Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-04 / 207. szám
Decemberben újra nyit.., Bezárt az Irodalmi presszó Minden jó, ha a vége jó! A hét elején két kitűnő művész. Juhász Jácint és Osz- ter Sándor előadóestjével véget ért az egri Dobos cukrászda és a Megyei Művelődési Központ közös vállalkozása. az Irodalmi presszósorozat. Juhász Jácintban most sem csalódhattunk, amikor Hazám című Nagy László szerkesztette műsorát hallhattuk. több hónap után újra itt, a Dobosban. Ady Endre és József Attila sorait oly értelemmel és érzelemmel tolmácsolta, ahogyan az manapság csak keveseknek sikerül. Az est után joggal és sokan reméljük az újabb találkozást. Oszter Sándorral, a Nemzeti Színház tagjával, most találkozhatott először az Irodalmi presszó közönsége. A Baliada az elkényeztetett ifjúságról című válogatás — még ha szerkesztése kicsit önkényes és felületes is — alkalmat adott a színésznek, hogy több oldaláról is megmutatkozzék. Egy művésznek sok arca van — legalábbis a jobbaknak. Oszter bemutatta az átváltozás varázsát: egyszer József Attila Ódáját éreztette velünk (talán, ha nem is mond mást, ez is meggyőző bizonyítéka lett volna tehetségének), másszor Kisfaludy Károly strófáin keresztül civódott a gyengébbik nemmel. Negyven perc elég volt Oszter Sándornak arra. hogy felmutassa megejtő képességeit. Reméljük, máskor is lesz lehetősége erre ... Az Irodalmi presszó sorozatának méltó befejezése volt ez a kettős est. Azt is bizonyította, hogy Egerben már rangja van az előadóművészetnek és ennek meghitt otthona, méltó helye a Dobos cukrászda. A szervezők decemberre tervezik a következő „évad”- ot. A közönséggel együtt várjuk a nyitást! (szilágyi) Magyarországon több mint egymillíóan élnek lakótelepeken. A vidéki nagyváro sokban is — Egerben például — tízezrével zsúfolódnak össze az emberek. A lakások összkomfortosak, de összkomfortosak-e maguk a lakótelepek? Nem az orvosi rendelőkre, az óvodákra, az iskolákra, az üzletekre gondolunk, hanem a kultúrára. Az óvodák meg a többiek természetesen alapvető dolgok, sőt szintén a kultúra részei, de mi van a közművelődéssel. Mit tehet a közművelő. hogy az emberek az egész lakótelepet összkomfortosnak érezzék? Felkészületlenül Az építész álma töredékesen valósul meg. Az egyik budapesti lakótelep tervezője azt mondta egy újságírónak. hogy ott bizony nem szívesen élne. Kompromisz- szumokat kíván a gazdasági helyzet, az érvek mögé bújó emberi kényelem és restség. Tehát egy „józanabb” terv születik, s aztán felépül a város, a lakótelep. No. nem mindjárt az egész, először csak a lakások, az utak, néhány élelmiszerbolt, a legfontosabbak. A többit kicsit elhalasztjuk. Néhány év beletelik, mire a teljes alapellátás úgy-ahogy meglesz, s hol vannak akkor még a különlegesebb igények: a szakorvosi rendelő, a s.zaküzlet stb. Ez a logika mintha természetellenes volna. Mintha először az emberi test külső határai alakulnának ki. s csak jóval később a belső szervek: a tüdő, a vese. az idegrendszer, a2 agy. A tudatról már nem js beszélve. De egy kicsit előreszaladtunk. Egy lakótelep pusztán mérnöki konstrukció? Az építészeit szerint a házak fölhúzása, után meg kell szervezni, föl kell építeni* működtetni kell a városrész társadalmát. A városépítés ily módon sohasem fejezőA Gondolat Kiadó a természet- és a társadalomtudomány különféle területeit felölelő konyvújdonságai közül többet a tanév kezdetére jelentett meg, tanulóknak, pedagógusoknak. szülőknek ajánlva. Tanulók, tanárok egyaránt haszonnal forgathatják Walter Kugemann Megtanulok tanulni című kötetét. A mű a tanulás pszichológiai alapjainak rövid ismertetése után hasznos gyakorlati tanácso. kát ad a serdülő korú fiataloknak otthoni tanulásuk megszervezéséhez, az iskolai beszámolókhoz, a vizsgákra való felkészüléshez. Második kiadását érte meg i. i. i. 19S1. szeptember 4.. péntek dik be. társadalma, urbáriuma folytonosan feilődik. alakul. változik. Pontosabban alakulnia- fejlődnie, változnia kellene, ami elsősorban nsár nem a gazdasági helyzet függvénye... Es ebben talán többet tehetnek a népművelők, mint az építészek. Az otthonosság feltételei Magyarország lakótelepei sehol sem alkotnak önálló egységet, általában egy régi városhoz csatlakoznak. Az „őslakók" úgy érzik, megrövidítik. az újak, hogy elhanyagolják őket. A működtetők nem végeznek alapos, feltáró elemzést a lakótelepekről. pedig a tervszerű munkának ez volna az alap- feltétele. Az emberek háló- helynek. alvóvárosnak. s nem sajátjuknak tekintik, hiányzik belőlük az igazi otthonosság érzése, nincsenek szálak, amelyek odakötnék őket. A kötődésnek feltételei vannak. Csak kettőt említek. Az egyik, hogy ki tudnak-e alakulni egy városrész sajátos hagyományai, s ezzel a mozaikszerűen ösz- szetevődő népességből szerveződhet-e valamilyen határozott arculatú egység. Magától nem. Akkor pedig lehet-e kívülről, tudatosan szervezni, segíteni a szokások. hagyományok k'alaku- lását? Igen. Ekkor jöhet a közművelődés. A népszerű szabadtéri rendezvények mozgósító hatásukkal már sok lakótelepen hagyomány- nvá kezdenek válni. Jó példa rá a fővárosban évek óta sikeres -.színházalási” akció. Amatőr művészeti csoportok előadásokat tartanak a tereken. a parkokban összegyűlő tömegnek. De ugyanilyen hatásuk van a sport- rendezvényeknek, gyermek- programoknak is. Egy másik fontos feltétel, hogy a telepen élők ténylegesen részt vehessenek az Uránia Növényvilág-sorozatnak a magasabbrendű növényekkel feglalkozó második kötete, Tizenéveseknek, s természetesen pedagógusoknak, szülőknek, a fiatalok problémáival foglalkozóknak is * hasznos olvasmány lehet Bácskai Júlia — Bóna János Beszélgetések a szexről és más dolgokról című, a közeljövőben megjelenő munkája. ÉrtelMi fejlődés címmel jelenik meg Johanna Turner írása. A könyv azoknak a képességeknek és készségeknek a fejlődését mutatja be. amelyek révén a csecsemő kapcsolatba lép emberi és tárgyi környezetével. A szerző képet ad az értelmi fejlődést elindító érzékelésnek, az ingerek rendezésének, a kommunikáció kezdeti formáinak bonyolult kérdéseiről. saját sorsuk intézésében, az őkét érintő döntésekben. Ha a lakosság felajánlásait, kezdeményezéseiket javaslataikat komolyan veszik. ' az nagymértékben hozzájárulhat a lokálpatriotizmus kialakulásához: sajátjukként vigyáznak a parkra, büszkélkednek a tornacsarnokkal. Közművelődés — objektum nélkül Már szóltunk arról, hogy a kiegészítő intézmények egy része vagy nem, vagy csak több éves késéssel készül el. Például a iátszószoba. a klub. a művelődési ház. a könyvtár. A más célú helyiségek azonban vállalhatnak közösségi, kulturális funkciót. Nem új találmány, a leggazdagabb nyugati országok is igyekeznek az egymást nem taszító funkciókat ösz- szevonoi, A lépcsőházak, a kerékpártárolók, a szárító- helyiségek. az iskolák, a pártházak közművelődési célra is használhatók. Fontos, hogy a kulturális munka a helyi viszonyokhoz. a szociális összetételhez, igazodjék. Talán nem az. avantgarde-irodalom terjesztése. hanem az olyan kultúra terjesztése a fontosabb, amely a családokat a mindennapi döntésekre készíti fel. például a gyereknevelésben. a lakáskultúrában, az öltözködésben, a táplálkozásban stb. Az emberekkel manapság sok intézmény foglalkozik — az egészségügytől a jogsegélyszolgálatig —. amelyek gyakran elszigetelődnek egymástól. A lakótelep kulturális szervezője vállalhatná, hogy élő kapcsolatot teremtsen az, egyes ágazatok között. s ezzel segítsen az embereken, akiknek egyszerre vannak egészségügyi- nevelési. jogi és kereskedelmi problémáik. (P. F.) 34. Füves buckán feküdt, és a kék égen úszó felhőket nézte. Valaki felrivallt: „Megdöglött? Letépem a fejeteket!” És akkor jeges víz zúdult alá az égből. Valóban a hátán feküdt, és az eget nézte, csak nem buckán, hanem pocsolyában, s az ég nem kék volt, hanem alul vörösbe játszó ólomszürke. „Semmi baj — mondta egy másik hang. — Él, hiszen a szemét meresztge- ti.” Én élek — gondolta Ru- mata. — Rólam van szó. Én meresztgetem a szememet. De mit szenvelegnek? Talán elfelejtettek emberi módon beszélni ? Mellette megmozdult valaki, lomhán toccsant a vízben. Az égen egy csúcsos sapkás fej fekete körvonala jelent meg. — Nos. mi lesz, nemes dón, megy a saját lábán vagy vonszoljuk? — Oldozzátok ki a lábamat — felelte mérgesen Ru. mata, és éles fájdalmat érzett felsebzett ajkán. Valaki tett-vett a lába fölött. ráncigálta, forgatta Köröskörül halkan beszélgettek : — Derekasan helybenhagytátok. .. — Hát, kis híján meglépett. .. Vajákos, a nyílvesz- sző lepattan róla... — Ej, a nyavalya törjön ki... Ügy összebogoztátok, hogy nem ismerj ki magát az ember. . . Világosságot ide! — Inkább késsel. — Jaj, testvérek, jaj, ne oldozzátok ki. Megint ránk ront és csépel... Majdnem szétzúzta a fejemet. — Mondhattok, amit akartok, testvérek, de én igazán belevágtam a lándzsát. Át is törtem a páncélinget. Parancsoló hang rikoltott a sötétből: — Hé. készen vagytok? Rumata érezte, hogy a lába kiszabadult, .megfeszítette erejét és felült. Néhány rohamosztagos szótlanul nézte, ahogyan a pocsolyában hempereg. Rumata megmozgatta a lapockáját: a keze hátra volt csavarva, de úgy, hogy azt sem tudta, hol a könyöke és hol a keze feje. Minden erejét összeszedte, egyetlen rándítással talpra állt, s nyomban meggörnyedt az oldalába hasító, szörnyű fájdalomtól. A rohamoszta- gosok felnevettek. — M; az, dón, nem ízlik? — Elég a fecsegésből — szólt a sötétből a parancsoló hang. — Jöjjön ide, dón Rumata. Rumata dülöngélve megindult a hang feHé. Valahonnan előbukkant egy fáklyás ember, s ment előtte. Rumata felismerte a helyet: a koronavédelmi minisztérium számtalan belső kis udvarénak egyike volt, valahol a királyi istállók mellett. Tehát, ha jobb felé vezetik, akkor a Toronyba, a kínzókamrába. Ha bal felé, aki«ir a kancelláriába. Megrázta a fejét. Sebaj, gondolta. Ha élek, akkor még harcolok. — Erre — mondta a parancsoló hangú. Kitárt egy alacsony ajtót, s Rumata lehajolva belépett egy tucatnyi mécsestől megvilágított, tágas helyiségbe. Középen, egy kopott szőnyegen, összekötözött, véres emberek ültek és feküdtek. Némelyek már vagy halottak, vagy eszméletlenek voltak. A falak mentén, hanyagul csatabárdjukra támaszkodó, vörös képű rohamosz- tagosok álltak öntelten: a győzők. Előttük hátrakulcsolt kézzel fel-alá járkált egy szürke egyenruhás tiszt. Rumata kísérője odament a tiszthez, és valamit súgott a fülébe. Az bólintott, érdeklődéssel pillantott Rumatá- ra, és eltűnt a szoba túlsó végében levő tarka ajtófüggönyök mögött. A rohamosztagosok js érdeklődéssel nézegették Ru- matát. Egyikük megjegyezte: — Szép kövecskéje van a donnák! — Éppen jó lesz a királynak. Meg az öntöttarany- abroncs is. — Most mi magunk vagyunk királyok. — Akkor hát leszedjük? — Abbahagyni — mondta halkan a fekete köpenyes. Rumatához ment és mellé állt. A rohamosztagosok baljósán méregették. Ä behízott szemű a tenyerébe köpött, egyik kezéből a másikba dobálta a fejszét, és megindult Rumata felé. A köpenyes ember magasba lendítette a kezét. Valami pattant a mennyezet alatt. Z-z-z! A rohamosztagos elejtette a fejszéjét, és hányát. dőlt. Homloka közepéből sűrű tollazatú, rövid, vastag nyíl állt ki. Csend lett. A rohamosztagosok hátrálni kezdtek, és szemükkel félénken kutatták a mennyezet alatt sorakozó szellőzőnyílásokat. A köpenyes ember leengedte a kezét, és kiadta a parancsot. — Takarítsátok el ezt a dögöt, de szaporán! Néhány rohamosztagos odaugrott, megragadta a halottat és elvonszolta. Az aj- tófüggöny mögül előbukkant a szürke tiszt* és hívón integetett. — Menjünk, dón Rumata — szólt a köpenyes. Rumata, a foglyok csapatát. megkerülve, a függöny felé tartott. Semmit sem értett. A függöny mögött, a sötétben megragadták- megmotozták. letépték övéről az üres kardhüvelyeket, és kituszkolták a világosba. Rumata azonnal rájött, hová került. Don Reba dolgozószobájába. a lila lakosztályba. Don Reba ugyanazon a helyen ült. szakasztott ugyanabban a pózban: feszülten kiegyenesedve, az asztalra könyökölve, összekulcsolt ujjakkal. Jobbra Cu- pik atya trónolt méltóság- teljesen. figyelőn- összeszorított szájjal, balra pedig egy kedélyesen mosolygó, kövér ember, kapitányi rangjelzései szürke egyenruhában. Am.ikor Rumata belépett. dón Reba halkan így szólt: (Folytatjuk) , sz komfortosa k- a lakótelepek? A lakótelepi közművelődésről Játék? A napokban a határt jártam és értékes játékot piHantot; tam meg az emberfejnyi görögdinnyék között. Kézbe vettem, nézegettem a hajdan legalább kétszáz forintot érő autóra szerelt darut, és a hibáját kerestem, amiért ebek har« mincadjára került. Hibája nem volt, csupán a máz pergett le róla ínneiu onnan. — Elveszítették? Alig tíz méterre újabb játék! Aztán megint újabb és újabb, a kor csodáit utánzó apróságok. Egyiknek kerek® nem volt, a másik hibátlanná . látszott. Egy gyerek került elő a csőszkunyhóbóL'' — Tiéd a játék? . A négyéves apróság rám csodálkozott. — Csak a háromkerekű autó az enyém. A többit öcsi hagyta itt! — Aztán miért? A gyerek vállat vont és belerúgott az autóra szerelt daruba. — Te nem szereted a játékot? — De szeretem, csak ... — Szóval, mégsem szereted a játékokat, és nem Is szeretsz játszani. A kerekre nyílt szemekből láttam, hogy a vád nem igaz,' és a gyerek beszélni akar. — Én szeretek játszani! És nagyon sok játékom van otthon. Látná csak a bácsi a szobámat! Még a padlás is tele van játékkal... — Mikor kaptál utoljára játékot? — Tegnap! Apukám, meg anyukám mindig vesznek nekem játékot. i. A dinnyéskunyhó előtt fiatal férfiakkal, asszonyokkal beszélgetünk a játékról. A valóságot ők sem tagadják: — A szülők a hibásaki Valósággal elhalmozzuk őket játékokkal. — Milyen értékű játék van maguknál odahaza? A fiatalasszony mosolyog, összenevetnek a barátnők is? — Több ezer forintot érő! — Minek ez a sok játék, ha úgysem okoz tartós örömet? — A gyerekek követelik! — csattan fel egy menyecske.— Amikor a bolt előtt megyünk el, ahol játékot árulnak, az én fiam még a lelkét is kibőgné, ha nem vennék neki játékot. — És mit követel a szülő? Csend. Csupán a hatalmas görögdinnyék indád között fütyül és hordja a homokot a hirtelen támadt szél. Elmennek az asszonyok, a férfiak is új szállítmányt pakolnak. Ketten maradunk a mezőőrrel. — Jól megmondta nekik! — Én nem mondtam meg semmit, csak kérdeztem. — Értettek belőle! Lehet, hogy értettek, lehet, hogy csak hallották, de a tények attól még tények maradnak. Hellyel kínál egy fűrészelt rönkön a ku-tyhó előtt az őszi napsütésben. — Tudja, amikor még magunknak csináltuk a játékokat, az volt az igazi! A faluban én faragtam a legszebben szóló fűzfasípot. Bodzafapuskámat megbámulták, bakszekeremet nem adtam volna egy fél világért! Egyszer két üveggolyót kínáltak érte, de akkor sem adtam ... — Maga mit tart róla? Mi az, ami most megy a játékok körül? — Pocjéklás, kérem! Tele van a szemétdomb, a határ szebbnél szebb játékokkal. Csupán pocséklás lenne? Sajnos, sokkal több annál. A temérdek, meg nem becsült játékkal tönkretesszük gyermekeinket ... Szalay István Harmincöt éves az ecsédi népi együttes Táncfesztivál vasárnap Vasárnap, szeptember 6-án Ecséden népi együttesek fesztiválját rendezi meg a gyöngyösi járási hivatallal karöltve a Fogyasztási Szövetkezesek Heves megyei Szövetsége, a Hatvan és Vidéke Áfész. valamint az ecsédi Egyetértés Termelőszövetkezet. A délután három órakor kezdődő ünnepi programot az Ecsédi Szövetkezeti Népi Együttes fennállásának 35. évfordulója alkalmára állították össze. A vendéglátókon kívül hét néptánc., illetve népi együttes képviseli a hazai színeket, valamint Jugoszláviából a szabadkai néptáncegyüttes, Szlovákiából a kéméndi és bényi néptáncegyüttesek szerepelnek a termelőszövetkezet szabadtéri színpadán. Könyvek tanítóknak, szőlőknek, pedagógusoknak t
