Népújság, 1981. október (32. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-13 / 240. szám
NÉPÚSÁG, 1981. október 13., kedd S. H eti umor ét elején — Most nem tudom, hogy szombaton kell-e esküvőre mennem, vagy nem szombaton. — Ki nősül?- Én ★ — Mikor vette észre, hogy megcsalja a férje? — öt évvel ezelőtt. — És megmondta neki? — Nem. Azóta még nem jött haza. ★ — Miért nem hagyja végre abba a lopást? Hiszen úgyis mindig elkapják. — Na nem mindig, bíró úr... ★ A férj javítja a tetőt és lekiált a feleségének, aki közvetlenül alatta áll: — Menj arrébb, mi lesz ha leesem? — Már arrébb mentem, eshetsz — válaszol a feleség. ★ — Hány éves, asszonyom? — kérdezi o bíró a tanútól. — Huszonnyolc. — Mondjon igazat, mert bírósági szakértőt rendelek ki! ★ — Mit tanultál ma az iskolában, Misiké? — Azt, hogy kétszer négy az kilenc. — De hiszen az nyolc, Misiké. — Akkor ezek szerint ma semmit nem tanultam. ★ — Miért szökött meg a börtönből? — Meg akartam nősülni. — Furcsa elképzelései vannak a szabadságról! A Hold tévutakon: valamikor egy hónapból egy nap lesz David Hughes angol fizikus megfejtette a „fáradt Hold” rejtélyét A Hold el fog fáradni? Ezt a szokatlan kérdést tette fel már 1965-ben Edmond Halley angol asztronómus és üstökösteoretikus, miután úgy vélte, megállapította, hogy a Földnek az éjszakai égbolton világító kísérője a körpályán lassúbbá vált. David Hughes á sheffield-i egyetem fizikusa a problémát most tisztázta: a Nature című szakfolyóiratban bebizonyította, hogy a . Hold sgm fáradtabb, sem lassúbb nem lesz, hanem körpályáján feltartóztathatatlanul tovább távolodik a Földtől. A „Terra”-nak és a „Luná”- nak a naprendszeren keresztül történő erőfelemésztő tánca következtében az űrbéli „Rock and Roll” következménye: egy távoli napon a Földön a nap és a hónap egyenlő hosszú lesz. ,, Ez szédületes tánc. A Hold saját tengelye körül forog és a Föld körül, amely megint csak a saját tengelye körül, és a Nap körül rója a köröket. Ezt anélkül, hogy az emberek észrevennék, több mint 100 000 km/órás sebességgel teszi. A szintén forgó Nap a maga részéről még tízszer gyorsabban robog a Tejút központja körül — és vele bolygói és holdjai. A Föld és a Hold nevű „Rock and Roll” táncosaknak nincs ugyan kezük, de mégis igen erősen vonzzák egymást. A 3476 kilométer átmérőjű és 21991 millió köbkilométer tömegű Hold a 12 720 kilométer átmérőjű és 1 083 320 millió köbkilométer „vastag” Földhöz képest viszonylag erősre sikerülve, vonzerejével előidézi a földi tengerek, a légkör, sőt magának a Földnek a mozgását. A Földnek a Hold felé forduló oldalán az óceánokon kerek 30 centiméter magasságú „áradathegy” keletkezik, amely az árapályért felelős. A Föld viszont „csupán” 356 000—406 000 kilométer távolságra levő kísérőjét — az asztronómiai viszonyokhoz képest ez összesi- mulás — olyan szorosan tartja, hogy az mindig ugyanazt az oldalát fordítja felé. Az apálytól és az árból eredő „urapály-surlódás" Hughes szerint késlelteti a Föld forgását. Egy bonyolult hatás és kölcsönhatásrendszeren keresztül egyidejűleg növekszik a Hold per- dülete. A következmény: lassan, évente mintegy 4 centiméterrel eltér pályájától. Hughes szerint a világűr- beli tánc oda vezet, hogy a Hold körpályája egyre tá- gabbá, tehát hosszabbá és ezzel időrablóbbá válik. Tekintve, hogy a Földnek saját tengelye körüli — mégpedig gyorsabb — forgása szintéin késik, a nap (egy Föld-körforgás) és a hónap (egy Hold-körforgás a Föld körül) egyre jobban közeledni fognak egymáshoz és egy napon mindegyik 55 (mai) napból fog állni. Ez az 1340 óra hosszúságú hónap-nap azonban még távol vám: jelenleg a napnak ahhoz, hogy csupán egy másodperccel legyen hosszabb, 55 000 évre van szüksége. A négylovasok bárom versenynapja A könnyű felépítésű ciráki kocsi mintarajza Gyöngyöt feleségért és génekért A társadalmi és kulturális tényezők gyakran gátolják a gének áramlását egy populáción belül, mert akadályozzák az egy bizonyos csoportom kívüli házasodási A Pápua új-guimeai Go rókában működő Egészségügyi Kutató Intézetben dolgozó G. T. Nurse úgy látszik, az ellenkezőjével találkozott: egy olyan kulturális tényezővel, amely elősegíti a gének áramlását egyenként elszigetelt törzsek közt. Űj-Guiinea keleti felföldjének törzsei igen sokra becsülik a kagylóhéjat, de nagyon messze vannak a tengertől. A kagylóhéj birtoklása státusszimbólum és már elég sok van belőle a felvidéken. Az önellátó törzsek, amelyek az erdők nyújtotta bő lehetőségekből élnek a szűk esztendőkben, nem rendelkeznek termékekkel, amelyeket elcserélhetnének a hasonló törzsekkel. A kagylóhéj azonban fontos része a menyasszony családjának adott hagyományos ajándékoknak. Ahogy a gyöngykagyló vándorolt törzsről törzsre a part felől, úgy utaztak a gének az ellenkező irányba. A Ramu-völgy népe gyöngykagylót cserél feleségért a gendékkel, akik beljebb laknak a szárazföldön. A gen- dék viszont az arawa ku- manoktól vásárolnak feleséget, akik feljebb laknak a hegyekben. Sem a kagylók, sem a feleségek nem mozognak ellenkező irányba,. A feleségek cseréje kagylókra nem nagyméretű ugyan, de a felföldön jelenleg található kagylók meny- nyiségéből arra lehet következtetni, hogy ez már sok nemzedéken keresztül tartó folyamat. Ennek az adja a jelentőségét, hogy Öj-Guinea e részének törzsei sokkal kevésbé beltenyésztésűek, mint amire a fizikai és nyelvi elszigeteltségük alapján következtetni lehetne. (New Scientist) Ismét magyar siker született a fogaithajtó Európa- bajnokságon. A közfigyelem megint e különös sportág felé forult, amelyben a bakon hajtó mellett egyaránt fontos szerepet játszik a négykerekű versenykocsi, meg az elébe fogott négy szép és ügyes ló. Akár a televízióban látjuk e mutatós együttes futását, akár pályán nézzük a palások von- totta jármű további gyek vé- sét, egyaránt eszünkbe juthat a kérdés: vajon mióta vetélkedik így, ebben a jellegzetes formában a paripák négyese és a mögöttük ülő férfi, aki a gyeplőt, ostort tartja. Igen-igen régen jegyezték fel az első négylovas fogathajtó viadal dátumát. Egészen pontosan i, . e. 68-ban, amikor a görögök futatták meg — igaz, akkor még a kétkerekű szekerek elé egymás mellé befogott — kétszer két csődörüket, kancájukat. Hogy aztán hol, s merre feszültek meg a kocsikat vontató istrángok, hosszan lehetne sorolni, ám az föltétlenül megjegyzendő, hogy hazánkban a honfoglaló Árpád alapította meg az első ménest, és lovaskultúránk, egyben fogathajtásunk kezdetét ettől a bizonyos 899- es esztendőtől számítjuk. (Árpád ménesmesterének Csepel volt a neve; a ménes állandó lakhelyét később róla nevezték el Csepel-sziget- nek.) Évtizedre évtized, fogathajtó versenyre fogathajtó verseny — ám ezt a vetél- kedési formát mégis nagyon későn, csak most, 1969-ben emelte a hivatalos versenyek rangjára a Nemzetközi Lovas Szövetség. Ekkortól kezdve azonban úgy megnőtt az érdeklődés iránta, hogy joggal ítélhetjük oda e mérkőzéseknek az olimpiai rangot. (Amikor néhány éve Kecskeméten rendezték meg a fogathajtók világbajnokságát, mondhatni, a fél világ odafigyelt. És nemcsak azért, mert az angol királynő férje, Fülöp herceg is megtisztelte jelenlétével az alföldi viadalt...) Hanem lássuk most már, miképpen megy végbe az ilyen erő- és ügyességfelmérés! A díjhajtást — mármint a verseny első szakaszát — a bírálat előzi meg. Ekkor a lovakat, és szerszámaikat minősítik. A legtöbb pont annak a fogatnak jár, amely repítőnek színe, alakja mérete minél inkább egyforma, a viseletűk pedig a legékesebb. (Ami a szerszámokat illeti, annak manapság kétféle változatát használják. Az egyik az angolos, az ún. kumet, amelynek legfőbb és legjellemzőbb darabja a jószág nyakába illesztett vastag bőrkarika, míg a nálunk is használatos lóöltözék a lovak nyak alatti részére, a szügyre feszül.) A lovak és a szerszámok után a kocsik kerülnek sorra; ezeket szépségük és hasznosságuk szerint szintén pontozzák. A magyar versenyzők által zömmel használt könnyű felépítésű, a rossz utakon is vígan tovagördülő ciráki típusú szekerek általában tetszeni szoktak az ítészeknek. S hogy ne feledjük, a versenyzőket és kísérő társaikat is megszemlézik. Ha mind ők, mind a fogat másik kellékei megütik a mércét, indulhat a verseny. Mint föntebb szó volt róla, először a díjhajtásra kerül sor. Ezt előírt prögrátn szerint negyvenszer száz méteres, téglalap alakú pályán kell végrehajtani. Kell ebben a díjhajtásban ütemet — rövid, munka- és sebes ügetést — váltani, figurázná, vagyis úgy leírni egy kígyóvonalat, hogy a két gyeplőt a versenyző csak az egyik kezében tartja. Stb. stb. A másik versenynapon a 42 kilométeres terepverseny, a maratoni hajtás volt soron. Ekkor a könnyű, díszes kocsik helyett a nehezebb, keményebb vasalású járművek kerülnek a lovak mögé. (Fontos szabály: az üres kocsi legalább hatmázsás legyen!) A terepverseny útvonalát soha nem sík vidéken, hanem dimbes-dombos, vízjárta tájakon jelölik ki, sőt egy majd tízkilométeres szakaszon mindenféle akadályokkal meg is nehezítik. Ha a versenyző nem a megszabott időtartam alatt teszi meg e szakaszt, büntetőpontot vonnak le tőle. A harmadik versenynap az akadály haj tás. A bevált gyakorlat szerint általában húsz akadályt állítanak fel egy 800 méternyi hosszú pályán, amelyen négy perc alatt kell végigfutnia a fogatnak. Természetesen úgy, hogy a kocsik szélességénél alig 40 centiméte gyobb kapukat ne . 1 fel. Minthogy a kapukon kicsi labdák vannak, azok le- huppanása jelzi, ha valaki hibázott. Mondanunk sem kell, hogy ez a most ismertetett három versenynap — no meg az előtte megtartott küllemi minősítés — igencsak igénybe veszi a versenyzők idegeit, akiknek teljesítményét annál is inkább méltányolnunk kell, mert a hosszú utazás során gyakorta fáradtan, sérülten érkeznek meg a vetélkedő főszereplői, a lovak. (Mint olvashattuk, a legutóbbi — Svájcban megrendezett — Európa-bajnok- ságon sátorban kaptak szállást a magyar paripák és ott is sokkalta kisebb helyen pihenhettek, mint ami az előírások szerint megillette volna őket.) De hát a fogathajtók versenye is — verseny. Aki diadalmaskodni akar benne, annak bizony vállalnia kell a bírók fanyalgását éppen úgy, mint azt, ha netán szétrecs- csen a különben mesterkovácsok kalapácsa álltai egybeillesztett kocsikerék ... Akácz László Közönséges, minden boltban kapható inkacsikkvit- lára lett volna szükségem. Elcaplattam a legközelebbi ABC-be, hogy vegyek egy tucatot. Hiába fürkésztem azonban a regálékat, sehol semmi. A polcok közt feltűnés nélkül őgyelgő, vizslaszemű kartársnő arról biztosított; a raktárban sincs. Az üzletvezető megnyugtatott: talán a jövő héten kap. Nem kapott. Egy hónap múlva sem. Más boltokban sem tálaltam. Az egyikben kértem a vásárlók könyvét. Készséggel hozták. De megjegyezték: a bejegyzéstől még nem lesz se inkacsikk, se vitla. Mondtam, majd meglátjuk. Megláttam. Hónapok múlva sem kaptam inka- csikkvitlát. És a panaszomra se érkezett válasz. Amikor ezen fölháborodtam, egy megértő üzletvezető bizalmasan megsúgta: semmi okom a türelmetlenségre. Mert a panaszok intézésének megvan a maga szolgálati útja és időbe telik, míg a panasz olyan fórumhoz jut, ahol intézkedhetnek is. No, ennek én utánajárok, gondoltam. Először vállalati szinten foglalkoztak a panaszommal. Homlokráncoló kartárs följegyzést készített a bejegyzésemről Fejcsóváló előadónak, aki fölterjesztette Hümmögő osztályvezetőhöz. Ejha főosztályvezető már ügydarabot készített Nodeilyet igazgatóhelyettesnek, aki áttette Hej jaj j igazgatónak, ő átiratot szerkesztett a minisztériumnak, de előbb aláíratta Nahát vezérigazgatóval A minisztériumban Ejnye- bejnye referenssel kezdődött a szolgálati út, aki No- no főelőadónak referált. Tőle Attóltartok tanácsoshoz került az akta, majd Lehetbennevalami főtanácsoshoz , aki Hűha főosztályvezetőnek küldte meg döntés végett, ö azonban nem vállalta, hogy olyan horderejű ügyben, mint az inkacsikkvitla-hiány, határozatot hozzon, ezért to- vábbküldte Ezbizonygond miniszterhelyettesnek. Nála véget ért a szolgálati út, de kiderült, nincs hatásköre a döntéshez. Lévén, hogy a gyártás nem a kereskedelemhez, hanem az iparhoz tartozik. Illetékesség okából hát áttette a panaszomat a társminisztériumba. Ott ugyancsak jól kidolgozott szolgálati út volt Szemöldökrántó iktató kartárstól Vannakmégnehézsé- gek államtitkárig. Nála kiderült: ő sem illetékes. Mert az inkacsikkvitlát nem az ipar, hanem a szolgáltatás gyártja. Hogy ne legyek -hosszadalmas: elég tekervényes úton, de eljutottam a rety- metyütyürkei Kellettezne- ktink Tsz Valamibőlélni- kell melléküzemágához, ők gyártották az inkacsikkvitlát. Gyártották, mert amikor tavaly egyesültek a Talánígyjöbblesz Tsz-szel, akkor az új elnök beszüntette a melléküzemet. Az elnök azt tanácsolta: írjak beadványt a szövetkezeti központhoz, indokoljam meg alaposan, hogy a hatékonyság, a termelékenység növelése és az importkiváltás érdekében milyen nélkülözhetetlenül fontos az inkacsikkvitla és kérjem a melléküzem újjászervezését. Óvott azonban a túlságos derűlátástól, azt mondta, ha el is fogadják netán a beadványomat, ne reménykedjem gyors elintézésben, mert a szövetkezeti központnak előbb engedélyt kell kérnie a minisztériumtól és annak megvan a maga szolgálati útja, nemkülönben annak is, hogy ők újból mellék- üzemet létesíthessenek. Mondtam az elnöknek: tudom, hiszen másfél évbe telt, míg a szolgálati úton eljutottam hozzá. És az fix, hogy én még egyszer nem megyek végig ezen az úton. Mindezekért elhatároztam: bármilyen fontos az infláció begyűrűzése elleni küzdelemben, és a hatékonyságot növelő innovációban az általam gyártott apapurinkaszikvizincsik. vizakva, én beadom az ipart, nem mérgelődöm tovább az előállításához nélkülözhetetlenül szükség ges, tízfilléres alkatrész, az inkacsikkvitla beszerezhet tétlensége miatt. Dacos elhatározásomat tett követte, műhelyemet fölszámoltam, és harzi kanárikat tenyésztek benne. Mellékfoglalkozásban, mert állást is vállaltam. Persze, tö^at jövedelmezett apapurinkaszikvizincsik. vizakva, de az állásomban sem keresiek rosszul. Ráadásul: tiszta, szép, elegáns munka. Dolgozószoba pálmával, bársarokkal. Olyan titkárnővel, hogy Misziznek szólítja a Hilton pincére, amikor a kicsike ott referál nekem a villásreggelinél. És persze: kocsi, sofőrrel. Beilleszkedtem ugyanis a szolgálati útba. A szövetkezeti központban két hete én vagyok a Leszezmég. igyse főosztály vezetője. Homoródi József (Die Welt)
