Népújság, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám
1981-09-25 / 225. szám
„igaz testvérként örülünk sikereiknek...” Interjú Leontyev Anatollj Míhajlevlessal, az SZKP Csuvas Területi Bizottságának titkárával Közös feladatokra szerződtek A szakszervezetek és a tudományos egyesületek együttműködése Megállapodniuk nem volt nehéz, hiszen már korábban is gyakran dolgoztak együtt, a szakszervezeti aktívák és a tudományos egyesületek. Módszerük is hasonló, hiszen mindkettő lényege a mozgalom. Az összefogásra, a lelkesedésre, a fokozottabb szakmai érdeklődésre számítanak elsősorban. A sokféle feladatkör volt az összehúzó erő, amit együttműködve, összefogva eredményesebben végezhetnek. A Műszaifef és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Heves megyei Szervezete a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsával közös feladatok teljesítésére kötött szerződést. Mindkét szervezet vezető testületéi megvitatták, jóváhagyták. ünnepélyesen aláírták az együttműködés tervezetét. A tudományos egyesületekben az üzemek, intézmények műszaki vezető szakemberei, a szakma friss információit nélkülözni nem tudó aktivisták dolgoznak. A szakszervezetek megyei tanácsának elnöksége úgy foglalt állást, hogy együttműködésük révén javulhat a műszaki és a fizikai dolgozók kapcsolata, a társadalmi célok érdekében jobban mozgósíthatják a műszaki, a közgazdász- és agrárértelmiséget. Ugyanakkor természetesen e réteg érdekvédelme, tevékenységének társa' dalmi elismerése is magasabb szintű lehet. Méltón a feladathoz, amelyet gazdaságpolitikánk ma a műszaki értelmiségre kiszabott, a szerephez, amely egyre fontosabb a megújulás folyamatában. Mozgósító erő Azt mindkét szervezet vezető testületé egyformán fontosnak tartja, hogy az irányításban dolgozó szakemberek. a műszakiak nagyobb részt vállaljanak a termelésre való mozgósításból, agitációból. Gazdasági céljainkat, feladatainkat, a VI. ötéves terv szigorúbb követelményeit nekik kell elsősorban úgy megismerniük, hogy meggyőződéssel mozgósíthassák az irányításuk alá tartozó közösségeket. Következetes helytállást és főleg egységes szemléletet követel a gazdaságpolitika; különösen azért érdemes ezt igv kihangsúlyozni, mert egyelőre a jő szándékban mutatkozik inkább az egység és nem a helytállásban. A tudományos egyesületek — számos jó példa bizonyítja ezt a megyében — felkészültek arra, hogy. gondoskodjanak tagjaik rendszeres továbbképzéséről, megteremtsék a lehetőséget a szakmában való továbbfejlődéshez. Az egyesületekben felhalmozódott szellemi erő alapvető a vállalatok munkájának korszerűsítésében, de nem nélkülözhetik a területi fejlesztésekért felelősök sem. A korszerű gazdaság, a jobb életkörülmények alapjául szolgáló területfejlesztés pedig a szakszervezeti mozgalomban is a legfontosabb célok közé tartozik. . Munkavédelem és oktatás Az együttműködés tervezetében többek között ez olvasható: a szocialista brigádmozgalom kerüljön szorosabb kapcsolatba a tudományos egyesületekkel. Patronáljanak brigádokat az egyesületi tagok, ismerjék meg jobban egymás gondjait, és közösen keressenek például ötleteket az újítómozgalom fellendítéséhez. Az újítómozgalomról egyébként másutt szintén sok szó esik a közös munkaprogramban és ennek bizonyára lesz majd foganatja is. Az újítói kedv újraélesztéséhez ki mástól várhatnánk javaslatokat, lelkes támogatást? A MTESZ a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását segíti azzal, hogy felajánlja a Bolyai János Matematikai Társaság és az Eötvös Loránd Fizikai Egyesület és a Magyar Kémikusok Egyesülete megyei szervezeteinek segítségét, Fiatal matematikusok, fizikusok, kémikusok vállalnák a felkészítést, a tanfolyamok vezetését. A hatékonyabb munkavédelmi propaganda érdekében a szakszervezetek adnak segítséget a tudományos egyesületeknek. A közeljövőben alakul például a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság megyei szervezetének munkavédelmi bizottsága az SZMT munkavédelmi osztályának támogatásával. Az együttműködés számtalan formája alakul, fejlődik ki bizonyára majd a közös munka során. Ha majd nemcsak a vezető testületek, hanem a szakmai szervezetek, az egyesületi csoportok is természetesnek fogadják ezt a közös tevékenységet. Hiszen a céljuk ugyanaz: magasabb szakmai színvonalon, eredményesen dolgozni. Hekeli Sándor — Heves megyébe érkezésük napján — szeptember 21-én — többször is hangsúlyozta, hogy a két nép testvéri kapcsolatainak to- vábberősítése mellett mezőgazdaságunktól kívánnak elsősorban tanulni, és az itt látottakat mielőbb kamatoztatni otthon. Mint Csuvasia mezőgazdaságáért felelős vezető szakember mennyiben lett gazdagabb a nálunk szerzett tapasztalatok alapján? — Mielőtt a kérdésükre konkrétan válaszolnék, engedjék meg, hpgy elmondjam; mi csuvasok. nagyon jól tudjuk, hogy a magyar mezőgazdaság, ezen belül Heves megye Termelőszövetkezeteinek és állami gazdaságainak döntő többsége évek óta világszínvonalon dolgozik. Tudom, hogy nagy szavakként hangzik, de mégis azt mondom: igaz testvérként örülünk sikereiknek. Ami pedig a dolog szakmai részét illeti: valóban sokat tanultunk a meglátogatott megyei termelő- szövetkezetektől. — Például? — Termésátlagaik nagyszerűek, s mint meggyőződhettünk róla: ez korántsem csak a jó természeti adottságoknak köszönhető. Számomra egyenesen imponált, hogy mennyi jól képzett szakember dolgozik mező- gazdaságukban. Hát igen! A tudomány így válik termelőerővé. Az összes előzetes információink ellenére is a meglepetés erejével ha(Fotó: Köhídi Imre) tott szövetkezeteiknek a gépesítési színvonala. Tudom, hogy ez sokba került, de végül is megéri. Sőt! Többszörösen megéri. — Ezeken kívül, mire hívja majd fel esetleg követendő magyar példaként a esuvas mezőgazdasági szakemberek figyelmét? — Kertészeti kultúrájuk valóban világszínvonalú. Értem ezalatt a talaj előkészítést, a különböző zöldségek és gyümölcsök termesztését és azok forgalmazását. De hasonló a véleményem az állattenyésztésükről is. — Mi, magyarok sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy vendégeinknek csak a szépet, csak a jót mutassuk meg, mondjuk eí... — Nem, ez szerintem nem így van! Heves megye párt és állami vezetői, valamint a meglátogatott mezőgazda- sági - szövetkezetek és ipari vállalatok irányítói nagyon is őszintén szóltak a gondokról is. Évről évre drágább az energia és a világpiacokon is fokozódik a verseny. És arról is őszintén beszéltek, hogy még mindig sok példa van Heves megyében is arra, hogy az azonos adottságú szövetkezetek messze nem azonos eredményekkel dolgoznak. És emögött — ahogyan hallottuk — elsősorban emberi tényezők állnak. Vagyis, ahol értik a szakmát és jó az összhang a gazdasági és a politikai vezetés között, ott a rosszabb földeken is lehet eredményesen gazdálkodni. Ahol ez nem így van, ott hiába a jó minőségű föld, vagy a korszerű technika. Erre bőségesen tudnék példákat mondani Csu- vasiából is. Az értelmes, kiművelt embert ugyanis sehol a világon és semmivel sem lehet pótolni. — Az ön álfal vezetett delegáció tagjai igen sok kérdést tettek fel megyénk vezetőinek a háztáji gazdálkodás magyar modelljével kapcsolatosan. — Nem véletlenül! Rengeteg fantázia van benne, arról nem is szólva, hogy népgazdasági igényeket lehet ezekkel a kisebb-na- gyobb gazdaságokkal kielégíteni. Önök nagyon jól csinálják! Mindez meg is látszik piacaik, üzleteik árukínálatain. Mi még nem tartunk itt, de nálunk is fellendülőben van az úgynevezett „hobbi-termelés”. Az itteni tapasztalatokat mindenképpen hasznosítani kívánjuk. — S mindezekről mi a véleménye a politikusnak, az SZKP Csuvas Területi Bizottsága titkárának? — Ugyanez! Legfeljebb azzal egészíteném ki, hogy a pártmunkásnak, vagyis a pártbizottság titkárának kommunista kötelessége, hogy lehetőségeivel élve, minél többet és minél előbb kamatoztassunk azokból, amelyeket önöknél láttunk és tapasztaltunk. Pártunk legutóbbi kongresszusa — ahogyan önök is tudják — kiemelt feladatként határozta meg életszínvonalunk fokozott javítását, növelését. Ezen határozatok szellemében. az itt szerzett tapasztalatok alapján egészen biztosan eredményesebben dolgozunk majd Csuvasiában. — Egyébként hogy érezték magukat nálunk? — Otthonról megyünk haza. Nagyon szép napok voltak, s nagyon boldogok vagyunk, hogy találkozhattunk, véleményt cserélhettünk magyar testvéreinkkel, barátainkkal. Ezúton is köszönjük a megkülönböztetett figyelmet, a sok-sok kedvességet és igyekszünk majd méltóan viszonozni... Koós József sebességgel tudnak haladni. Ezt csökkenteni már nem lehetett, főútvonalról lévén szó. Jelenleg a megyeszékhely közlekedése átmeneti állapotban van. Igyekszünk azonban képességeink szerűit ennek is megfelelni. — Hogyan készültek fel a gyakori hibák elhárítására? — Szerződést kötöttünk az általunk felszerelt lámpák javítására. A megye egész területén 24 órán belül meg tudjuk kezdeni a hiba elhárításét. A gyakori meghibásodások pedig abból adódnak, hogy az izzók nem bírják a terhelést. A kétezer üzemóra — eddig működnie kellene — helyett jó, hó- százat kibírnak. A javítást, karbantartást pedig sehol a világon nem nappal, hanem éjszaka, nyugodt körülmények között végzik. Sajnos, nálunk az éjszakai pótlékra már nem jutott pénz. Ezenkívül a fejlesztéssel vannak gondjaink. Nincs összhang, s.zétfo rgácsolódnak az anyagi és a szellemi erők egyaránt. Mindenki egyénileg küszködik, s ennek eredménye, hogy hazánkban hozzávetőlegesen tízféle, alapvetően más rendszerű automatika vezérli a közlekedési. lámpákat, ám egyik sem tökéletes, mindegyiknek van valami hibája. S any- nyit hadd tegyek még hozzá: nem biztos, hogy minden esetben a készülékekben kell a hiba forrását keresni. A közlekedők felkészültsége . . sokszor alacsonyabb színvonalú, mint lámpáink automatikái... Kis Szabó Ervin * Nem kaptunk tehát megnyugtató választ kérdéseinkre. Szerettünk volna biztatóbb jövőt felvázolni olvasóinknak, a megye város? bán közlekedőknek, ak;'- között kétségtelenül sok? - még a lámpák működésén*' is gyengéb színvonalon kormányozzák kocsijaikat. Számukra nem adhatnak mentséget a rossz. Iámnak, de a lámpák hiányosságai sem menthetők a mazsola vezetőkkel. A megveszékhe1'" közlekedése szerintünk is „átmeneti állapotban van”, legyen hát türelmesebb a helybéli és a turistaként ide látogató autós. Csak megüss zuk ezt az átmeneti ál* te szark-i SZÁLLODA ÉPÜL A DÉLI PÁLYAUDVARNÁL. A Déli pályaudvar szomszédságában a terveknek megfelelő ütemben épül a Finta József, Állami-díjas, Ybl-díjas főépítész vezetésével tervezett négyszáz szobás szálloda. A kivitelezést osztrák vállalatok végzik a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat bevonásával. Az építők a szállodai szint elérése után megkezdték a külső burkolat felrakását. A huszonhatezer négyzetméter ossz alapterületű új szállodát 1982 júniusában adják át. (MTI Futó: Balaton József felvétele — KS) Nem a kész van a hiba? Megkérdeztük a közlekedési lámpák szerelőit Az egyre sűrűsödő városi autóforgalom nem kis gondot okoz megyénkben. Különösen Egerben ijesztő a helyzet. Itt ugyanis már azt tartják az autósok, hogy nincs is csúcsforgalom, mert állandósult a zsúfoltság. Nemcsak a megyeszékhelyen, hanem — már alig van olyan város, ahol nincs — mindenütt a forgalomirányító lámpák segítségével igyekeznek úrrá lenni a helyzeten. Valljuk meg, csak több-kevesebb sikérrel. Hevesben ezekben a sokat szidott berendezéseknek a gyártója, üzemeltetője, karbantartója a gyöngyösi Mát- ravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet. — Hogyan kerül ez a tevékenység egy építőipari szövetkezet profiljába? — kérdeztük Treiber Rudolf üzemvezetőtől. — A szerteágazó tevékenységünk miatt többféle auto- matikéval foglalkoztunk. Az első közlekedési lámpát 1974-ben szereltük fel Gyöngyösön. Ez teljes egészében saját konstrukció volt, és sikeres próbálkozásnak tartottuk. Piacot akartunk teremteni ennek a tevékenységünknek. Ekkor a KPM pécsi igazgatóságának volt egy kifejlesztett automatiká- ja. s a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal megállapodva ezt kezdtük el gyártani. Ezeket a lámpákat az egész országban felállítottuk. Győrben. Székesfehérvárott, Dunaújvárosban, Szekszárdon, hogy csak egykét várost említsek. Azóta a szövetkezet összbevételének 15—20 százaléka ebből a tevékenységünkből ered. — Hogyan készültek fel szakmailag? — Jelenleg is három autó- , matikai üzemmérnök és 18 műszerész szakmunkás dolgozik nálunk. Az erősáramú szerelést külön szakember- gárda végzi. Mivel a hozzáértés akkor is. most is biztosított volt, 1978-tó] a debreceni közúti igazgatóság Lehotai Imréné, az automatika egyik szerelője a gyöngyösi üzemben (Fotó: Perl Márton) találmányaként elfogadott közlekedési lámpákat kezdtük el gyártani. Ebből azóta csaknem 50 üzemel az ország területén, és ilyent szereltünk fel Egerben, a Vörösmarty úti csomópontnál is. ( — Ezt azonban nem kevésszer bírálják. Működése óta állandóan szerelik, s mégsem üzemel megbízhatóan. Miért? — Tudni kell, hogy ezek igen érzékeny készülékek. Egy-egy izzó kiégésére úgy reagál, mintha zárlat keletkezett volna. Ilyenkor az automatika programja elcsúszhat. Mindezeken felül Egerben nem állt rendelkezésünkre a beüzemeltetéshez szükséges idő. Tetézte a bajt, hogy nem érkezett meg időre az az integrált áramkör, amit használni szoktunk, így egy gyengébb fokozatút kellett beépítenünk. Ezt azóta már kicseréltük, tehát most már mindennek rendben kell lennie. Már annál is inkább, mivel a. későbbiekben majd a vasúti csomópont lámparendszerével kell ezt összhangba hoznunk. S ennek az ideje már igencsak közel van. Még ez év november 30-ig el kell készülnünk a tartóvasak. felállításával, 1932. április 30- ra pedig véglegesen át kell adni a forgalomnak. — Ez a jövő, a jelen, viszont nem éppen megnyugtató képet mutat.,. — Mivel csak egy szakaszát adták át a Vörösmarty útnak, az automatikát egy ú:,, ideiglenes programra kellett állítanunk. Ezt pedig csak úgy tudtuk megoldani, hogy a Somogyi Béla út kereszteződésében csupán 15 másodperc biztosítható a gyalogos átkelésre, mert így a-.
