Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-13 / 215. szám

Csillanó jel

Csak egy pillanatra láttam; a fiú elfordult hirtelen, végtére is már felnőtt embérnek tudta magát, s szégyellte, hogy az elrontott munkadarab miatt — még ha méregből is — a szemébe könny szökik. Mestere, az idős szaki, akivel beszélgettem, szintén láthatta ezt a csillanást, mert nem hordta le a gyereket, hanem biztatóan és sután vállonveregette, s nekem az volt az érzésem, hogy legszívesebben megölelné.

Sokféle érzés munkál bennünk, emberekben, amelyekről ritkán beszélünk. Könnyet válthat ki belőlünk a harag, a részvét, a keserűség, és örömünkben t is könnyezhetünk. Érzékenységünk egyre nő, s em- J béri szükségleteink gyarapodásával mind több érzelmi szál köt bennünket környezetünkhöz, s lesz ez a környezet egyre tágasabb.

Ügy gyűlik bennünk az emóció, ahogy éveink múltával szorongásunk is halmozódik a percnyi lét miatt.

Egy könnycsepp csillant az imént a fiatal munkás szemében. Ő szégyellte, én meg — embermivoltunk e ritkán felfénylő jelének — jobban örültem, mint a kincskereső, ha gyémántra bukkan.

Miért szégyelljük érzelmeinket?

Miért restelkedünk magunkat megmutatni, s ami rosszabb; miért vélik úgy sokan, hogy akkor élnek okosan, ha érzékenységük felületét a lehető legkisebbre zsugorítják? Miért igyekeznek néhányan érzékenységük köréből kirekeszteni a részvétet, a szégyent, a megrendülést, a felindulást, mindent ami ésszerűnek vélt életvitelükhöz feleslegesnek tartanak?

A munka közben hibázó fiút mesterének talán meg kellett volna rónia, ám ő is látta az önmagára ha- ragvó gyerek szemében a könnyet, s bölcs intelem helyett meghatódott, szinte a fiúval együtt szenvedett. Tény: az érzékeny ember sebezhetőbb.

A belső páncél, a látszólag tudatos közöny talán valóban megvéd a szenvedéstől. Talán valóban egyszerűbbnek, könnyebbnek tűnik az élet a lelki páncél viselőinek, felelősségtudatuk terhe minimális; nem él különbül náluk a hal a vízben.

Az ám: a hal!

Lehetséges, hogy akadjon ember, aki valóban olyan gondtalanul akaróa élni, mint a hal? A halnak valóban nincsenek érzelmei, szükségletei táplálkozásra és ivásra korlátozódnak, s a biológiai szükségletek egyeduralma alól nem képes megszabadulni, igaz, nem is akar, és nem is szenved emiatt.

Ám az ésszerű érzéketlenség veszélyesebb a hal közönyénél. Ez a védekezés nem egyszerűen passzivitás; nem is olyan túí régen fasiszta egyenruhába bújtatott gyilkosok e racionális szenvtelenség birtokában fényképezték szakszerűen felakasztott áldozataikat.

Esetlenül, sptán veregette meg a szégyenkező fiú

vállát mestere az imént...

A célkitűzö, célmegvalósító munka tette képessé az embert, hogy állati közönyétől megszabaduljon, hogy szenvedjen, hogy szenvedését érző szenvedélyes lény legyen, s hogy a világra fogékonyan, egyetemesen reagáljon.

Ám a munka, az emberi érzékenység megteremtője gátat is emelt e képességnek, amikor az ember a termelésben eltüpni érezte önmagát, amikor munkaerejét eladni kényszerült, s a számára közömbös célú termelés eleven tartozéka lett.

Vajon lerombolható-e ez a gát, megszüntethető-e a közöny történelmi, társadalmi fundamentuma a mi termelési viszonyaink között,.amikor még mindig árut termel a munkás, és jól tudjuk, hogy a modern ipar terméke a szocializmus építése során is annál tökéletesebb, minél inkább nélkülözi készítőjének megkülönböztető kézjegyét...

Az a hibázó fiú az imént azért szenvedett, mert elrontott egy munkadarabot...

A szocializmus építésének, társadalmi rendszerünk fejlődésének feltétele, hogy mind fokozottabb mértékben legyen képes megteremteni a személyiség ki- , bbntakozásanak feltételeit. A személyiség kibontakozását semmi sem segíti jobban, mint amikor az ember a közös eredményekben megvalósulni látja a saját céljait. Mert ha már nem pusztán a fizetésért, i hanem a közös munka eredményéért, annak öröméért is dolgozunk, ez feltételezi kapcsolataink telje- ■ sebbé válását, s annak tudatát, hogy kötelezettségeink nem csonkítják meg, hanem gazdagítják érzelmeinket.

Történelmileg kialakuló képességünk, hogy magunkénak érezzük azt is, ami nem a sajátunk, hogy mindenhez, ami emberi, közünk van: a mienk. Nem- . csak a tárgyak, hanem az erő, a tudás, a haladás. lj Az a könnycsepp is. , .á.*-,

^ ^ ^ rACZEL GÁBOR

l0rl hűs&k

Gyulay Zsolt grafikája

TIZENHÁROM ÉV MÚLVA

Búcsú egy régi temetőtől

N

emcsak az élőknek kell lakóhely. A halottaknak is. Európai gondolat ez, évtizedes sírok tanúskodnak róla, de vallanak erről az Ázsiából idevándqrolt népek nyughelyei is, itt a Duna—Tisza táján. Alig múlik el esztendő, hogy ne bukkannának a kutatók római, késő avarkori, vagy honfoglalás. idejéből való. sírmezőkre. Eger határában,1I a Szépasszony-völgy peremén a múlt század végén tárt fel Bartalos Gyula egy harminchat sírt magába foglaló honfoglaláskor! temetőt. Ám, az élők száma sokasodik, s az élők végül is a földből élnek — egyre kevesebb jut a halottaknak.

Betelnek á régi temetők. A tizennyolcadik századbeli német temető, a Rókus kapuját már 1915-ben bezárták a Makiári út elején. Két riport jelent meg róla az egri sajtóban. Az egyik még 1940-ben. amikor még el lehetett olvasni a sírkövek hajszálvékony vésetein a különös feliratokat (Egyik egri temetőben sincsenek ilyenek!) A .másik a szinte pusztasággá vált temetőről szólt, a háború utáni időkből. Akkor már csak a kápolna állt itt valamennyire épen, amit a pestis ellen fogadalmiul emeltek. Később építőipari raktár tiport a helyre, lebetonozták még a híres mátrai betyár, Vid- róczki sírját is.

Sor kerül belátható időn belül a Gröber családról ismert tulajdonképpeni városi temető kiürítésére. Míg a szomszéd Hatvani temetőt virágpompa díszíti és halottak estéjén, még a felhőket is rozsdaszínűre festi a gyertyaözön. addig itt alig egy-két gyönge mécs szo- mo'-kodik.

Minden temető a helytör_ ténet része. Család-, név. és társadalomtörténet réteae- zŐd’k. bennük, művelődés. históriai vonatkozások villannak föl egy-egy név ol- vasásakor.

A Gröber-temető a közén. osztálv magasabb rétedének temetkezési helye volt. a gazdagabb szabadfoglalkozásúak. orvosok. . iigvvérlek. szőlőbirtokosok építettek itt kriptát. csekélv számhan vezető ■ tisztviselők: Greg

hóstyai asszonyok mondása szerint: finom úri népek laknak ott.

A legtekintélyesebb fekete gránit obebszk Grőb“r Sándor és családG helvét hirdeti. Kereskedők, szőlőbirtokosok voltak, köziih'ik te- nő ielentékenv részt vállalt a filoxéra pusztítása utáni telepítésben, borait messze földön ismerték. Mellette az Altorjay, Okolicsányi nevek olvashatók — közszolgálatból ismertek. A legrégibb orvos-sír Szurmák Vilmosé 1866-ból. Műemléknek tekinthető Timon Ákos síremléke, az egyetlen bronzszobor itt. Tlmon a pesti egyetemen az alkotmány és jogtörténet professzora volt, könyvéből sokat tanultak az egri jogászok is. Szentkorona elméletével a legfőbb államhatalmat akarta személyektől függetlenné tenni, az ítéleteket nem a király, nem a kormányzó, hanem a szentkorona nevében hozták. Ma úgy mondanánk: egy

világos jogászi elme tiltakozása volt a személyi kultusz ellen. Érdekes az az emlékmű, amely a régi egri Ru- zsin nevet francia névvel kapcsolja egybe (Dejonae). Itt nyugszanak a török eredetű Bajzáth kereskedő-család tagjai. Sajósy Alajos festőművész az egyházművészetből ismerős. A Dálno- ki-Nagy. Tolvay nevek a régi ügyvéd generációk emlékét idézik, megörökítésre váró történetek kennetek róluk valamikor. A Már- tonffy. Kálnoky, Menyhárt nevek viselői tisztségviselők voltak. Magas énítésű kriptát font be sűrűn a folyó növények tenyészete: az

egyetlen cárrá rai márvány szobor látható benne, egy nőalak mellszobra, neve: .Juhász Mária Zsanéta, a francia Jeanette magyar ízű változata. Egyik sarbk-em- lékmű a Wind csa'ádé. Tervezőié és építőié volt a városháza épületének.

Aztán itt nyugszanak az „elsők”. Hingelhann Béla az első villanygyár első igazgatója. Munkája állandó fejlesztés és korszerűsítés

volt. Bárány Géza. aki 1920- ban először írta le ezt a szót: idegenforgalom. Ö az egri idegenforgalom elméleti és gyakorlati megalapítója volt, a verseny szintű úszó- sport megteremtője, az Idegenforgalmi Hivatal megszervezője és első igazgatója. Fia, dr. Bárány István, •aki ma is él Budapesten, sokáig a 100 méteres gyorsúszás csúcstartója volt. Páris város nagydíjának nyertese. Szerény kis sír takarja Gás- párdy Katinka porait, aki az első egri zeneiskola megalapítója és igazgatója volt. Legkülönösebb lovag Tóth István klasszikus felépítésű kriptája, ma már omladozó állapotban. Tóth István mint bujdosó negyvennyolcas hon. véd sokáig tartózkodott Németországban, onnan hozta magával a Legényegyletek gondolatát. A magyarországi szervezetek megalapításáért a jeruzsálemi pátriárka a jeruzsálemi Szent Sir Lovagrend tagjává nevezte ki, majd a pápa a Nagy Szent Gergely lovagrend keresztjével tüntette ki. 1860-tól az egri líceumi nyomdában dolgozott, ö alapította és szerkesztette az első magyar nyomdászat! szaklapot, amely 1866-ban „Gutenberg” címmel jelent meg. mint a „Nyomdászat, s vele rokon szakmák közlönye”. Ez g szaklap annyira egyedülálló volt, hogy az ezredévi kiállításon is bemutatták.

Ettől a temetőtől búcsút kell venni, mert tizenhárom év múlva, pontosan 1994. szeptember 22-én a város kiüríti a hagyományos temetkezési helyeket.

1970-től már megszűnt eert- 9 temetkezési mód ebben 2

temetőben, s helyet adott aa úrnatemetőnek. A bejárattal szemben a fasiszták elleni harcban elesett hős szovjet katonák emlékművét vészi körül a felszabadított város népének kegyelete. Koszorúzás! ünnepek zajlanak le itt s a hozzá vezető úton sorakoznak fel az úrnaállvá- nyok. Az apró koszorúkkal díszített márványlapok mögött nyugosznak a hamvak.'

— A város lakossága nem is tudja, milyen nagy gond Egerben a temetkezés ügye — mondja Dér Béláné, a városi tanács helyettes elnöke. A felekezeti temetők úgyszólván beteltek. Egyelőre az úrnatemetőt kell bőr vítenünk, újabb állványokat felállítanunk, amíg el-' készül az új városi temető a város északi részén. A temetőkre vonatkozó rendelet előírja, hogy a kiürítés tényét három ízben közhírré kell tenni. A hozzátartozók elszállíthatják halottaik maradványait és a síremlékeket. —

Az új városi temetőről Dobi Antal, a Temetkezési Vállalat igazgatója, az ügy, szakértője ad felvilágosítást.1

— Az új köztemető helyét a Gyermekváros mögött jelöltük ki, kissé északnyugat felé terjedő irányban. Területe 26 hektár, ebből 16 hektárnak kell elkészülnie a hatodik tervidőszak, vagyis 1985 végéig. A terület fennmaradó része ma még termő szőlőtábla.

— A bejárat a Szalapart utcán át lesz megközelíthető. A kapun túl mindjárt a dísz-tér következik s azon, kissé nyugatra lesz a kétszintes ravatalozó, a szükséges egészségügyi létesítményekkel. Maga a ravatalozás a földszint alatti részben történik, a kész ravatalt' lift szállítja fel a földszintre. Tovább külön területet jelöltünk ki a Munkásmozgalmi Pantheon számára.

— Bécsi és pozsonyi tapasztalataim alapján új temetési módot is. megvalósítunk. Ez lesz a hamv-szőnyeg, az erre kijelölt kisebb részben. Egy emelvényről fehérbe .öltözött férfi szertartás hangjától kísérve viszi a hamvakat erre a helyre és széthinti. Ezután vízirózsa nyílik ki és összemossa a hamvakat. Ez a „vízi temetés” most kezd meghonosodni Európában.

— Az új temetőt gazdagon parkosítjuk, hogy a belépőt ne a sírok szomorúsága, hanem a környezet szépsége ragadja meg. Nem is temető lesz a neve. • hanem „sírkert”.

... És aki névtelen kíván maradni holta titán, összemossa porát a vízirózsa a többiekével.

Dr. Kapor Elemér