Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám

1981-09-25 / 225. szám

%

Rendhagyó kritika

y szerelem, egy színház

„A színház mindig jelen idejű, mára figyelő, öntör. vényü művészet, nem pedig drámákat konzerváló múzeum,”

Szép mondat, okos mondat. A Miskolci Nemzeti Színház és az egri Gárdonyi Géza Színház új évadot köszöntő. műsorprogramját ismertető füzetének vezérgondolata ez. Egy társulat ars. poeticájának is fel fogható. Különösen aktuális-e gondolat, ha figyelembe vesz- szük, hogy az idei évadot nyitó előadás — az Egy szerelem három éjszakája — tulajdonképpen felújításnak számít, és még jó néhány repertoárdarab szerepel a műsortervben. Így került s kerül még az egri közönség elé a hónap hátralevő részében, s a jövő hónap elején a Lila ákéc és a Jancsó —Hernádi parabolájára felfeszített Csárdáskirálynő.

Az évadnyitó előadás gyakorlatilag telt házat vonzott, és kezdjük a végével: egyértelmű közönségsikert aratott. Az Egy szerelem három éjszakájá-nák ősbemutatója óta több mint húsz esztendő telt el, s az azóta klasszikusnak tekinthető

magyar musical, — illetve ahogy szerzőik nevezték, zenés tragédia — jócskán vesztett üdesógéből. A fiatal rendező Hegyi Árpád Jutocsa — ellentétben sokak véleményével — jól és indokoltan nyúlt hozzá az eredeti műhöz'. Az előadás nem csupán frissebb lett, de jobban forgó dramaturgíájú is. Bálint, a költő és felesége pergőbben járja meg a fenyegettség poklait, jó tempójú a cselekmény kibontása, kivéve talán az indítást. Maga a történet eléggé közismert, hiszen nem csupán színházi feldolgozása, de filmbéli változata is sikert aratott. Az ifjú költő és felesége a háború elől menekülve végül is nem kerülheti el az elkerülhetetlent, bár barátaik, javarészt szintén művészek, mindent elkövetnek ezért a csodálatos szerelemért.

Azért a csodálatos szerelemért, amely végül is Hegyi Árpád Jutocsa felfogásában túlnő a költészeten, illetve a legnagyobb költészet ívéig emelkedik, az értelmes élet, az emberi értékek világáig. A háborús fenyegetettség jelképesen van jelen ezen a színházi estén. Az értelmetlen, az értéktelen fenyegeti

az értéket. E köré építkezik nagy műgonddal és jól átgondoltan a darabot színre. vivő csapat.

Külön ki kell emelni ezt a közös munkáját. Nem csupán azt, ahogy a prózáidat t-zenét összekapcsolja a mozgástervező Móger Ildikó, Füsti Molnár Ágota és a rendező, vagy ahogyan egy funkcionális ötlettel vékony tüllfátyol választja el a színpadon játszó zenekart a jól jelzett díszletek közötti történéstől. (Valóban ilyen vékony lenne a fal a biztonság és a fenyegetettség között?)

Külön méltatást érdemel a közösségi munka a színészek részéről. Szinte kivétel nélkül el lehet mondani majd mindenkiről, hogy művészi alázattal és odaadással segítik egymást, végső soron az előadás sáloenét

Dégi István elemében van, kronométer pontossággal valósítja meg Viktornak, a-dél- amerikai kalandornak fantasztikus ötleteit, s döbbenetes erővel bújik ki a magabiztos máz alól a hatalommal szembeni kiszolgáltatottsága egy félszeg mozdulatában. Csapó János nyilas légiósa félelmetes. Bálintot Mihályi Győző formálja kellően lírai finomsággal, de

néhol külsődléges eszközöket is igénybe véve. Júliát, a táncosnőt Molnár Zsuzsa kelti életre tánccal, szóval. Könnyedén, elegánsan, min' egy Apollinaire-vers. Komá- romy Éva énekhangjával, előadásmódjával együtt teremt korrajzot és annak idézőjelét.

A Tardv. Galkó. Rudas formálta hamm királyok a rövidke jelenetben ijesztő szimbólummá emeli az értelemtől megfosztott világ sorsérzését.

Az egységes színészi játékkal megvalósuló rendeződ elképzelés jó és sikeres előadássá állt össze, ha nem is lehet mindig egyetérteni a rendezői hangsúlyokkal, melyek néha túl bonyolulttá, nehezebben értelmezhetővé tesznek egy-egy gondolati sort.

Kellene egy csapat. Ezt hajtogatja Minarik Ede a Régi idők foci jában, már-már mániákusan. S úgy tűnik, a miskolci—egri színházban most összejött egy jó csapat. Az Egy szerelem három éjszakája előadást követte a Csárdá-Sikirálynő, Van úgy, hogy a .színházban délután Jancsó—Hernádi mondja a magáét, este pedig Hegyi Jutocsa.

Nem azt mondom, hogy ugyanazon a nyelven beszélnek. nem azt. hogy ugyanúgy bontják ki magukat szerepeiken keresztül a színészek, de érezhetően „egy szerelem” tartja össze a színházat. A társulat tagjai közös nyelven gondolkodnak. Ha műhelymunkáról beszélünk, akkor talán a lehető legfontosabb e köaös gondolkodásnak a nyelve. „A színi előadás nem számít teljes műalkotásnak közönség nélkül. A színész csak az élvezői jelenlétében válik művészetté.” Ezt is az új évadot köszöntendő írta le a színház vezetése.

Az eddigi találkozások aas egri közönséggel igazolni látszanak egy elképzelést, amely a nézővel együtt, a közönségnek szólva — nem lemondva a szórakoztatásról és az igényességről sem — teremtik estéről estére újjá a színház szerelmét.

Szigethy András

Szombatonként együtt járnak horgászni. Gyerekkori

fátok, közel laknak egymáshoz a magas házakban.

Egymás mellett ülnek és nézik a vizet. Néha nagyot fi- inkoi egy-egy hal, testét megcsillantja az estébe hajló napsugár. Valahol motorcsónak hangja zúg, aztán ez a hang is elhalkul, mintha csak csendet parancsolt volna neki valaki.

— Mondanék valamit.

János oda sem fordítja a tejét, csak a dugót nézi a víz felszínén.

— Hallod? Mondani akarok valamit.

Félig fordítja a fejét, aztán mint aki semmi jelentőséget

nem tulajdonít a szónak, oldalt hunyorog.

— Mi bajod?

— Eljöhetnél hozzánk főmérnöknek.

Nagyot csobban a víz, egy bíbic húz el csipogva a tó felett.

— Bolondokat beszélsz.

Jóska kitámasztja a botot és hanyatt dűl a zöld gyepen.

— Nem hülyéskedem. A főnök mondta, hogy egyszer, ha alkalmam lesz, beszéljek veled, ö is szivesen látna az irodájában.

Talán tíz perc is eltelt szótlanul. Jánosnak, kétszer is kapása volt, de mind a kétszer elügyetlenkedte a dolgot.

— Nem meg3'ek sehová. Nem hagyom ott a vállalatot.

— Legalább ezerrel több lenne a pénz..;

János zsinórja újra megfeszült. Egy határozott mozdulát, egy rántás és egy harmincdekás már ott vergődik a parton.

— Ügy lenyelte a horgot, hogy bicskával kell kivenni a

szájából.

Most már egymás mellett fekszenek a földön. A kitámasztott botok mozdulatlanok.

— Kár lenne elszalasztani. Itt karriert csinálhatnál fiam, és mondom, az az ezer forintocska sem kivetni való pénz.

— Mondtam, hogy nem megyek. Tizenegy éve vagyok a vállalatnál és jól érzem magam. Munkatársaim szeretnek, a főnök megbecsül. Olyan az egész galéria, mint egy nagy család. Tavaly Friciék házat építettek és csak látni kellett volna az összefogást. A főnök igaz, morcos egy kicsit, de igazságos és nagy darab szíve van — fejezte be János á mondókáját, és jelezte, hogy erről a témáról nem akar többet hallani, botja után nyúlt.

Szerencsés napja van ma. A második halat fogja ki addig, amíg barátja zsinórja meg sem rezdül. Ez az utóbbi még valamivel nagyobb is az elsőnél.

— Ne lelkizz, édes fiam, nem érted, hogy az én főnököm ezer forinttal többet ígér?

János barátja is kezébe veszi a botot, visszacsavarja a zsinórt, aztán messze maga elé dobja a horgot.

— Tényleg nem érted ezt, te Jóska? Képtelen vagy megemészteni, hogy azt a helyet, ahol jól érzi magát az ember,’ még ezer forint többletért sem szabad odadobni?

Beesteledik. A nap elcsúszik a felhők mögött, hűvös szél támad a hegyek felől. Az előbbi motorcsónak messziről újra erre kanyarodik, nyomában vizet fodrozó hullámok érkeznek. .;

Szalay István

Könyvtárosok a „komplexében

A besenyő tellS művelődési komplex intézmény munkájával ismerkedtek tegnap, csütörtökön, a Magyar Könyvtáros Egyesület Heves megyei Szervezetének tagjai.

A település kulturális és oktatási központjának tevékenységéről Engel Tibor, a füzesabonyi Nagyközségi- Járási Könyvtár vezetője tartott előadást, majd a vendégek részére dr. Balogh Ernőné, az intézmény könyvtárosa rendezett bemutató foglalkozást.

Olvassatok

mindennap!

Immár négyedlk alkalommái réndézik meg á gyer. rhekkönyvhetet az év végén. A könyvseregszemle változatlan jelmondata: Olvassatok mindennap! Ebből az alkalomból 22 új könyv jelenik meg több százezer példányban a kiadók együtt- működésével. Az ünnepi ínegnyitót november 30-án Kaposváron, kiállításon, irodalmi műsorral egybekötve réhdezik.

OäMMM

IKu-. szeptember 25., péntek

(Befejező rész)

Rumata elhallgatott, fülelt. Temérdek pata csattogását hallotta az utcán, sok-sok ember és ló lélegzését. „Itt ugye?” — kérdezte egy durva hang az ablak alatt. — „A-állj!” A tornác lépcsőfokain léptek dobogtak, egyszerre több ököl verte az ajtót. Kira megremegett, Ru- matához simult.

— Várj, kicsikém — mondta a férfi, és felhajtotta a takarót.

— Értem jönnek — suttogta Kira. — Tudtam én!

Rumata lefejtette Kira karját, és az ablakhoz szaladt.

— „Az Ür nevében! — ordították odalent. — Nyisd ki az ajtót, mert betörjük!”

Rumata félrerántotta a függönyt, s a szobába beözönlött a fáklyafény. Odalent. temérdek lovas topogott, zord, fekete emberek, csúcsos csuklyában. Rumata szemügyre vette az ablakkeretet: szokás szerint a keretet beépítették az ablaktokba. Az ajtó recsegett, valamilyen súlyos tárggyal

döngették. Rumata kitapogatta a kardját, s markolatával betörte az üveget.

— Hét, ti! — rivallt. — Mi az, talán meguntátok az életeteket?

Abbahagyták az ajtó döngetését.

— Mindig mindent összekavarnak — mondta valaki halkan odalent. — Lám, a gazda idehaza van...

— Mit számít nekünk?

— Számít, mert kardban 6 a legelső a világon.

— Agyonverlek benneteket — dörögte Rumata félelmetes hangon.

Kira hátulról hozzásimult. A férfj érezte, hogy vadul dobog a szíve. Odalent csikorgó hangon vezényelt valaki : — Betörni, testvérek! Az Űr nevében! — Rumata hátrafordult, s Kira arcába nézett.

lenézett. Arcán vörös fényfoltok táncoltak. Rumatónak elszorult a szíve. Megkergetem őket, mint az ebeket, gondolta. Lehajolt, a második kardját kereste. Amikor újra felegyenesedett, Kira már nem állt az ablaknál; a függönybe kapaszkodva, lassan leroskadt a padlóra.

— Kira! — kiáltott Ru- meta.

Az egyik nyílvessző Kira nyakát ütötte át, a másik a melléből állt ki. A férfi & karjára emelte, s az ágyra fektette. A lány nyöszörgőit, aztán elcsendesedett.

— Kira. .:

De a lány nem válaszolt. A férfi kis ideig mellette állt, azután kézbe vette a kardjait, lassan lement a lépcsőn, és várta, hogy mikor törik be az ajtót. ..

— És aztán? — kérdezte An ka.

Paska elfordította tekintetét, lehajolt, és a lába mellett levő szamóca után nyúlt. Anka várt.

— Aztán.?! — mormolta. — Senki sem tudja, mi volt azután. A rádióadót otthon hagyta, és amikor a ház kigyulladt, az őrjáratot végző léghajón rájöttek, hogy baj van, és nyomban Arkanarba indultak. Mindenesetre altatógáz-patronokat szórtak a városra. .. — Paska elhallgatott, s egymás után dobálta szájába a szamócát.

— És? — kérdezte halkán Anka.

— Ä palotába jutottak.. ? Ott meg is találták.

— Hogyan?

— Hát. .. aludt. És körös- körül mindenki. .. feküdt. Egyesek aludtak, mások pedig. .. Don Rebát is megta- teifeájk.Maiakkal vitték

őt, vagyis Aniont, a Bázisra szállították... Tudod, Anka, ő semmit sem mesél.

Anka falfehéren, szálegyenesen ült, és Paska feje fölött átnézett a kis ház előtti erdei rétre.

— De mi lett a lánnyal? — kérdezte Anka.

— Nem tudom — felelte ridegen Paska.

— Ide hallgass, Pasa — szólt Anka. — .Talán nem is volt érdemes idejönnöm?

— Ugyan, mit beszélsz! Azt hiszem, nagyon megörül neked. ..

— Én pedig folyton úgy érzem, hogy ő valahol a bokrok között lapul, néz bennünket, és arra vár, hogy én elmenjek.

Paska gúnyosan elmosolyodott.

— Azt már nem. Anton nem volna képes a bokrok között üldögélni. Nem tudja, hogy jtt vagy. Horgászik valahol, mint szokott.

— És veled hogy fér meg?

— Sehogy. Eltűr. De te más lapra tartozol.. ?

Hallgattak egy sort.

— Anka — szólalt meg Paska. 7— Emlékszel az anizotrop útra?

Anka összeráncolta a homlokát.

— Milyenre?

— Anizotrop. Ahol a „Behajtani tilos!” tábla lógott. Emlékszel, amikor mi hárman? ...

— Emlékszem? Ánton mondta, hogy anizotrop.

— Anton akkor átment a tábla alatt, amikor pedig visszatért, elmondta, hogy ott állítólag egy felrobbantott hidat talált, meg egy fasiszta csontvázat géppuskához láncolva?

—<-es Nem emlékszem —

— No, mi az, kicsikém — kérdezte nyájasan Rumata. — Megijedtél ettől a csőcseléktől? Menj, öltözz fel. Itt már nincs mit keressünk. .. Mindjárt elzavarom őket, és elmegyünk Pampához.

Kira, az a&s&aál sM, és

mondta Anka. — No és az*

tán?

— Most gyakran eszembe jut ez az út — folytattá Paska. — Mintha valatÖi összefüggés volna. . . Az út anizotrop volt, akár a történelem. Visszafelé menni nem lehet, ö pedig mégis elindult. És egy odaláncolt csontvázba botlott.

— Nem értelek. Mi közé ehhez az odaláncolt csontváznak?

— Nem tudom — jsmerte be Paska. — Csak úgy remii!;.

Anka így szólt:

— Ne hagyd, hogy sókát gondolkozzon. Állandóan beszélj vele valamiről. Valami ostobaságról. Hogy vitatkozzon.

Paska felsóhajtott.

— Ezt magam is tudorti. De mit törődik ő az én ostobaságaimmal? Hallgatja egy ideig, elmosolyodik, s elmegy. Én pedig ott ülök... Eleinte észrevétlenül követtem. most azonban csak ülök és várok. Bezzeg, ha te.. .

Anka hirtelen felállt. Páska hátratekintett, és szintén felállt. Anka lélegzet-vissza- fojtva nézte a tisztáson közeledő Antont. Magas volt és széles, arca világos, nem fogta meg a nap. Semmi sem változott rajta, mindig kissé komor volt.

A lány elébe indult.

— Anka — szólt nyájasán Anton. — Anka, drága pajtásom. ..

Feléje nyújtotta ha+almás kezét. A lány félénken közeledett hozzá, de nyorrtbán visszahőkölt. Anton ujjain piroslott valami... De nem vér volt, csupán a szamóca leve.- " fordítottal

<£etlé*t György