Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-21 / 247. szám
JL 4. NÉPÚJSÁG, 1981. október 21„ szerda Optimista tudósítás Egy társulat születéséről Népi játékok bemutatója Jeles napok címmel népi játékokat mutatnak be az Állami Bábszínházban november 18-án. Az érdekes előadáson, amelynek írója Vargha Balázs, betlehemes- játék, kiszehajtás, szent, iványi tűzugratás, lakodalmas játék és több más nép. szokás is megelevenedik. Képünkön az elkészült „szereplők” egyik csoportja (MTI fotó — Pintér Márta felv. — KS) Délután fél 5, de Nyíregyháza már álmos. Pedig amikor a 36-os úton megérkeztem a nagy, tenyeres, talpas városba, még épp csak leereszkedőben a szürkület. A nyírség székhelye régi arcát mutatja felém. Nemcsak a bevezető széles utcák lapos, parasztos házai emlékeztetnek erre, de a már tízemeletesekkel büszkélkedő központ kihaltsága is. Színházi megnyitóra érkeztem, Pontosabban egy társulat születésének első boldog pillanataihoz. Akárcsak a többi utcán, a Ká- roly-kert lámpái sem égnek még, csak a Móricz Zsdgmond Színház épülete fénylik a sötétben. Jelkép. Fogom rá azonnal. Mint ahogy az is, hogy a három oldalról gyönyörűen föl újított klasszicista épület málló vakolatú hátsó bejáratához, már törmeléken, árkon, bokron bukdácsolhat csak keresztül a vendég. A rend hivatalos őrein kívül egyébként a környéken nincs senki. Talán ők is arra számítottak, amire én, hogy szombat délutáni sétájukat erre irányítják a városlakók, hogy hacsak kívülről is, de ott legyenek, amikor a „csapat” első ízben bemutatkozik. Holt István Jászai-díjas színész, nyugodtan cigarettázhat a lépcsősor tetején, a közeli templomba igyekvő néhány öregasszony nem zaklatja autógrammért. Bent fény és pompa és ruhaköltemények. És izgatottság, feszült remegés. Kiállítás arról, kinek is adott már otthont ez az épület 1894 óta. Hosszú a lista, hisz e „kis ékszerdoboz” mindig is fogadó színház volt. A legtöbbet persze a szomszédok vendégeskedtek itt, a Miskolci Nemzeti és a debreceni Csokonay. S még mindig az örökség: Bessenyei, Kölcsey, Krúdy. Zalka, Bajcsy-Zsilinszky, Móricz, Váczi az egyik oldalon, s a „sötét Szabolcs” a másikon. A sugárzó neveket, a keserű történelmi adatokat a megnyitó beszéd idézi, s persze a százezres város felvirágzásának azokat a tényei' is, amelyek nyomán létrejöhetett 20 év alatt vidéken először egy igazi új társulat. Ez a színház azoké, akik akarták, hogy legyen! — üt meg Tóth Dezsőnek, a művelődési miniszterhelyettesnek egyik záró mondata. Előbb az irigy szomszéd kesereg bennem. Aztán a közösséget vállaló szurkoló lelkesedik. Persze, mutassátok csak meg. Bizonyítsátok miért, és mennyire fontos, hogy minden sajátos arcú régiónak, a helybeliekkel együtt lélegző önálló együttese legyen. Elhangzik az igazgató, Bo- zóky István ünnepi fogada- lomtétele, s aztán fölgördül a függöny. Csongor és Tünde álomjátéka egy nyírségi almáskertben. A szereplők: Vitai András, Fábián József, Tímár Zoltán, Mnszte Anna, Szabó Tünde ... Hogy jó-e ez az előadás vagy rossz-e ma — talán nem is érdekes. A lelkesedés, a lendület úgyis meg- hatottá varázsol szinte minden pillanatot. Izzik az igyekezet, hogy ez a színház igazán azoké legyen, akik akarták, s olyan amilyennek elképzelték. És taps, taps, taps a MIEINKNEK. A születés boldog pillanatai. Ahhoz persze még sok idő kell, hogy fölnőj ön ez az együttes, s valóban ösze- szeforrjon a várossal. Előbbre lendítő erővé váljék, sugárzó kultúrközponttá. A lehetőség adott. Korom sötét az éj, amikor vége az előadásnak. Messze fénylik az épület — számomra jelképesen. Szabolcsban akárhogy is, nagyszerű dolog. SZÍNHÁZ van. Németi Zsuzsa „A lányon nem változtatunk.. Nem tudom, honnan vettem a bátorságot, hogy így beszéljek Selznikkel, csak 23 éves voltam, és eddig mindig a férfiak döntéseire hagyatkoztam'. Most először fordult elő, hogy határozott nemet mondtam. Egymással szemben ültünk, és szótlanul meredtünk egymásra. Még az evést is abbahagyta. Egy darabig csendben ültünk egymással szemben. Majd hirtelen azt mondta: „Van egy ötletem, ami olyan egyszerű, hogy még senk nem jött rá Hollywoodban. Semmit nem fogunk változtatni magán. Semmit nem veszünk el, és semmit nem teszünk hozzá. Olyan marad, amilyen. Még a nevét is meg fogja tartani. Maga lesz Hollywood első természetes színésznője. Reggel korán még beszélünk erről.” Másnap reggel a stúdió sminkszobájában ültem, körülöttem ' specialisták, akik mind arra vártak, hogy ollóikkal, fésűikkel, üvegcséikkel rám vethessék magukat. David O. Sei zni k azt mondta: „Ezen a lányon semmit nem változtatunk! Olyan marad, amilyen. Még a nevét is megtartja, mert eddig senki nem volt Hollywoodban, aki az eredeti nevén dolgozott volna. Aki a legkevesebbet is mer változtatni rajta, azt megölöm.” Ezután jött az első jelenetem az „Intenmezzó”-ban, és Dávid O. Sei zni k előszava: Ez lesz az első találkozásom az amerikai közönséggel, ennek szenzációsnak kell lennie, szenzációsnak. Még egyszer belenéztem a forgatókönyvbe. Be kellett jönnöm egy ajtón, a kalapomat és a kabátomat felakasztani a hallban, majd végigmenni egy folyosón. Benézek egy szobába, és mit iátok? A világhírű hegedűművészt, amint elbűvölő kislányát kíséri. De hogyan kell felakasztani egy kabátot, megállni egy folyosón, és titokban figyelni ezt a kis jelenetet, hogy mindez szenzációs legyen? „Nos” — mondta David a tizedik felvételnél: „Azt szeretném, ha az új arc emóciónak az erőssége, melyet Hollywoodba hoztam, olyan legyen, hogy a nézők levegő után kapkodjanak, és felkiáltsanak.” „De hogyan csináljam meg? Milyen eszközökkel? Csak egy férfit látok meg a lányát, amint zenélnek” — kérdeztem. „Nem tudom. Próbálkozzunk.” Tehát újra és újra megpróbáltuk. Megnézte a felvételeket, és azt mondta, tovább kell próbálkoznunk, talán történik valami, ami meggyőz minket. Így újra és újra leforgattuk a jelenetet. Ha azt mondom, harmincszor, akkor nem túlzók. Az egész filmet leforgattuk, és ismét az első jelenetet játszottuk. Az utolsó munkanapomon volt, az Európába való visszautazásom előtti utolsó órákban. A műterem előtt már várt a kocsi. „Még egyszer, kérem” — mondta David. „De még el kell hoznom a csomagomat” — ellenkeztem. „Elhozatjuk” — nyugtatott meg. „Ne izgasd fel magad, el fogod érni a vonatodat.” Még egyszer el- játszottuk a jelenetet. Újra Amerikában Alig került a felvétel a dobozba, már rohantam is ki a stúdióból, még jelmezben, a munkatársaknak hangos viszontlátást kiáltottam, és már be is vetettem magamat a kocsiba, ami az utolsó pillanatban ért velem a New York-i vonathoz. Az- „Intermezzo” sikere megért minden izgalmat. Graham Green akkoriban filmkritikus volt a „Specta- tor”-nál, ezt írta 1940 januárjában: „Feltétlenül meg kell nézni ezt a filmet, hogy megismerjük Ingrid Berg- mant, az új sztárt, aki olyan természetes, mint a neve.” Több mint három hónapja utaztam el. Petter nagyon örült, hogy visszaérkeztem. Amit Piáról már nem mondhatnék el. Csak rám nézett, és már torka szakadtából kiabált. Nem akart tudni rólam, de egy idő múlva ismét megszokott engem. Úgy folytattuk az életünket, mint korábban. Petter fogorvosként dolgozott, és tovább képezte magát az orvostudományban. Én ismét filmeket forgattam Svédországban — és a nácik belehajszolták a világot egy nagy háborúba. Nem tartott sokáig, és ismét hallottam Selznikről. Azt írta, vigyem a gyerekemet és a férjemet, és a lehető leggyorsabban hagyjam el Európát, amíg lehet. Nem tudta pontosan, mit kezdjen velem Hollywoodban, de biztonságban akart tudni. Négy hónappal a visszatérésem után ismét az elutazásomat készítettem elő. Petter úgy döntött, hogy egyedül utazzam Piával, ö orvos, és ezenkívül esetleg katonai szolgálatot is kell teljesítenie. Nem futhat el, ha szüksége van rá a hazájának. Nem akartam, de hagytam meggyőzni magam. Petter kikísért minket a vonathoz, ami keresztülhaladt egész Európán. A francia és az angol kikötőket már lezárták az utasszállító hajók előtt. Itáliáig kellett utaznunk a vonattal. Olasz hajók még indultak New Yorkba. Berlinen is keresztülutaztunk. Az egész városban elsötétítés volt, az emberek, mint a szellemek futottak át a sötétségen, mindenki félt. Petter Genováig kísért bennünket. Onnan hajóval indultunk New Yorkba. Hollywoodban nem volt mit csinálnom. Selznik javaslatára tehát New Yorkban maradtam. Nem voltam boldog, mert nem volt munkám. Jégkrémet ettem, és szenvedtem. Egy napon fogtam Piát, és keresztülutaztam az amerikai kontinensen Hollywoodba. Selzm'knek eszébe juthatott valami, mert különben a verandáján éjszakázhattam volna. Kikölcsönzött a Columbia Filmtársaságnak, ahol két filmben játszottam. Következik: 16. A Casablanca és Bogart Új könyv Egerről — sok hibával Eger országos viszonylatban is kiemelkedő idegen- forgalma szükségessé teszi, hogy a várost megismerni szándékozókat korszerű, érdekes tartalmú, ugyanakkor praktikus, gyakorlati tudnivalókat is tartalmazó ismertetőkkel lássa el a könyvkiadás. Bizonyára ez a szándék vezette a Medicina Ki. adó Panoráma Szerkesztőségét, amikor a Magyar városok sorozatban, a közelmúltban megjelentette Wellner István Eger című könyvét. A munka szerkezete hasonló a megyeszékhelyről eddig kiadott idegenforgalmi kalauzokéhoz. Az első fejezetben a szerző rövid ismertetést nyújtott Eger történetéről. Majd városi séták részletes leírását adta. Ezt követi a harmadik részben Eger környéki, illetve Egerből induló kirándulások leírása. A könyv sokrétű gyakorlati útmutatóval zárul. Nem lévén szakembere az idegenforgalomnak, nem vállalkozhatunk a kiadvány ilyen szempontú méltatására. Ismertetőnkben a város egyik lakójaként, az új és legújabb kor, a munkásmozgalom kutatójaként teszünk néhány megjegyzést. Az első észrevételünk az, hogy a várostörténeti összefoglaló új és legújabb korral foglalkozó részei túl sommásak, és vázlatosak. Különösen vonatkozik ez az összefoglalás A mai Eger címet viselő részre, amely mindössze csak másfél oldal terjedelmű. A várostörténeti ismertető új és legújabb korral foglalkozó részei több pontatlan és téves adatot is tartalmaznak. Ezzel kapcsolatban teszünk — időrendi sorrendben — a teljesség minden igénye nélkül néhány megjegyzést. Ellentmondásos a város kiegyezést követő tőkés fejlődésének bemutatása. A könyv írója megjegyezte, hogy „gyárak, ipartelepek itt nem létesültek és így a a kapitalista fejlődésben is hátramaradt.” Néhány sorral alább pedig ezt olvashatjuk : „A városban tőkehiány és egyéb problémák miatt tönkrement a cukorgyár, a nagyobbik gőzmalom és a kályhagyár.” A szerző a helyi munkásmozgalom kezdeteinek és az 1918—19-es forradalmak ismertetésekor is többször fogalmazott pontatlanul. Nem igaz az a megállapítás, hogy az egri mun- ' kásság csak az I. világháború vége felé lépett a forradalmi útra. Az egri munkás- mozgalom igaz nem volt olyan jelentős, mint az ország más területein, de az a tény, hogy például a Szociáldemokrata Párt 1890-es első kongresszusán egri küldött is volt, bizonyít valamit a helyi munkásmozgalom helyzetéről. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom egri eseményeinek csak egyik epizódja volt az iskolai vallás- oktatás körüli harc. Ezt azonban a szerző a forradalom jellemző eseményeként emelte ki. A proletárdiktatúra alatt nem a munkáslakások tatarozását, hanem új munkáslakások építését vették tervbe. Az 1920-ban Egerben kivégzett Nemecz József nem a gyöngyösi direktórium egyszerű tagja, hanem a Tanácsköztársaság vezető helyi politikai személyisége volt. Az 1921-ben kivégzett Nagy József pedig nem a 39-es dandár parancsnoka, hanem az egyik debreceni munkászászlóalj parancsnoka volt. A felszabadulást követő részek leírásakor is több pontatlanságra bukkantunk, így például 1944. decemberében nem a Függetlenségi Front alakult meg Egerben, hanem annak helyi szerve, a nemzeti bizottság. Eger lakóinak száma már jelenleg túlhaladta a hatvanezret. A Hajtómű- és Felvonógyár neve már évek óta a Csepel Autó egri gyáregysége. A város mező- gazdaságában nem a „pince- gazdaság szocialista átszervezése”, hanem az egyéni kisgazdaságok szocialista átszervezése volt az alapvető tényező. Az a megállapítás sem állja meg a helyét, hogy az Egri Dohánygyárban elsősorban az Eger környéki dohányt dolgozzák fel. Sajnos a szerzővel ellentétben azt is meg kell állapítanunk, hogy az idegen- forgalom jelenleg még nem jelentős bevételi forrása a városnak. Számos pontatlanság található a Séták a városban című fejezetben is. Ezekre azonban hely hiányában nem térünk ki. Megemlítjük azonban, hogy a képaláírások közül néhány téves. Az egyik kép alatt' ezt olvashatjuk: „A kommunista mártírok emlékművének részlete”. A kép viszont az emlékmű egészét ábrázolja. A várbeli egykori püspöki palota viszont ellentétben az aláírással a Dobó István Vármúzeumnak csak egyik része. A felsorolt, s még tovább sorolható pontatlanságok, téves adatok gondosabb, a jelen valósága iránt érzékenyebb szerzői és lektori munkával elkerülhetők lettek volna. Bizonyára a könyv második kiadása már mentes lesz a hibás adatoktól, s a felszabadulás utáni időszak is nagyobb teret kap benne. Szecskó Károly A zenei világnap tiszteletére Ünnepi hangverseny a megyeszékhelyen Az SZMT, a Heves megyei Művelődési Központ és a KÓTA helyi szervezete a zenei világnap tiszteletére ünnepi hangversenyt rendez október 24-én, szombaton 19 órai kezdettel az egri főisko. la dísztermében. A díjtalan dalostalálkozón fellép az építők Heves me. gyed, valamint székesfehérvári Alba Regia kórusa, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola női- és vegyeskara, a Heves megyei Művelődési Központ kamaraegyüttese, illetve az Egri Szimfonikus Zenekar. Zongorán kísér Marik Erzsébet és Kalmár Gyula. Vezényel Farkas István, Kneif el Ferenc és Imre, Ocskay György, Szepesi Györgyné, Tar Lőrinc, illetve dr. Valentin Kálxnán.
