Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

Sztárcsinálok: az első magyar rockopera A Rock Színház — egye- 1 re nyári ,,turnészínház”. ' agjai énekesek, zenészek, ehetséges fiatal színészek. Tavaly nyáron a margitszi- oti kertmoziban Webber— ■ únce szerzőpáros Évit a (ínű rockoperáját mutatták ! A produkciót a hazai kri- 1 a elismerően fogadta. i Sztárcsinálók: az első i edeti magyar rockopera. A í .“vegét Miklós Tibor írta, zenéjét Várkonyi Mátyás i ezte. A mű ősbemutató- j úníus 25-én volt a győri i -tcsarnokban. • Miért éppen Győrben? — Mindenképpen vidéken i érettük volna bemutatni — : ondja Kovácsi János ren­ező. Magyarországnak az »gycentrumú jellegét (ami' váron Budapest—Balaton entrummó egészül ki) akar- uk megtörni. Miklós Tibor ■ s Várkonyi Mátyás közre­működtek a győri Kisfaludy színházban bemutatott ör. ■ényben című musical szín- revitelében. A darab körüli Kedvező visszhang, a városi vezetők és a színház tárno- ása lehetővé tette, hogy legyen az ősbemutató. ?. operát a Rock Színház * nkét, fős zenekara kíséri, ,jai a Generál és az Apos- ' legjobb zenészei. A dísz- Lovas Pál és Bogyó Bar­munkat a. — A díszletet régiessé, 'arakkor egyetemessé kí­njuk tenni — mondja Ko­mcsi János. — A nyáron ’uszorthat előadásunk lesz. irt csarnokokban szabadté- zínpadon. cirkuszi sátor- játszunk, tehát olyan etet igyekszünk kialakí- .. amelyik megfelel az -.na félkörívének. A Sztárcsinálókat az óbu. ' i Május 9. park cirkuszi atrában augusztus 15-től igusztus 30-ig játsszák. En- k előtte bemutatják né- .ány nagyvárosban is — augusztus 1-én és 2-án a szombathelyi sportcsarnok. bán. augusztus 4-én és 5-én a Diósgyőri Várszinpadon. 8-án és 9-én a debreceni Nagyerdei Szabadtéri Szin. pádon. 12-én és 13-án Sze­geden, az Üjszegedi Szabad- téri Színpadon. — Hogy a közönség tudja, mire vált jegyet: hallhat­nánk valamit a mű történe­téből? — Előadásunkban megje­lennek a Néró-korabeli Ró­ma ismert és kitalált figu­rái — mondja Miklós Tibor. — Azt a fikciót fogadjuk el, hogy Nérót' a sztárcsináló Agríppina és Seneca azért juttatták a siker csúcsára, mert saját üzleti érdekeiket akarták érvényesíteni. A történetet átszövi egy szökött rabszolga, a szélhámos Kip- rios-Jézus mesterkedése, aki a feltámadott megváltónak adja ki magát. Kiderül, hogy egy mítosszal mikép­pen tud visszaélni egy kók­ler, Mindezt sajátos szöveg­gel és sajátos zenei megfo­galmazásban..-mutatjuk -be-A darabban s saját- nemzedé­künk. mondhatnánk, a rock. zene igézetében felnőtt nem­zedék látásmódjával, szó- használatával, mozgásvilá. gával élünk. A Sztárcsiná- lókkal egy műfaj, a rock­opera létéért is küzdünk. Tartalmilag, erkölcsileg, gon­dolatilag kiürültnek érez­zük á ma divatos pop- és rockzenét, amely könnyű kis üzletnek tűnik, s mi taga­dás. meg (s lehet gazdagod­ni belőle. A Sztárcsinálók te- .hát az üzleti-politikai sztár- esinálás. a show-biznisz, 1 a szórakoztatóipari üzlet ösz- szetett problémájával fog­lalkozik. Néhányan a szereposztás­ból: Néró — Szolnoki Tibor, Aarippina — Kárviti Derűse, Seneca — Usztics Mátyás. Kiprios-Jézus — Szakácsi Sándor, TJlrika — Kováts Kriszta, Vendég: a kubai Milagros Desdunes táncmű­vésznő. Koreográfus: Éva Rein+haller és Lothar Hanff, a berlini Metropol Theater baletteevfjttesének művésze­ti vezetői. Herceg Árpád „Bű VÖM Műszerek* Delhi határában Az indiai főváros kellős közepén furcsa építmények láthatók. Ez egy XVIII. szá­zadból való obszervatórium, és á neve: „Bűnös Műsze­rek", Amikor az obszerva­tórium épült a csillagászok azt hitték, hogy minél na­gyobb méretűek a szextán- sok, az asztrolábiumok és a napórák,, annál pontosab­bak a mérések eredményed. Ma már tudjuk, hogy ez nincs így. Az óriási csilla­gászati műszerek azonban annak a tanúi maradnak, hogy az ember örökké is­meretek szerzésére törek­szik. Takáts Gyula: Bókkon Gábor: F * Elő rét@gtan Leopárd-Hold Erdők, szőlők, mezők és lejjebb már kertek palaszín sora. A rét vékony s a láppal s náddal egymáson élő geológia. filő rétegtan: nőre, fogyva, még talpon, mint tavasszal te. Készül az óriási számsor kezünk tapintó képlete. Szemem előtt az égeres alatt tőzegbe nőttek a halak. Kifogta a sötét iszap sarkam alatt és dong a mély idő. Zöld szittyó-szőrőkkel kinő s rá éle* pengékkel süt a nap. Leopárd-Hold vonul Elrejtőznek — mézsűrű sötétség mögé hátrálnak a csillagok Az éjszaka aréna-ágyában fekszem Mért nem vagy itt? Félek! Hallod’ A lélegzetem szaggatott üvegszilánk-szökőkút — lassú ütés zajtalanul fröccsent szét gyöngyöt izzadó ablakot Leopárd-Hold vonul vörös-ezüst félszeme felfénylik ékesen éhesen rámragyog Feketedő fénybe dermednek a tárgyak magukba csukódva is érzik — félve horkantanak — lepedőn szimatoló szélben a nehéz vérszagot Könyv a magyar borra! Még az idegenforgalmi sze­zon csúcsának beköszönt» előtt az üzletekbe került egy művelődéstörténeti érdekes - ségű munka. Halász Zoltán írása: „Könyv a magyar bor­ról”. Az olvasmánynak és szakirodalomnak egyaránt ér­dekes könyvben a szerző ilyen kérdésekre kíván vá­laszolni : Miért népszerű a magyar bor? Mi adja a to­kaji varázsát? Milyen ha­gyományok folytatója a ma­gyar szőlészet-borászat? Ho­gyan ettek-ittak-mulattak « hajdanvolt nagyurak, és mi­lyen ételekhez hogyan isz- szák a bort kortársaink? A reprezentatív kiállítású kötet egyik érdekes fejezete a régi nagy lakomákkal fog­lalkozik. Ebben olvasható, hogy a dúsgazdag XVI. szá­zadi magyar fóúr. Percnyi Gábor lakodalmáról külön szakácskönyvvel emlékezett meg a „megszámlálhatatlan fogásokat” készítő szakács- és kukta had irányítója. Pe­rcnyi ismeretlen. főszakácsa. Megtudható egyebek között ebből a szakácskönyvből, hogy a sütnivaló ökörben egy kövér juh, a kövér juh- ban egy „gyermekded” bor­jú. a borjúban pedig egy kövér kappan volt elhelyez­ve. S ha a szakács meg akar­ta tudni, hogy eléggé átsült-e az ökör, egyszerűen kivette a bappant; amire a kappan megpirult, meg volt sülve az ökör is. Ma már nehezen képzel­hető el az ilyen lakomát kö­vető ivászat, hiszen a két hordótól szegélyezett sült ökör a tizenöt fogásból álló lakomának csupán egyik szerény része volt. Étkezés előtt, étvágyger- jesztés céljára még öt év­századdal ezelőtt is szívesen itták a nagy lakomákon a magyar üitnöst. Halász Zol­tán a magyar ürmös elké­szítésének korabeli titkába is beavatja az. olvasót. A kellemes ital XVIII. századi receptjéből kiderül hogv egy hektoliter legalább 12 fokos, nemes magyar ürmös- borhoz 11 illatos fűszert kel­lett adagolni. Ezek között szerepelt a fehér üröm, az ezerjófű, a narancshéj, a citromhéj, a kalmusgyökér, a fahéj, a szegfűszeg, a ko­riandermag és a csillagánizs. Arra is tanácsot ad a szerző, hogy milyen ételhez milyen bor kívántatik. íme néhány példa: sült vagy rán­tott halakra a finom bukéjú rizlingszilvánit, vagy a tü­zes, testes, rezedára emlé­keztető zamaté balatonfüre­di rizlinget ajánlja, míg pisztránghoz • és lazachoz a testesebb érdesebb borokat, például a badacsonyi szürke, barátot, A sültekről szólva borjú­húshoz a kellemes fűszeres illatú-zamatú vaskúti kadar, kát, esetleg a traminit, vagy pedig a napsütötte badacso­nyi szőlőkben szüretelt szür­kebarátot. amely 10—12 fo­kos hőmérsékletre lehűtve tárja ki leggazdagabban il­lat. és ízhatásait. A marha­húsokhoz rizling illik, az angolosan sült húsokhoz a nehezebb, testesebb fanyar - kás egri bikavér vagy a szekszárdi vörös bor kívána­tos ital. 14—16 Celsius-fok- ra temperálva. Szárnyasok­hoz a debröi hárslevelű, a balatonfüredi, illetve a móri ezerjó, vagy a badacsonyi szürkebarát, való legjobban, 10—12 Celsius-fok hőmérsék­leten. Paprikás csirkéhez markáns, testes vörös bor ajánlható, például a soproni kékfrankos, vagy a villányi burgundi, kacsához száraz, tüzes bor kívántatik: bada­csonyi kéknyelű, vagy bala­tonfüredi olaszrizling. Édes­ségek után édeskés vagy édes bort lehet asztalra ten­ni — például tokaji édes szamorodnit, sajt, gyümölcs, feketekávé után a négy-, öt­puttonyos tokaji aszú nyújt­ja a legnagyobb élvezetet. K. M. Jelenet a rockoperáhől (Matusz Károly felv, KS) Minap lila fejű, iz­gatott polgár nyitott be a Városszépészeti Hivatal osztályveze­tőjéhez. — Meddig tűrik ezt? Hát csak így bele lehet reccsente- ni a városképbe? Városkép.' Riadt fel papírjaiból Sváda Ernő, maga is az esztétikum rendü­letlen harcosa. Majd vendége elé sietett. — Bocsánat, csak úgy tisztázás gya­nánt, voltaképpen mi ellen fortyog kegyel­med? — nyújtott ke­zet a jövevénynek. — Ki akgr itt recs- csenteni? És mibe? Az ingerült polgár, miután kiszaladtak belőle az első felhe- vült mondatok, il­lendően bemutatko­zott: — Drága vezető elvtárs. járt ön mos­tanában például a Győzök terén? Vagy a bikaistálló környé­kén? Netán az óvó­nőképző portája fe­lé? Nem. Na látja. Illetve! Éppen ezért nem lát semmit. Kü­lönben észre vette volna, hogy kies köz­területeink lassan benépesülnek. Még­hozzá bódékkal, bu­tikokkal. Ki bizsut, emléktárgyat. ki dinnyét, játékszert árul. A napokban száz elszabadult lég­gömb majdnem a ta­nácsháza negyedik emeletéig ragadott egy apróságot,. Mi­Butikok csőd a idők, micsoda erkölcsök. Megannyi tfagonyos terűnk lé­szen a kalmárszelle­mé, ha nem rántunk kardot. Tegyen vala­mit e városért, ősz-, tályvezetö úr, az is­ten is megáldja! Kü­lönben súgok magá­nak valamit. Város­szerte beszélik, hogy akárki nem jut ám ilyen közterülethez, építési engedélyhez, csak akinek jó ke­resztapja van. Az osztályvezető, meghallgatván Duz­zog Ottmár olykor epés, máskor könyör­gő tirádáját, a leg­utóbbi testületi ülé­sen beléje sulykolt érvekkel hozakodott elő. Megjegyezvén, hogy a magas, mű­szaki és kereskedel­mi szervek mind ezen akcióira a helybéli dolgozók jobb ellátá­sa. bővebb szolgála­ta végett adták ál­dásukat. Az pedig 'merő kitaláció. alá­való rágalom, hogy a kiadott engedélyek révén bárki sápot húzna. Vagy netán a fejesek baráti köre élvezi az újfajta ma­szekolás előnyeit. — Csak egyetlen állampolgárt mutas­son, aki pénzen vett meg ügyének hely­beli hivatalnokot, menten kirántom fringiámat és a dzsungelbe kaszabo­lok. Igen, csak egyet, kedves Ottmár bará­tom? A település ha­tárában nyugodtan földbe lehetne szúrni egy táblát „Tiszta vá­ros, tiszta kéz” fel­irattal. Duzzog Ottmár e szavaknál pattant fel, gallérig vörosöd- ve, — Hol az a fringia, osztályvezető elv­társ. .. ? — Fringia? — né­zett a kidülledt sze­mű polgárra Sváda Ernő. — Igen, amit em­legetett. És belém óhajt mártani. Az osztályvezető­ben összekuszilódtak a dolgok. — Ne haragudjon, semmi okom, hogy bántsam magát. Én, ha jól emlékszem, a vesztegetők és vesz­tegetettek kapcsán szóltam hasonértel- műen.,. — Éppen ez az! — háborgott Ottmár. — Hetekig egyetlen voltam, aki pályázott a Zúg téri parkszeg­letre. aztán az a vén cápa, Guba Matild megduplázta a tétet. És most ö épít, én meg sírhatok a borí­tékolt tízezrem után. Hát van igazság itt? Ismétlem, elő a frin­giát, pusztuljon a métely! A fortyogó szavak nyomán váratlan csönd telepedett a Városszépészeti Hi­vatal szobájának bú­toraira. És a két fér­fiú, mint imbolygó nádszál, hosszú má­sodpercekig állott egymással szemközt. Sváda cvíkkeres ar­cán mintha valaminő lesújtottság is átsu­hant volna. Olyany- nyira pedig, hogy kisvártatva székébe omlott, magával rántva a telefont. Azt sem vette észre, hogy eközben aszta­láról iratok röppen­tek széjjel, és egy gépelt iv Ottmár elé hull. ö nem volt rest érte nyúlni, mi több, rögvest beleolvasni. „Cuncimókus, A butik körül minden oké, csak elsőjéig tíz rongyot prezentál) Vesztegh Etelének. Aztán úszunk a pénz­ben és a boldogság­ban. A te kis gumi- nudlid:. . (Moldva?) Magyarul nem lehetne? Egy olvasónk fogalmazta meg a címül idézett kérdett. Nem tetszik neki, hogy a kü. lönböző zenekarók, együtte­sek idegen megnevezések­kel „hívják fel magukra a figyelmet”. Szerinte „ez a megnevezési mánia sérti nyelvérzékét, sőt szépérzé­két” is. Azt is kérdezte: ml lehet annak az oka, hogy annyira megszaporodtak aa ilyen elnevezések: Omega, Panta Rhei, Reflex, Gemini,’ Neoton Família, Non Stop; Sirius, Beatrice, Mustang, East, Solaris, Dimenzió. Ho. bó Blues Band, P. Mobil; Karthágó, Tajgetcsz, Ceior, Corpus, Mikroijed, Generál stb. stb. Nagyon nehéz erre a kér­désre válaszolnunk. Vannak, akik a külföldi zenekarok elnevezéseinek utánzásában vélik megtalálni a megfelelő okot. Sokan „divathóbort, nak” minősítik ezt a név­adást. A zenekarok tagjai szerint „vonzóbb” ifjaiknak az idegen megnevezés. „Má­sok úgy vélik hogy az ide­gen név „előkelőbb, fino­mabb”, s a zenekar „művé­szi munkáját is jobban mi. nősíti". Mi nem hiszünk eb­ben. Mit mondhatunk erre az érvelésre? Először is azt, hogy az egyre szaporodó ma­gyar elnevezések éppen olyan jól teljesítik szerepüket, mint az idegenek. Nem merül fal velük kapcsolatban helyes­írási és kiejtési probléma sem. Azonosító és megkülön­böztető funkciójuk mellett névesztétikai, hangulati ér­tékük is kiemelendő. Csak örülünk annak, hogy a kü­lönböző stílust képviselő ma­gyar együttesek olyan ma­gyar elnevezésekkel „dicse­kedhetnek", amelyek az „ért. hetőség” mellett ízlésesek; hangzásukban és jelentésük­ben js jól illeszkednek bele szótári szókészletünkbe. Csak néhány példát ennele bizonyítására: Kati és a Kerekperec, Vízöntő, Déli­báb, Mákvirág. Szederinda; Csobolyó, Muzsikás, Fanyúl, Kopaszkutya, Kaszakő $tb. Egy-egy magyar megneve­zés tájjellegével, a népha­gyományba szervesen beil­leszthető hangalakjival erő. sen megmozgatja névfantázi­ánkat is. Csak egy példát er-' re. A Kolinda elnevezés eb­be a táj nyelvi szósorba se. rolható: kolindal, kolindálás, azaz énekelve házról házra- járás, énekes köszöntő stb. A címben idézett kérdésre tehát igenlő választ adha­tunk. Ennek előfeltétele azonban az is, hogy a név­adás módjában a nevek meg­választásában igényes anya. nyelvi műveltségünk is el­sődleges szerepet játszhas­son. Dr. Bakos József Qreskovit« László zraflkája

Next

/
Thumbnails
Contents