Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-06 / 209. szám

Szénbányászatunk jelen© és jövője AZ ENERGIAHOR-DOZÖK világszerte lejátszódott átér­tékelődése Magyarországon is új helyzetet teremtett. Energiaigényeink kielégíté­sének egyre növekvő terhei a hazai források fokozott hasznosítására, a felhaszná­lásban pedig a legdrágább energiahordozó, a kőolaj arányának csökkentésére irá­nyította a figyelmet. Mind­ennek következtében pedig a házai szénnek, armt jó ideig háttérbe szorítottak az olcsó, könnyen felhasználha­tó, az energiafelhasználást nagy mér lékben k őrs zerűsí tő szénhidrogének, ismét fon­tos szerep jut az energeti­kában. Mégpedig kettős szerep. ; Egyrészt a széntermelés nö­velésével a drága import energiahordozókat olcsóbb hazaival helyettesíthetjük, s így csökkenhetnek az ener­giaellátás terhei. Másrészt pedig, ha kőolajtermék he­lyett szenet használunk fel tüzelést célokra, az is lehe­tővé válik, hogy a kőolajból több, magas fokon feldolgo­zott termék — például ben­zin. gázolaj, vegyipari alap­anyag — készüljön, s így javuljon az ipar termékszer­kezete. Mindehhez elsősorban a széntermelés bővítésére van szükség. Ezt a célt szolgálja a szénbányászat fejlesztésé­nek két nagyszabású prog­ramja, az úgynevezett eo­cén-, valamint a liászprog­ram, amelyek gyökeresen változtatják meg a szénbá­nyászat arculatát Az 1976-ban jóváhagyott eocénprogram már a meg­valósítás útján van. A prog­ram szerint négy új bánya, Márkushegy, Nagyegyhaza, Mány és Lencsehegy látja el a Bicske környékén meg­épülő szénerőművet. S bár az eredeti célkitűzések azóta módosultak — az energia- igények lassúbb növekedése miatt az eredetileg tervezett­nél később lesz szükség a Bicskei Hőerőműre — a program csak kismérték­ben módosult: a mányi bá­nya két lépcsőben épül meg. 1983-tól a földfelszínhez kö­zelebb eső rétegeket terme­lik ki, a második lépcsőt pe­dig majd az erőmű igényei­hez igazítják. A márkushe- gyi és a nagyegyházi bánya ugyanakkor gyorsított ütem­ben épült — olyan minőségű szenet adnak ugyanis, ami­ből a bányászat csak igen nehezen tudta kielégíteni az igényeket. A gyorsított épí­tés következtében mindkét bánya megkezdte a termelést ebben az esztendőben — Márkushegy fél évvel, Nagy­egyháza pedig egy évvel a tervezett, határidő előtt. A negyedik, a lencsehegyi bá­nya építése is megkezdődik, s itt js az a cél, hogy minél rövidebb idő alatt fejeződ­jék be, ezzel segítve a mi­nőségi szénigények kielégíté­sét. A mecseki terület fejlesz­tése, a liászprogram 1981- ben kezdődik meg. A fejlesz­tés révén 1986-ra 670 ezer, 1990-re pedig 900 ezer ton­nára növekedhet a kokszol­ható szén termelése, ami azért jelentős, mert a koksz ára nagymértékben nőtt a világpiacon, a behozatal fel. tételei tehát egyre nehezeb­bek. Ezek a szénbányászat fej­lesztésének legfontosabb ál­lomásai. De ez még nem minden. Űj területeket nyit­nak meg például az észak­magyarországi területen, több mélyművelésű bányát korszerűsítenek, így azeger- csehi bányát, s számottevően fejlesztik a visontai Thorez- külfejtést. amely a legol­csóbb villamos energiát ter­melő Gagarin Hőerőművet látja el tüzelőanyaggal. MINDEZ LEHETŐVÉ te­szi, hogy 1986-ban legalább 26 millió tonna legyen a szénbányászat termelése, mégpedig olyan műszaki fel­tételek között, hogy ha az igények a vártnál gyorsab­ban növekednek, az ágazat azt is követni tudja. 1 Ezek a fejlesztések ugyan. akkor minőségi változást is hoznak a szénbányászatban. Az új szénterületek a leg­modernebb technika alkal­mazására is lehetőséget ad­nak. Az eocénbányák egy- egy frontfejtése például évente átlagosan több mint félmillió tonna szenet ad, s ahol ezt a természeti adott­ságok is lehetővé teszik, a nyolcszázezer-egymillió ton­nát is elérheti a termelés. Mindez azonban még min­dig csak az egyik, de nem az egyetlen feltétele annak, hogy a szén valóban betölt­hesse szerepét energiaigé­nyeink kielégítésében. A korszerű körülmények kö­zött gazdaságosan kitermelt szenet korszerűen és gazda­ságosan is kell felhasználni. Ennek legjobb lehetősége az erőmű, valamint az egyide­jűleg hőt és villamos ener­giát előállító fűtőerőmű. De fontos az ipar szénfogyasz- tásának növelése js — ám erre újabb fejlesztésekkel kell a bányászatnak felké­szülnie. KORSZERŰ, GAZDASÁ­GOS széntermelés és korsze­rű, hatékony szénfelhaszná­lás — ezek révén nőhet a szén szerepe gazdaságunk­ban, így tölthet be valóban fontos szerepet, energiaigé­nyeink kielégítésében. (K. J.) — Lemenjünk? — Érdemes lemenni? — A hírek nem a leg­jobbak. — Én azért kíváncsi va­gyok ... Nem a mindenáron való önkritika késztet arra, hogy az olvasót kollégámmal va­ló beszélgetésem részletezé­sével untassam. Kétségtelen igaz, valahogy ilyen kedv­vel ballagtunk az egercsehi bánya aknairodája felé. Lan­gyos, őszi napfény simogat­ta a környéket, kinn olyan szelíd, nyugalmas volt min­den. Egy jót sütkérezni, szembefordulni az erdő il­latát hozó széllel... — Mire vagy kíváncsi? — Az innen kintről nem látszik. Az igazsághoz azért hoz­zátartozik, hogy már napok­kal előbb megkérdeztük To­ronyi Lénárdot, az akna­vezető főmérnök helyettesét, mikor szállhatnánk le a bá­nyába. Tőle tudtuk még a legfrissebb híreket a mos­tani gondokról, s arról, mi­vel bíztat a jövő. Mert a jövőről újabban sok szó esik itt Csehiben, ahol á század eleje óta bányászkod­nak. Feladni? Bezárni a bá­nyát? Ezt is fontolgatták a tervek. A csehiek görcsösen bizonyítani igyekeztek. Gyorsított feltáró munkával a napi termelés nehézségei mellett sikerült érveket sze­rezni: van értelme hosszú távon is. De hát kivel? Hi­szen elöregszik a régi. ki­tartó gárda, a betegség mi­att kieső idő régóta jóval több, mint amit egyáltalán számításba vehettek. Utoljára a hatvanas évek elején működött itt vájár- képző iskola. Azóta jelent­kező se nagyon akadt, de ahol a gép nem tudja, csá­kánnyal. Mindig újra. Egy­szer nappal, aztán éjjel. A csapat Varga Géza bri­gádja. A műszakban Utasi István irányításával a front­ra telepített 30 emberből rr.ost 23-an dolgoznak. Ép­pen készülnek, hogy „ellő­jék” a szénfalat. Nagypál Sándor fúrós. Országh Cs. János lőmester. Boros Gusz­táv és Kelemen Károly vá­járok egy-egy jó tanáccsal, kamv új fással segítenek a bukdácsolásunkban. A har­madvezető Utasi István köz­ben gyorsan be is számol Toronyi főmérnöknek. Körülöttünk istenre eze­jiek, bekölceiek a bezárt nádasdi aknából átvezényel­tek. — Itt a frontnak ezen a végén már látszik, hogy vé­konyodik a szénfal. A talp­ból is hozzá kell faragni, mert a tám nem áll meg másként — magyarázza a brigádvezető. Elindul a láncos kaparó. Ömlik a csillogó szén, — Ha így jönne mindig, nem lenne semmi baj! — kiáltja túl a gép zaját egyi­kük. Aztán tréfálkoznak, hogy biztosan a mi kedvünkért dolgozik ilyen jól a maró­henger. Maradjunk csak idelemt mi is. Sorakoznak a csillék mel­lettünk. ahogy visszaindu­lunk. Kísérőnk büszkén mu­tatja a napokban elkészült csilletöltőt: tíz másodpere alatt tölt meg egyet-egyet ezekből a föld alatti szállí­tóeszközökből. Nem kel már az üresre sem várni, az új tároló győzd fogadni a frontról érkező szenet. Kérészi Zoltán kezeli a .csilletöltő kapcsolóit. Vala­mikor ő is a fejtésen dol­gozott, Most. úgy mutatkozik be: rokkant vájár. — Nem. engednek dolgoz­ni! Egy igencsak nagyhangú fiatalemberbe botlunk, ami­kor újra kilépünk az üzem ajtaján. Mondja a magáét, de látszik rajta, miért nem veheti föl a bányászruhát. — Ha csak egy pohárral ivott volna, akkor sem me­hetne le — mondja a fő­mérnök. — Igazolatlan mu­lasztás lesz. sok kedvezmény­től elesik, jön majd kérni; hadd dolgozza le a mű­szakját. vasárnap. Szigorúak a rendszabályok — éppen őmiattuk. A fronton józan fejjel sem könnyű ... Ám abból itt kinn semmi nem látszik. Csendes, szelíd, az ősz. Idő kell, amíg . a szemünk megszokja a szikr rázó napot. Hekeli Sándor Utasi István gyorsan elsorolja a napi gondokat Toronyi főmérnöknek (Perl Márton felvételei) ott akár végigmenni Is. — Azért megnézhetjük? Az aknától bizony hosszú már. az út a frontig. A fel­vonóból kiszállva a kisvo- natba préseljük magunkat, mégiscsak gyorsabban elfogy így az a két-három kilomé­ter. — Milyen a levegő? — Toronyi Lénárd úgy kér­dezi. mintha csak elismerő választ várna. Aztán foly­tatja is: — Állandóan mérem az áramlást, a tisztaságot. Az emberek csak jó levegőjű munkahelyen tudnak jól dolgozni. Különben egyúttal én vagyok a szellőztető-mér- nök. a frontmérnök is. Mindössze ketten vagyunk itt felsőfokú végzettségűek az aknavez.etővel — magya­rázza. — Jó szerencsét! — ... szerencsét— Szénporc® arcok bukkannak elő lámpáink fénykörében. A légvágaton a 3-as telepi front bal oldalára értünk, itt még megközelíti a két métert a szénfal vastagsága. A láncos kaparó emelkedése viszont mutatja, hogy arra beljebb már vékonyodik. — A lámpát, a felszere­lést nem hagyjuk el! Anél­kül nem lehet menni egy lépést sem. Ez nekem szól. — Pedig nem először jár a bányában, igaz? A kísérőm nemcsak báto­rítani akar. Mi csetlünk-bot- lunk egy ideig, aztán odakinn kifürödjük a fáradtságot. De ugyanitt dolgozni is kell, termelni, tervet teljesíteni, Vésni, mami a szénfalat, Egy arc lentről: Verebély Péter, vájár nem is , szorgalmazták. Az idén újra indítanak egy év­folyamot 24 tanulóval. Ké­sőbb harminc külszíni ipa­ros is csatlakozik hozzájuk, kitanulják a vájármestersé­get. — Van hát jövő? — Igaz, a jelennel nem dicsekedhetünk — mondta a főmérnökhelyettes. — Az idei lemaradásunk már 2500 tonna. Hamarabb jelentke­zett a riolitfölboltozódás, mint vártuk, elvékonyodott a szén a 3-as telepen. A kétméteres szénfal néhol már csak hetven centi. A front jobbszámyából ki is kellett vennünk a maródén - gert, kézzel menne a fejtés, ha volna ember. De most sehogyan sem megy. Nehéz Innen fkiniröl nem latszik... i t uuiriwnnnrnnnrtnrr —1-------------------------------------*—-----------------------——i—innnnnnnnnrmnmmnnn AKI JÁRT MÁR Egerben és felüdült forró nyáridőben a Szépasszony-völgy pincéi­nek hűvösén, vagy betért télidőn a havas dombok tö­vébe vájt boltozatok alá, örülni, barátkozni, vagy bút felejteni, míg fölé borultak a nemes penész kis csilla­gai, és megcsillant a gyer­tya fényében az aranyszín ital is a harmatos pohár­ban, bizonyára eltűnődött egy pillanatig: honnan kap­ta a nevét ez az igéző völgy. Szépasszony völgye. Nem kell nagyon messzire kül­deni a férfiemberek csinta­lan képzeletét, hogy hol ke­ressék ennek a lényegében összetett szónak a megfej­tését. Talán ama szelíd haj­latban. amely a múlt száza­dok költőit olyannyira el­ragadtatta, hogy verseket írtak kedvesük hókebléről? Nem erről van szó. Az a Szépasszony, akiről a völgyet elnevezték, nem a a valóságban, hanem a ma­gyar ősvallás, a magyar mi­tológia alakjai között élt. Lehetséges? — kérdi a ké­telkedő. lehetséges, hogy ezer évvel az ős pogány val­lás elfojtása után fennma­radt valami a honfoglalás előtti idők hitvilágából? A KÉRDÉSNEK AZ el­múlt század során számos kutatója akadt, sok szakér­tője nyilatkozott meg. A honfoglalás ezeréves for­dulója két figyelemre méltó művet sugallt, amelyek a magyar mitológiával foglal­koznak, mindkettő szorosan kapcsolódik Eger szellemi életéhez. Egyiknek szerzője Ipolyi Arnold, a másiké Kandra Kabos. Mindketten Egerben működtek. Ipolyi­ból nagyváradi püspök lett. Kandra Kabos a Kisasszony temetőben nyugszik 1905 óta. Ipolyinak a szabadságharcot követő időkben megjelent Magyar Mvthológiája úgy­szólván eltűnt a forgalom­ból, mert íróját olyan tá­madások érték, hogy a fel­lelhető példányokat eléget­te. Kandra Kabos hasonló című könyve 1897-ben je­lent meg, és nagy elismerés­sel fogadták. írója ezeket mondja a könyv előszavá­ban: Változott néven, vál­toztatott szereplésben még mindig élnek és működnek köztünk az ős mythosz sze­mélyei .... A magyar kép­zelet elég élénk és merész vala, hogy isteni alakjaival megrakja a csillagos menv- nyet, a levegő eget, az anyaföldet és vizeket. Oly világnézet tárult föl benne előttünk, mely eredetiségé­vel egészen sajátságos és megkapó. „Istenei valóságos magyar öregek, istenasszo­nyai gondos falusi nagyasz- szonyok, a tündérek meg tisztaságszerető és mindig jókedvű hajadon jainknak szakasztott másai.” Kandra Kabos könyve megírásánál a rokon népek vallási hagyományaira és a néprajzkutatás addigi ered­ményeire támaszkodott. TERMÉSZETES a gondo latmenet, hogy az ősvallp oly mélyen gyökerezett r népiélekben, hogy a nyug ti hittérítő papok nem tud Iák egészen kiirtani. A tör­vény tiltotta és üldözte a pogány szertartásokat. Még száz esztendő múltán is László király így intézke­dett: Ha ki a pogányok módján kutaknál áldozik. vagy fáknál és forrósoknál és köveknél áldozatokat mu­tat be, váltsa meg ökörrel vétségét.” Az ősvallás háromfelé bujdosott, majd utat talált egyik része a mesékbe, mondákba, másik a babo­nákba, harmadik — bár­mennyire különösnek látszik — a magyar keresztény val­lásba. A Boldogasszonyok tisztelete az ősvallásban ta­lálja meg előzményeit. Kál- mány Lajos néprajzkutató gyűjtése szerint a Szeged környéki nép a múlt század­ban hét Boldogasszonyt tisz­telt. A Szépasszonynak az ős­vallásban igen előkelő helye lehetett, mert csillaga van az égen (az Antares), a Tej­út a Szépasszony vászna. Erdélyben így jegyezték fel a Szépasszony történetét: „A Szépasszony hűtlen lett kedveséhez, aki ezért arcul ütötte őt, és alábukott a feneketlen lóba, mondván: várhatsz rám ezer esztende­ig. A Szépasszony azóta var­ia kedvesét, kiteregeti eléje zásznát, s este-reggel a tó vizével öntözgeti azt, ami aláperegvén harmattá válik.” Idők folyamán számtalan rossz tulajdonságot akaszt tottak a Szépasszony nyaká­ba. Talán részük volt ebben a földön való csúnya asz- szonyoknak is. Mert csak a féltékenység tud ennyi ve­szedelmes dolgot rákiabálni arra, aki csak jön és csábít, és csillagokból van a taka­rója. VESZEDELMES dolog hát akadt bőven, ahogy a nép­rajzosok összegyűjtötték: „Ha a kisgyerök leesik r padkárú,' vagy valahonnan, oszt nem üti mög magát, a Boldogasszony kötőjébe esik. de ha mögüti magát, akkor a Szépasszonyéba esik.” „A mölik embör részög, oszt összetöri magát, a Szépasz- szony kötőjébe esik. A Szép- asszony összetöri, hogy em- lékezettyébe (maraggyon .. .. ” „Csak tizenegy-tizenkét óra között mén a Szépasszony éccaka bort inni. Hétször iszik belüle. a mi mögma- rad, az ablakon kiönti a ház végibe, mert több szom­jas boszorkány kísérőji van­nak.” Megeshetik, hogy baj szár­mazik a szerelemből, persze a válogatatlanból. Akkor meg azt mondják: „Aki oj- jan hejjen jár, ahun nem köllött véna, oszt romlik a testye, fekünni köll neki. a Szépasszony ágyát fekszi.” Erdélyben többen vannak a Szépasszonyok. így szól­nak róluk: „Ha a beteget éjszaka valaki szólítja, kj ne menjen, mert a szépasz- szonyok elviszik.” Ha több forgószél jár egyszerre, azt mondják: .A szépasszonyok táncolnak.” Ilyenkor a bog­lyákból a szénát is elhord­hatja a szél, erre is azt mondják: ..A szépasszonyok hordták széjjel. Ha a tehén teje véres, a szépasszonyok fejték meg...” A szépasz- szonyok a félrébb eső he­lyeken egyedül járó embert sokszor meg is táncoltatják.” Kandra Kabos a Szépasz- szonyról szóló gyűjtéseket így összegzi: „Azt vélem mondhatni, hogy a Szépasz- szonyban őseink a magyar Vénuszt, a szerelem hatal­mas istenasszonyát tekintet­ték.” ENNYIT LEHET TUDNI a Szépasszonyról. Jó lesz te­hát vigyázni völgyet járó, borivó feleim: kötőjébe ne essünk! Dr. Kapor Elemér Mímjsmfo 1981. szeptember 6., vasáruig Ki v&lta Sséptsssz&stf ?

Next

/
Thumbnails
Contents