Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-06 / 209. szám
VfTAZÁRÁS, TANULSÁGOKKAL Műveletlenek-e a szakmunkástanulók?- Lapunk július 2-i számában cikk jelent meg a szakmunkástanulók felkészültségéről. Az írásban — a teljesség igénye - nélkül — csupán arra vállalkoztam, hogy feltérképezzem a pillanatnyi helyzetet, mindenféle kendőző szándék nélkül arra is törekedve, hogy megjelöljem a ‘kiutat. • Ügy fogalmaztam, hogy a nehézségek gyökeiét az általános iskolák felső tagozatában kell kutatnunk, mivel „az itt folyó nevelő-oktató munka színvonala. . . meg sem közelíti a várható, színvonalat”. A miértekre is megpróbáltam felelni. Helytelenítettem az elburjárizó liberalizmust, azt. hogy a nevelők a tantervek által előirt anyag számonkérése során lemondanak a következetességről, a szigorról. A buktatástól riadoznak, mert úgy vélik, ha átlépik a bűvös határt, akkor kellemetlenségek sora éri őket, hiszen az igazgató és a szak- felügyelő egyaránt azt szereti. ha a megszokott állóvizet nem zavarja meg semmi. sem. Hibáztattam a képesítés- nélküliek alkalmazását. Annál is inkább, mert. ők a legengedékenyebbek, és mindenféle lelki ismeret-furdaiás • nélkül segítik a restek, a .szellemi leg fel. nem vérte- ,zettek továbbjutását, nem törődve azzal, hogy tizennégy esztendős korig kell megszerezni azt az alapot, Amelyre a szakmunkásképzőkben az órákon és a szakkörökön építhetnek a tanárok. A féltés, az aggódás sarkallt, épp ezért örültem annak1. hogy az elkövetkező hetekben érdekes i'ita bontakozott ki újságunkban. 1. Egyesek ugyan érvek he- ‘lyett inkább személyekkel vitatkoztak, de jó néhány ‘figyelemre méltó javaslat is akadt. A gyöngyösi Kakuk Imre tanár a „jogosítvánnyal” nem rendelkező pedagógusokat védi. Álláspontja tiszteletre méltó, .de következtetései során eljut a meghökkentő túlzásokig. így például kije- lenti: „az én véleményem ■szerint a középiskolái tudás (a tantervben előírtaknak .megfelelő) arra elegendő, hogy valaki a ma oktatásának színvonalán megfeleljen a katedrán is." Ügy véljük, ez az. út a teljes káoszhoz vezetne. Ne .felejtsük el. hogy ebben az országban kitűnően képzett szakemberek okítják a fiatalokat az egyetemeken, a . főiskolákon arra, hogy egy- ' kpr helytálljanak- a diákok körében. A színvonalat ennél le.ijebbre szállítani vétek. méghozzá olyan súlyos, amelynek kárvallottja a jövő nemzedékek sora lenne. Egyébként többen reagáltak erre a gondolatsorra. Záprel Tamás gyöngyösi tanulmányi felügyelő tények sorával akarta igazolni, hogy a képesítésnélküliek alkalmazása szükséges, elkerülhetetlen rossz. Amire utal, érdekes, de egy nagyon lényeges összefüggésről megfeledkezik. Arról van szó ugyanis.. — s erre céloztam cikkemben —. hogy illene végre tudomásul venni azt, hogy az orvos- és a mérnök, nők is mennek gyesre, őket is helyettesítik valahogy, de sohasem hozzá nem értőkkel. Ezért nem fogadhattuk el azt. hogy a katedrára viszont szabad az út. Ha kormányzatunk hosszú távon milliárdokat költ. arra. hogy javítsa, az oktatás tárgyi adottságait, akkor arra is kell lennie pénznek, hogy a szülés) szabadságra menőket. QMwsw íSÉl. szeptember 6„ vasárnap tapasztalt, lelkes nyugdíjasok váltsák tel. S ha már itt tartunk, akkor hadd jegyezzük meg még egyszer, hogy ki lehet aknázni a túlórákban rejlő lehetőségeket akkor is 2. Tisztázzunk még egy félreértést! Többen úe;> fogalmaznak. hogy kizárólag az érettségizett nevelőket vádo. lom a kialakult s cseppet sem ’ szívderítő helyzetért. Nos. étiül szó sincs, ez túlságos egyszerűsítése lenne a dolgoknak. Az viszont igaz, hogy a bajok forrásául a felső tagozati munka kóros vonásait jelöltem meg. Erre céloz Dóra Zolién is, aki egy nagyon fontos motívumot villant fel. „Gyakori panasz, hogy a középfokú intézményekbe hiányos előképzettségű tanulók jelentkeznek. illetve kerülnek. Néhány tanár előszeretettel okolja az általános iskolát, amelynek meg kellett volna adnia az alapot ahhoz, hogy középfokú képzésre alkalmasak legyenek a végzett, , növendékek. Ezek a kollégák nem veszik figyelembe, hogy az általános iskola kötelező, amelyet mindenkinek el kell végeznie. Igaz. erre minden egészséges agyú gyerek képes is. Sajnos azonban az általános jelleget sokan hibásan értelmezték. Ebben nem a tanítók. a tanárok a ludasak. Kialakult egy hibás értékrend. amelyet rákényszerí- ‘tettek az igazgatókra, szaktanárokra egyaránt, amely szerint a bukások száma kizárólag a nevelőktől függ. A legjobban dolgozó tanárok az úgynevezett „bukásmentes iskolákban" vannak. Ezt a tetszetős, de hamis jelszót aztán sokan tűzték zászlójukra. ami bizonyos srínvo- nalatlanságnt eredményezett. Más szóval: kikötöttünk a júliusi. számban emlegetett gáttalan elnézésnél... 3. A kör persze ezzel még korántsem zárult. A szót kérők az említetteken kívül számos alapvető összefüggést emeltek ki. Kakuk Imre például így summáz: „Közoktatásunk helyzete — azt hiszem, ez köztudott — meglehetősen lehangoló. Mindenki szid valakit. Az egyetemen panaszkodnak, hogy a középiskolákból kikerülő ifjúság alig tud valamit. a középiskolai tanárok az általános iskolát szidják ugyanezért. Az ott tanító nevelők pedig vagy nem szidnak senkit — mert már csak az óvodát lehetne —, vagy pedig az egész oktatási rendszert úgy, ahogy van. Mert elavult iskolákban, elavult elképzeléseknek megfelelően. minimális feltételek közepette nagy létszámú osztályokban, maximális társadalmi igényeknek kell eleget tenniük Várhelyi Istvánná hasonló húrokat penget: „Az alsóban és a felsőben egyaránt jelentkezik sajnos, az eredménytelenséggel való megalkuvás. Hiszen, ha az, alsós „jószívűség” felengedte a gyereket az ötödik osztályba és ot,t meg is buktatják, tovább már nem „illik" buktatni, hiszen nem lesz meg a nyolcadik osztálya 16 éves koráig.” Jó érzés, hogy ezek a felelősségtudattól vezérelt megjegyzések a lapunkban megjelenteket húzzák alá, részletezik. .. 4. ( Ez a vita azért, is jó volt. mert a hogyan tovább kérdését is feszegette, ehhez is adott tippeket, ha nem is nagy számban. Kis Valér a dunaújvárosi szakmunkás- képző intézet képviseletében nagyon is aktuális nehézségeket sorol: „Köztudott, hogy a középfokú oktatási intézmények közül a szakmunkásképző intézetbe kerülnek a leggyengébb tanulmányi eredményű gyerekek. Mégis itt jut a legkevesebb idő a hiányos alapok pótlására. Itt a legalacsonyabb a közismereti (elsősorban a magyar—történelem) tantárgyak heti óraszáma, pedig megfelelő nyelvi kifejezőképesség, olvasási készség nélkül a szakmai tárgyak ismeretei sem sajátíthatók el. Elsősorban ez. az alapok pótlására sem elegendő háromévi szélmalomharc, az anyanyelvi tárgyak alacsony óraszáma eredményezi azt. hogy szakmunkástanulóink már diákéveik alatt is érzik, hogy nem mérkőzhetnek a középiskolásokkal.” Mindehhez felesleges bármiféle kommentár. Hisszük, hogy tartalmas, hasznos, gyümölcsöző volt ez a véleménycsere. Mások helyett is — méghozzá frappánsan — utal erre az egyik hozzászóló: ..Amikor a ma még oly' kor megdöbbentő tényeket olvassuk, abban is bízunk, hogy a diagnózis feltárásával egy időben a gyógyítás folyamata is megkezdődik." Bízunk benne, hogy igy lesz. .. Pécsi István 36. Fiumata leült a pamlagr»- és masszírozni kezdte a keze fejét. Aba testvér izgatottan szuszogva nekiszegezte a kérdéseit. — Apja? — Nemes atyám birodalmi tanácsos, az uralkodó hűséges szolgája. — Él? — Meghalt. — Régen? — Tizenegy éve. — ön hány éves? Rumata nem válaszolhatott, mert a lila függöny mögül zaj hallatszott. Aba testvér elégedetlenül hátranézett; Cupik atya pedig vészjósló mosollyal felemelkedett. — Nos. hát vége, uraim!... — kezdte kárörömmel. Az ajtófüggöny mögül három olyan ember ugrott elő- akire Rumata legkevésbé számíthatott. Nyilván Cupik atva sem. öles termetű szerzetesek voltak, fekete csuhában. Gyorsan odaugrottak Cupik atyához, és megfogták a könyökénél. — Á. . .n-na,— motyog«, ta Cupik attya. Arca halottTELEVÍZIÓ j Tragikus alkonyévek Sietünk élni. Olyannyira, hogy mindössze tudomásul vesszük: körülöttünk egyre gyarapszik az időskorúak száma. Arról azonban könv- nven meg leled kezünk, hogy kötelességünk lenne az eddiginél jóval többet törődni velük. Ezt az érdektelenséget veszi össztűz alá Bajor Nagy Ernő dokumentum- filmje — a neves újságírót nemcsak a Szabad Földben megjelent írásai, hanem tévéműsorai révén is százezrek ismerik —, az Alkonyat Budapesten. Nemcsak a forgatókönyv az ő műve. hanem a riporter szerepét is vállalja. Lemond minden stílusbravúrról, csak néhány mesterien formába öntött bevezető és záró mondatban jelzi, hogy a ma betegei, nehezen mozgó, az egyedülléttől szenvedő öregjei tegnap még jelenünket alapozták, kínlódtak a frontokon, részt vettek az újjáépítésben, gazdasági, társadalmi és kulturális sikereink megalapozásában. Azért munkálkodtak, hogy nekünk, stafétaváltóknak viszonylag könnyebb dolgunk legyen. A képernyőn azok arcéle villant fel, akik — mintegy ötszázezren — Budapesten élnek. Való mennyien arról vallanak, hogy a magány ebben a zajos' világvárosban éppúgy elviselhetetlen mint másutt,. A zsurnaliszta nem tülekedett látványos megközelítésre. mindössze ténykérdéseket tett fel. de ezeket úgy ötvözte egésszé. hogy az összkép minden jóérzésű emberi m egtoorzom g a t < >tt. A legjobb módszer arra. hogy felébressze bennünk a lelkiismeretíurdalást, a kö- telességtüdatot. s arra serkentsen bennünket: fogjunk össze — a lehetőségek szinte korlátlanok —, hogy mások alkonyéveiből száműzzük a tragikus színeket . .. (pécsi) Kottán túl Egy hang és néhány mám! Ezzel a címmel vetítette a tévé főműsorban azt a huszonöt perces portréfilmet Lehóczky Éváról, amely kellemes hangulatot és csöndes örömöt árasztott a nézőre. Azok jártak jól, akik a krimi után nem kapcsolták ki a készüléket A hang csillogóan szárnyalt, egyik bravúrt, a másik után mutatta be. de Lehóczky Éva még' sehol. A karikaturista Balázs Piri Balázs rajzain jelenített meg egy puccos dámát, majd szakmai kiselőadást tartott kedélyesen Antal Imre, aki ugyan a csevegésben néhány közhelyet is elsütött. Mégis arról győzött meg minket, hogy egy ilyen kólóra túrszoprán maga a csoda. És Lehóczky Éva hangja a fricskázó-szellemeskedő. de nem bántó bevezetések után többek között ftltornászta magát elegánsan, nagyszerűen Mozart Éj' királynőjéig, szinte tálcán nyújtva a kérdést, hogy miért ne-rn vették eddig így észre? A zenéhez, énekhez szinte csak kiegészítésül kaptuk azt a prózában elmondott rövid kis életrajzot Lehóczky Évától, amelyből kiderült, hogy ez. a sors — mármint a művésznőé — nem ope- rettes mosolygásból állt ösz- sze. Drámák is adódtak a legnagyobb szerepkörben, az életben. Békés András filmje jellemzési telitalálat volt! (farkas) Tévés sztori A tanévnyitók napján a tömegkommunikációs eszközök méltán foglalkoztak megkülönböztetett figyelemmel az oktatás, a nevelés kérdéseivel, beleértve a felszerelési és tantermi gondokat is a tága-bb pedagógia kérdéskörében. Így tett a televízió híradója is. amikor új iskolák avatásáról adott hírt többek között. Ekkor ütötte meg a fülemet Gaál Jolán mondata, amelyben többek között elhangzott, hogy a „Héves megyei Pász- tón”... Pásztó valóban Heves megyéhez tartozott valamikor, de immár több mint harminc esztendeje Nógrád megye területén van. Természetesen a Tv-híradó kitűnő munkatársának nem kötelessége tudni mi-nden magyar településről, hogy hová tartozik. Az, hogy e sorok írója tudja, nem tartozik a különleges tudományok közé, minden bizonnyal a két megye valamennyi lakosa tisztában van Pász.tó hovatartozásával. E sorok szerzője viszont a mondat elhangzása után azonnal tárcsázta a híradó szerkesztőségét és felhívta a figyelmet az apró tévedésre. S most nem a kollegiális sértődöttség miatt fogtam tollat, hogy a híradó munkatársa bemutatkozásra sem méltatott egy kollégát, meg sem köszönte a tájékoztatást. Ez magánügy. Az- viszont egyáltalán nem az. hogy a televízió nézői közül nagyon sokan gondolkodhattak e hiba után emi- gyen: még azt sem tudják sápadt lett. Kétségtelenül valami egészen mást várt. Don Reba bágyadtan intett, A barátok felemelték Cupik atyát, és ugyanolyan nesztelenül lépve, kivitték a függönyök mögé. Rumata fintorgott. Aba testvér megdörzsölte puha kacsóját- és frissen mondta: — Remekül sikerült, ugye, dón Reba? — Igen, tűrhetően — helyeselt dón Reba. — De folytassuk. Nos, hány éves- dón Rumata? — Harmincöt. — Mikor érkezett Arkana rba ? — öt évvel ezelőtt. — Honnan? — Eddig Esztorban laktam, a család; várban. — És mi volt ennek az átköltözésnek a célja? — Körülményeim arra kényszerítettek. hogy elhagyjam Esztört. — Mégis, milyen körülmények voltak azok? — kérdezte dón Reba, — Párbajban megöltem a felséges család egyik tagját. — Vagy úgy? É.s név szerint kit? — Az ifjú Ekln herceget. Olyan érzésé támadt, hogy mindezek a kérdések semmit sem jelentenek. Hogy ez ugyanolyan játék, amilyen a kivégzés módjának megvitatása volt. De a szerzetesek, a szerzetesek! Honnan kerültek az. udvarba a szerzetesek? Ráadásul ilyen ügyes, fürge legények.. . — Vol/-e alkalma Irukan- ban járni? — Nem... Azt hittem, elsősorban a családi' vagyonomat akarja megkaparintani. El sem tudom képzelni- dón, Reba. miként reméli megszerezni? — Hát az adománylevél? — kiáltott fel Aba testvér. — Ostoba vagy. Aba testvér. . . Rögtön látni. hogy boltos vagy. Nincs tudomásod arról, hogy a hitbizo- mány nem kerülhet idegen kézbe? Aba testvér felbőszült-' de türtőztette magát. — Ne beszéljen ilyen hangon — jegyezte meg dón Reba. — Az igazat akarja tudni? — vágott vissza Rumata. — Hát akkor hallja a színtiszta igazságot: Aba testvér ostoba és boltos. — És Szoanban sem. volt pontosan, hogy MagyarorJ szagon milyen megyében fekszik egy igen nagy település. akkor, hogy higgyünk a tengerentúli hírek pontosságában. hitelességében. Ezért illet, sőt kellett volJ na rögtön helyesbíteni. A hitelesség, a sz.avahihetőseg nagy dolog. És a nagy ügyek — mint tudják — sokszor apróságokon állnak vagy buknak. (szigethy) Western! Ez kell? Szörnyű álmom volt a minap: bekapcsoltam a grillsütőt, hogy étvágyamat meleg szendviccsel enyhítsem. Legnagyobb megrökönyödésemre az NDK gyártmányú konyhai szerszámból Gojko Mitic szemei villántak felém. A drabálds jugoszláv mutatóujját csücsöri ajka elé tartva figyelmeztetett, hogy maradjak csendben, ha kedves az életem, különben a nyakamon keresztülengedi szabadon átkozott fehér lel- kemet. A delavárok nem ismerik a tréfát, ezért hát megtettem, amit kért: óvatosan. hogy ne üssek zajt, behajtottam a sütő ajtaját. Gondoltam, eszem hideget a hűtőszekrényből. Itt azonban James Stewart, a nyálas képű hős vert tanyát, innen jól szemmel követhette . a kredenc mögött osonó soso- ■nokat, akik a szép szemű, szőke* M&ryt akarták elrabolni. Jó, nem eszem! Olvasok. A szobába toppanva azonban egy? szék zúgott el a fejem fö-| Jött. Jonh Wayne tanítottad móresre a száztagú rablóban dát, akik a meleg szívű ko- - porsókész-ítőt akarták kifosz-.; tani. A helyiségben némií felfordulás, izzadság- és te-ji hénszag. Valaki véletlenül; oldalba taszít, de én európai J puhány vagyok, bocsánatot! és egy fél igazi whiskyt kérek, és .még egyszer bocsánat,-, végtére is kimehetek, ha zavarom az urakat. A seriff' bólint, jobbnak látja távozásomat: itt nyugati férfiak beszélgetnek. Te jóságos ég! Ez az utóbbi mekkora pofon volt. Aki adta, az a: fiatal Gregory Peck, adta, az, öreg Gregory Pecknek. Milyen szemtelenek ezek a táknyo— sok! A apájzban egy gálád, mexikói tartja fogságban a feleségemet. Borostás arc, a szájában bagó — ez utóbbi nyomát látom a falonj A dinamitot követeli cserébe a nejemért, különben . .; De Henry hajthatatlan. Nyugodtan beül a fodrász- székbe borotválásra. így szoktuk már meg Fondá- tól. Szörnyűséges álmomból riadva, felszabadultan léptem a televízióhoz. Majd az eltereli a figyelmemet. az elképzelt borzalmakról. Épp időben: alig szalasztottam el a kezdődő westernfilm első kockáit. Végre egy. ,ió kis nyugati bunyó! Ebben a hónapban kb. a kétszázhuszadik? (szilágyi) alkalma járni, nemes dón? — kérdezte dón Reba. — Szoanban jártam. — Ismeri dón Kondort,' Szoan főbíróját? Rumata felfigyelt. — Családunk ,-égj barátja.’ — Igen nemes lelkű férfi, nemde? — Rendkívül tiszteletre méltó személyiség. — Hát arról tudomása van-e, hogy dón Kondor az őfelsége ellen szőtt összeesküvés- részese? Rumata felszegte az állat. — Jól jegyezze meg- dón Reba, számunkra, anyaországi törzsökös nemesség számára, mindezek a Szoa- nok és Irukanok, de Arka- nar is- a császári korona hűbéresei voltak, és mindörökre azok is maradnak. Don Reba elgondolkodva nézett rá. Rumata gyorsan megfeszítette és újra elernyesztette az izmait. Ügy érezte, a teste engedelmeskedik. . A függöny mögül ismét elou.g- rott a három Szerzetes. Körülfogták a még egyre hízelgőn mosolygó Aba testvért, megragadták, és a karját hátracsavarták. (Folytatjuk)
