Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-17 / 244. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1981. október 17., szombat Andreán Papandreu bízik a győzelemben (Fotó: The Economist — KS) Konsztantin Karamanllsz államfő és Georgiosz Ráülsz miniszterelnök. (Fotó: MTI külföldi képszolgálat — KS) GÖRÖG VÁLASZTÁSOK Remények és félelmek Kommunista fiatalok faliújság- és plakáttüntetése a neutronbomba ellen. (Fotó: ADN/ZB—MTI—KS) A görögök úgy tekintenek az október 18-án tartandó választásokra, mint valamiféle fordulópontra. Ahogy mondják, változásra van szükség, s ennek a változásnak most jött el az ideje. A katonai junta 1974-es bukása óta harmadszor kerül sor parlamenti erőpróbára Görögországban, s ezúttal először van veszélyben a kormányzó konzervatív Új Demokrácia Párt hatalmi monopóliuma, ám a vetélytárs, a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASQK) még nem minden területen készült fel a kormányzásra. A politikai küzdelem tehát szoros Görögországban — kérdés, hogy melyik pártot részesítik előnyben a választók? A nyáron magam is tapasztaltam Athénban, hogy az idei esztendő a felfokozott remények és a zsigerekben fájdalmasan meg-megnyilalló félelmek éve Görögországban. Hét esztendővel a polgári demokráciához való visszatérés után arról kel] határozniuk a görögöknek, hogy a szavazóumáknál is merik-e vállalni a hőn óhajtott „allaghi”-t, a változást, vagy a remények és a félelmek szorításában még négy évet várnak a döntéssel. Épp e dilemmára épít mostani válságos helyzetében az Új Demokrácia: tudja, hogy minden hibájával együtt a polgári rendszer garanciáját testesíti meg a görögök szemében. A párt 1974-ben, népszerűsége csúcsán a voksok 45,4 százalékát szerezte meg. Három évvel később a szavazók 42 százaléka biztosította támogatásáról, most pedig az előrejelzések szerint még kevesebb voksra számíthat. A hanyatlás fő oka valószínűleg az, hogy Konsztantin Ka- ramanlisz megvált a pártvezér! tisztségtől és az ország elnöke lett, utódja, Georgiosz Rallisz pedig nem volt képes kézben tartani a pártat, így annak egységét a választásokra jóvátehetetlen repedések kezdték ki. Aligha kétséges, hogy a 25 százalékos infláció, a 16 százalékos munkanélküliség, a fizetési mérleg kétmilliárd dolláros deficitje szintén szavazatok sokaságától fosztja meg az Oj Demokráciát, s vegyes visszhangot keltett az ország visszatérése a NATO katonai szervezetébe, * majd belépése a Közös Piacba is. Míg az Oj Demokrácia a polgári kormányzás garanciáját, addig a PASOK, a Pánhellén Szocialista Mozgalom a változás lehetőségét jelenti a görögök többsége számára. Andreasz Papandreu, a párt vezére a választási kampányban a politikai változást óhajtó haladó és demokratikus erők összefogására, a jobboldal elleni közös harcra szólított fel. Georgiosz Rallisz miniszter- elnök, az Új Demokrácia vezetője „népfront”-ként emlegette egy gyűlésen a Pánhellén Szocialista Mozgalmat, a Görög Kommunista Pártot és a többi baloldali erőt, amikor a mérsékelt és szélsőjobboldali erők egyesítését sürgette. A valóság azonban az, hogy ez a népfront nem jött létre: a PASOK-ot és a Görög Kommunista Pártot, a két fő ellenzéki erőt ma is áthidalhatatlannak tűnő ellentétek választják el egymástól. Pedig közös fellépéssel nagyobb esélyük lenne a választási győzelemre. A PASOK 1977-ben egyébként a szavazatok 25,3 százalékát szerezte meg, a GKP pedig a voksok 9,4 százalékát kapta. A mostani választásokon mindkét párt növelni kívánja szavazatai számát; s erre sokan esélyt is látnak. Hogy képes lesz-e egyedül nyerni a PASOK? Nos, Papandreu pártja 53 százalékos győzelmét jósolta, s megfigyelők szerint e sikert nem is lehet kizárni, hiszen a PASOK programja igen népszerű Görögországban, főleg ami a NATO- val, az amerikai katonai bázisokkal és a Közös Piaccal szembeni fellépését illeti. Noha Papandreu kijelentései mindhárom témában enyhültek a választási kampány során, az biztos, hogy a PASOK a fokozott NATO- elkötelezettség, a közös piaci tagság ellen van. Ez utóbbi kérdésben — kormányra kerülve — népszavazást terveznek: döntsenek a görögök maguk arról, hogy támogatják-e az EGK-tagságot és ha igen, milyen feltételekkel. A népszavazáshoz azonban Karamanlisz elnök, a Görögországban ma is legnépszerűbb politikus hozzájárulása kell, aki elhagyta gyengülő pártját, de előbb még miniszterelnökként olyan jogköröket harcolt ki az államfőnek, amilyenekkel a francia elnök rendelkezik. Aztán 1980-ban ' megnyerte az elnökválasztást. A francia párhuzam folytatható: Papandreu most egy szocialista. Mitterrand- típusú választási győzelemről álmodik... Hogy valóra válik-e ez az álom, az a görögökön múlik . ök is álmaik megvalósítását szeretnék megbízható kezekbe adni. Kocsi Margit ORSZÁG A VILÁG TETEJŰI A Bhutáni Királyság a Kelet-Himalájában 47 ezer km2 kiterjedésű, lakóinak száma mintegy 1,3 itiálliő fő. Területének 14 százaléka alkalmas művelésire, 10 százaléka a rét és legelő. 65 százalékot pedig erdő borít. A munkaképes lakosság kb. 300 ezer. Túlnyomó többség, több mint 90 százalék a mező- és erdőgazdaságban, 1 százalék az ipart jelentő kis műhelyekben és üzemekben, 1 százalék a kereskedelemben, 1,3 százalék az építkezéseken, 2,3 százalék pedig az adminisztrációban dolgozik. Az ország állam, és kormányfője. Jigme Singhye Wangchuk király, az ország elé nem kisebb célt tűzött. mént a XX. század utolérését. A cél eléréséhez szükséges eszközök azonban igen korlátozottak. A fejlesztési tervek ráfordításainak csak mintegy 15 százaléka származik saját eszközökből, mivel a népesség 93 százaléka az ún. létfenntartási gazdálkodásit folytatja, s ennek következtéiben Igen alacsonyak az államadó bevételei. Az ország negyedik ötéves tervének (1976—1981) megvalósítását elsősorban az indiai támogatás (900 millió rúptta) teszi lehetővé. Ebből a pénzből fedezik többek között, a vízművek építését, a szén-, réz- és grafitbányák feltárását, valámint termőföldek kialakítását (pl. erdőintással) a föld nélküli nincstelenek számára. A pénzszűke mellett a szakemberhiány az ország másik legégetőbb gondja. Az analfabétizmus mértéke meghaladja a 90 százalékot. Ezen a téren elsősorban az ENSZ-támögatás jelenít megoldást, hiszen az elmúlt tíz év során a szervezet hozzájárulásával 500 b hutám kapott külföldön kiképzést. Igen fontos a közlekedési hálózat kiépítése is, melyben elsősorban India vesz részt. 1962-ben építette a nagy szomszéd az első utat az indiai határtól a fővárosig. Ma már több mint 1500 km úthálózattal rendelkezik az ország, mély a fővárost összeköti a legfontosabb településekkel és városokkal. Húsz év alatt pedig Bhután gépkocsiállománya, 2-ről 1700-ra növekedett. A hírközlést 1200 telefon és 700 rádió szolgálja. Az ország külpolitikai képviseletét India látja el, közvetlen diplomáciai kapcsolatot Indián kívül, csak az ENSZ-szel (1971 óta tagja a szervezetinek) és Bangladessel tart fenn. — TERRA — Álnéven vagy menlevelekkel Náci háborús bűnösök az Egyesült Államokban Warner Tabaschnik—, már régen nyugdíjas — annak idején az angol hadsereg őrnagyaként dolgozott a háborús bűnösök üldözésével foglalkozó németországi brit és amerikai törzsek között, levelet irt a Spiegel című lapnak. Emlékeztetett rá, hogy 1946 karácsonyán az amerikaiak általános amnesztiát adtak az addig őrizetben tartott SSrtisiteknek. Egyedül a Dachauhan, az egykori koncentrációs táborban berendezett fogolytáborban 15 ezren szabadultak ki. Igaz; a vizsgálótisztók előtte, vagy egy héttel utasítást kaptak, hogy gondosan „halásszák ki” közülük azokat, akik olyan háborús bűnöket követtek el, amelyekért bíróság előtt kell összeállította: Pilisy Elemér feleniük. összesen négy tiszt végezte ezt a munkát. A szeretet ünnepe viszont kö- zelgett Tabaschnik aggodalmaira az amerikaiak azt válaszolták; semmi baj, most szépen hazamegy az egész társaság, de előzőleg meg kell hagyniuk otthoni címüket. És aki gyilkosságokért felelős, azt majd elvisszük hazulról... Persze, hogy később már nem találták meg, akiket kerestek. így végződött az amerikaiak híres-nevezetes „automatikus letartóztatási rendszere”, ök — mert ez volt a legegyszerűbb, s megfelelt a nagyipari módszerekhez szokott amerikai gondolkodásnak — a hitleristák kapitulációja után letartóztatták az SS és a Gestapo minden tagját, valamint aki bármilyen tisztséget viselt a náci pártban. A foglyok maradtak, és ezt nem nagyon bánták, hiszen jobb ellátást élvezlek, mint a polgári lakosság. És hamarosan rájöttek arra is, hogy nem nehéz az amerikaiak rabjaiból azok alkalmazottaivá válniuk. „Az úgynevezett szovjet szakértők, vagyis akik ismerték a Szovjetuniót, politikai vitákba bonyolították a vizsgálatokat folytató amerikaiakat. Egyeseket megkértek arra, hogy külön jelentéseket írjanak az egymással vetélkedő amerikai hírszerző szolgálat tagjainak. Ismertem amerikai hírszerző tiszteket, akik hosszú jelentéseket Írtak ilyen tájékoztatások alapján, anélkül, hogy ellenőrizték vona hírforrásuk megbízhatóságát” — írta a náci bűnösöket üldöző, Bécsben székelő iroda vezetője, S. Wiesenthal, aki ebben az időben szintén az amerikaiaknak dolgozott. Se szeri, se száma azoknak a náciknak, akik ilyesfajta „érdemeik” ellenszolgáltatásaként, vagy hamis néven az Egyesült Államokba jutottak, sőt, azok állampolgáraivá váltak. A listát Werner von Braun vezeti, az amerikai rakéta, iletve űrkutatási program kiemelkedő személyisége (nemrégiben hányt el), aki a hitlerista csodafegyverek, a szárnyas bombák kifejlesztésénél szerzett szakértelmet, és magasabb amerikai kitüntetésekhez is jutott. De voltak mások is, akik ilyesfajta kétes hírnévre tettek szert. Például a mifelénk nem nagyon ismert Edgar Laipaniek, aki az SS egykori „balti légiójának” tagjaként gyilkosságokat és rablásokat követett eL Kétségtelen, hogy 1945 után ez az akkor még fiatal ember nem könnyen kerülte el a felelősségrevonást Volt ő is amerikai fogságban, ahonnan Idejekorán megszökött, mert attól tartott: bíróság élé állítják. Különböző nyugat-európai országokban bujkált és hamis iratokkal. 1960- hain aztán az USA-ba érkezett. A bevándorlási hatóságok nem tudták; kinek adnak letelepedési engedélyt. A CIA azonban hamarosan rátalált Vagy inkább Laipaniek talált rá az amerikai hírszerző szolgálatra? Tény, hogy nyelvtudására ési korábbi tapasztalataira való tekintettel a Szovjetunió elleni kémféladatokat kapott. Elküldték Japánba is. Amikor aztán a hetvenes évek elején az amerikai bevándorlási hatóságok elkészítettek egy listát, amelyeken azok szerepeltek, akiknél „alapos gyanú, vagy bizonyíték van arra vonatkozólag, hogy ezek a személyek a második világháború idején, a náci időkben súlyos bűntetteket követtek el, és egyelőre nem vonták még őket felelősségre”, ez az ember is a jegyzékre került. A gyilkos akkor egy mentesítő levelet mutatott fel, amelyet a CIA egyik vezetője írt alá, amelyben biztosította őt; nem kell félnie a régi dolgok miatt, mert a szervezet majd elintézi az ügyét a bevándorlási hatóságoknál. Az amerikai sajtóban időről időre különböző nevek bukkannak fel: sok náci gyilkos jutott az Egyesült Államokba, és ma is ott él. A New York Times jellemzése: „Ünnepnapokon éppen ezek az emberek az elsők, akik feldíszítik házaikat az amerikai lobogóval. Szorgalmasan járnak a templomba, rendesen dolgoznak, és ápolják virágoskertjeiket. Eszményi szomszédnak mondják őket”. Hihetetlen? Hadd idézzük ismét Simon Wiesen thalt, aki a koncentrációs táborokban találkozott a fehér hollóval, egy aránylag emberséges őrrel. Merznek hívták. Az altiszt megkérdezte tőle, mit mesélne a koncentrációs táborokról, ha valami csoda folytán Amerikában találná magát? A fogoly azt felelte, hogy elmondaná az igazat. AzSS- katona válasza: „Nos, jó. De tudja, mi történne, Wiesenthal? Nem hinnének magának, bolondnak tartanák. Még az is előfordulhatna, hogy tébolydába zárják. Ki hinné el ezeket a borzalmakat, ha nem élte át okét?” Ki hinné el, hogy milyen jól érzik magukat az egykori háborús bűnösök az Egyesült Államokban. Talán azok, akik olvasták az USA kormányának annak idején tett és a hitlerista háborús bűnösök kérlelhetetlen felelősségre vonásáról szóló nyilatkozatát? Sajnos, ez esetben is erősebbek a tények, a hihetetlen megszokottá vált. De hát Eichmann, milliók gyilkosa éppen Budapesten fejtette ki egyik cinkostársának a háborús bűnösök cinikus filozófiáját: „Száz halott — katasztrófa, ötmillió halott — statisztika”. Pintér István
