogy októberben és novemberben jobban az öregek felé fordul az emberek figyelme. Ezekben a napokban ismét megnyílnak az üzemek kapui az egykori munkatársak előtt, s egy-két pohár ital vagy vacsora mellett beszélgetnek a régi ismerősök. A vezetők beszámolnak az évi feladatokról, a fejlődésről, s elmondják tapasztalataikat a nyugdíjasok is. Az Egri Dohánygyárnak ötszáz nyugdíjasa van, akik közül sokan még ma is dolgoznak. A hagyományos ösz- szejövetelekre két éve már nem kapnak meghívót, de ők mégsem zsörtölődnek. — Nyugdíjasaink megértették, hogy helyiség hiánya miatt egyelőre nem tudunk ennyi embert vendégül látni — mondta Bódi Lászlón« szakszervezeti bizottsági titkár. — Ügy tervezzük, hogy jövőre az új szociális intézményünket az öregek napjával avatjuk majd fel. Látványosak az ilyen programok, de a velük való törődés gyárunkban nem egyenlő ezzel. Szocialista brigádjaink a feladatokból sokat vállalnak, sohasem mondanak nemet a rászorulóknak. Szabad idejüket gyakran töltik az időseknél, besegítenek a házimunkába, szenet és fát hordanak, s a betegeket rendszeresen látogatják, gondozzák. Sokszor még a családi ünnepeket is együtt töltik. Gyárunk vezetői is különböző juttatásokkal igyekeznek könnyíteni öregjeink életét. Sokan felkeresik például üzemi orvosunkat, nem egy nyugdíjasunk hordja —hordhatja — haza nap mint nap az ebédet. Évente száznál is többen kapnak beutalót szak- szervezeti üdülőkbe. Nemrégen bizottságunk felmérést készített nyugdíjasaink élet- körülményeiről. Szomorúan tapasztaltuk néhány embernél, hogy magányosan élnének, ha nem vennék őket körül volt munkatársaik, a brigádok, akikre úgy gondolhatnak, mint közeli hozzátartozóikra. Velük a jövőben még többet kell törődnünk, hogy sohase érezzék a magányt ... Az egri Finomszerelvény. gyárban, ha valaki eléri az 55—60 évet, háromtagú bizottság keresi fel... — Leendő nyugdíjasainknak nem kell házalniuk hivatalról hivatalra. Volt kollégákból álló kis csoportunk intézi ügyes-bajos dolgaikat — kezdte a beszélgetést Bakó Csaba, a gyár szak- szervezeti titkára. Persze a már meglévőekről sem feledkezünk meg. A kapcsolat velük is rendszeres. Havonta megküldjük nekik üzemi újságunkat, amelyből hírt kapnak gyárunk életéről, eredményeiről. Évente több, mint 80 ezer forint segélyt osztunk ki közöttük, de nem maradhatnak ki az üdültetésből sem. Sokan keresik fel jogsegélyszolgálatunkat, az orvosról nem is beszélve. Büszkén mondhatjuk, hogy több ezer kötetes könyvtárunkat is nyugdíjasaink tartják rendben, akik idős fejjel végezték el a könyvtáros tanfolyamot. A művelődési házunk gondnoki teendőit is volt dolgozóink látják el, de megtaláljuk őket a gépeknél és az íróasztaloknál is. Évente kétszer rendezünk találkozót, nyáron kirándulással, ősszel predig műsoros délutánnal, kis ajándékkal kedveskedünk nekik. Velük teljes csak az életünk, akár a gyári, akár a családi kapcsolatokra gondolunk. És hogy nem fáradozunk hiába, arról a sok-sok köszönőlevél is tanúskodik. Az elmúlt évben elkeseredett hangú levél érkezett szerkesztőségünkbe, tizennyolc mezőtárkányi téesz- nyugdíjas aláírásával: „Kérjük, vizsgálják ki, miért vagyunk mi mostohagyerekei a termelőszövetkezetnek? Megfeledkeznek rólunk, nem is kíváncsiak ránk, hiszen még a nyugdíjastalálkozót sem rendezték meg ...” A termelőszövetkezetben járva elbeszélgettünk a vezetőkkel és a nyugdíjasokkal. Helyreállt a béke, s úgy tűnt, megvigasztalódtak az öregek. — Jó lecke volt a tavalyi — mondta Németh Béla, a termelőszövetkezet párttitkára. — Azt gondoltuk, nyugdíjasaink sohasem bocsátanak meg nekünk ezért a „kisiklásért”. De nem így történt. ök voltak az elsők, akik felajánlották munkájukat az aratásnál és ősszel a répaszedésnél. Mi sem leszünk hálátlanok. Téli tüzelőjüket, a háztáji terményeit hazaszállítjuk. December elején, fehér asztal mellett elbeszélgettünk gondjaikról. Örömmel fogadtuk a hírt, hogy nyugdíjasaink a faluban klubot alakítottak. Terveikhez minden segítséget megadunk. Jövőre például háromnapjos kirándulást szervezünk részükre cseh szomszédainkhoz. Arra törekszünk, hogy a tavalyihoz hasonló eset sohase ismétlődjék meg.. . Szüle Rita
