Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-16 / 243. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1981. október 16., péntek MOSZKVA A The New York Times tanúsága szerint a Reagan- kormányzat titkos terven dolgozik, amelynek célja a líbiai kormány megdönté­se. A tervet az Egyesült Ál­lamok más államokkal akar­ja végrehajtatni: mégpedig úgy, hogy Líbiát valamely szomszéd állammal háborús konfliktusba sodorja, majd az agresszióhoz maga is csatlakozik. A Líbiába való benyomulás főpróbája a tér­ségben • november elején ..Bright Star” fedőnévvel kezdődő nagyszabású had­gyakorlat. VARSÓ Csütörtökön délután Var­sóban megkezdődtek a tár­gyalások a kormány gazda­sági bizottságának szakszer­vezeti csoportja és a „Szoli­daritás” országos bizottságá­nak tárgyalócsoportja kö­zött. A kormányt Marian Krzak pénzügyminiszter, a „Szolidaritást” a tárgyalóbi­zottság vezetője, Grzegorz Palka képviseli. NEW YORK A Biztonsági Tanács októ­ber 26-án, vagy 27-én kezdi meg Waldheim ENSZ-főtit- kár újrajelölésének megvita­tását — jelentette be szer­dán Rudolf Stajduhar, a vi­lágszervezet szóvivője. LONDON Khomeini ajatollah iráni vallási vezető levélben ha­talmazta fel az iráni parla­mentet, hogy az „Örök Taná­csának” jóváhagyása nélkül is törvényeket léptessen ha­tályba. STOCKHOLM A német nyelven író Elias Canetti kapta meg az 1981. évi irodalmi Nobel-díjat — jelentették be csütörtökön Stockholmban. A Svéd Tu­dományos Akadémia indok­lásában Canetti műveinek eszmegazdagságát és művészi erejét emelte ki. Leonyid Brezsnyev Bonnba látogat Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke Helmut Schmidt- nek, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kan­cellárjának meghívására no­vember 23—24-én hivatalos látogatást tesz Bonnban. Ez lesz a szovjet államfő harmadik látogatása az NSZK fővárosában. Brezs­nyev először 1973 májusá­ban, majd pontosan öt év­vel később, 1978 májusában járt Bonnban, közben 1975- ben Helsinkiben is találko­zott Schmidt kancellárral, aki — elődjéhez, Willy Brandthoz hasonlóan —szin­tén gyakori vendég a szov­jet fővárosban. Schmidt leg­utóbb a múlt év júniusának végén járt hivatalos úton Moszkvában. A két kormány között azóta is rendszeres a magas szintű kapcsolat, en­nek utolsó e fontosabb állo­másai azok a' megbeszélések voltak, amelyeket Genscher külügyminiszter folytatott ez év tavaszán Moszkvában. A bonni látogatást érdek­lődéssel várják Moszkvában. A jelenlegi kiéleződött nem­zetközi helyzetben ugyanis különleges jelentősége van annak a párbeszédnek, ame­lyet a Szovjetunió a NATO egyik vezető államával foly­tat. A szovjet fővárosban nem titkolják, hogy a bonni politikában a rendkívül ve­szélyes amerikai politikával többé-kevésbé összehangolt változásokat korántsem te­kintik kedvezőknek. Elsősor­ban amiatt bírálták a szö­vetségi kormány vezetőit, hogy maguk is részesei, sőt bizonyos értelemben kezde­ményezői lettek a fegyver­kezési verseny új fordulójá­nak, amikor messzemenően támogatták az amerikai kö­zepes hatótávolságú nukleá­ris rakéták nyugat-európai telepítéséről hozott úgyneve­zett kettős NATO-határoza- tot, Washingtonnal együtt terjesztették az állítólagos szovjet veszélyről, a Szov­jetunió katonai fölényéről szóló, propaganda jellegű ki­jelentéseket. Ugyanakkor szovjet részről azzal is tisz­tában vannak, hogy a bon­ni kancellár nem egy alka­lommal sürgette az amerikai vezetést: hajtsa végre a ket­tős határozatnak azt a ré­szét is, amely a Szovjetunió­val folytatandó tárgyalások megkezdésére vonatkozik. Ugyanakkor a szovjet ve­zetés többször is leszögezte, igen elégedett a két ország közötti gazdasági kapcsola­tok alakulásával. Bár e té­ren is további előrelépést lát lehetségesnek, az NSZK-t olyan legfontosabb tőkés ke­reskedelmi partnerének te­kinti, amely maga is ér­dekelt a hosszú távra szóló gazdasági kapcsolatok fej­lesztésében, s megtartja vál­lalt kötelezettségeit, A nyugatnémet sajtó nem is titkolja azt a reményét, hogy Leonyid Brezsnyev lá­togatásáig, vagy éppen a lá­togatás alatt megszülethet „az évszázad üzlete”, s alá­írják a szovjet—nyugatnémet földgázcső-üzletről szóló szerződést. A nyugatnémet közvéle­mény többségének vélemé­nyeként is felfoghatóak azok a várakozást és reményt ki­fejező szavak, amelyek ép­pen szerdán hangzottak el Kijevben Wolfgang Misch- nicknek, a nyugatnémet Sza­baddemokrata Párt elnöké­nek szájából: „Reméljük, hogy Leonyid Brezsnyev fő­titkár látogatása kétoldalú kapcsolatainkat megerősíti, és az egész kelet—nyugati vi­szonyt kedvezően befolyásol­ja”. Véget ért a KGST V. B. lOI. ülése Csütörtökön Moszkvában véget ért a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 101. ülése. Az ülésen a tagálla­mok állandó képviselői, a mi niszterelnök-helyette­sek vettek részt. Az ülés el­nöki tisztét hazánk állandó képviselője. Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese töltötte be. A ta­nácskozás munkájában részt vett Jugoszlávia képviselő­je. Ugyancsak részt vett az ülésen Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára. A végrehajtó bizottság ülé­se áttekintette a tanács Szó­fiában megtartott, XXXV. ülésszakán elfogadott hatá­rozatokból, valamint a test­vérpártok vezetőinek 1981- ben, a Krímben megtartott találkozóin létrejött megál­lapodásokból fakadó feladat- tokait. Meghallgatta a KGST gépipari, mezőgazda- sági és egészségügyi állan­dó bizottságainak tevékeny­ségéről szóló beszámolókat, s kijelölte az e területeken folytatott együttműködésnek az új ötéves tervidőszakra vonatkozó feladatait. Ugyan­csak megvizsgálta a végre­hajtó bizottság a KGST-tag- országok szállítási együttmű­ködésének időszerű kérdése­it, a vasúti, a közúti és a légi szállítással kapcsolatos teendőket. Áttekintette, s kedvezően értékelte a KGST európai tagállamai és a Szovjetunió egyesített ener­giarendszereinek párhuza­mos működtetése során szer­zett tapasztalatokat. Az ener­giarendszereknek ez az ösz- szekapcsolása lehetővé teszi a terhelések kedvezőbb el­osztását, a villamos erőmű­vek kapacitásának gazdasá­gosabb kihasználását. A végrehajtó bizottság üléséről részletes közle­ményt hoznak nyilvánosság­ra. rC Külpolitikai kommentárunk —i Fenyegető manőverek JAVÁBAN FOLYNAK MÁR a nagyszabású közel' keleti hadgyakorlat-sorozát, a „Fényes csillag” előké­születei. A manővereket az amerikai haderő kijelölt egységei Egyiptom, Szudán, Szomália és Omán terü­letén hajtják végre. Ehhez kapcsolódik a hír, misze­rint az Egyesült Államok hadügyminisztériuma, a Pentagon két Awacs-felderítőgépet vezényelt Egyip­tomba. Egy ilyen lépéshez nem kell a törvényhozás jóváhagyása, a gépek a bejelentés szerint csupán „közös gyakorlatozás” céljából érkeznek a jövő hé­ten a Közel-Keletre. A HADGYAKORLAT ELŐKÉSZÜLETEI — kato­naiak és politikaiak — valamint a manőverek helye és az abban részt vevő erők kijelölése egyaránt jogos gyanút kelt a világ közvéleményében, mindenekelőtt a térség népeiben. Ennek a gyanúnak megalapozója az a fékevesztett propagandakampány, ami jelenleg folyik Líbia ellen, s aminek nyilvánvaló irányítói Washingtonban vannak. Bizonyítja ezt az is, hogy elődjének meggyilkolását valamiképpen is összefüg­gésbe hozza Líbiával, az amerikái propagandagépezet máris bosszúért kiált... Jelek szerint ehhez csatla­kozott Nimeri szudáni államfő, aki a kairói parla­mentben elmondott beszédében többször is kirohant Líbia ellen. Khartoumban mellesleg éppen most folytattak tárgyalásokat magas rangú amerikai szak­értők a Szudánnak nyújtandó fegyversegélyről. Szo­máliát pedig katonai szerződés köti az Egyesült Ál­lamokhoz: a mogadishui vezetés, amely szembekerült szomszédaival, támaszpontokat bocsátott az ameri­kaiak rendelkezésére. Az ománi monarchia szintén az USA katonai támogatásában véli meglelni belpo­litikai biztonságát. Kabusz szultán ugyanakkor a dél­jemeni népi rendszerrel szembeni ellenséges akciói­hoz is maga mögött akarja tudni Washington támo­gatását. A „FÉNYES CSILLAG” tehát olyan országok terü­letén kerül megrendezésre, amelyek feszült vi­szonyban állnak haladó szomszédaikkal. A fő célra, a Líbia elleni fenyegetésre utal a földközi'tengeri ameri­kai erők fokozott készültsége, az egyiptomi és szudáni csapatoknak átcsoportosítása a líbiai határhoz. A ma­nőverek veszélyes következményekkel járhatnak, nem zárható ki egy szélesebb, katonai kaland kocká­zata sem az amúgy is válsággal terhes térségben. Miklós Gábor Két amerikai Awacs Egyiptomban JUGOSZLÁVIÁI IMPRESSZIÓK „Fischpicknick” Mijét szigetén KAIRO: Csütörtökön helyi idő sze­rint délben megérkezett Egyiptomba az a két ame­rikai Awacs felderítő rend­szer, amelyeket az amerikai Oklahoma állam egyik tá­maszpontjáról indítottak út­nak. „Hoszni Mubarak kor­mánya támogatásának jelé­ül”. Hoszni Mubarak új egyip­tomi elnök kormánya csű­rökön délelőtt letette a hivatali esküt. Mubarak, aki elődjéhez hasonlóan magá­nak tartotta meg a kor­mányfői posztot, nem vál­toztatott Szadat kabinetjé­nek összetételén. Megfigyelők szerint mindenekelőtt azért nem, hogy Izraelt megnyug­tassa : országának politikája nem változik a Camp Da_ vid-i megállapodásokat alá­író elnök halála után sem. MOSZKVA: Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke a következő táviratot küldte Muhammad . Hoszni Muba­raknak, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökének: „Fogadja üdvözletemet az Egyiptomi Arab Köztársa­ság elnökévé történt megvá­lasztása alkalmából. Biztosíthatom önt arról, hogy az Egyiptom és a Szovjetunió közötti, kapcso­latok javítására Irányuló készsége — népeink és a Közel-Kelet igazságos bé­kéjének megteremtése érde­kében — szovjet részről mindig megértésre és támo­gatásra fog találni, III. Vasárnap reggel van, ha­jóra széliünk. Nem gőzösre, nem is modern szárnyas ha­jóra, hanem amolyan árbo­cokkal teli, de most vitorlák nélküli, s így egyelőre moto­rokkal működő vízi alkal­matosságra. Nem kis épít­mény persze, utasai több mint százan vagyunk, s mindenki igyekszik a fedél­zetre: az előttünk álló há­rom-négy órás utazás ideje alatt lesz idő a napozásra. Csoportunk tagjai — szlavis­ták valamennyien, a világ minden tájáról jöttek — egy hét múltán most oldódnak igazán. Szól a zene, kelle­mes, dalmát népi muzsika megint, de ez nem zárja ki a szakmai eszmecserét. Fawzi Attila Egyiptomból jött, a kairói egyetem taná­ra, kitűnően beszél oroszul (Moszkvában végezte tanul­mányait), s bár nyelvész, Tolsztoj és Dosztojevszkij világáról tart valóságos kis­előadást. Yamanaka Takeshi Japánt képviseli, s bár foglalkozását tekintve agrár­mérnök, a szláv nyelvek iránti érdeklődése hozta el közénk. Lassan, megfontol­tan beszéli még a nyelvet, de pontosságra törekedve, s tán épp ezért kellemes tár­salgó. Emellett nagy zene­barát, a népi muzsikát épp­úgy kedveli, mint a klasszi­kus zenét. O is tud oroszul, s az ogyesszai Vlagyimir Drozdovszkij, s a berlini Reinhard Wenk professzorok­kal kiegészülve társaságunk, már valóságos kis rasszista csoporttá alakult. Később társaságot és témát vált ki­ki, jómagam a zágrábi egye­tem olasz tanszékének pro­fesszorával, Frano Caléval folytatok eszmecserét a dél,, szláv—magyar—olasz iro­dalmi kapcsolatokról, majd Krunoslav Pranjic barátom csatlakozik, hozzánk, aki a századforduló horvát irodal­mának kiváló ismerője. Épp húsz éve találkoztunk elő­ször, s ha jugoszláviai uta­zásaim idején nem minden­kor találkozhattunk, az tá­volléte miatt történt, most is hároméves amszterdami, oslói és stockholmi vendég­tanárkodásból tért haza. Ca- le professzort sem zavarja, hogy a továbbiakban jófor­mán csak Krlezáról beszél­getünk, s Krleza életművé­nek magyar vonatkozásokban gazdag voltáról. Pranjic ba­rátom tudja: Magyarorszá­gon népszerűek a horvát iro­dalom nagy öregének mű­vei, s érdekli mindaz, ami-, ről szólhatok neki a téma kapcsán. Mindkettőjüket ámulatba ejti, hogy vannak Krleza-művek, amelyek több kiadásban fogytak el nálunk (pl. a Filip Latinovicz ha­zatérése c. regény), s az is, hogy a Krleza-novellák egy legújabb magyarul kiadott kötetének (Ezeregy halál, A világirodalom remekei c. sorozatban) példányszáma meghaladta a 150 000-t, s már nem is igen kapható. Beszélgetésünket magyar szó szakítja félbe: valaki odaköszön hibátlan magyar­sággal: Jó napot kívánok. Örömmel viszonzom az üd­vözlést — gondolván először, hogy a magyarországi ven­dégek száma ötre gyarapo­dott. Budapestről érkezett? — kérdezem nyomban, mi­re a válasz: Nem, Helsinki­ből. A ko Reginát Meeri Myyrylainen tanárnő kalau­zolta hozzánk, aki ugyancsak Helsinkiből jött, ahol orosz nyelvből már diplomát szer­zett, s most a szerb-horvát nyelvből és irodalomból sza­kosodik. Mint kiderül, ba­rátnője a debreceni nyári egyetemen tanult meg ma­gyarul, s most a szerb-hor- váttal, s a makedónnal fog­lalkozik. A finnugor rokon­ság kérdéséről folyó továb­bi beszélgetést a kapitány szavai szakítják félbe: „Höl­gyeim és uraim”! Megérkez­tünk Mijét szigetére.” Különösen szép természeti környezet fogad. Apró, zárt öbölhöz közeledünk, hegyek koszorúzzák, a parton né­hány jellegzetes mediterrán ház, ez a falu. A hajó le­horgonyoz, mi, utasok ki­szállunk, s a part mentén elindulunk egy mutatósabb épület felé, ami amolyan vendéglőféle. A parttól fel a hegytetőkig örökzöld cser­jék, a házak körül olaj- és fügefák sokasága. A tenger­ről a gyenge hullámverés zaja, a bokrok és a fák kö­zül a dalmáciai tájat oly­annyira jellemző tücsökciri­pelés hallatszik. Csak in­nen, a partról vesszük ész­re: mennyi apró szigetet ke­rülgetve jött az öbölbe ha­jónk. A látvány, a tenger e kis szeletének látványa az odüsszeai tájak leírását idé­zik fel bennünk. A szigetla­kók büszkén idézik is a le­gendát, miszerint Odüsszeus is erre hajózott valaha. Ké­sőbbi legendáról is hallunk: itt szenvedett hajótörést a helyi hagyomány szerint a Róma felé utazó Szent Pál apostol. Rekkenő a hőség, ám a tengerről jövő gyenge szél elviselhetővé teszi. Megér­kezve úticélunk színhelyére, ki-ki nyomban leül a szel- lős, fedett teraszon, a terített asztalok mellé. A vendéglá­tók sajttal s kenyérrel kí­nálnak, majd kezdődik a „fispiknik”. (A szerb-horvát nyelvben is honossá lett ez a németből átvett, s a nem­zetközi turizmusban általá­nosan használt fogalom.) Szabadtűzön, méternyi szé­les rostokon sütik a külön­leges tengeri halat, az egész környéket betölti, az íny­csiklandozó illat, s hogy a művelet végét legyen türel­münk kivárni, elárulják „tit­kukat” a sürgő-forgó házi­gazdák: a ház falában két csap, gyanútlan szemlélő ügyet sem vet rá. Pedig ér­demes! Az egyikből jóféle dalmát bor csorog, a másik­ból a ciszternákban tárolt esővíz, amely a bor hígításá­ra szolgál. Álmélkodva szemléljük a kánaáni „cso­dát”, aztán, hogy rájövünk, korántsem csodás, hanem va­lószerű voltára, sorra meg­töltjük poharainkat, hisz az elfogyasztott sajt már igen­csak megkívánja a locsolást. És persze a roston a Halak is azt remélik: kellő apeti- tussal fogyasztja majd őket a vendégsereg. Meg kell hagyni: ügyes vendéglátó fo­gás. Noha „alapelv” Dalmá­ciában, hogy a hal halála után sokat szeret inni, még- pediglen nem vizet, hanem bort, itt mértéktelenségnek nyoma sincs. A páratlan gasztronómiai élményt je­lentő halak elfogyasztása után mind többen és többen szegik meg a szabályt, s vízzel1 hígítva fogyasztják a hegy levét.,. Késő délután indul vissza hajónk. Jó érzéssel bú­csúzunk a szigettől, vendég­tisztelő és szerető lakóitól, s kellemes és szép emlékek birtokosaiként távozunk. Do vidjenja, Mijét! Do vidjenja, Mlecani! (Viszontlátásra Mijét! Viszontlátásra, Mijét lakói). Lőkös István (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents