Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-05 / 208. szám

O.j-Dplhiben az amerikai nagykövetség előtt nagy tömegtün­tetés volt. A felvonulók Reagan fegyverkezési politikája ellen tiltakoztak és követelték, hogy az Indiai-óceán legyen békeövezet (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Lsstartoztatási hullám Egyiptomban Az egyiptomi rendszer példa nélkül álló hajszát in­dított belső ellenfeleinek elnémítására: Anvar Szadat államfő 11 éve tartó elnök­lése a’ntt a legnagyobb le- tar'tózt-■-i hullám indult el a hét közepén. A világi és a vallási ellenzék letörésé­nek nyilvánvaló szándéká­val csütörtökig 553 személyt — politikai és vallási veze­tőket — vettek őrizetbe a „felekezetek közötti viszály szításának, illetve meglova- golásának” vádjával. A számadatot az Al-Ahram cí­mű félhivatalos lap közölte. Az egyiptomi vezetés — vélik megfigyelők — végleg elszánta magát az Izraellel létrejött különbéke óta egy­re erősödő ellenzéki mozga­lommal való leszámolásra. Szovjet raiélakísérlet Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a Szov­jetunió 1981. szeptember 7. és 25. között hordozórakéta- felbocsátási kísérleteket vé­gez a Csendes-óceán térsé- gébén, 150 tengeri mérföld sugarú körben, amelynek kö­zéppontja az északi szélesség 34. fok 30. percénél és a nyu­gati hosszúság 178. fok és 16. percnél lesz. A TASZSZ-t felhatalmaz­ták, hogy biztonsági okokból a szovjet kormány kéri a csendes-óceáni légi és ten­geri közlekedési utakat hasz­náló államok kormányait, hogy a megjelölt időszakban tengeri és légi közlekedési eszközeik kerüljék el a tér­séget. HAVANNA: Az egész országot átfogó hadjárat eredményeként visszavonulóban van a Ku­bát több mint három hónap­ja sújtó trópusi járvány, a Dengue.láz. Négy egymást követő napon át a napi meg­betegedések nem érték el a háromszázat. A járvány csúcsidején, júliusban egyet­len nap alatt 12 000 ember kapta meg a betegséget. Csütörtökön nyilvánosság­ra hozott adatok szerint hét­főn 204 megbetegedés volt. Valamennyiüket orvosi keze­lésben részesítették. Ezen a napon 1263 személyt ápoltak kórházakban a trópusi és szubtrópusi fertőző beteg­ségben. Augusztus harmadikén a napi megbetegedések száma még 3319 volt. Ezen a napon 2646 személyt tartottak el­különítve, a kórházakban ápoltak száma pedig 10 529 volt. Mint ismeretes, a sárgaláz­hoz hasonló tünetekkel járó betegséget három hónap alatt országszerte csaknem 400 000 ember kapta el, A Denguet az Aedes Aegypti nevű szúnyog terjeszti. A betegség magas lázzal, vég­tagi fájdalmakkal, bőrkiütés­sekkel, általános levertség­gel és súlyosabb eseteiben belső vérzésekkel jár. Egw „bűnbánó” hitlerista Albert Speer, az egykori náci í miniszter j (Fotó: AP—MTI—KS) r Albert Speer halott, de biztos, hogy még legalább két-három Speer-művel meg­örvendeztetik majd a nyu­gatnémet kiadók az olvasó­kat. Hitler egykori főépíté­sze, majd fegyverkezési és hadigazdálkodási miniszte­re ugyanis a spandaui bör­tönből mintegy 25 ezer oldal­nyi feljegyzést csempészett ki fogságának húsz esztende­je alatt. Először emlékirata­it adta közzé, aztán nürn­bergi naplóját, végül pedig — fél éve sincs, hogy meg­jelent és azóta is a bestsel­ler-listán szerepel — „A rabszolgaállam” című mun­kája. Egy bűnbánó hitlerista arcképe bontakozik ki ezek­ből a könyvekből, egy pá­lyafutás, amely 1930-ban kez­dődött. amikor a fiatal épí­tész belépett, a náci pártba. Amikor Hitler hatalomra ju­1. 81. szeptember 5., szombat halála főtt, a diktátor, aki művész­iéleknek tartotta magát, és érdeklődött az építészet iránt, felfigyelt a kétségte­lenül tehetséges fiatalem­berre. Speernek kitűnő érzé­ke volt nagy hatású tömeg­demonstrációk szervezésére. Először a hirhedt nürnbergi pártnapok tömegrendezvé­nyeit szervezte, később ve­zető szerepet kapott a ber­lini olimpiának a Harmadik Birodalom érdekeit szolgáló külsőségeinek megálmodá­sában. A csodálatos birodal­mi kancelláriát, amelynek pincéjében aztán a nagyvo­nalú megrendelő önkezével vetett véget életének, szin­tén Speer alkotta, és már születtek a tervek egy új kormányzati központ fel­építésére. Több mint ezer méter átmérőjű kupoláról volt szó, amely alatt a győz­tes uralkodó faj legjobb kép­viselőinek tízezreit lehetett volna öszegyűjteni. Már a márvány kitermelését is megkezdték — természetesen a koncentrációs táborok foglyainak rabszolgamunká­jával. Tegyük hozzá, hogy Albert Speer első könyvé­ben még azt állította, hogy fogalma sem volt Auschwitz, ról és a népirtásról. A má­sodikban már azt igyekezett ábrázolni, hogy őt a span­daui börtönben kiközösítet­ték fogolytársai, mert a nürnbergi tárgyaláson bűn­bánó magatartást tanúsított. A harmadik „műben” vi­szont már-már az SS üldö­zöttjének állítja be magát. Speer nemcsak építész­nek volt tehetséges, hanem írónak is. Németül, angolul, franciául kiadott könyvei­ben elég hihetően mondta el „lelkiismerete vívódásait”. Persze, ez a lelkiismeret ak­kor támadt fel, amikor a háborút elvesztették, mert ellenkező esetben Speer bi­zonyosan másfajta könyve­ket írt volna. Arról, hogy az alsóbbrendű népek mun­kaerejével miképpen győz­ték le magukat az alsóbb­rendű népeket. Ha egyálta­lán ideie lett volna az írás- . ra. Tudniillik a becsvágyó építész, akinek egy időre fel kellett hagynia a berlini kor­mányközpont felépítésével, azért hábprús tervekkel is foglalkozott. Hatalmas rab­szolgabrigádokat kívántak szervezni, amely az új biro­dalom határain, valamint a közvetlenül a birodalom alá rendelt „segédnépek” terüle­tein felépítette volna az oda telepítendő felsőbbvendű né., metek számára áz új váro­sokat. A technokrata preci­zitásával dolgozták ki a lét­számokat — évi 10 százalé­kos halandóság figyelembe­vételével. Mindebből persze semmi nem valósult meg: az alkotni kívánó építész a há­borús főbűnösökkel együtt felelt tetteiért. Nem kis sze­rencséjére elkerülte a halá­los ítéletet — ehhez nagy­mértékben hozzájárult, hogy „bűnbánatot” gyakorolt, to­vábbá sikerült bizonyítania, hogy 1944 tavaszától sok te­kintetben szembekerült füh- rerével. Speer 1966. október 1-én lépett ki a spandaui börtön­kapun. Néhány évig hallga­tott, aztán közreadta első könyvét. S ahogy az eszten­dők múltak, úgy vált hábo­rús bűnösből egyre inkább „az utolsó szemtanúvá”. Nem volt hét, amikor a vi­lág valamelyik televíziója ne kért volna tőle interjút. És Speer nyilatkozott. A hono­ráriumokból milliomossá vált építész ősz hajú, bölcs öregúrként jelent meg a képernyőkön. Szakszerű, tár­gyilagos magyarázatot adott mindenre. Londonba, ahol váratlan agyvérzés érte, szin­tén egy televíziós interjú kedvéért látogatott el. Vele a Nürnbergben elítélt hábo­rús bűnösök közül az utolsó .előtti távozott az élők sorá­ból. Akj még él: az életfogy. tiglanra ítélt. Rudolf Hess. Hitler egykori helyettese, ö áprilisban volt nyolcvanhét esztendős. Amióta Speer, va­lamint az ugyancsak elbocsá­tott Baldur von Schirach egykori birodalmi ifjúsági vezető el ha ívta Soanda"t. Hess ott az egyedüli fogoly, j PRÁGA: Hatvanöt emberéletet kö­vetelő bánya-tömegszeren­csétlenség történt Csehszlo­vákiában. Mint a pénteken Prágában kiadott hivatalos közlemény megállapítja, az észak-csehországi barna­szénbányászati vállalat egyik mélyművelésű üzemében, amely Zaluzi közelében van, eddig ismeretlen okból rob­banás történt a csütörtök dél­utáni műszakban, amikor ott 105 bányász dolgozott. Azon­nal bevetették a mentőosz­tagokat, s azoknak sikerűit 40 bányászt élve kimenteni­ük,. de minden erőfeszítésük és az összes lehetséges esz­köz felhasználása ellenére a súlyos bányakatasztrófának 65 halálos áldozata van. LUANDA, NEW YORK, JOHANNESBURG: Még miádig legalább 11 ezer dél-afrikai katona tar­tózkodik a dél-angólai terü­leteken — közölte csütörtö­kön egy közleményben az angolai nemzetvédelmi mi­nisztérium. A hivatalos irat hangsúlyozza: a nemzetközi közvélemény megtévesztését szolgálják azok a dél-afrikai állítások, amelyek szerint a pretoriai rendszer csapatai már kivonultak Angolából. ■ VARSÓ: Gdanskban befejezte két­napos ülését a „Szolidaritás” országos egyeztető bizottsága. Az ülésen a szervezet szom­baton kezdődő országos kongresszusát készítették elő. LA PAZ: Celso Torrelio Villa tábor­nok, a bolíviai fegyveres erők főparancsnoka lett Bo­lívia új elnöke. A táborno­kot pénteken az a háromta­gú kormányzó junta nevezte ki államfővé, amely augusz­tus negyediké óta tartja ke­zében az ország irányítását. Mint ismeretes, azon a na­pon mondott le elnöki tiszt­ségéről Luiz Garcia Meza tábornok. Meza egy helyi ka­tonai felkelés vezetőinek nyomására volt kénytelen megválni a hatalomtól. Külpolitikai kommentárunk Egyezkedés Singapore-kan EGY FRISS HÍR HALLATÁN óhatatlanul két ké­pet idéznek föl emlékezetem memóriaegységei. Az el­ső: kihalt, üres utca, pálmafákkal, palotákkal szegé­lyezve, mint valami irdatlan nagy kulissza, ahonnan a képzeletbeli rendező elparancsolta a statisztériát. A második: ugyanez az utca, tele emberekkel, tali­gákat toló nőkkel, kordélyok elé fogott ösztövér bi­vallyal, kerékpáros gyerekekkel, itt-ott néhány autó. Alig néhány hónap telt el a két felvétel között. Az elsőt a Pol Pot-rendszer bukása, a hazafias erők győ­zelme után, az utóbbit valamivel később kapták len­csevégre. A színhely azonos: Phnom Penh, a kam­bodzsai főváros. A hír, amelyről a két kép eszembe jutott, singa- pore-i keltezésű, s arról számol be, - hogy a kambod­zsai kormányellenes csoportulások vezetői megbeszé­lést folytattak. Norodom Szihanuk, Khieu Samphan és Són Sann azért ült tárgyalóasztalhoz, hogy vala­miféle „koalíciós kormányt” tákoljanak össze. Már önmagában az is furcsa, hogy a kisöprűzött vezetők nagy hirtelen egységre törekednek. Persze, csak az első hallásra cseng szokatlanul a hír, a körülménye­ket jobban szemügyre véve mindjárt érthetővé válik. 1 Washingtont és Pekinget már régóta aggasztja, hogy az úgynevezett Kambodzsa-kérdésben nem sikerült előbbre lépni. Kudarcot vallott az ENSZ fórumán szervezett „vita”, pedig ott még — micsoda képte­lenség! — a hajdani népirtó rendszer, a polpotisták j képviselője foglal helyet a Kambodzsát megillető székben. NEM JÁRT TELJES SIKERREL az a próbálkozás sem, hogy Szihanukot kibékítsék a „vörös khmerek­kel”. A herceg álhatatosságában persze sokan kétel- 1 kednek: Szihanuk ugyanis hosszas kérlelésre — kí­nai és amerikai nyomásra — vállalta, hogy „adott esetben” ismét betölti az államfői tisztséget. Termé­szetesen ennek egyelőre igen sok az akadálya. Pél­dául az a korántsem elhanyagolható körülmény, hogy Kambodzsa népének elege volt a népirtókból, a hercegből, s az új kormány működése alatt már si­került hatvan üzemet, összesen háromszáz kisebb-na- gyobb vállalatot helyreállítani, illetve újjáépíteni. A cserekereskedelem helyébe újra pénz lépett, ismét benépesültek a piacok, megnyíltak az iskolák. Kam- ' bodzsa népe ismét emberhez méltó módon élhet. A SINGAPORE-l TALÁLKOZÓ HÁTTERÉBEN ÁL- '• LÓ ERŐK egy alapvető kérdésről megfeledkeztek. Még pontosabban: szántszándékkal szemet hunytak fölötte. Nevezetesen azt hagyták számításon kívül, hogy Szihanuk és partnerei a dzsungelekben ifi-ott még fölbukkanó martalócokon kívül senkit sein 'kép­viselnek. Legkevésbé az általuk elárult, megtizedelt, drámai helyzetbe taszított kambodzsai népet. Gyapay Dénes Régészeti csata Jeruzsálemben Begin izraeli miniszterel­nök új koalíciós kormányá­nak leherbíró képességét ezekben a napokban egy látszatra politikamentes kér­dés, nevezetesen két régésze­ti ásatás körül keletkezett vihar teszi próbára. A szó­ban forgó archeológiái ku­tatások színhelye az 1967. ben izraeli megszállás alá került jeruzsálemi óváros, amelynek történelmi falai alatt az izraeli régészek az első, ókori zsidó királyság központját, „Dávid városát” keresik. A régészeti kutatások el­len a napokban egyfelől a megszállt arab területek mo­hamedán lakosságát képvi­selő legfelsőbb muzulmán tanács, másfelől viszont az izraeli társadalom minden­napjainak szigorú szabályo­zására igényt . tartó zsidó vallási intézmények feje, a főrabbi is tiltakozott. A muzulmán tanács tilta­kozásának közvetlen kiváltó oka az volt, hogy az izraeli régészek a közelmúltban föld alatti alagutat tártak fel a jeruzsálemj Ai Aksza mecset alatt. A feltáró mun­kaiatok veszélyeztethetik a több mint ezeréves mecse­tet. ami egyben az iszlám világ harmadik szent helye is Mekka, és Medina után. Az eset kapcsán a tanács ál­talános sztrájkra szólította fel Kelet-Jeruzsálem és Cisz- jordánia lakosságát, s ennek megfelelően csütörtökön zár­va maradtak a jeruzsálemi bazár üzletei, szünetelt az oktatás Ciszjordá.nia iskolái­ban és egyetemein. Az Aj Aksza alatt húzó­dó föld alatti folyosó sietős befalazásával az izraeli kor­mány elintézettnek tekinti az ügyet, a templomdomb körzetében kezdett másik ásatás körül fellángolt szen­vedélyek azonban valódi fej­törést okoznak Begin kabi­netjének. Slomo Goren fő­rabbi néhány napja hevesen kikelt az ellen, hogy a Dá_ víd-vóros nyomait kutató archeológusok a munkálatok során régi zsidó sírokat boly­gattak meg, amit a vallás előírásai szigorúan tiltanak. A főrabbi erre hivatkozva az ásatások azonnali leállí­tását követelte, s Zevulup Hammer oktatási miniszter két hétre fel is függesztette a kutatás folytatását. Az új törvényhozásban mindössze kétmándátumos többségre támaszkodó négy- párti kormánykoalíció ösz- szetartását máris kikezdte a főrabbi által kezdeményezett erőpróba. A főpap mellett egyedül csak az ultra-ortodox agudat jiszrael párt áll ki következetesen. A koalíció többi résztve­vője körében ugyanakkor esyre növekszik az ingerült­ség. A kabinet egyik mi­nisztere egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: „ideie végre pontosan kö­rülírni a főrabbi hozzájáru­lásának határait, a kormány ügyeibe való beavatkozása ugyanis egészségtelen lég­kört teremt az izraeli köz­véleményben”. Az ásatások közelében szerdán és csütör­tökön is ultra-ortodox izrae­liek csoportjai tüntettek, sőt, helyenként ölre is mentek a gumibotokkal felvonuló rend­őrökkel. Haiti — terror A lakosság egyötöde hagyta el az országot A Novoje Vremja című szovjet hetilap interjút kö­zöl René Theodore-ral, a Haiti Kommunisták Egyesült Pártja főtitkárával. Theodo­re elmondta, hogy Duvalier köztársasági elnök a legke­gyetlenebb diktatórikus esz­közökkel állandó nyomást gyakorol az ország lakossá­gára- A különleges milícia végnélküli házkutatásokkal és letartóztatásokkal tartja rettegésben a népet, a haiti börtönök és koncentrációs táborok zsúfolva vannak po­litikai foglyokkal. Amióta a Duvalier-dinasz- tia irányítja az országot, va­gyis 1957 óta, több mint negyvenezer személyt ítéltek el és háromezret nyilvání­tottak ..eltűntté”. Az ország lakosságának egyötöde, azaz több mint egymillió ember kényszerült Haiti elhagyásá­ra. „A dolgozók érdekeinek leghűbb és legkövetkezete­sebb védelmezői a kommu­nisták és az uralkodó klikk tőlük tart a legjobban — folytatta Theodore. — Nyil­vános bíróság elé nem meri állítani őket, inkább titok­ban végez velük. A párt és az ifjúság szervezet tagjai­nak százai sínylődnek a bör­tönökben, ezért arra kérjük a nemzetközi közvéleményt, velük együtt követelje a haiti politikai foglyok szaba­don bocsátását” — fejezte be nyilatkozatát a Novoje Vremjában a Haiti Kommu­nisták Egyesült Pártjának főtitkára. t Visszavonul a Dengue

Next

/
Thumbnails
Contents