Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-30 / 229. szám
4NÉPÚJSÁG 1981. szeptember 30., szerda (MTI totó — Szabó Imre telv, — KSJ ötszáz éves kápolna Székesfehérvár történelmi városrészének egyetlen épségben maradt középkori, gótikus épülete a Szent Anna-kápolna, amelyet fél évezrede építtetett a város nagy hírű humanista prépostja, Kál- raánesehi Domonkos. Feltételezések szerint ez volt Ka- rakas pasa dzsámija. A kápolna belső falán török kori feliratok és falfestmények is láthatók. Képünkön a Szent Anna-kápolna bejárata TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁSSAL-o>'-Ú[ A bűnözők utánpótlásának megszüntetéséért Jó érzésű, becsületes ember, ha valamilyen bűncselekményről hall, annak súlyosságához mérten joggal háborodik fel, s várja, hogy kellően bűnhődjék érte az elkövető. Akkor sem sokkal raásabb a helyzet, amikor kiderül, hogy a tettes még innen van a tizennyolcadik életévén. Legfeljebb még azon is elgondolkozik, vajon mi vezethetett idáig egy ifjút, s mi válik majd később belőle. Hogy pontos választ adhassunk többek közöt) ezekre a -kérdésekbe, ezért- ii nagyon fontos — miként azt legutóbbi ülésén a Hazafias Népfront egri elnöksége mellett működő közművelődési munkabizottság tette — rendszeres«! foglalkozni a témával: a fiatalkorúak bűnözésének helyzetével. A gondolatkör előadóját. dr. Kerekes Lajost, az Egri Járásbíróság elnökét kértük meg rövid beszélgetésre. — A munkabizottság a megyeszékhelybeli tapasztalatokat vitatta meg. Kérem, adjon előbb általános képet az olvasóknak. — A 14—18. év közötti bűnelkövetők tettei semmiképpen sem választhatók el az összbűnözéstől. Sőt, annak szerves részét alkotják. Ennek megfelelően az elmúlt másfél évben tendenciájuk is megegyező: csökkenő. — Jellemző adatok? — A feltárt bűncselekmények 9—10 százalékát követték el fiatalkorúak. Az ő számuk országosan pontosan egy százaléka a korosztályukhoz tartozókénak. Egerből éhhél kisebb az arány, tehát valamivel kedvezőbb a helyzet. Egyébként tavaly összesen 106, az idei első félévben pedig 08 fiatalkorú elkövető ellen indult eljárás. Túlnyomó többségük fiú volt. — Melyek a „kedvelt" bűncselekményfajták? — Leggyakoribbak a mások vagyona ellen irányulok. A 14—18. év közötti fiatalok 70—80 százalékát vonták emiatt felelősségre. Divatosak lettek az olyan bűncselekmények, mint a jármű önkényes elvétele, illetve ellopása. De sokszor törtek fel személyautókat, amelyekből különféle értékes holmikat vittek el. örvendetes viszont, hogy — ellentétben a múlt évvel — ebben az esztendőben még nem volt csoportos elkövetés. — Vannak-e sajátosan „egri okai” az ifjúkori bűnözésnek? — Első helyen a nemcsak nálunk, hanem mindenütt jelentkező forrásait kell említenem. A fellazult, sérült családokat, a korán felbomló házasságokat, a rossz társaságot. De az alapvető ok az, hogy a fiatalok egy jó részében helytelen, eltorzult értékítélet alakult ki a munkáról. Minél kevesebb cselekvéssel, minél több pénzt szerezni — ez a szemléletük. Persze, ez sem csak Egerben jellemző. Az már inkább, hogy bizony hiányoznak szabad idejük irányításának szervezett formái, s többek között ez is melegágya lehet a korai bűnözésnek. — A megelőzés módjai? — Mindenekelőtt annak felderítése nélkülözhetetlen feladat, hogy kik a veszélyeztetett fiatalkorúak a városban. Ebben minden társadalmi szervnek részt kell vennie. Az ifjúsági mozgalomnak abban lesz nagyszerepe, hogy kellő szervezettséggel pozitív tartalmat adjon a fiatalok szabad idejének. A bíróság csak esetenként tud beavatkozni, s elsőrendű feladata a nevelés. Erre szolgálnak az olyan intézkedések, mint a figyelmeztetés, a próbára bocsátás, vagy a büntetés felfüggesztése. Csak nagyon súlyos esetben, illetve a visszaesőknél alkalmazunk végrehajtható szabadságvesztés büntetést. Mint például legutóbb a víkendházak feltörésében részt vett fiatalkorúnál, akit egy év kéthónapi szabadság- vesztésre ítéltek. De még egyszer hangsúlyozom: társadalmi összefogásra van szükség. Ha a felnőttek bűnözését akarjuk megszüntetni, előbb az utánpótlás kialakulását kell meggátolnunk ! Sz. Z. A bíróság folyosóján hirtelen csatul lett, minden arc, minden tekintet arra fordult, amerre a börtönőrök körött lépkedett a vézna ember. Nem látszott idegesnek, csak gondterheltnek, pedig elérkezett a tárgyalás őket. Hívtam, csábítottam őket, mert munka után nem tudtam mit kezdeni az idővel. Nem és nem tudtam hazamenni az albérleti szobába. A barátaim családos emberek, szinte az utolsó fillérig hazaadták a keresetüket. Az a pad legizgalmasabb napja, urnakor a tanúkat hallgatja ki a báróság. Nem ideges a vézna ember, hiszen már mindennel leszámolt. Bevallotta, a bíróság előtt is elismerte. P gy a rábízott állami pénz- 1 folyamatosan elsikkasztó azt a nyolcvanezer fonatot; amit most számon kémek rajta. Tehát a tanúk viállamása már nem nagyon ;»dddí, ő már napok óta azon töpreng, hogy mát mondjon. az utolsó szó jogán. Forgatja. csiszolja a mondatokat: ans— Tisztelt bíróság, bűnt követtem ei, jól tudom, hogy bűnhőcbii keil érte De mégis: kénem, hogy az ítéletnél gondoljanak arra; tulajdonképpen szerencsétlen sorsú ember vagyok, magányos ember. Nagyon egyedül vagyok pén, kénem. Nincs se feleségem, se gyerekem, csak barátaim voltak. Nem mondóm, hogy ők juttattak ide, mert az nem lenne igaz. Való, hogy együtt mulattunk, együtt srörakozttmk, hogy fizettem a költségeket. de többnyire én csábítottam hát én fizettem az egész társaságnak, hogy ne legyek egyedül. így történt.. A tárgyalóterem ajtaja előtt megálltak a börtönőrök, megállt a vézna ember is. Várni kellett amíg bevonul a bíróság. Az ember végignézett a tanúkihallgatásra várakozókon. A barátai voltak, az ő barátai. Kovács Péter, Nagy Jenő. Sároe&i Imre, Sós Pista. Tudta, hogy valamennyien ellene vallanak, de egyik iránt sem érzett haragot. Nagyon halkan oda is köszönt. Amazok egy kicsit tétováztak, tűnődtek, hogy szabad-e, illik-e elfogadni egy letartóztatott köszönését. — Szervusz Géza — szólalt meg nagyon bátortalanul Kovács Péter. A többiek némán biccentettek. Néhány pillanat múlva Sárosa Imre közelebb merészkedett. — Elvtára — szólt az őrhöz —, megengedd, hogy.. . őt megkínáljam egy cigarettával? — Csak kínálja — bólintott az őr. A vézna ember pedig alig hallgatóén tátogta: — Köszönöm, Imre. Nagy Jenő egy egész csorrag cigarettával közelített. — Neki adhatnám? Megengedik? — Szabálytalan ugyan — mondta a magasabb rangú börtönőr —, de adja ide. majd én a zsebébe csúsztatom. A vézna ember hálásan pislogott. — Köszönöm, Jenő. Megnyílt a terem ajtaja, bevonult a bíróság, aztán a börtönőrök, meg a vádlott. — A bíróság — mondta az elnök —, Sólymosa Géza bűnügyében a tanúk kihallgaitá- sáival folytatja a tárgyalást. Kovács Péter tanút kérem. A tanú reszkető térddel állt az emelvény elé. — Milyen kapcsolatban volt a vádlottal? — Barátok voltunk. — Kérem, jellemezze a vádlottat. A tanú sápadtan kezdte: — öt vagy hat éve ismerem: rendes errJber. A munkájával sohasem volt baj. Ivott, de nem volt részeges. Azt hiszem, sohasem láttam berúgva. — Mikor tudta meg, hogy sikkasztott? — Amikor letartóztatták. Kérem, én nem is gondoltam volna róla. — Befejezte? — Igen, kérem. — Akikor foglaljon helyet. — Igenis. A tanú, anélkül, hogy megfordult volna, két lépést hátrált. majd a legközelebbi helyire leült, majdnem a vádlott ölébe. — Ne oda üljön, kérem — emelte fel a hangját az elnök —, arra a padra csak a vádlottak ülhetnek. De el is távozhat, ha akar. Az ideges tanú kapva kapott az ajkaimon, szinte futva tette meg az utat. a folyosóig. Oitt az izgalomtól még mindig sápadtan suttogta: — Képzeljétek, a Géza mellé ültem véletlenül. Egyikük — azt hiszem Nagy Jenő — mosolyogni kezdett, de hirtelen eszébe juthatott valami, amitől még a nagyon halvány mosoly is az arcára fagyott. Simon Lajos Az Elő történelem, A sp er já n György nyolc részből álló dokurnen- tumsorozata történelmünk egy közelmúlt. periódusára irányítja a hallgató figyelmét. Az 1944 végétől 1962-ig, az MSZMP VIII. kongresz- szusáig eltelt időszak nem mentes a tragédiáktól, azonban arra mutat, hogyan képes egy kis nép a háború pusztításaiból. anyagi és szellemi mélységéből felemelkedni. Emlékezik és emlékeztet reményteljes pillanatokra és komor napokra. Tanulságul és okulásul. ,,Aki nem tudja, honnan jövünk, vagy fásultan csak a saját békéjét, védve elfordul a múlttól, amelyből elindultunk, képtelen a jelenben tájékozódni, vágyait realitásokhoz Igazítani, a jövőnek érvényes programmal nekivágni..., aki nem meri a közelmúltat, nem tudja, hogy rövid idő alatt a magyarság csak történelmi léptekkel mérhető utat tett meg” — írja a szerkesztő. De fontosak ezek a visszatekintések azért is, mert noha még él az a nemzedék, amely tanúja, sok esetben formálója volt ezeknek az éveknek, közben felnőtt egy fiatal nemzedék is, s tagjai nem sokat törődnek azokkal a tisztességes törekvésekkel, amelyek létbiztonságot, viszonylagos jólétet, munkát jelentenek az egész nemzet számára. Eredményeinket, szándékainkat ma világszerte megbecsülés kíséri és ezt ellenségeink is kénytelenek elismerni. De hogyan is történt? 1944 őszén, amikor a Vörös Hadsereg katonái átlépték az országhatárt, nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzet életének egy korszaka fejeződik be, és sorsfordító napokat élünk, új utakra kell térnünk. Október elején Moszkvában. fegyverszünetről tárgyaltak Horthy megbízottai. ..Horthy azonban most is, mint mindig, a nemzet érdekeit alárendelte az uralkodó osztály érdekeinek és saját hatalma átmentésének. A fasiszta rezsim képtelen volt ténylegesen szakítani a náci Németországgal. A nyilas hatalomátvétel lehetetlenné tette, hogy Magyarország szembeforduljon a fasiszta háborúval és a demokratikus államok oldalán — ha az utolsó pillanatban is — részt vegyen az antifasiszta küzdelemben, és ezzel kedvezőbb helyzetet teremtsen a nemzet számára az eljövendő béketárgyalósokon”. A történelem óramutatói azonban nem forgathatók vissza. Amíg az ország fővárosa körül és Dunántúlon heves harcok folytak, a felszabadult országrészeken egyre-másra alakultak a kommunista pártszervezetek, november 7-én Szegeden nagygyűlést tartottak. Ezen jelentette be Gerő Ernő a nemzeti újjászületés programját, december 23-án Debrecenben összeült az Ideiglenes Országgyűlés^ megalakult a kormány s minden hatalom a Nemzeti Bizottságok kezébe kezűit. 1945 tavaszán megjelent „a nagybirtokrendszer megszüntetéséről. a földműves nép földhöz juttatásáról”- szóló kormányrendelet. Ez valóságos agrárforradalom volt, mert szétzúzta a nagy- birtokosok osztályhatalmát, még akkor is; ha voltak, akik nem merték elfogadni a földet, mert attól féltek, ha visszajön az urasóg, újra vissza kell adni. A munkásság éhezve, fázva, reménytelennek tűnő helyzetben vállalta az újjáépítés munkáját. A kezdeti fellángolasok után akkor vált a helyzet nehezebbé, amikor megkezdődött a Nyugatra menekült volt vezetőik, volt föld- birtokosok visszaszivárgá- sa. akik nyílt jobboldali tüntetéseket szerveztek, amikor Mindszenthy egyenlőségjelet tett a népi demokrácia és a fasizmus közé, amikor az iskolák államosítását —, ami nem volt több mint a polgári demokratikus forradalom követelése — egyenesen rablásnak minősítette. A koalíció pártjai között dúlt a hatalmi harc. A kommunista párt kitűnő jelszavakkal folytatta a munkát. Amikor azonban a párton belül elhatalmasodtak a dogmatikus nézetek, amikor szinte jelszóvá vált, hogy az ellenséget nem a párton kívül, hanem azon belül kell keresni, bizalmatlanság és gyanakvás lett úrrá a közéleten. Zavart okozott az erőszakos téesz- szervezés, a túlfeszített ötéves terv, a technikai-műszaki bázis kiépítetlensége,” mindent a munkások fizikai erejének határtalan kihasználásával. a dolgozók munkaintenzitásának korlátlan fokozásával akarták megoldani”. A jelentések munka- sikereikről, a vállalások túlteljesítéséről szóltak, ugyanakkor csökkent az életszínvonal. Be kellett vezetni a jegyrendszert, ami elsősorban a városokban élő munkásokat sújtotta. „Rajk László letartóztatása, majd a hihetően megren- rendezett nyilvános és rádióban is közvetített per tárgyalása a kommunistákat megdöbbentette. Ami az első napokban képtelenségnek, felfoghatatlannak látszott, a per során egyre inkább testet ültütt. A kommunisták végül is elhítték a vádakat, a beismerő vallomásokat. Elhitték, mert bíztak az éveken át helyesen politizáló, a munkásosztály. a dolgozók érdekeit képviselő vezetőkben s különösen a párt főtitkárában. Rákosi Mátyásban”. 1950—1953. között hatalmasat lépett előre az ország, s úgy tűnt, hogy sikerült felemelkedni a fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari országok sorába. A törvénysértő perek, a késedelmes rehabilitáció, a szektás és reformista viták láttán feleiősödtek a különböző reakciós szervezkedések. Mindezt az 1956-os ellenforradalomhoz vezetett, ami nem volt történelmi szükségszerűség és elkerülhettük volna, ha nem ölt egyre nagyobb méreteket a nemzet megosztottsága, a tehetetlenség. Az elkövetkező napokban, október 8_ig bizonyosan százezrek hallgatják majd ezt a hangokban megőrzött történelmet. Az író híven követi az eseményeket, nem hallgat el semmit, s legértékesebb részei azok a közbe- vetett jegyzetók, amelyek a sorsdöntő napok mozgató rugóit, világtörténelmi kapcsolatait magyarázzák. Egy nép történelme soha nem napokon múlik, hanem elveken és tendenciákon, amelyek hol felerősödek, hol elhalványulnak és részei az egyetemes fejlődésnek, a haladó és reakciós erők küzdelmének. Ebergényi Tibor Liszt—Bartók zongoraverseny Hétfőn a késő éjszakai óráikban véget ért az V. Liszt—Bartók zongoawer. seny. A két hete tartó rendezvényen a világ öt kontinenséről több mint 60 fiatal — -32 évesnél nem idősebb — zongoraművész versengett egymással. Programjuk szerint elsősorban a verseny két névadójának, Bartók Bélának és Liszt Ferencnek a műveit szólaltatták meg a Zeneművészeti Főiskola termeiben. A verseny négy helyezettje gálakoncertet ad a Zeneművészeti Főiskolán.
