Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-11 / 187. szám

A tfllz porsi ráesőiül Fslyről Szolnokra Merre járnak a tiszai baják ? Többnyire munka közben látjuk őket. Az ő dolguk még a nézőknek sem jelent örömet — mert olyankor hívják a szürke egyenruhá­sokat, ha baj van. Ha lakás, pince, padlás, csűr. pajta lángol; ha baleset van köz­úton, vasúton, ha jármű esik vízbe: nyáron, ha a termés, vagy a szalma gyullad ki, ha az erdő ég. HOGY KI NE jöjjenek a gyakorlatból, és folyamato­san ismerkedjenek a leg­újabb módszerekkel, techni­kával: szorgalmasan gyako. rolnak, készülnek a várt és váratlan esetekre Önkéntes és hivatásos tűzoltók mérik össze tudásukat, előbb he­lyi, majd regionális, végül pedig országos versenyeken, bemutatókon. Idén Szombat­hely. Hajdúszoboszló, Szek- szárd 20—21—22-én — He­ves megyéből a hatvani Du­na Cipőgyár és a viszneki női raj szereplésével — Szol­nokon lesz a háromnapos országos tűzoltóverseny, amelynek programját ezúttal kulturális eseményekkel, népművészeti vásárral, lap­böngészdével is bővítik. És a rendezők remélik: sokan ik­tatják majd ünnepi progra­múkba a látványos esemény- sorozat megtekintését. A verseny apropójából érdemes néhány érdekességet meg­tudni a tűzoltókról, és mun. kájukról. Például azt, hogy az országban a hivatásosak munkáját 53 514 önkéntes, 50 645 vállalati és 25 384 út­törő és ifjúgárdista tűzoltó is segíti. Csupán Heves me­gyében 115 községnek, 82 vállalatnak, Intézménynek van tűzoltósága. És ez nem is akármilyen segítség: hi­szen például 1976—1980 kö­zött 2100 tűzesetnél és 160 másféle káresetnél, 1981 első felében egyedül Heves me­gyében 39 alkalommal se­gítettek az önkéntesek, öt év alatt több mint tízezer­szer láttak el tűzvédelmi ügyeletet az országban. Hazánk minden városában, fontosabb községében, ipari létesítményében működik ter­mészetesen hivatásos tűzol­tóság is. Akik ugyan a köz- igazgatási határok szerinti szervezési formában dolgoz­nak, de az ő munkájukra nem jellemző ez a mondás, hogy „a megyehatárnál megáll minden”. Aki olvas­sa a napilapokban a — sze­rencsére ritka — nagy tüzek- ről szóló tudósításokat, gyak­ran tapasztalhatja; a szom­széd megye, a legközelebbi nagyváros tűzoltói is azon­nal jönnek segíteni, amikor kiderül, hogy kevés a helyi' erő a lángok megfékezésére. A TÜZOLTÖK munkájá­nak csak a „mindenki által látható” része a tüzek oltá­sa. de a tűzvédelem, a tűz­megelőzés, amely sokkal ke. vésbé látványos, ugyanolyan, ha nem nagyobb fontosságú és mennyiségű részét teszi ki feladataiknak. A propa­ganda, az információ is lé­nyeges — és eredményes. Több. mint ötszázezer néző látott egy év alatt tűzvédel­mi filmeket, és remélhető, hogy tanultak is belőle. 2642 tűzvédelmi témájú előadáson 185 ezer ember ismerkedett meg azzal: mit tehet munká­ja közben azért, hogy minél kevesebbszer szóljon a tűz­jelző csengő, vagy a sziréna... Játék, versengés formájában majdnem mindenki szíveseb­ben tanul, mint oktatáso­kon: tavaly 590 tűzvédelmi vetélkedőt rendeztek ország, szerte, amelynek 56 ezer résztvevője volt. MINDEZ CSAK egy kis betekintés a tűzoltók sokré­tű munkájába. Akit köze­lebbről is érdekel, az a szol­noki versenyen élőben is­merkedhet az izgalmas, bá­torságot, ügyességet és erőt kívánó szakmával. (Sz. J. I.) Az országgyűlés 1968-ban fogadta el a közlekedéspo­litikai koncepciót. Ez rögzí­ti: „A közlekedés minden ága az egységes közlekedési rendszer együttműködő ré­sze. Biztosítani kell a ha­tékony forgalommegosztást; azt, hogy az egyes szállítá­si feladatokat az a közle­kedési ág teljesítse, amely azt a leggazdaságosabban, minél kisebb élő- és holt- munka-ráf ordítással képes elvégezni.” Ez az elv ma is a vízi szállítás újjászületé­sének az alapja. Mégis — a sors iróniája? — ugyanebben az esztendő­ben 964 kg (!) darabáru, és 24 700 utas szállításával érte el mélypontját a tiszai ha­józás. És amikor az utolsó személyszállító hajó, a Dé­libáb, a Dunára vonult át, hosszú időre délibábbá vált a tiszai személyhajózás ügye. így például Szolnok megye közlekedésének és hírközlé­sének hosszú távú fejlesztési programja — amelyet 1979- ben fogadott el a megyei ta­nácsülés — is csak azt álla­píthatta meg: „A vízi közle­kedésben évente elszállított 200 ezer tonna lényegesen a lehetőség alatt van, sze­mélyszállítás pedig nem fo­lyik.” És ez nemcsak Szol­nok megyére igaz. Országosan sem sokkal jobb ugyanis a helyzetkép: a közút 50, a vasút 40 szá­zalékával szemben a hajó­zás mindössze 1,5 százalék­ban részesedik az ország szállítási feladataiból — amelyek . pedig egyre nőnek. Ráadásul jelenlegi fejlesz­tési lehetőségeink szinte ki­zárják, hogy a legolcsóbb szállításra pénzt áldozzunk. Az országnak nincs pénze arra, hogy takarékoskod- jon ..._________ ____________ A múlt kötelez! A jelen tennivalói nem­igen vázolhatok fel a múlt hagyományainak Ismerete nélkül. Kevéssé ismert pél­dául — én is csak Nagy Il­léstől, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazga­tóhelyettesétől tudom, aki szenvedélyes gyűjtője e ha­gyományoknak —, hogy a tiszai vízi út kacskaringós középkori elődjén a mai Pélyről, Jászkisérről, Török- szén fcmiklósról, sőt a Mező­túrhoz közeli Kengyelről is el lehetett jutni hajóval Szolnokra, és volt vízi ösz- szeköttetés Karcag (!) és Püspökladány (!) között is. A Tisza hatalmas árterülete adott lehetőséget a legol­csóbb, legrövidebb szállítás­ra. amelyen az erdélyi só és fa éppúgy úszott, mint a helyi iparcikkek. A Rá- kóczi-szabadságharc után a tiszai jellegzetesség, a „bő­gőhajó” közlekedésének leg­nagyobb akadályozója az a 25 (!) úszómalom volt, amely Szolnokon őrölte a környéken termő gabo­nát ... Széchenyi 1846-ban érkezett az első tiszai gőz­hajón, a Pannónián Szolnok­ra, és ezt még e század har­mincas éveiben is virágzó hajósélet követte. „Kofaha­jón” utazott a tiszakécskei zöldség, a nagykörűi cse­resznye, felépült Szolnokon az 1100 vagonos tárház, és csaknem 300 ezer tonna áruval — 1940­ben — minden előző csúcsot megdöntötték a ti­szai hajók. Ám ezeket a hagyományo­kat nyomtalanul törölte el a háború. A hajópark el­pusztult, és az olcsó munka­erővel való kézi rakodás nem hagyott emlékül kikö­tőket, rakodógépeket sem. A szerény lehetőségeket jól példázza, hogy a háború utáni szállítási rekordeszten­dőben, 1971-ben is csak az 1940-es mennyiség fele úszott a Tiszán. És ez nem azért szomorú elsősorban, mert egy szép színfolttal, egy jó hagyo­mánnyal lett szegényebb fo- lyónk, hanem azért, mert ezek hiánya költséges is. Az a szállitanivaló ugyanis, amely a Tiszáról hiányzik, nyilvánvalóan, a költsége­sebb vasúton, teherautókon jut céljához. Azokon a már most is túlterhelt eszközö­kön, amelyek további kapa­citásbővítései — utak, vas­úti pályák, járművek — jó­val több pénzt igényelnek, mint a vízi szállításé! Azé a vízi kapacitásé, amelynek még 10 százalékát sem hasz­nálják ki! Igény von! Kérdés persze, hogy mi­lyen és mekkora igényekről van itt szó? Ha szűkebb hazánkat, az Alföldet tekintjük, úgy első­sorban az ipari nyersanyag, és a mezőgazdasági termé­nyek szállítása jelentős. Az építőanyag-ipar, illetve az útépítők kavicsot, cemen­tet szállíttathatnak vízi úton. Innen már csak apró lépés, hogy a kényes exportcikkek, a mezőgazdaság termékei is vizen ússzanak a tengerbe, vagy például a szegedi ház­gyári panelek olcsón az Al­földre kerülhessenek — amint a győri házgyár ele­mei ugyanúgy jutnak a bu­dapesti építkezésekre. Ki­csit tágabbra nyitva a le­hetőségek kapuját, a záho­nyi átrakókörzethez csatla­kozó komorói kikötő már a Szovjetunióból importált áruk jó részét fogadhatja és terelheti vízi útra. Nemcsak hazánk, de Jugoszlávia szá­mára is. A Nyugat-Európá- ban már befejezéshez köze­ledő beruházások egyre kö­zelebb hozzák a Duna—Raj­na—Majna-csatorna elké­szültét is — amivel Rotter­dam és Záhony, illetve a Fekete tenger közvetlen kap­csolatba kerül. Ennek a teJ herszállításra gyakorolt ha-í tása ma még nem is be^ csülhető! A személyszállítás is új lehetőségekkel gyarapodna: bizonnyal igényelnék a Ti­szát, mint idegenforgalmi célt bemutató kirándulóha­józást! A Kékestől a Tiszáig — IBUSZ-szal ? Igények tehát vannak. Tervek és lehetőségek A tiszai hajózás feltételei közül a vízszintbiztosítás és a rakodás egyes adottságai ma még hiányoznak. A vas-í kapui, a noVi-becseji, a kis­körei és a tiszálöki duzzaszJ tóművek közül már csak a! csongrádi hiányzik ahhozj hogy a Tisza vízszintje álú landó legyen. Ez a hajózási idényt az őszi szállítási csú-J csig növelné, és jelentős vasúti kapacitást takarítana meg. Ennek építése a nyolc­vanas-kilencvenes évtized-' re maradt, mint ahogy al kikötők jó része is akkon épülhet. Ezek, a kész tanul­mánytervek szerint, már az adott, szabályozott vízmély­ségre települnek — vasúti kapcsolattal —, így olcsób­bak is lesznek. Közülük at szegedi, a szolnoki és a kon morói kívánkozik az élre, da kisebb kikötőt Kiskörén is kialakítanak. A tennivalók! világosak, mint ahogy — sajnos — a pénzhiány is az,' legalábbis ' ez idő szerint A szolnoki hídláb dom­borműve, a tiszai hajósold emlékműve nemcsak me- mentó tehát: egy biztató est előre látott jövő jelképe is? Hiszen a „Tisza-fejlesztés’’ ma is, a jövőben is cselek­vési terveink között van ég marad, Heves megye hasz­nára is. Kőhidi Imre A lapterjesztés segítője lesz az , korszerű nyomdatechnika Mondja: dr. Noszticiíus Ferenc, a Heves megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója A régi gép: az órái „meg vannak számlálva’*.:: (Fotó: Szántó Györgyi Olvasóink többször is ta­lálkozhattak már lapunkban olyan híradással, miszerint a Népújság a közeljövőben (elő­reláthatólag szeptember második felében) új — úgynevezett ofszet — tech­nikával készül majd a Ré­vai Nyomda Egri Gyáregy­ségében. Az új köntös, a szebb kivitel nem jelenti azt hogy a „jó bornak nem kell cégér”. Vagyis, hogy et­től az időtől fogva nem lesz szükség a lapterjesztők mun­kájára. Erről beszélgettünk dr. Noszticzius Ferenccel,, a Heves megyei Lapkiadó Vál­lalat igazgatójával. — Mi jellemzi napjaink­ban a hazai lapkiadást, il­letve a lapterjesztést? — Amikor megjelent a te­levízió, igen sokan attól tar­tottak. hogy erőteljesen csök­ken majd az újságok iránti érdeklődés. Nos. adatok so­ra igazolja, hogy az aggá- lyoskodóknak egyáltalán nem volt igazuk. Meglehet, hogy a képernyőn olykor frissebb információk jelennek meg. a nézőnek azonban nincs le­hetősége arra. hogy ezeket felelevenítse, a lapokat, a folyóiratokat azonban bár­mikor és akárhányszor elő­vehet!. Ugyanakkor az is tény, hogy a televízió kép­telen arra. hogy minden lé­nyeges megyei, helyi ese­ményről tudósítson. Az em­berek viszont arra is kíván­csiak — s ez így van or­szághatárainkon túl is —. hogy mi történik szűkebb ha­zájukban. Ezt a megállapí tást a tömegkommunikációs kutatások sora igazolja. •Jó néhány éve már annak hogy a megyei lapok napi összpéldányszáma meghalad­ta az egymilliós bűvös ha­tárt. Az érdeklődés azóta sem lanyhult, ezért a szer­kesztőknek és a terjesztők­nek egyaránt kötelességük, hogy ennek az igénynek a lehetőségekhez mérten meg­feleljenek. Nem véletlen hát, hogy szinte mindenütt a tartalmi és a technikai szín­vonal emelésére törekszenek. Nyilvánvaló — s ezt senki­nek sem szükséges különö­sen bizonygatni, hogy így könnyebb új előfizetőket sze­rezni, és megtartani. — Az utóbbi időben je­lentős lapárváltozásra ke­rült sor, az olvasók vi­szont úgy tartják, hogy ezzel nincs arányban az újságok technikai színvo­nala. Milyen tapasztala,tok vannak ezzel kapcsolat­ban szűkebb hazánkban? — Megítélésem szerint nem ennyire kiélezett a helyzet. A lapok árváltozása — leg­alábbis a napilapoknál 1 — nem okozott komolyabb meg­terhelést. Erre utal az is, hogy a vártnál jóval keve­sebb olvasót „vesztettünk” el. S ha már itt tartunk, meg kell jegyeznem, hogy a pillanatnyi hullámvölgyből hamar kilábaltunk. Az igaz­sághoz azonban az is hoz­zá tartozik, hogy sokan —és teljes joggal — háborgatnak amiatt, hogy gyenge a Nép­újság külalakja. Pontosab­ban szólva: az egyes pél- dányszámok olykor hemzseg­nek a sajtóhibáktól, jó né­hányszor a nyomási hibák miatt a hasábok olvashatat­lanok. Ugyanakkor a képek elmosódottak. s csak ..rejt­vényfejtő” tehetséggel dönt­heti el az olvasó, mit is áb­rázolnak. Mindez egyáltalán nem bizalomgerjesztő, meg­nyugtató viszont az, hogy ősztől az egri nyomda is áttér a Népújság ofszet tech­nikájú előállítására. Ez azt jelenti, hogy régi óhaj tel­jesül: küllemében szebbé, tetszetősebbé válik a lap Természetesen tartalmában és szerkesztési elveiben is várható előrelépés. A lap ára ennek ellenére változat­lan marad. Más szóval: a többletköltséget nem hárít­juk az olvasókra. — Ismeretes, hogy lapter­jesztéssel a posta, illetve a megyei lapkiadó vállalat szakemberei is foglalkoz­nak. Nem párhuzamos-e ez a munka? Tulajdonképpen mennyire segíti a két szak­embergárda. egyórást. a sajtótermékek terjesztésé­ben? —' Köztudomású, hogy a terjesztés összetett tevé­kenység. Befolyásolja ezt az újság tartalma, minősége, s az is, hogy miként alkal­mazkodik az előfizetők, a vásárlók igényeihez, nvújt- ja-e azokat a szolgáltatóso­kat. amelyeket — egyébként indokoltan — várnak tőle. A terjesztési feladatot 1950 áp­rilisa óta a Magyar Posta látja el. Törődnie kell az országban megjelenő összes sajtótermék népszerűsítésé­vel. értékesítésével. Ez rend­kívül nagy munkát jelent. Az MSZMP Központi Bi­zottsága ezért létrehozta a megyei lapkiadó vállalato­kat. Ezek — egyéb vállalati jogkörük gyakorlásán kívül — a. terjesztési csoportjaik révén a pártkiadó és a me­gyei pártbizottságok kiad­ványait, újságjait is gondoz- zák, terjesztését végzik. Nincs szó párhuzamosság­ról, mert a lapkiadó válla­lat politikai eszközökkel vég­zi a terjesztést, segíti a postát a pártsajtó terjeszté­sében. Ebben az értelemben kö­zöttük érdekazonosság van. Természetesen a vállalat terjesztési csoportja szükség szerint maga is végez ter­jesztői tevékenységet. — Kérjük, szíveskedjék néhány példával illusztrál­ni: mennyire vagyunk mi. Heves m-egyeiek újságol­vasók? — Szóltam már a megyei sajtó iránti érdeklődés foko­zódásáról. Statisztikai ada­tok. felmérések tényei .jel­zik, hogy ebből a szempont­ból mi sem vagyunk kivé­telek Még akkor sem, ha akadnak olyanok, akik ko­rábban azért mondták le a lapot, mert elégedetlenek voltak a küllemével. Az el­múlt évben a Népújság ol­vasottság! szintje 30,7 &záza­lék voK, míg a Népszabad­ságé 25,2 százalék. A poli­tikai napilapokat a megye lakosságának 69.3 százaléka vásárolja, de ezen a téren országosan még a 16. helyen állunk. — A Népújság a közeljö­vőben korszerű nyomda- technikai előállításban ke­rül az olvasók asztalára. Milyen feladatot jelent a megújult lap terjesztése a lapkiadó vállalat szakem­bereinek? — Az előbb felsorolt mu­tatók is utalnak arra, hogy tennivalókban nem lesz hi­ány. Ez érthető, mert min­denképpen szeretnénk előbb­re lépni, méghozzá lendüle­tes tempóban. Ehhez komoly segítséget jelent az új, a va­lóban korszerű nyomdatech­nika. Más szóval: nem kell szégyenkeznünk, mivel mi­nőségileg sokkal jobb „árut” kínálunk majd. Persze a jó bornak is kell cégér. Köszö­nettel tartozunk az illetékes jiartsaet^ekuek azért, hogy nagyszabású szervező akciói indítottak. Ez még nem záJ rult le, de már az eddigi eredmények is biztatóak. Á füzesabonyi járásban érték) el leghamarabb kitűzött ter­vüket, sőt túl is teljesítettéi azt. Ezernél is több előfize­tőt szerveztek. Mi is számos új olvasót alkarunk meg­nyerni lapunknak, a Népúj­ságnak. Hiszek abban, hogy elképzeléseink valóra vál­nak, ugyanis szerkesztőséi günk vezetőinek és munkai társainak felkészültsége,' szakmai tájékozottsága fe­dezet arra, hogy a Népújság formai megújulása tartalmi színvonalbeli gazdagodással is járjon. — Köszönjük a beszélget test, Szilvás István JÜ£cfg0 1981. augusztus 11» kedd

Next

/
Thumbnails
Contents