Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-11 / 187. szám
A tfllz porsi ráesőiül Fslyről Szolnokra Merre járnak a tiszai baják ? Többnyire munka közben látjuk őket. Az ő dolguk még a nézőknek sem jelent örömet — mert olyankor hívják a szürke egyenruhásokat, ha baj van. Ha lakás, pince, padlás, csűr. pajta lángol; ha baleset van közúton, vasúton, ha jármű esik vízbe: nyáron, ha a termés, vagy a szalma gyullad ki, ha az erdő ég. HOGY KI NE jöjjenek a gyakorlatból, és folyamatosan ismerkedjenek a legújabb módszerekkel, technikával: szorgalmasan gyako. rolnak, készülnek a várt és váratlan esetekre Önkéntes és hivatásos tűzoltók mérik össze tudásukat, előbb helyi, majd regionális, végül pedig országos versenyeken, bemutatókon. Idén Szombathely. Hajdúszoboszló, Szek- szárd 20—21—22-én — Heves megyéből a hatvani Duna Cipőgyár és a viszneki női raj szereplésével — Szolnokon lesz a háromnapos országos tűzoltóverseny, amelynek programját ezúttal kulturális eseményekkel, népművészeti vásárral, lapböngészdével is bővítik. És a rendezők remélik: sokan iktatják majd ünnepi programúkba a látványos esemény- sorozat megtekintését. A verseny apropójából érdemes néhány érdekességet megtudni a tűzoltókról, és mun. kájukról. Például azt, hogy az országban a hivatásosak munkáját 53 514 önkéntes, 50 645 vállalati és 25 384 úttörő és ifjúgárdista tűzoltó is segíti. Csupán Heves megyében 115 községnek, 82 vállalatnak, Intézménynek van tűzoltósága. És ez nem is akármilyen segítség: hiszen például 1976—1980 között 2100 tűzesetnél és 160 másféle káresetnél, 1981 első felében egyedül Heves megyében 39 alkalommal segítettek az önkéntesek, öt év alatt több mint tízezerszer láttak el tűzvédelmi ügyeletet az országban. Hazánk minden városában, fontosabb községében, ipari létesítményében működik természetesen hivatásos tűzoltóság is. Akik ugyan a köz- igazgatási határok szerinti szervezési formában dolgoznak, de az ő munkájukra nem jellemző ez a mondás, hogy „a megyehatárnál megáll minden”. Aki olvassa a napilapokban a — szerencsére ritka — nagy tüzek- ről szóló tudósításokat, gyakran tapasztalhatja; a szomszéd megye, a legközelebbi nagyváros tűzoltói is azonnal jönnek segíteni, amikor kiderül, hogy kevés a helyi' erő a lángok megfékezésére. A TÜZOLTÖK munkájának csak a „mindenki által látható” része a tüzek oltása. de a tűzvédelem, a tűzmegelőzés, amely sokkal ke. vésbé látványos, ugyanolyan, ha nem nagyobb fontosságú és mennyiségű részét teszi ki feladataiknak. A propaganda, az információ is lényeges — és eredményes. Több. mint ötszázezer néző látott egy év alatt tűzvédelmi filmeket, és remélhető, hogy tanultak is belőle. 2642 tűzvédelmi témájú előadáson 185 ezer ember ismerkedett meg azzal: mit tehet munkája közben azért, hogy minél kevesebbszer szóljon a tűzjelző csengő, vagy a sziréna... Játék, versengés formájában majdnem mindenki szívesebben tanul, mint oktatásokon: tavaly 590 tűzvédelmi vetélkedőt rendeztek ország, szerte, amelynek 56 ezer résztvevője volt. MINDEZ CSAK egy kis betekintés a tűzoltók sokrétű munkájába. Akit közelebbről is érdekel, az a szolnoki versenyen élőben ismerkedhet az izgalmas, bátorságot, ügyességet és erőt kívánó szakmával. (Sz. J. I.) Az országgyűlés 1968-ban fogadta el a közlekedéspolitikai koncepciót. Ez rögzíti: „A közlekedés minden ága az egységes közlekedési rendszer együttműködő része. Biztosítani kell a hatékony forgalommegosztást; azt, hogy az egyes szállítási feladatokat az a közlekedési ág teljesítse, amely azt a leggazdaságosabban, minél kisebb élő- és holt- munka-ráf ordítással képes elvégezni.” Ez az elv ma is a vízi szállítás újjászületésének az alapja. Mégis — a sors iróniája? — ugyanebben az esztendőben 964 kg (!) darabáru, és 24 700 utas szállításával érte el mélypontját a tiszai hajózás. És amikor az utolsó személyszállító hajó, a Délibáb, a Dunára vonult át, hosszú időre délibábbá vált a tiszai személyhajózás ügye. így például Szolnok megye közlekedésének és hírközlésének hosszú távú fejlesztési programja — amelyet 1979- ben fogadott el a megyei tanácsülés — is csak azt állapíthatta meg: „A vízi közlekedésben évente elszállított 200 ezer tonna lényegesen a lehetőség alatt van, személyszállítás pedig nem folyik.” És ez nemcsak Szolnok megyére igaz. Országosan sem sokkal jobb ugyanis a helyzetkép: a közút 50, a vasút 40 százalékával szemben a hajózás mindössze 1,5 százalékban részesedik az ország szállítási feladataiból — amelyek . pedig egyre nőnek. Ráadásul jelenlegi fejlesztési lehetőségeink szinte kizárják, hogy a legolcsóbb szállításra pénzt áldozzunk. Az országnak nincs pénze arra, hogy takarékoskod- jon ..._________ ____________ A múlt kötelez! A jelen tennivalói nemigen vázolhatok fel a múlt hagyományainak Ismerete nélkül. Kevéssé ismert például — én is csak Nagy Illéstől, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettesétől tudom, aki szenvedélyes gyűjtője e hagyományoknak —, hogy a tiszai vízi út kacskaringós középkori elődjén a mai Pélyről, Jászkisérről, Török- szén fcmiklósról, sőt a Mezőtúrhoz közeli Kengyelről is el lehetett jutni hajóval Szolnokra, és volt vízi ösz- szeköttetés Karcag (!) és Püspökladány (!) között is. A Tisza hatalmas árterülete adott lehetőséget a legolcsóbb, legrövidebb szállításra. amelyen az erdélyi só és fa éppúgy úszott, mint a helyi iparcikkek. A Rá- kóczi-szabadságharc után a tiszai jellegzetesség, a „bőgőhajó” közlekedésének legnagyobb akadályozója az a 25 (!) úszómalom volt, amely Szolnokon őrölte a környéken termő gabonát ... Széchenyi 1846-ban érkezett az első tiszai gőzhajón, a Pannónián Szolnokra, és ezt még e század harmincas éveiben is virágzó hajósélet követte. „Kofahajón” utazott a tiszakécskei zöldség, a nagykörűi cseresznye, felépült Szolnokon az 1100 vagonos tárház, és csaknem 300 ezer tonna áruval — 1940ben — minden előző csúcsot megdöntötték a tiszai hajók. Ám ezeket a hagyományokat nyomtalanul törölte el a háború. A hajópark elpusztult, és az olcsó munkaerővel való kézi rakodás nem hagyott emlékül kikötőket, rakodógépeket sem. A szerény lehetőségeket jól példázza, hogy a háború utáni szállítási rekordesztendőben, 1971-ben is csak az 1940-es mennyiség fele úszott a Tiszán. És ez nem azért szomorú elsősorban, mert egy szép színfolttal, egy jó hagyománnyal lett szegényebb fo- lyónk, hanem azért, mert ezek hiánya költséges is. Az a szállitanivaló ugyanis, amely a Tiszáról hiányzik, nyilvánvalóan, a költségesebb vasúton, teherautókon jut céljához. Azokon a már most is túlterhelt eszközökön, amelyek további kapacitásbővítései — utak, vasúti pályák, járművek — jóval több pénzt igényelnek, mint a vízi szállításé! Azé a vízi kapacitásé, amelynek még 10 százalékát sem használják ki! Igény von! Kérdés persze, hogy milyen és mekkora igényekről van itt szó? Ha szűkebb hazánkat, az Alföldet tekintjük, úgy elsősorban az ipari nyersanyag, és a mezőgazdasági termények szállítása jelentős. Az építőanyag-ipar, illetve az útépítők kavicsot, cementet szállíttathatnak vízi úton. Innen már csak apró lépés, hogy a kényes exportcikkek, a mezőgazdaság termékei is vizen ússzanak a tengerbe, vagy például a szegedi házgyári panelek olcsón az Alföldre kerülhessenek — amint a győri házgyár elemei ugyanúgy jutnak a budapesti építkezésekre. Kicsit tágabbra nyitva a lehetőségek kapuját, a záhonyi átrakókörzethez csatlakozó komorói kikötő már a Szovjetunióból importált áruk jó részét fogadhatja és terelheti vízi útra. Nemcsak hazánk, de Jugoszlávia számára is. A Nyugat-Európá- ban már befejezéshez közeledő beruházások egyre közelebb hozzák a Duna—Rajna—Majna-csatorna elkészültét is — amivel Rotterdam és Záhony, illetve a Fekete tenger közvetlen kapcsolatba kerül. Ennek a teJ herszállításra gyakorolt ha-í tása ma még nem is be^ csülhető! A személyszállítás is új lehetőségekkel gyarapodna: bizonnyal igényelnék a Tiszát, mint idegenforgalmi célt bemutató kirándulóhajózást! A Kékestől a Tiszáig — IBUSZ-szal ? Igények tehát vannak. Tervek és lehetőségek A tiszai hajózás feltételei közül a vízszintbiztosítás és a rakodás egyes adottságai ma még hiányoznak. A vas-í kapui, a noVi-becseji, a kiskörei és a tiszálöki duzzaszJ tóművek közül már csak a! csongrádi hiányzik ahhozj hogy a Tisza vízszintje álú landó legyen. Ez a hajózási idényt az őszi szállítási csú-J csig növelné, és jelentős vasúti kapacitást takarítana meg. Ennek építése a nyolcvanas-kilencvenes évtized-' re maradt, mint ahogy al kikötők jó része is akkon épülhet. Ezek, a kész tanulmánytervek szerint, már az adott, szabályozott vízmélységre települnek — vasúti kapcsolattal —, így olcsóbbak is lesznek. Közülük at szegedi, a szolnoki és a kon morói kívánkozik az élre, da kisebb kikötőt Kiskörén is kialakítanak. A tennivalók! világosak, mint ahogy — sajnos — a pénzhiány is az,' legalábbis ' ez idő szerint A szolnoki hídláb domborműve, a tiszai hajósold emlékműve nemcsak me- mentó tehát: egy biztató est előre látott jövő jelképe is? Hiszen a „Tisza-fejlesztés’’ ma is, a jövőben is cselekvési terveink között van ég marad, Heves megye hasznára is. Kőhidi Imre A lapterjesztés segítője lesz az , korszerű nyomdatechnika Mondja: dr. Noszticiíus Ferenc, a Heves megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója A régi gép: az órái „meg vannak számlálva’*.:: (Fotó: Szántó Györgyi Olvasóink többször is találkozhattak már lapunkban olyan híradással, miszerint a Népújság a közeljövőben (előreláthatólag szeptember második felében) új — úgynevezett ofszet — technikával készül majd a Révai Nyomda Egri Gyáregységében. Az új köntös, a szebb kivitel nem jelenti azt hogy a „jó bornak nem kell cégér”. Vagyis, hogy ettől az időtől fogva nem lesz szükség a lapterjesztők munkájára. Erről beszélgettünk dr. Noszticzius Ferenccel,, a Heves megyei Lapkiadó Vállalat igazgatójával. — Mi jellemzi napjainkban a hazai lapkiadást, illetve a lapterjesztést? — Amikor megjelent a televízió, igen sokan attól tartottak. hogy erőteljesen csökken majd az újságok iránti érdeklődés. Nos. adatok sora igazolja, hogy az aggá- lyoskodóknak egyáltalán nem volt igazuk. Meglehet, hogy a képernyőn olykor frissebb információk jelennek meg. a nézőnek azonban nincs lehetősége arra. hogy ezeket felelevenítse, a lapokat, a folyóiratokat azonban bármikor és akárhányszor elővehet!. Ugyanakkor az is tény, hogy a televízió képtelen arra. hogy minden lényeges megyei, helyi eseményről tudósítson. Az emberek viszont arra is kíváncsiak — s ez így van országhatárainkon túl is —. hogy mi történik szűkebb hazájukban. Ezt a megállapí tást a tömegkommunikációs kutatások sora igazolja. •Jó néhány éve már annak hogy a megyei lapok napi összpéldányszáma meghaladta az egymilliós bűvös határt. Az érdeklődés azóta sem lanyhult, ezért a szerkesztőknek és a terjesztőknek egyaránt kötelességük, hogy ennek az igénynek a lehetőségekhez mérten megfeleljenek. Nem véletlen hát, hogy szinte mindenütt a tartalmi és a technikai színvonal emelésére törekszenek. Nyilvánvaló — s ezt senkinek sem szükséges különösen bizonygatni, hogy így könnyebb új előfizetőket szerezni, és megtartani. — Az utóbbi időben jelentős lapárváltozásra került sor, az olvasók viszont úgy tartják, hogy ezzel nincs arányban az újságok technikai színvonala. Milyen tapasztala,tok vannak ezzel kapcsolatban szűkebb hazánkban? — Megítélésem szerint nem ennyire kiélezett a helyzet. A lapok árváltozása — legalábbis a napilapoknál 1 — nem okozott komolyabb megterhelést. Erre utal az is, hogy a vártnál jóval kevesebb olvasót „vesztettünk” el. S ha már itt tartunk, meg kell jegyeznem, hogy a pillanatnyi hullámvölgyből hamar kilábaltunk. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy sokan —és teljes joggal — háborgatnak amiatt, hogy gyenge a Népújság külalakja. Pontosabban szólva: az egyes pél- dányszámok olykor hemzsegnek a sajtóhibáktól, jó néhányszor a nyomási hibák miatt a hasábok olvashatatlanok. Ugyanakkor a képek elmosódottak. s csak ..rejtvényfejtő” tehetséggel döntheti el az olvasó, mit is ábrázolnak. Mindez egyáltalán nem bizalomgerjesztő, megnyugtató viszont az, hogy ősztől az egri nyomda is áttér a Népújság ofszet technikájú előállítására. Ez azt jelenti, hogy régi óhaj teljesül: küllemében szebbé, tetszetősebbé válik a lap Természetesen tartalmában és szerkesztési elveiben is várható előrelépés. A lap ára ennek ellenére változatlan marad. Más szóval: a többletköltséget nem hárítjuk az olvasókra. — Ismeretes, hogy lapterjesztéssel a posta, illetve a megyei lapkiadó vállalat szakemberei is foglalkoznak. Nem párhuzamos-e ez a munka? Tulajdonképpen mennyire segíti a két szakembergárda. egyórást. a sajtótermékek terjesztésében? —' Köztudomású, hogy a terjesztés összetett tevékenység. Befolyásolja ezt az újság tartalma, minősége, s az is, hogy miként alkalmazkodik az előfizetők, a vásárlók igényeihez, nvújt- ja-e azokat a szolgáltatósokat. amelyeket — egyébként indokoltan — várnak tőle. A terjesztési feladatot 1950 áprilisa óta a Magyar Posta látja el. Törődnie kell az országban megjelenő összes sajtótermék népszerűsítésével. értékesítésével. Ez rendkívül nagy munkát jelent. Az MSZMP Központi Bizottsága ezért létrehozta a megyei lapkiadó vállalatokat. Ezek — egyéb vállalati jogkörük gyakorlásán kívül — a. terjesztési csoportjaik révén a pártkiadó és a megyei pártbizottságok kiadványait, újságjait is gondoz- zák, terjesztését végzik. Nincs szó párhuzamosságról, mert a lapkiadó vállalat politikai eszközökkel végzi a terjesztést, segíti a postát a pártsajtó terjesztésében. Ebben az értelemben közöttük érdekazonosság van. Természetesen a vállalat terjesztési csoportja szükség szerint maga is végez terjesztői tevékenységet. — Kérjük, szíveskedjék néhány példával illusztrálni: mennyire vagyunk mi. Heves m-egyeiek újságolvasók? — Szóltam már a megyei sajtó iránti érdeklődés fokozódásáról. Statisztikai adatok. felmérések tényei .jelzik, hogy ebből a szempontból mi sem vagyunk kivételek Még akkor sem, ha akadnak olyanok, akik korábban azért mondták le a lapot, mert elégedetlenek voltak a küllemével. Az elmúlt évben a Népújság olvasottság! szintje 30,7 &zázalék voK, míg a Népszabadságé 25,2 százalék. A politikai napilapokat a megye lakosságának 69.3 százaléka vásárolja, de ezen a téren országosan még a 16. helyen állunk. — A Népújság a közeljövőben korszerű nyomda- technikai előállításban kerül az olvasók asztalára. Milyen feladatot jelent a megújult lap terjesztése a lapkiadó vállalat szakembereinek? — Az előbb felsorolt mutatók is utalnak arra, hogy tennivalókban nem lesz hiány. Ez érthető, mert mindenképpen szeretnénk előbbre lépni, méghozzá lendületes tempóban. Ehhez komoly segítséget jelent az új, a valóban korszerű nyomdatechnika. Más szóval: nem kell szégyenkeznünk, mivel minőségileg sokkal jobb „árut” kínálunk majd. Persze a jó bornak is kell cégér. Köszönettel tartozunk az illetékes jiartsaet^ekuek azért, hogy nagyszabású szervező akciói indítottak. Ez még nem záJ rult le, de már az eddigi eredmények is biztatóak. Á füzesabonyi járásban érték) el leghamarabb kitűzött tervüket, sőt túl is teljesítettéi azt. Ezernél is több előfizetőt szerveztek. Mi is számos új olvasót alkarunk megnyerni lapunknak, a Népújságnak. Hiszek abban, hogy elképzeléseink valóra válnak, ugyanis szerkesztőséi günk vezetőinek és munkai társainak felkészültsége,' szakmai tájékozottsága fedezet arra, hogy a Népújság formai megújulása tartalmi színvonalbeli gazdagodással is járjon. — Köszönjük a beszélget test, Szilvás István JÜ£cfg0 1981. augusztus 11» kedd