Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

Temple János: Strobl Alajos a műtermében című festménye

Strobl Alajos szobrai

Strobl Alajos születésének 125. évfordulójára emlékezve a Magyar Nemzeti Galéria kiállítással idézi fel a kiváló magyar szobrász művészetét. géniusza előtt műveinek bemutatásával tisztelegve. A szobrász csaknem ötven esztendőre terjedő munkásságát mintegy ugyanannyi szoborral tárja a közönség elé a kiállítás.

Strobl Alajos 1881-ben, éppen 100 esztendővel ezelőtt telepedett meg Budapesten. A kiegyezés és a millennium közötti időszakban a fővárosban sok feladat várta képzőművészeinket, iparművészeinket. így Strobl Alajost is. Ennek a korszaknak az építészettörténetét joggal jelképezi Ybl Miklós, a társművészetek közül a szobrászokat Strobl Alajos, a murális piktúrát Lotz Károly és Székely Bertalan.

Már az első megbízásra készült alkotásai, az Operaház ■ homlokzatára került Erkel Ferencet és Liszt Ferencet ábrázoló szobrok is legjobb oldaláról mutatták be a fiatal szobrászt. Művészetének kiemelkedő alkotásai közé tartoznak arcmásai, mellszobrai, olykor egész alakos portrészobrai. Mint ismert, sőt elismert szobrász, főiskolai tanár, igazgató igen sok

lány

Stróbl Alajos Liszt Ferenc

(Fotók:

Hauer Lajos felvételei — KS)

portrémegbízást kapott. Ä reprezentatív portrék mellett számos műve született belső indítékból, barátságból, szimpátiából.- Portréinak sorát az 1878-ban mintázott Önarcképével kezdte. Feleségének gyermekkori (1884) és fiatalasszonyként ■ mintázott (1898) arcmása a lelki azonosulás, a művészi kifejezés ragyogó példája. 1896-ban alkotta meg XIX. századi szobrászatünk egyik kiemelkedő alkotását, Anyánk című főművét. A mű kifejező ereje, emberi közvetlensége, megrendítő humánuma méltán emelt ki ezt a munkáját saját életművéből is. A magyar szobrászat t e kétségkívűl igen bensőséges teljesítményét az 1900-as párizsi világkiállításon Srand-Prix- vel jutalmazták.

Megragadóak Strobl Alajos női arcmásai, mint a Pulszky Ferencné. Pálmay Ilka, Pertczel Miklósné' vagy a Fiatal nő című szobrai. Férfiakról mintázott portrégalériájában a Liszt Ferencről, Munkácsy Mihályról, Szilágyi Dezsőről, Guido Ro- manelliről és Bánffy Miklósról készített szobrai a legnevezetesebbek. Éppen egyik utolsó portrészobrának, az 1919-ben készített Guido Románéin arcmásának idején újult meg művészete. Ebben a szobrában nagyjából levetette a XIX. századi hagyományokat, egyszerű és nemesen tiszta előadásmódja valósághűen, szűkszavúan, romantikus illúzióktól mentesen ábrázolta az olasz katonatisztet. Kivételes képességeinek birtokában, 70 évesen fel tudta frissíteni művészetének eszközeit.

Strobl mitológiai tárgyú fejszobrai sajátos hangvételű tanulmányok. Ezek többnyire valamelyik nagyobb kompozíciójához készültek, hogy megszemélyesítsék a mondanivalót, indokolják a választott motívumot. E plasztikai „melléktermékek” az életmű legvonzóbb alkotásai közé tartoznak.

Kortársunk: Sarkad! Imre

Hatvan éve született a Korhinta írója

REJTÉLYESEN HALT MEG, zaklatottan élt, két végén égette a gyertyát. Szinte mái 1961. április 12-e hajnalán, halálakor, új legenda született. Sarkadi Imre legendája Azóta húsz esztendő telt el. megjelentek összegyűjtött írásai, könyvek, tanulmányok tárták fel életét, életművének értékeit. A legenda széjjeloszlott, egy jelentős szocialista ihletésű író maradt a helyén.

Hatvan évvel ezelőtt, 1921. augusztus 13-án született viszonylag jómódú debreceni civis-családban. Leérettségizett, jogi egyetemre járt, aztán felcsapott újságírónak egy debreceni kormánypárti laphoz. 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt tagja lett. mint annyi más népi mozgalomhoz közelálló értelmiségi, s a párt lapjának újságírója — Darvas József hívására. Illyés Gyula is rátalált: „Irodalmi fölfedezettem vott; kedves, folytón dorgálás alatt álló vidéki édes öcsém,

... reménységem, hogy nem gyöngül a magyar irodalom”. Ekkor lett igazi újságíró: hol a Tiszántúlon, hol a Dunántúlon bukkant föl, s lelt rá mindig a falu legégetőbb kérdéseire.

A polgári-értelmiségi származású fiatalember a parasztság életének egyik legjobb ismerője. Cikkei ekkor, tájt mindig a falu változásairól szólnak, elbeszélései azonban még egy ideig, körülbelül 1948-ig. értelmiségi gondblatkörben mozognak. A fordulat éve számára is változást hoz, "ekkor válik szépíróként a parasztság ábrázolójává. Monográfiájának szerzője azzal magyarázza, hogy Magyarországon a fel- szabadulás után a paraszti élet sűrítette magába a legnagyobb változásokat. Hoz. zátehetnénk egyéb okokat is, a lényeg ugyanaz: Sarkadi

számára a magyar falu átalakulása jelenti azt az élményt, amely őt az elkötelezett, szocialista szemléletű, realista elbeszélések, kisregények, drámák felé hajtja.

1949—1955-ös korszakának legjobb műve a Gál János útja. Az előszóban őmaga fogalmazza meg, hogy Móricz Zsi gmond Boldog emberének folytatásául szánta. A születő új embert ábrázolta: a cselédből a maga gazdájává, termelőszövetkezeti taggá váló nincstelent.

A regény 1950-ben íeierit meg egy sematikus áradatban. amelyből szen-ede,/essége. átéltsége. hitelessége messze kiemelte Másik nevezetes alkotása ebből az Időből az új magyar filmművészet egyik legnagyobb büszkeségének, a Körhintának a forgatókönyve. (A Kútban című elbeszéléséből kerekítette.) A Tanyasi dú. vad című regénye szintén ekkori. Méltó párja a Gál János útjának. Első színre vitt drámái is e tájt születnek : az Ot a tanyáról, s a Szeptember. Mind-mind kivétel nélkül a paraszti élet tükre. Igaz, néha torzít a tükör. Sarkadi Imre sem kerülhette ki a sematizmus buktatóit.

Talán éppen ezért talált magára nehezen 1956 után. Pedig egy pillanatra sem vállalt közösséget az ellen- forradalommal. József At- tila-díjas, Kossuth-díjas író volt, egészen fiatalon, körülményei mégis mostohára fordultak. az irodalmi élet szélére került. Ráadásul megbetegedett, súlyos műtéten esett át. Tovább alkotott, de már nem a parasztság érdekli, nem Járja az országot. íro_ dalmi életet él a fővárosban, arról ír, amit legjobban ismer, s ami talán akkor izgalmasabb is volt: az értelmiségről. A vergődő értelmiség izgatja, azaz önmaga.

Négy jelentős mű zárja le emberi és alkotó: életútját:

A gyáva, a Bolond és szörnyeteg című kisregények, s az Elveszett paradicsom, és az Oszlopos Simeon című. drámák. Sötét képekkel küszködik bennük, küzdelme „az élet értelmét, társadalmi helyét elvesztett, de azt szüntelen kereső, visszaperlő ember tragikus küzdelme”. . ,

S EZZEL A SZAKASSZAL CSUKÓDIK BE Sarkadi lm. re életműve. Halála véletlen volt és korai. Nem szabad anarchikus hőseihez hasonlítani. A teljes Sarkadi Imréhez hitelesen hozzátartozik a Gál János útja, a Körhinta; s természetesen A gyáva is.

Győri László .

DARVAS JÖZSEF:

ARATÁS

(Résziét az Aró Vízkereszttől Szilveszterig című regényéből)

P

éter-Pál napján kezd Kék az aratást, Az árpa már teljesen beérett. Á búza kicsit még tejes volt, de a gyökere már megszakadt a rekkenő száraz melegben. Mire végzünk az árpával, azt is lehet vígan kezdeni. Nem baj, ha kicsit nedves is. Inkább a keresztben érjen be teljesen, minthogy elfolyjon az utója.

Ketten arattunk a feleségemmel. Én kaszáltam, ő szedte a markot. Kicsit nehezen mozgott már a hasától, nehezére esett a ha.iladozás. Azért bírta, nem panaszkodott egy szóval se. Igaz, én se siettem túlságosan, hogy győzze. Így kettesben nem is arattunk volna le,egy hónapon belül. Rajtunk kívül még két kasza vágta. Azok holdszámra arattak. Ötven kilóért fogadta föl őket a gazda.

Napközben sűrűn kijött megnézni, hogy haladunk.

— Gyorsabban is, rángathatnád azt a kaszát — mondta nekem. — Így nem lesz egy hold se naponta.

— Nehéz mán a Julis. Más ma- rokszedő kéne. Haladnék én előtte, akár a szél, csak győzné szedni.

Erre nem szólt semmit.. Tudtam, úgyse fogad föl mást, inkább elnézi a lassú munkát, mint külön fizesse, amikor van szolgáló.

A másik két emberrel se volt

1 megelégedve.

— Kicsírázik a lábán, ha így megy! — kiabált rájuk.

Azt meg kell hagyni, volt valami igazsága, mert csakugyan lassan mozogtak az emberek. De nem is csoda, egyik se volt már valami fiatal. Egyikük méghozzá rokkant is. A vállába kapott golyót a háborúban. Art szokta még most is fájlalni.

— Megérzi még mindig az egész napi kaszálást — szokta mondogatni. Az is baj volt náluk, hogy borzasztó hitványul táplálkoztak. Früstökre, ebédre mindig együtt ültünk le a keresztek alján. Reggel kenyeret ettek vöröshagymával. Délben hozott nekik az asz- szoiiy valami kis levert De mi az a lötty ilyen melegben? Félóra alatt kiizzadja az ember, és alig kezdi meg a munkát, már üres is a has. Csak éppen mondhatja, hogy evett.

— Szalonnát kellene fogyasztani maguknak — mondtam. — Sokat. Attól van erő. Így kidűlnek pár

nap alatt .

— Art ám. Könnyű art mondani, de nehéz megtenni, ha nincs, Vágni nem vágtunk, venni meg nem tudunk, mert nincs hozzá tehetség. JJrága az nekünk, akár az arany.'

A mi szalonnánkból adtunk- nekik néha egy-egy darabot. Sokat nem lehetett, mert nekünk is ugyan kimérték. Annyiból azért jó volt, hogy nekünk elég rendes volt a kosztunk. Mindennap volt valami hús, ha avas is. Néha még csirke is került.

Az emberek közül az egyiket ismertem úgy hírből. Tavasz elején sokat susogtak róla a faluban. Art beszélték — nekem anyám mondta el egy yvasámap, mikor hazamentem tisztálkodni —, hogy az a tizenhat éves lánya, aki olyan hirtelen halt ' meg március elején, talán a saját , testvérétől lett volna terhes. Nem tudom, hogy mi igaz belőle. Én nem mernék rá mérget venni, de lehetséges. Ügy mondták, akik közelebbi ismeretségben voltaik velük, hogy sok «merek van. és egymás mellett szoktak éjjelenként feküdni a földön. Így történhetett volna meg tán az a dolog. Az anyja próbált vele valamit csinálni lúdtollal meg ilyesmivel, és attól pusztult

A. Anyám ezt csak úgy súgva mondta nekem, és olyan biztosan, mintha saját szemeivel látta volna az egészet. Kezdetétől a végéig. Még egyszer mondom, hogy én nem tudom, igaz-e? Lehetséges. mert ilyen dolgok szoktak irt előfordulni. Még furcsábbak is. Könyvben se írnak olyanokat. Legtöbbször persze csak egymás között susognak az emberek. Hangosan egy se meri fölpanaszolni. Ahol ennyien élnek kis lyukakban összezsúfolva, mint a disznók az ólba, és egymás mellett hencse- regnek, szalma derékaljon a földön, bizony nem lehet csodálkozni, ha állattá lesznek az emberek maguk is.

Most égjük fia szedte u+ána a markot A másik embernek lány volt a marokveröje. Fiatal volt mind a kettő. Mindjárt észrevettem rajtuk, hogy nem sokat csinálhatták még ezt a munkát, mert látnivaló ügyetlenül eklendeztek a kukával, és elmaradoztak fél rendekkel.

— Nyilván nem lesz meg a hold se estig — mondták nagy búsan, hogy leültünk ebédelni a kereszt hűvösébe. — Rossz napszám ez

így.

— Mikor lesz itt a csépié® ? — érdeklődtem tőle, msrut bennfentes embertől.

— Még learatva m sokán* lesz.

Miért kérdezik?

— Jó lenne minél előbb. Költené a búza. Most )6 a kölcsönt esszük már.

— A géptől vihetjük egyenesen az adósságba. A padlásra egy szem alig kerül belőle.

— Csak keresne valamit a gépnél is.

— - -o—«be»

— Az kettes krteleiní. Még gépet is csak kapjunk.

Hát tényleg nem sok, amit ott tudnak keresni. A legtöbb családnak itt már tél utóján nincsen kenyere. Ami keveset tavasszal- nyáron megkeresnek, nem elég egész évre. Még húzza őket az adósság is. Mert mindnek van. A tavaszi hónapokban hitelre vesznek mindent. Sót, paprikát, ecetet. Art meg kell adni, akárhogyan is, mert legközelebb nem kapnak.

Ezeket a panaszokat így rendre mindenkinek elmondják. Nekem is. Pedig éppen olyan jól tudom, mint ők. Hogy nincs egy lepedő, ágyciha az ágyon, van egy kis összekopasrtott tollúk, de nem tudják vánkosnak, dunyhának megcsinálni, mert nincs vászon. Kiszolgált kabátokkal takaróznak. Én is ezt csináltam egész életemben. De mikor így más szájából hallottam elmondani, rosszabbnak láttam. A maga nyomorúságát megszokja az ember. Lassan el se tudja képzelni, hogy másképpen is lehetne. Csak ha nagyon üres a has, akkor kezd gondolkozni.

Mink Julissal ezek mellett egész előkelőek voltunk. Igaz, egész napunk a gazdáé, de legalább egyelőre arról nem kell gondoskodni, hogy mi lesz holnap ? - Mit er az ember a szabadságával, ha nincs hozzá egy/ darab kenyere ? Azért, mikor fölkeltünk az evéstől, mind a ketten nagyon csöndesek //oltunk. Mert egyszer mink is megöregszünk, és akkor mi lesz? Ki gondol velünk?

— Nekünk nem kell annyi gyerek — mondta Julis, ahogy már' jól bent voltunk a renddel.

— Iszen éppen jól kezdtük — mondtam, és ezen önkéntetemS is eLnevettük magunkat

•