Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-11 / 187. szám

Mennyezetfreskó régi szépségében Az ablakot nyitó Ablak FOTÖT KERESEK, azaz­hogy kerésénk abból a kol­lekcióból, amelyet hétről hétre bocsát a lapok tévé­kritikusai, műsorszerkesztői rendelkezésére a televízió fo- toszolgálata. Keresnék fotót az Ablakról, de nem talá­lok. „Fellapozom” emléke­zetem, s ha csak „át nem lápóztám”, arra sem emlék­szem, hogy ez a már nem ifjú, de mégis fiatal tévé­műsorról kép jelent volna meg akár a tévéújságban is. A televízió szürke kis egere úgy látszik az Ablak, amely nem is hétről hétre, de két hétről két hétre rendszere­sen ablakot kíván nyitni egy röpke órán keresztül a nézőnek, hogy... ... nem, nem a nagyvilág­ra. Külön érdeme, hogy kis világunk kis és mindennapi, éppen ezért összességében nem is kicsi és nem is min­dennapi gondjaira keres, vagy legalábbis próbál ke­resni választ a nézővel együtt. Hol megnyugtató, hol csak megnyugtatót, hol meg csak széttárt karú bi­zakodó reménytelenséget. Most, a múlt héten Feledy Péter volt a műsorvezető, azelőtt Wisinger István, még jóval előbb Kovalik Károly és aztán még mások. Ebből is kiderülhet, az Ablaknak nincs menedzselt műsorve­zetője, állandó kommentáto­ra, csak állandó munkatár­sai vannak, akik megkapó fegyelmezettséggel, egyben Ablakon-kikönyöklő „szom- szédasszonyos” közvetlen­EGRIK Az Országos Filharmónia által megszervezett nyári egri hangverseny évad kere­tében az Esztergomi Nem­zetközi Gitárfesztivál három művésze adott hangversenyt szombaton este a székes- egyházban. A hatalmas kupola alatt kitéve egy szék — szinte béréndezési hibának tűnt a masszív padsorok között — arfiit a reflektorok megvilá­gítanak. Ez a külsőleges szérénység, a látványnak ez a lejjeb-fokozhatatlansága merő ellentmondás a fres­kók pompájához és a szé­kesegyház méreteihez ké­pest. Ahogy egy szál gitár­ral odaült a művész és a ciéndben „énekeltette” hang­széfét, az a zene bűvölete volt. Három rokonszenves egyé­niség, három önálló művé­szi felfogás, alkat mutatta meg, hogy a csendből alig kiemelkedő finom hangza- tokkal, dallamokkal „rá le­het venni” a hallgatóságot, hogy egyetlen köhhentés se zavarja a zeneszámokat. Pe­dig egy ilyen „egysíkú” ze­néi rendezvényen igencsak megvan a veszély az egy­hangúságra, s arra, hogy a körülmények miatti feszült figyelem oldódjék, kemény padok recsegése bontsa meg az ünnepi pillanatok rend­jét. A fiatal művészek azon­ban megfogták a közönség . zenei lelkét. Fodor Ferenc széles skálá- játszott végig, Dowland Gal- larde-jától. Bartók négy kis darabján át Albeniz Legen­A tatai öregvár udvarán lévő romok közötti alkalmi játszóhelyeken rendezett be­mutatókkal zárult vasárnap a vándorszínházak második orsiágos találkozója. A tör­ténelmi vár kitűnő háttér- díszletet nyújtott a produk­ciókhoz. Kora reggeltől ké­ső délutánig egymás után OäMkM L |SS1. augusztus 11., kedd séggel adnak tájékoztatást nagyobb és cséprőbb ügyek­ben, vitatkoznak, kommen­tálnak, rövid interjúkat ké­szítenek a helyszínen, bé- játszanak és megvitatnak, szinte a közönséggel együtt, mór előre elkészített rövid, kis villanásnyi, de lényeget bemutató riportokat. ÍZIG.VÉRIG televíziós műfaj és műsor az Ablak, ahol az egyenes adás kere­tei között szurkolunk az „esedékes” műsorvezetővel, hogy ki ne fusson az idő­ből. Együtt horkanunk fel a műsor munkatársaival, ha az interjú alanya mellébe­szélni próbál. És együtt nyugtázzuk megelégedetten, ha őszintén, kertelés nélkül ad akár olyan, választ is a gondokra, amely még nem hordozza magában egyben a megoldást is. Nem díszlet, hanem szerkesztőségi való­ság — talán egy kissé illőre tompítva — a csörgő tele­fonok, a kattogó írógépek, a zúgó telexek, a nem ép­pen luxus, nyikorgó íróasz­talok háttérzenéje. Előttünk nyer formát, válik műsorrá a megtervezett szerkesztői elképzelés, előttünk lesznek televíziós „műfajok” azok a problémák, amelyek nap­jaink kis és nagy ügyei mi­atti kis és nagy bosszúsá­dájáig. Az érzelmek világá­ban tájékozódik leginkább, az minden számból kiderült. Ha mégis meg kellene je­lölnünk, hol érte el a leg­tisztább hangzást, Tarrega Alhambráját jegyezzük fel. Egészen más alkat, más hangulatok megszólaltatá­sára vállalkozó egyéniség a görög Evagelos Boudounis. Dowland Gallarde-ját ő is eljátszotta, Fodor Ferenc műsora után rögtön ezzel kezdett. Az összehasonlítás­ból vált nyilvánvalóvá, hogy az elmélkedő hajlamú mű­vész inkább a magányt, a magányosságot, a befelé hallgatózást keresi. Narvaez déli muzsikája és határozott egyénisége hangzott fel gi­tárján a Ganzion dél' Em- perador-ban és a Guardone las Vacas-ban. Műsorát — nagy tetszést aratva — saját szerzeménye zárta, az On the Rocks (Sziklákon). A hamisítatlan jókedély, a fiatalos, itt-ott csaknem bohém hangulatot is árasztó zenélést az angol David Rüssel hozta el Egerbe az esztergomi fesztiválról. Al­beniz Cubájától Sevilla-jáig játéka nyomán édesen áradó dallamok vonultak el előt­tünk, köztük Regondi egy száma és még egy tüzes, de­rűs előadás, Rodrigo; Invo- cation y Danza című műve. Műsora közepén Bach egv Andante és allegro címet viselő darabjának átiratával * emlékeztetett arra, hogy Bach nemcsak elévülhetet­len, de megunhatatlanul is modem. Ha az idei egri nyárnak volt egységes hangulatú és magas szinten értékes hang­versen j^e, akkor ez a szom­bat esti feltétlenül az Volt. Farkas András léptek színre korhű jelme­zekben és látványos vidám játékokkal a hivatásos és amatőr színészekből alakult csoportok: a szegedi kisope­ra, a kecskeméti tanyaszín­ház, a Bács-Kiskun megyei és a Komárom megyei ván­dorszínházak. A 'népművészeti vásár sátrait az Öregvár hídján verték fel. Itt az ország kü­lönböző vidékeiről érkezett fazekasok, bőrösök, kékfes­tők, mézeskalácsosok és ko­vácsok kínálták portékáju­kat a több ezer érdeklődő- IKílS* __. ... ■ g ainkat vagy örömeinket jelentik. Sokfajta és nem is siker­telen módszert ismer a te­levíziózás, hogy közel hozza magához, bevonja működé­sébe a nézőt is, hogy az ekképpen is jó, vagy rossz értelemben a televízió bűv­körébe kerüljön. Annak a tudata, hogy benfentes le­hetek — vagy énnek a ha­mis tudata, egyre megy —, hogy részese és formálója a műsoroknak, hogy szavaim milliókhoz jutának el, rend­kívüli impulzitást jelent a televíziót irányító minden­kori politika — írhatnám mindehelyi — számára. Az eszközök is itt adekvátak a célokkal. Amilyen a televí­ziót irányító politika, illető­leg az e politikát létrehozó társadalom és annak veze­tése, olyanok ezek az esz­közök is. Nos, hogy milyen nálunk a politika, a társa­dalom és az azt irányító ve­zetés, gondolom, arra nem lebecsülendő példa az Ablak, amely a szélesedő szocialis­ta demokráciának nemcsak fóruma, de sajátos, szerény, és éppen ez utóbbi miatt a harsány örvendetes hiánya miatt, igen jó iskolája is. AZ ABLAK ekképpen ab­lak a mi és mai életünkre. Gyurkó Géza Bányász zenekarok Szolnokon A bányász fúvószeneka­rok kétnapos országos talál­kozója, amelyet az V. olaj­bányász művelődési hetek keretében rendeztek, vasár­nap ért véget Szolnokon. A nógrádi, a tatabányai, az oroszlányi és a borsodi, va­lamint a szolnoki és a nagykanizsai szénbányászok illetve olajbányászok zene­karai a szombat esti nagy­sikerű szabadtéri hangver­seny után vasárnap a ven­déglátó megyeszékhely lakó­inak kedveskedtek. Az együttesek felkeresték a vá­ros lakótelepeit, üdülőkörze­teit, a strandokat, a tászali- geti KISZ-táborf és zenével szórakoztatták a lakosságot. 14. — Nem szabad, Piga, nem szabadi Helyes! Most vala- mennyiőtöknek lélegzetvisz. szafojtva kell hallgatnotok engem. Ti nekiláttok a nehéz munkának, és akkor senki sem lesz, aki tanácsot adjon nektek. Bátyám őfelsége, minisztere, dón Reba tolmá­csolásával. jókora összeget ígért néhány elmenekült és bujkáló tudós ember fejéért. Meg kell szereznünk ezeket a fejeket. Másrészt egyes tu­dós emberek el akarnak rej­tőzni bátyám haragja elől, és e célra nem sajnálják a pénzüket. Mi segítünk ezek­nek. Később egyébként, ha őfelségének ezekre a fejekre is szüksége lesz, megkapja őket. Potom áron... Mérleg elhallgatott és le- horgasztotta a fejét. Hirtelen öreges könny csordult végig orcáin. — öregszem, fiaim — mondta szipogva. — Kezem reszket, emlékezetem cser­A Bartók­centenárium jegyében Zenetudományi konferencia Budapesten Budapesten rendezik meg a Nemzetközi Zenei Tanács (CÍM) ülésszakát, s ehhez kapcsolódva a zenei világ­hét eseménysorozatát az ősz folyamán. Az UNESCO sza­kosított szervezeteként mű­ködő CÍM kétévenként tart­ja közgyűlését, s a tanács­kozásnak — amely szeptem­ber 28. és 30. között kerül sor — ezúttal a Magyar Zeneművészek Szövetsége lesz a házigazdája. Ezt kö­vetően, október 2-án kezdő­dik meg a zenei tanács tu­dományos kongresszusa, amelynek központi témája Bartók Béla életművének, munkásságának az egyete­mes művészetié gyakorolt hatása, s mai jelentősége. A kongresszusra 24 or­szágból várnak vendégeket. A mintegy 300 hazai és kül­földi résztvevő — kutatók, zeneszerzők, zenepedagógu­sok, előadóművészek — a száz éve született Bartókra emlékezve a művészeti ág legátfogóbb esztétikai-szo­ciológiai kérdéseire is vá­laszt keresnek. A zeneszer­ző helye, szerepe a XX. szá­zadban — lényegében e té­mát körüljárva hangzanak el a plenáris ülésen és az azt követő kerekasztal ta­nácskozásokon jeles zenetu­dósok, szakemberek előadá­sai. A CÍM ülésszakára, illet­ve kongresszusára több vi­lághírű művészt is hazánk­ba várnak. Budapest vendé­ge lesz Jehudi Menuhin he­gedűművész és Luigi Nono olasz zeneszerző, a modern muzsika egyik legismertebb képviselője. A zenei világhét reprezen­tatív programja október 1-én a Zeneakadémián sorra ke­rülő ünnepi hangversennyel kezdődik, ahol többek között Bartók Cantata Profanája csendül fel majd a Magyar Rádió Szimfonikus Zeneka­rának és énekkarának elő­adásaiban, Lehel György ve­zényletével. A koncerten ad­ják át az UNESCO-CIM dí­jakat is; ezzel az elismerés­sel a mai zeneművészet leg­kiválóbbjait jutalmazza a nemzetközi szervezet. A Bartók Béla születésé­nek centenáriuma jegyében sorra kerülő őszi rendez­vénysorozatnak része lesz egy másik tudományos ta­nácskozás is. feledkeztem róla. hogy eb­ben a szűk odúban itt síny­lődik közöttünk egy nemes dón, a*nek semmi köze a mi garasos elszámolásunkhoz. Nyugalomba vonulok. De ad­dig is, fiaim, kérjünk bocsá­natot a nemes döntői... Felállt és nyögve megha­jolt. A többiek szintén fel­keltek. és szintén meghajol­tak, de nyilvánvalóan této­ván, sőt ijedten. A dolog természetesen vi­lágos volt: a kis rabló ezt az esélyt is felhasználta, hogy Don Reba tudomására hoz­za: az éjszakai hadseregnek szándékában áll, hogy a most folyó hajszában együttmű­ködjön a szürkékkel. Most pedig, amikor eljött az ide­je. hogy megállapítsa az ak­ciók időpontját, a nemes dón jelenléte, enyhén szólva, ter­hessé vált. Meglehetősen sö­tét kis öregember. Es miért van a városban? Hiszen Mér leg ki nem állhatja a várost. — Igazad van, tiszteletre méltó Mérleg — mondta Ru­Megújul a debreceni Ko­dály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola hanverseny- termének 1894-ben festett mennyezetképe. Mirkovszki Géza 36 négyzetméteres szekkó technikával készült nem, amiért jelentéktelen ügyben zaklatlak. Ügy esett, hogy szükségem van a ta­nácsodra. .. Mérleg még egyszer meg­hajolt. — A következőről van szó — folytatta Rumata. — Három nappal ezelőtt talál­koznom kellett a Nehéz Kar­dok Vadonéban egy irukani nemes donnái. De nem talál­koztunk. Eltűnt. Pontosan tudom, hogy az irukani ha­tárt szerencsésen átlépte. Nincs tudomásod a sorsáról? Mérleg sokáig nem vála­szolt. A banditák szuszog­tak, sóhajtoztak. Azután Mérleg a torkát köszörülte. — Nem — felelte. — Nincs tudomásunk erről az ügyről. Rumata nyomban felállt. — Köszönöm, tisztelt ba­rátom — szólt. Egy {íz ara­nyat tartalmazó zacskót tett az iróállványra. — Azzal a kéréssel búcsúzom, hogy ha valamit megtudsz, közöld. — A kalapjához nyúlt. — Isten veled. Közvetlenül az ajtónál megállt, és hanyagul vissza­szólt: — Az előbb a tudós em­berekről mondtál valamit. Van egy ötletem. Érzem, a király buzgólkodása folytán egy hónap múlva egyetlen valamirevaló könyvtudót sem lehet majd Arkanarban találni. Én pedig fogadalmat tettem, hogy ha felgyógyu­lok a fekete vészből, egyete­met alapítok az anyaország­ban. Tehát, amikor összefog- dosol néhány könyvtudót, előbb engem értesíts, csak azután dón Rebát. Meglehet, hogy kiválasztok magamnak néhányat az egyetemre, alkotását korábban két ben javították. Most Ha iszti Margit és Szoboszlay Éva restaurátor művészek feltár. iák az átfestett részeket, konzerválják és kiegészítik a mennyezetképet. — Sokba kerül — figyel­meztette Mérleg. — Ritka áru, nem hever raktáron. — A becsület drágább — válaszolt dölyfösen Rumata, és kiment. Ezt a Mérleget, gondolta Rumata, igen érdekes volna lefülelni, és a Földre zsup- polni. Technikailag nem ne­héz. Most rögtön meg le­hetne tenni. De mit csinálna a Földön? Rumata megpró­bálta elképzelni. Tükörfalú, légkondicionált, csupa fény szobába bedobtak egy óriást, bolyhos pókot. A pók a csil­logó padlóhoz lapult, gör­csösen körbejártatta gonosz szemecskéjét. és a legsöté­tebb zugba iramodott, s fe­nyegetőn kidugta mérges áll­kapcsát. Mérleg természete­sen elsősorban a megbán- tottakat keresné, és a leg­ostobább megbántottat ie túlságosan tisztának találná, nem tudná felhasználni. El­sorvadna a kis öreg. Talán meg is halna. Különben, ki tudja! Éppen az a bökkenő, hogy az efféle szörnyek lel­kivilága olyan, mint a ko­romsötét erdő. Rumata megállt egy kocs­ma előtt, és már-már be akart menni, de felfedezte, hogy eltűnt az erszénye. Ta­nácstalanul álldogált a be­járat előtt, sokáig kutatott a zsebeiben, összesen három zacskója volt, mindegyiklen tíz arany. Egyiket a gond­nok kapta. Kin atya. a má­sikat Mérleg. A harmadik eltűnt. Zsebei üresek voltak, bal nadrágszáráról levágták valamennyi arany lemezkét, övéből pedig eltűnt a tőr. """" (-Folutatiuk) toenhagy; Láia^teüfisea meg. - «tata. — Bocsánatot kell kér­Három gitárművész Befejeződött a vándorszínházak országos találkozója Injekciós tűvel juttatják az alsó rétegekbe a konzerváló anyagot. (MTI fotó — Oláh Tibor felv. — KS) r * A restaurátor művészek munka közben

Next

/
Thumbnails
Contents