Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-04 / 207. szám

Országos sajtótájékoztató és bemutató Gyöngyösön (Folytatás az 1. oldalról) Kifejezésre jut ez abban is, hogy társadalmunk minden rétegének képviselője meg­található sorainkban. Ez a sokrétűség a szocialista de­mokrácia érvényesülésének, kiteljesedésének fontos mu­tatója is. A munkásőrség a megala­kulása óta eltelt mintegy ne­gyedszázadban szocialista társadalmunkkal együtt ma­ga is jelentősen fejlődött, sok év munkájának eredménye­ként jól felkészült, politikai­lag szilárd, fegyelmezett, tár. sadalmi, fegyveres testületté vált. Lényege, létének szük­ségessége alapvető politikai és társadalmi hivatása: az tehát, hogy védje, óvja, erő­sítse a nép hatalmát, az, hogy szocialista államunk fegyveres erőivel és testüle­téivel együtt biztos táma­sza legyen a nép ügyének, vívmányaink védelmének, s a párt közvetlen vezetésével teljesítse politikai küldeté­sét. — mindez nem válto­zott. A sajtótájékoztató résztvevői, akik ma Feisőtarkányban, Hevesen, Sírokban és Gyöngyö­sön tekintenek meg bemutatókat A munkásőrség nem átme­neti intézménye rendsze­rünknek, szocialista társa­dalmunk szülötte, annak egyik fontos szervezete. Ma is erre a szilárd poli­tikai alapra, elkötelezettség­re épül, ezen az alapon él, működik, fejlődik, korsze­rűsödik. A bevezető további részé­ben a munkásőrök és pa­rancsnokok fegyelmezett, ön­tudatos munkáját, szemé­lyes példáját méltatta az előadó. Utalt a munkásőrök kommunista nevelőmunká­jának, politikai tájékoztatá­sának fontosságára. Arra, hogy mindannyiuknate jól tájékozottnak, vitakésznek kell lenniük, hogy minden­kor ki tudjanak állni a he­lyes politika védelmében. Hangsúlyozta: jól kell érte­niük mikor, hol, kik ellen lehet, kell, vagy nem kell a fegyvert használni, mert a harc jelenlegi szakaszában a politika szerepe, a meggyő­ződés módszere, az alkotó­munkában történő helytállás van előtérben. Aztán a kö­vetkezőket mondta:. — A munkásőr tehát első­sorban dolgozó ember, aki egyben osztályának fegyve­res védelmezője is. Kádár János elvtárs már 1958-ban a budapesti munkásőr-pa- rancsnokok előtt mondott beszédében utalt a munkás­őrök kettős kötelességére: '„Jól map kell tanulnunk a fegyverforgatást. hogy ret­tegjen tőlünk az ellenség”... majd így folytatta: „...de soha ne feledjük, hogy a mi pártunk ereje nem a gép­pisztolyokban van. A gép­pisztoly arra való. hogy el­lenségeinkkel szemben hasz­náljuk, ha nem nyughatnak. Ami a. dolgozó tömegeket il­leti, a párt ereje kizárólag a meggyőződésen alapul. A párt oiyan erős, amilyen mértékben meg tudjh győz­ni igazáról a népet, a dol­gozókat. Nagy baj lenne, ha ezt elfelejtenénk.” — mon­dotta. Ennek szellemében a munkásőröket a kettős fel­adatra készítjük fel. Borbély Sándor részlete­sebben szólt a kiképzési ter­vek végrehajtásáról, meg­állapítva. hogy ezeket az év eltelt időszakában eredmé­nyesen végrehajtották. _Ki- válóan. illetve jól teljesítet­ték a különféle lőfeladato. kát, a szakkiképzést. Hogy mennyire jó az állomány po­litikai morálja, arról az is tanúskodik, hogy a testület­ben rendkívüli esemény nem történt, pedig a munkásőrök több száz objektum védel­mét látják el, nap mint nap. Szólt a családok , és a mun­kásőrség egészséges, jó kap­csolatáról. S a következő sza­vakkal folytatta: — Mi családpártiak va­gyunk. A szó legemberibb értelmében. Ebből követke­zik egy gondolat: mi közös­ség vagyunk. Szocialista emberek közössége. És meg­győződéssel valljuk, hogy az emberekkel való törődés­nek, az emberi sorsokká! va­ló azonosulásnak az ideje még nem járt le- sőt, most van erre igazán nagy szükség, mert minél több ember gondján tudunk eny­híteni, annál több terhet tud vállalni mások érdekében. S a parancsnoki munkánkban, egész tevékenységünkben ezt fontos követelménynek és szent dolognak tartjuk. Tulajdonképpen a munkás­őrség mint testület ilyen ko­hézióban él és állandóan alakul, fejlődik. Hasonlattal élve: e kohóban a fűtőanyag nem az olaj, hanem a mély­séges humanizmus. Ezután az előadó ismer­tette, hogyan emlékeznek meg a munkásőrség fennál­lásának negyedszázadáról. Hangsúlyozta, hogy elsősor­ban azt a politikát méltat­ják, amely kivezette az or­aktívak, vagy tartalékállo- mányúak jubileumi emlék­jelvényt kapnak, a tényleges állományú alapítók pedig megkapják a Szolgálati Ér­demérem 25 éves fokozatát is, amit bemutatott az új­ságíróknak. Egyebek mellett a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum egy emlékkiállítást rendez, a Magyar Posta pe­dig jubileumi emlékbélyeget ad ki. Végezetül a követke­zőkkel zárta beszédét: — Azt kérjük a sajtó kép­viselőitől, munkájukkal se­gítsék elő a munkásőrség 25. évfordulójáról történő sze­rény, de tartalmában gaz­dag, méltó megemlékezést, s főleg annak a sok tízezer munkásőrnek a népszerűsí­tését, társadalmi elismeré­sét, akik odaadással, meg­győződésből, hűen szolgálják népünket, hazánkat. A lapok, s a rádióstúdiók nevében tizenhatan tettek fel kérdést, többek között a munkásőrség megalakulásá­val, múltjával és jövőjével, személyi összetételivel, a társszervekkel, fegyveres testületekkel folytatott együttműködésével kapcso­latban. A Népújság kérdése volt: A munkásőrség létrejöttekor, adott történelmi helyzetben egyértelműen, tűzzel és hit­tel nyilatkoztak meg azok, akik soraiba álltak. Azóta a történelmi helyzet sokat változott, társadalmunk fej­lődött. Mi a ma jelentkezők indíttatása, milyen vállalko­zásuk hőfoka? Borbély Sándor? — Lehet erre érzelmi ala­pon és észérvekkel is vála­szolni, Ha a történelmi kort veszem figyelembe, aki ma 30 éves, annak ötvenhat tör­ténelem. Mint gyerek hallott néhány lövést, nem vehetett úgy részt az eseményekben, mint én is — dicsekvés nél­kül mondom —, aki fegy­vert viseltem Csepelen, a gyárőrségben. Ma sok réteg található sorainkban. Van közöttünk tizenkilences vö­röskatona, van. aki 80 éve­sen is pirongatja a parancs­nokát. ha az könnyíteni akar feladatain. Ott vannak az 50—60 évesek — az én kor­osztályom. akik alig tizen­évesen élték meg a felsza­badulást, aztán azok is, akik az ötvenes években értek férfivá, s folytathatnám. Minden korosztályt képvi­selnek közöttünk, de aki ma belép közénk, ugyanazzal a hőfokkal, határozott szán­dékkal teszi, majd a kikép­zése során — néhány év múltán —. mélyebben is megérti szándékainak meg­valósítását. A sajtótájékoztatót köve­tően a jelenlevők megtekin­tették az aulában megnyílt Fegyverzeti, technikai és ru­házati történeti kiállítást, majd a kora délutáni órák­ban a gyöngyösi Mátra Mú­zeumban tettek látogatást. Délután a Pipishegyen. a budapesti XIII. kerületi Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett egység és Gyöngyös város, valamint a járás munkásőrei közösen karhatalmi-harcászati bemutatót tartottak. Kollégáink ezt követően több üzembe és termelőszövetkezetbe látogattak el. Tisztelet az elődöknek szagot a válságból, amely tömöríti a párt és a kor­mány köré a dolgozd töme­geket, a fejlett szocialista társadalom építésében, vé­delmében. Az embert, a munkásőrt ünnepeljük, aki önként, osztályharcos öntiMata alapján vállalta és vállal­ja ma is a néphatalom, a szocializmus fegyveres vé­delmét. Hangsúlyozta, hogy gazdag politikai tartalommal, de külsőségeiben szerényen, mértéktartóan kell az év­fordulóról megemlékezni. A konkrét programokról szól­va elmondta, hogy a meg­emlékezések fórumai az 1982. januári, februári mun- kásőr-egységgyűlések lesz. nek. Megemlékeznek az év­fordulóiéi a pártszerveze­tekben és egyéb társadalmi szervezetekben is. A testü­let alapítói, a- -még . ma is A Mátra Múzeumban, a főbejárattal szemben levő épületrészben rendezték be azt a munkásőr-emlékszobát, amelynek ünnepélyes meg- nyitóját tegnap délután tar­tották. Kónya Lajos, az MSZMP Gyöngyösi járási Bizottságának első titkára köszöntötte a megjelenteket. Avató beszédében a ne­gyedszázaddal ezelőtti ese­ményekre emlékezve mond­ta: — Ä munkásőrség, amely pártunk kezdeményezésére az ellenforradalom elleni harc során jött létre, az el­múlt 25 év alatt társadal­munk elismert tényezőjévé vált. Méltán vívta ki pár­tunk, kormányunk és a ma­gyar nlp elismerését és meg­becsülését példamutató és önfeláldozó feladatának tel­jesítésével. Megköszönte azoknak az üzemeknek a fáradozását, amelyek az. átlagosnál na­gyobb feladatokat vállaltak az emlékszoba létrehozásá­ban. így a Thorez-bánya- üzem. a Gagarin Hőerőmű, a kitérőgyár, az Izzó, a Könnyűipari Gépgyártó Vál­lalat. a városgondozási üzem és a parkettagyár. Beszámolónkat készítette: Fazekas István *. Molnár Ferenc Perl Márton Virágh Tibor Változatos, mozgalmas életutat vallhat magáénak az 57 éves Nagy József, a Fü­zesabony és Vidéke Áfész elnökhelyettese, a poroszlói munkásőr-alegység szakasz­parancsnoka. Tiszavalkon született, fia­talon megismerkedett a me­zőgazdasági munkával, a nélkülözéssel. Cselédként kezdte, éveken át szénapré­selést végzett. A felszabadu­lás után hat hold földet ka­pott a nagy család, s míg meg nem nősült, addig szü­leivel művelte azt... 1949. szeptember 11-én tizedmagá- vai megalakította Porosz­lón a Béke’ Termelőszövet­kezetet, s ebben az évben lett a párt tagja is. 1950. októberében községi tanács­elnökké választották. Egy esztendő múlva pártiscolába irányították, függetlenített párttitkár lett. 1953-ban is­mét a tanácselnöki székbe került. 1956 májusától pedig már a Poroszló és Vidéke Áfész elnöke. Az áíészek sültek a szajlai termelőszö­vetkezettel. Azóta üzem­egységvezető. S hogy a ci­vil életben is megállta a he­lyét, azt jelzi a már említett kitüntetések között lévő:ami. azt hirdeti, hogy A mező- gazdaság kiváló dolgozója. De vegyük csak sorjába a fényes jelvényeket: 5, 10, 15, 20, s hamarosan a 25. év után járó' Szolgálati Érem, s a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozata. Mél­tán fémjelzik Lakatos Sán­dor tevékenységét, — Mi voltunk az úttörők — mondja büszkén. — Na­gyon sajnálom, hogy abból az együttesből már sokan nem élhették meg a 25 éves jubileumot. De akik élnek, még mindig köztünk vannak. S ez sokat elárul az akkori elszántságunkból. Igaz, ehhez kellett a család, a feleségek megértése, segítése is. Rá­juk legalább annyi teher ju­tott a 25 év alatt, mint ránk,' a szolgálatot teljesítőkre. .1 (kis szabó) Úttörők voltunk... Lakatos Sándor egyenru­háját kitüntetések, szolgá­lati érmek díszítik. A mun­kásőrség megalakulása óta tagja az önkéntes fegyveres testületnek. Hogyan kezdő­dött, s milyen volt a folyta­tás? Erről beszélgettünk. — 1952-től vagyok -párt­tag. Amikor a munkásőrsé­get szervezni kezdték, DISZ. titkár voltam. Velem együtt 12-en mondtunk igent a párt hívó szavára, innen Sirok- ból. Pedig nem volt könnyű, s veszélytelen abban az idő­ben a szolgálat. A 14 kilo­méterre lévő Pétervásárára kellett bejárni, vagy kerék­párral, vagy gyalog. Nem volt egyenruhánk. A rend­őröktől kaptunk egy ötágú csillagot, s ezt tűztük a sap­kánkra. Ez különböztetett meg bennünket. Később egy számozott jelvénnyel gyara­podott a felszerelésünk, ami az igazolványt helyettesí­tette. A szám alapján azo­nosítottak bennünket az iga­zoltatásoknál. Majd csak áp­rilis 4-re kaptunk egyenru­hát, igaz, hogy ketten a ti­zenkettőből. Ebben álltunk díszőrséget a felszabadulási ünnepségen. Az alapító tagok közül majdnem mindenki a mező- gazdaságban dolgozott, s bi­zony nemegyszer előfordult, hogy . munkából mentünk szolgálatba,, a szolgálatból pedig munkába. Akkor még nem volt pihenőnap, mintáz manapság szokás. A nehéz­ségeket azonban mindenki vállalta. Nagyon együtt volt a közösség, barátok, a szó szoros értelembe véve elv­társak voltunk. Na és fiata­lok, mindannyiunkban éles emlékekkel a háborúról, az 1956-os ellenforradalomról. Ahogy múlt a politikai fe­szültség az országban, úgy lett egyre könnyebb a mun­kásőrök élete. Lakatos Sán­dor 1967-től 75-ig tsz-elnök volt Sirokban. Ekkor egye­Huszonkét esztendeje szakaszparancsnok egyesülése után került az eL’ nökhelyettesi státuszba. Az alegység megalakulásá­ról és munkásöri tevékeny­ségéről a következőket mondta Nagy József: — 1957 márciusának első napjaiban kerestek meg ben­nünket az illetékes felsőbb szervektől. Poroszló terüle­téről 26-an jelentkeztünk munkásőrnek. Az alapító ta­gok között található olyan kipróbált hatcos, mint a ma is élő Váraljai István bácsi, aki 1919-es vöröskatona és direktóriumi tag is volt..; Én nyomban rajparancsnok lettem, egy esztendő múlva szakaszparancsnok-helyettes- sé léptem elő, további egy év elteltével bíztak meg a parancsnoki teendők ellátá­sával. 1970-ben elvégeztem aa első alegység-parancsnoki is­kolát. Az ott tanultak sokat segítettek a későbbiek során. Hogy mennyire? Erre Cseh József, a Hámán Kató-' ról elnevezett munkásőrszá- zad parancsnoka adott vá­laszt: Nagy elvtárs a legré­gibb . alegység-parancsno­kunk. Irányításával számos esetben nyerték el az egy­ség legjobb szakasza címet és a vándorzászlót, A mun­kásőri feladatok teljesítése mellett a társadalmi mun­kaakciókban is kitűnnek.’ Még elmondanám azt is,’ hogy a szakasz olyan, mint egy nagy család. A parancs­nok feleségével gyakran meglátogatja a munkásőr családokat, s ha valami baj adódik, nyomban intézkedik.’ Nagy József munkásőri te­vékenységéért magas elisme­résekben részesült. Meg­kapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát.’ Kétszeres kiváló parancs­nok. A Közbiztonsági Érem arany fokozatú kitüntetésé­nek is--a tulajdonosa. ■■ •■■ar-r-S--» -■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents