Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-10 / 212. szám

HEVESVEZEKÉNYI SÉTA KGST-kapcsolatok, 1981 II. Közös gondok Nem szabad figyelmen kí­vül hagyni, hogy az expor­tálandó késztermékek árai — mivel hasonló módon ál­lapítják meg — szintén ked­vezőek a vásárló szocialista országok számára. Az előző öt évi — spekulációtól és rövidtávú hullámzásaitól mentes — tőkés világpiaci átlagáraik ugyanis csaknem minden terméknél — ha nem is olyan mértékben mint az olajnál — alacso­nyabbak a jelenlegi tényle­ges tőkés külkereskedelmi áraknál. S azt sem feled­hetjük, hogy a szocialista eladó ország érzékelve az energiahordozók és nyers­anyagok világpiaci felérté­kelődését, külkereskedelmi „megkeményedését”, egyre inkább él kedvező pozíció­jával és érvényesíti a „ke­mény cikkért kemény cik­ket” követelményt. Vagyis: az olajért, illetve fontos nyersanyagokért cserébe korszerű, versenyképes, esetenként jelentős tőkés importot tartalmazó termé­ket kérnek. Előfordul, hogy olyan áruk és berendezések szállításához is ragaszkod­nak, amelyek gyártása szá­mukra — az adott árszin­ten — nem gazdaságos. Nem kell azonban félteni a ma­gyar külkereskedőket, aho­gyan mondják, ők sem könnyű partnerek, s ahol lehet, igyekeznek mind ma­gasabb árat kapni a kere­sett termékekért. A baráti országok általában megbíz­ható, jó szállítónak, de nem éppen olcsó partnernek te­kintik hazánkat. A hazai üzemek és válla­latok termékei iránt általá­ban nagy az érdeklődés a KGST-országokban. Ügy tű­nik, hogy ebben a -viszony­latban a magyar áruk ex­portját szinté nagyobb erő­feszítés nélkül jelentősen nö­velni lehetne. Ez azt a lát­szatot keltheti, mintha csu­pán kormányzati elhatáro­zástól, a vállalati export- lehetőségek központi enge­Régi. de érzésem szerint — megkopni nem tudó, minden korban nagy igaz­ságot magéban rejtő szólás motoszkált a fejemben, ami­kor az elmúlt hét végén a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat főmérnökének az őszi, vetőmagellátásról szó­ló, immár hagyományosnak nevezhető sajtótájékoztató­ját hallgattam. Ki mint vet. úgy arat. Ennyi az egész. Amilyen rövid, olv igaz. Mint aho. gvan az is, hogy sokszor nem a szántóvetőn múlott, hogy eleve nem sokat ígérő, soványka vetőmagot kellett elhintenie — esetleg meg­késve is —. nem megfelelően előkészített földbe . .. Szerencsére — mondhat­nánk éppen a sajtótájékoz­tatón elhangzottak kapcsán — ma nem ez a helyzet. De a „szerencse” szó ese­tünkben: nem lenne méltá­nyos, ileltve túlzottan sze­rencsés kifejezés. hiszen hosszú évek szívós munká­jának eredménye, nem pedig szerencse kérdése, hogy most mezőgazdasági nagyüzeme­inknek jó lehetőségei van­nak a jó őszi vetésre. Ismeretes, hogy nem tar­tozunk a kimondottan nagy területű megyék közé. és sajátos földrajzi viszonyaink délyezésétől függne a szo­cialista külgazdasági kap­csolatok jelentős bővítése. A tájékozatlan vagy rosszindulatú szemlélődő a formális logika alapján té­ves következtetésre is jut­hat. Mert kétségtelenül — egyes kivételektől eltekintve — nem szorgalmazzuk a terven felüli szocialista ex­portot, annál inkább ösz­tönözzük a gazdaságos tőkés kivitelt. Mindebből azonban egyáltalán nem következik, hogy megváltozott volna Magyarország külgazdasági stratégiája. Szó sincs ilyes­miről. Nem a politikában, hanem a KGST-államok gaz­dasági helyzetében, fejlődé­sében, következésképpen kapcsolatrendszerében fi­gyelhetők meg változások. A 60-as évek végén, a 70-es évek elején hazánkhoz hasonlóan a legtöbb KGST- országban a szabad munka­erőtartalékok forrásai el­apadtak. A gazdasági fej­lődés új, intenzív módszerei általában a termelésnöve­kedés, a nemzetközi jöve­delemnövelés mérsékel­tebb ütemét eredményezik. A kisebb országok fejlődési lehetőségét tovább szűkítette a külgazdasági feltételek kedvezőtlen változása: a cserearány.rorrilás, az eladó­sodás, az energiahordozó- és nyersanyagimport növe­lésének korlátozottsága. A mérsékeltebb gazdaság­növekedési ütemből még nem következik szükségsze­rűen az árucsere-forgalom stagnálása. Sőt, mind az in­tenzív fejlődés követelmé­nyei, mind a növekvő kül­gazdasági feszültségek erő­sítik az egymásra utaltságot és szükségessé teszik a KGST-n belüli kapcsolatok elmélyítését, gyorsabb ütemű bővítését. A gyakorlat azon. bán mást mutat: a KGST- országok az egymás közti áruforgalmat az utóbbi esz­tendőkben és a tervek sze­rint mind szerényebb ütem­ben növelik. sem teszik lehetővé, hogy búzával vessünk be minden talpalatnyi földet. Van azon. bán ötvenezer hektárunk — ami nem is rossz és nem is kevés —. amelybe a jó ara- tás reményében vethetjük el a magot. Mire alapozhatjuk opti­mizmusunkat? Nagyon kedvező volt a korai betakarítás. Lehetővé tette, hogy a vetőmag-fel­dolgozás időben elkezdödhc- tet a szaporító gazdaságok­ban. Nem kevésről, időben kb. három hét nyereségről van szó! Az eredmény is­mertében elmondhatjuk: az őszi búza és az őski árpa minősége kifejezetten jó, 90 százalékban I. osztályú. A búzafajta-választéköt idén több. mint 20 fajta képvi­seli. Külön örvendetes, hogv a hazai nemesítés színvo­nala felzárkózott a nemzet­közi .,élmezőnyhöz”, fajta- kísérleteink sikerét mutatja, hogy a magyar fajták ará­nya megközelíti az 50 szá­zalékot. összegezve a helyzetet, ar­ról adhattak számot az őszi vetések kezdete előtt, hogy megyénkben — az őszi árpa kivételével, amely iránt or­szágosan növekedett, nálunk viszont csökkent a kereslet — a mezőgazdasági nagy­üzemek jól kimutathatóan a Itt csendesek a porták... A távolból úgy tűnik, mintha valami felmérhetet­len erő kettészelje volna a falu templomtornyát,. A lá­tóhatárig nyúló alföldi táj fölött vibrál, délibábként játszva hullámzik a forró, pyári levegő. Hirtelen ka­nyarodik az út. s a hintá­zó fasor mögött feltűnik az első házsor. A rozzant kapu­ban morgó kutya fogad, őrzi hűségesen a portát. Két öreg, apró ablakos ház kö- • zott új épül, még vakolat­lan. körülötte törmelék, csa­pott teteje büszkén magaso­dik a többi fölé. Még nin­csenek ablakai, de a falban tátongó jókora nyílás jelzi: a szobákban otthonos lesz majd a napfény. — Zbiskó Simon építi — mondja valaki. — Ez lesz a falu legújabb háza. Nem sok épül itt, évente egy-egy. Megnézi hát mindenki az újat ... 1. Kihalóban lenne a falu? — Ami azt illeti, laktuk már többen is Hevesveze- kényt — teszi az asztalra a nyilvántartásokkal, iratok­kal teli dossziét Zbiskó Mártonná tanácstitkár. — Az 1960-as népszámláláskor 1051-en voltunk, az idén ja­nuárban 869-en éltünk itt, s íme a legfrissebb adat: a község lakóinak száma 844. korábbinál jobban igénylik a nemesített vetőmagot. Oj lehetőség ez évtől megyénk­ben, hogy azok a termelő- szövetkezetek. amelyek csá­vázottan kérik a vetőmag szállítását, a hevesi Rákóczi Mgtsz-hez fordulhatnak, ahol megkaphatják a szükséges mennyiséget. Fentiekből — különösen pedig a tájékoztatón elhang­zott konkrét adatokból, helyzetelemzésekből — ki­alakítható az összkép, mely szerint beigazolódott: terme­lőszövetkezeteink gyors vál­tásra képesek, késlekedés nélkül igazodtak a nemesí­téshez. Nem hagyhatják fi­gyelmen kívül azonban azt a tényt, hogy egy-egy gaz­daságon belül sem azonos a talaj minősége, ezért az eh- •hez igazodó táblákat kell kialakítani. További fontos cél: csökkenteni kell a ta­karmánybúza vetésterületét — a kenyérgabona javára. Rozs iránt megyénkben nincs nagy igény: tavaly 12 tonna volt, idén IP tonna a megrendelés, ennek kielégí­tése pedig nem okoz prob­lémát. Nem mondhatjuk el ugyanezt a lucernáról: saj­nos, a vállalat — mert az utóbbi három évben rossz terméseredmények voltak vetőmagból — nem tud ele­get tenni á kívánságoknak, ráadásul a tartalékolt állami Szóval, ha lassan is, de fo­gyunk ... A virágos utca egyik ta­karos háza előtt mondja kí­sérőnk, hogy ez a porta is ejárvult. Az öreg szüléket elvitték magukhoz a fiata­lok. most valahol a Dunán­túlon élnek. A ház eladó. Három ilyen áruba bocsá­tott ház volt még a napok­ban is a faluban, kettő már gazdára talált. — Megveszik a fiatalok, aztán amikor egy kicsit ösz­■ szeszedik magukat anyagi­lag, továbbállnak innen. Mennek Hevesre, Egerbe Füzesabonyba, Kerecsend- re, a Dunántúlra. Ki hol re­méli a számításai, tervei va­lóra váltását. Ez az elvándor­lás azonban nem mai keletű — magyarázza a tanácstit­kár —, mert mi is hatan voltunk itthon annak idején. Ma meg csupán én élek a szülőfaluban, a többiek szét­szóródtak az országban. Hát, így kerülnek el innen a fia­talok most is. Vezekényen ma zömmel a legfiatalabb és a legidősebb korosztály éL A falu legidő­sebb emberét keressük. Fenyves Ferencet, aki cso­szogva jön elénk a kapuba, s legény esen megemeli a kalapját. — A kilencvenhatodikat taposom, kedves fiam — új­ságolja büszkén, aztán nagy sóhajtással hozzáteszi: — Csak az a baj, hogy érzem már az öregséget, mert tavaly ókullárét kellett csináltatnom az olvasás­hoz ...! Ferenc bácsi — ahogy me­sélték róla — sohasem volt beteg, s még ma is tesz-vesz a ház körül. Az éveinek szá­mához viszonyítva, jó erő­ben van. Szeret beszélgetni, többnyire azzal zárja le a mondókáját, hogy hihetet­len, mekkorát fordult a vi­lág. És mennyit változott a falu, Vezekény is. Ha már megkerestük a legidősebb embert, nézzük, ki a legfiatalabb állampol­gára a községnek. — Fenyves Mónika — mondják többen iá a tanács­házán. Jól tudják, hiszen nagy újság itt a gyermek születése. Mindössze nyolc, készletek is kimerültek. Ez­zel szemben füfélékböl — vöröshere. bükköny, ká­posztarepce — jó a helyzet, elegendő a vetőmag-készlet. Úgyszintén burgonyából. Utóbbival kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy megyénkben 705 tonna bur­gonya vetőgumóra van szükség: az igen keresett Desire és a Grácia fajta mellett új nemesítés, a Ma­gyar Rózsa is megjelenik, aránylag kedvező áron. A mezőgazdaságban elér­kezett az újabb nagy erő­próba, az őszi vetések ide­je. Termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink szak­emberei tudják, hogy a vál­lalat lehetőségei korlátozot­tak. az összes igénynek csak a felét tudja biztosítani. Éppen ezért fontos ellenőriz­tetni saját vetőmagkészletü­ket, hogy amennyiben ezek minősége nem megfelelő, még rendelni tudjanak a hátralevő napokban. A vizsgálathoz egyébként a ve­tőm agfelügyelőség minden segítséget megad. Idejében, jól előkészített talajba jő vetőmag kerülhet tehát, s ez nem kevéssé biztató jövő évi kenyerünk szempontjából: bízhatunk az új aratásban. (a?. K. T.) tíz, tizennégy apróság neve kerül be évente az anya­könyvbe. — Fenyves Mónika? Is­merősen hangzik ez a név — gondolkodom, mire a ta­nácsiak rögtön rávágják. — Hogyne lenne ismerős, hiszen az öreg Fenyves Fe­renc bácsinak a dédunokája az. Ö a legfiatalabb, augusz­tus 12-én született. Mónika nem valami kitö­rő örömmel fogadja a láto­gatásunkat, éppen teli to­rokból sír. Az édesanyja karjában aztán' megnyug­szik, vagy talán megértette a dorgálást: — Ejnye, ejnye! Micsoda viselkedés ez a vendégek előtt...! — ringatta az anyuka. Fenyves Lászlóné, akitől megtudjuk a legifjabb vezekényi „önéletrajzát”. — Egerben született, 54 centi volt és három kiló húsz de­ka. Nemrég jöttünk haza, nem panaszkodhatom, több­nyire jól viselkedik. — Meddig lesz vezekényi lakos Mónika? — Azt még nem tudom, de a család úgy tervezi, hogy a későbbiekben beköl­tözik Hevesre. Én ott dol­goztam a vízműnél, a fér­jem a szomszéd községbe jár át, a Metalloglóbushoz. Szeretünk itt lakni, csendes hely ez. de ha a gyerek jö­vőjét nézzük, mozdulnunk kell... 2. Hogy Is szokta mondogat­ni Ferenc bácsi? — .. .mennyit változott a falu! A helybeliek szerint ren­geteget. Amire a legbüsz­kébbek: a házak fölé maga­sodó, ezüstösen csillogó víz­torony, amelyből az egész fa­lut behálózó vezetékrend­szerbe folyik az egészséges ivóvíz. Aztán a tavaly ava­tott óvodát is megmutatják mindenkinek, mert jó látni, aliogy önfeledten, csivitelve játszadozik a több mint har­minc apróság. Mint mond­ják, csupán a gyesen levő mamák gyermekeit nem tudták felvenni, körülbelül nyolcat, tízet. Sokat fejlődött a szolgáltatás, javult a ke­reskedelmi ellátás, újjáépí­tették a vegyesboltot, meg­nyílt a húsüzlet, nem kell már mindenért a nyolc kilo­méterre levő Hevesre bu­szozni, vonatozni a község­ből. Aztán bővült az orvosi rendelő és sok-sok járda épült. — Gondjaink azért van­nak jócskán — mondja Tö- rőcsik Jánosné, az 1. sz. kör­zet tanácstagja, aki a kis község tizenöt családját kép­viseli a testületben 1967 óta. — Tulajdonképpen családi örökségként szállt rám a ta­nácstagság: először a férjem testvére, Törőcsik Gábor dolgozott a körzetben, majd az uram lett tanácstag, az­tán én álltam be a csatasor­ba . ■. Hogy milyen gond­jaink vannak? Mindenek­előtt az utak rendbetétele a legfontosabb teendőnk, mert amint beköszönt az esős idő, itt nem lehet közlekedni. Aztán buszváró is kellene; meg a műemlék jellegű kas­tély megmentésére is szükJ ségünk lenne pénzre. Az út­építés egyébként már meg­kezdődött: készülnek az át­ereszek, érkezik az építőu anyag a Liliom utcába és az Összekötő útra. Várhatóan: még az idén átadásra kerül egy szakasz, olyan egykilo-; méternyi rész ... Ahol beszélgetünk, „fész-J két raktak” a falra a kitö­mött fácánok, galambok,’ szarkák, vadkacsák, baglyok; A sarokból egy kisróka vi­csorít ránk. — Érdekes hobbi ' lehet egy ilyen gyűjteményt ösz-j szehozni... — Nem hobbi ez — neveti el magát a ház asszonya. — Ezt mind én tömtem ki. Mi több, preparáltam már őzet és apró papagájt js. A Mát­ra Múzeumban őrzik az egyik legszebb munkámat,1 egy kitömött túzokot. Vala­mikor vadőriskolát végez-; tem, megtanultam hát „új­jávarázsolni” az elejtett va­dakat. Később vizsgát teW tem, mesterlevelet szerez-; tem, s ebből éltem: madár­tömésből, preparálásból.1 Most éppen egy kosfejen dolgozom, de abba kellett hagynom, mert át kell öl­töznöm, délután ugyanis ta­nácsülés lesz, a szolgáltatás helyzetéről tárgyalunk . •. 3. Ez az alföldi falu sokat kibírt az évszázadok során. Amióta létezéséről — 1213- től — tudnak, pusztította ta­tár, lerombolta a tűz. meg­csapta a háborúk szele, de mindig felépült, újra és új­ra, benépesült, gyarapodott. A legtöbbet az utóbbi évti­zedben. Kihalna hát Heves- vezekény? — Erről seó sincs, mégha el-elmegy is néhány fiatal a faltiból — mondja Zbiskó Mártonná. — Elhagyatott­nak, árvának tűnik ilyen­kor, nappal a falu. mert csaknem háromszázötvenen eljárnak innen dolgozni a Bervába, a gazdaságba, a tsz-hez, a MEZÖGÉP-hez. a MÁV-hoz, a Metalloglóbus­hoz és még sokfelé. De dél­után, este és a hétvégeken benépesülnek az utcák, az emberek élik a nyugodt, megszokott életüket éppúgy, mint más, hasonló faluban. Így már érthető, hogy itt napközben miért oly csen­desek a porták ... Szilvás István tnMmm0 1981. szeptember 10., csütörtök Kovács József----------------------------------—------—---------—----------------------------------v J ó mag — jó földbe — Meddig leszel vajon vezekényi, Mónika? ■— ...mekkorái fordult a világ! (Fotó: Perl Márton)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents