Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
4 ' I ( | Mi az, ami van tél végén, tavasz végén, nyár végén és ősz végén? Úgy van: a szezon végi kiárusítás. A legkülönbözőbb százalékokkal, a legkülönbözőbb árukra, a legkülönbözőbb ideig, de sohasem egymástól különböző, lelkes vásárlói fogadtatással, és sohasem mentesen ugyanakkor a vásárlói panaszoktól sem. Az immár nálunk ismét hagyománnyá, sőt nemesebb szintű — mert, hogy nem bóvlikat árusít ki a kereskedelem — tradícióvá lett szezon végi árleszállítású kiárusításokra manapság már úgy lehet építeni, mint a nappalok és az éjszakák válta- j kozására. Minden hozzáértő háziasszony — vagy háziúr? ! — ha órára nem is, de napra, időszakra szinte tökéletes : pontossággal ki tudja számolni: mikor is lesz a . .végi" kiárusítás. ; Szociálkereskedelem? Hát ez meg mi lett légyen? | Bevallom töredelmesen, hogy a címet és e fogalmat egyaránt én találtam ki. Ám. mint minden nagy és jelentős gondolat, fel- és kitalálmány, ez is az élet által inspiráltaitott. Egy derűs anekdotát hallottam, amiről egyébként azt állítják, hogy nem is volt anekdota, hanem viccnek is rossz igaz valóság. Nos, az ötlet- és eímszűlő, a viccnek is rossz anekdota a következő: ... -végi — mármint szegőn végi kiárusítások előtt rr.ár napokkal nem lehetett kapni az illető városban gyermekszandált. Volt. elfogyott, nincs. Csizma vart. Szezon előtti. Ahogyan az egy korszerű, mindenre és időben felkészült kereskedelemhez illik. Kint 38 fok meleg, bent a boltban 45, de szandál gyereknek nincs, ellenben jó meleg, csak ránézni is ilyenkor azonnali hőguta-ütést okozó téli csizmácskák. azok igen, azok vannak. De hát mi lenne itt a baj? Szezonvég előtt, új szezon előtt, minek az előbbi szezon slágere?: meghalt a szandál, éljen a csizma! — mondhatnánk és írhatnánk, a régi francia ki-, rályt temető és új királyt avató mondás vulgáris változatával. A valóság vicce és a vicc valósága azonban mást takart, — állítólag. Állítólag azért nem volt a pultokon szandál, hogy legyen majd elegendő az árleszállításokra. Hogy ne legyenek becsapva a kereskedelem tisztelt ügyfelei. Hogy.a mai százforintos — példa-árként említem ezt! — szandált holnap, azaz ma az árleszállítás idején lehessen kapni — mondjuk negyven százalékkal olcsóbban. Lehet-e. nem lehet-e kapni? — ez most és itt nem is érdekes. Érdekes az anekdota, amely ha nem igaz is, de jellemzőnek tűnik: eldugjuk a drága árut, hogy holnap legyen olcsó! Mi ez. ha nem szociálkereskedelem? Egyetlen szezonvég. egyetlen áruféleségéből természetesen nem lenne okos dolog általános érvényű következtetéseket levonni! Még akkor sem, ha a már fentebbi félmondattal említett „vásárlói panaszokénak talán bedőlt, illendőbben fogalmazva, annak méltánylandón hitelt adó belkereskedelem, mintha valóban túlságosan impulzív lenne a raktárkészletek felszámolását illetően. Mintha még a hirdetésekben is szinte korlátlanul utánpótlást ígérgetne a leszállított áruk mennyiségét illetően. Sőt. még akkor sem. ha a február végi árleszállításkor nagyon olcsón nagyon' drága és holnap is divatos holmi, augusztusban, de még szentemberben is újnak ható és divatos „maradékok” kerülnek kiárusításra. Még ezek után sem lehet általános és olyan érvényű megállapítást tenni, hogy ez — szociálkereskedelem. Le az árával annak, aminek az ára már indokolatlan. Ki a piacra olcsón mindazzal, ami valójában feleslegesen duzzasztja az áru. és raktárkészleteket, amelyek — szak- nyelven? — kifutottak, de amelyekre „kifutott”, formájukban is van vevő, ha méltányos az ehhez formált ár. Mert mindez népgazdasági, tehát nagyközösség: érdek és mindez a kis és nem is kispénzű emberek, s a nem mindig divatozó, az ízlés frisseségét. hanem inkább annak praktikumát szem előtt tartó vásárlók egyéni érdeke, haszna is. E felkiáltójeles hangulatú mondatokból is kitetszik, hogy a legkevésbé van ellene e sorok írója a szezon végi kiárusításoknak —, sőt. Annak azonban ellene van, hogy a kereskedelem, holmi szociális feladatokat oldjon meg, s ráadásul nem is azért, mert küldetést érez, vagy érzett ez irányban, hanem mert adott esetben, az állami lehetőségeket felhasználva úgy véli: „olcsóbb” kiárusítani, mint időben és jól kereskedni. Sokszor leírtuk, hogy a kereskedelem politika is. De értékmérő és visszaigazoló erő is, — társadalmi méretekben is. Ha á tegnapi tízezres áru mára csak hatezerbe kerül, akkor holnap nem hiszem el, hogy a százforintos valóban száz forintot ér. Mert lehet, hogy csak hafvanat, sőt talán csak a felét És a száz forintnak csak a népies dalban ötven a fele. valójában ennek a száz forintnak nincs is fele. Még értéke sincs. Egyszóval és más szóval: van olyan érzésem, hogy a kereskedelem — saját (?) kockázati alapján — a népgazdaság, az egész nép pénzén tolerálja egyben-másban saját túlrendeléseit. kereskedői fiaskóit, nem átgondolt piackutatását is. Van ilyen érzésem. bár az érzés még nem igazság, s az sem biztos, hogy az -én. a kereskedelem pultjainak emez oldalán álló honoolgári igazságom egyúttal valóban az igazat is jelenti-e? Lehet, hogy a szandál tréfa valóban csak tréfa volt? De lehet, hogy nem is volt tréfa, hanem kesernyés utó- fzű vicc. amelynek jelzője aligha lehet az ujjongó „jaj de jó...” Mindez azért íratott meg velem és általam, mert. én még soha nem tudtam felkészülni ezekre a szezonvégekre Léikben igen. zsebben nem. Valószínű, hogy az irigvség beszél tehát belőlem, mert egy szocializmus nyújtotta lehetőségből (m megint kimaradtam? No de majd a tél végi árleszállításnál, majd akkor ott és én... ;;; hm .. ez még viccnek is rossz... Méghogy én! M r. John Kuruesai — alias Kuruesai Jani — huszonöt év után újra áthajózott a nagy óceánon, ezúttal erre- fel, hogy koszorút hozzon az édesanyja sirhantjára. kinek halálhíre New-Jersey- ben érte három esztendővel ezelőtt. Még akkor megfogadta, mikor a táviratot be- tűzgette: „oh. my dear mama. első dolgom lesz. hogy legalább holtodban meglátogassalak a temetőben. ha már amúgy nem találkozhattunk.” 1. Előkészületek És Mr. John Kuruesai villanyszerelő attól kezdve különös gonddal kezdett takarékoskodni a nagy útra, mert ez mégsem annyiból áll, mint hajdan itthon, hogy csak úgy elbiciklizett a tnajsai vásárra malacot venni. Ehhez pénz, nagyon sóik pénz kell. hiszen ha már egyszer hazajön, nem is fordulhat gyorsan, akkor már legalább másfél-két hónapot elidőzik az óhazában, megkeresi a rokonokat, a barátokat, a gyerekkor kedves helyeit és a legén yélet bi tan goló kocsmáit, megnézi „beüti fülle” Budapestet, ahol még sosem járt, s ajándékokat hoz a testvéreknek meg azok gyerekeinek. Meg különben is: ha két-három hónapot el- utazgat, azt a pénzt is előre le kell rakni a bankban, amiből otthon a családja él, nevezetesen Mary Kormányos és Steve meg Catherine Kuruesai. Az anyagi erőgyűjtésbe az is belesegít majd, hogy most már nem kell küldeni, pontosabban nem küldheti özvegy Kuruesai Mártonnénak a havi húsz ! dollárt, mert az már maga annyi, mint tizenkétszer húsz szorozva hárommal. Szóval pénz kell, nagyon sok pénz, mert különben megkérdezhetik tőle otthon, hogy „no Jani, hát jó ideig oda voltál, biztosan meg is gazdultál..s ha nem is válaszolhat majd erre olya- ténképpen, hogy „azt éppen nem mondhatom”, legalább annyira fussa, és azt lehetőleg mondani se nagyon kelljen: „éppen van mit aprítani a tejbe, yes!” Összejött a pénz. Az utazási iroda intézett, szervezett mindent. Vonatjegy a kikötőbe, kabin a hajón, repülőút Becsbe, Budapestre, # kölcsönautó a magyar fővárosban, pontosan olyan, amilyet otthon hajt, nem kell vele örökösen kuplungolni. Több oldalas tájékoztatót is kapott az irodán, magyar nyelven: mit szabad behozni, hogyan lehet pénzt váltani, mit nem szeretnek a magyar hatóságok és vámosok. Ajándékok rendben, csak még pár apróság hiányzik, meg el kell még ugrani a kölcsönzőbe, egy olyan fényképezőgépért, amelyik mindjárt kiveti a kész színes képet, meg egy le- mezjátszó-magnó-rádió ap- parátért, hogy ne legyen olyan unalmas az út, és otthon is nézegethessék a gyerekek, „nicsak, a Janinak olyan van, mint a Zahorán doktornak se, pedig az mindig minden újat elsőnek vesz meg”. Mr. John Kuruesai (gy érkezett meg két hajóbőrönd- del, kíváncsisággal vegyes szorongással és tömött tárcával. 2. Látogatások Testvérhugánál, Mariskánál horgonyzott le Mr. John Kuruesai. Mariska két hőnap fizetés nélküli szabadságot kért a kátéeszben, hogy süthessen, főzhessen* vasalhasson bátyjára, és nagylányát is elkunyerálta az iskolából, hogy elkísérhesse a rokon-vendéget kirándulásaira. Mert Jani hamar betelt a fóHa^gyakkal. a swüretelé- sefcfcél mag a rengeteg apró- ■jóazáagaX és mehetoekje volt. Listát készített: egy nap Józsi bátyjánál; Rozika nénihez éppen csak átugrik Cserebőkényre. hiszen azelőtt se igen tartották vele a rokonságot: Ferenc testvérére kell három nap is. mert jóval odébb lakik. s biztosan jól eltesznek. hiszen mulatós ember volt: Gazsi sógorral ugyan nem voltak jóban legénykorúkban, s elhalt mellőle szegény Pannika is. de más az. ha Halasról nem megyünk Makóra, mint New-Jerseyből A rokonok után, meg a vállalkozó fiatalabb rokonnal majd egy kis élet! Pest, Eger, Pécs... Talán egy kis kaland is... Tetszett Janiinak a világ Meg volt elégedve mindennel. Arra ugyan nagyon vigyázott, hogy még a rokonságban se politizáljon, különben sem érdekli a politika. de néha azért elszólta magát, ha egy-egy fél mondatban is. — Hiszen ha én ezt tudtam volna. .. — meg ilyeneket mondott, de már kezdte is másról. Hogy ott. őnáluk miként adódik az élet; hogy a gyerekek tökéletesen beszélnek magyarul; hogy vannak magyar klubok, vendéglők meg víkendek... Nem is volt járatos a politikában, mert ha netán mégis megkérdezték Reaganról, vagy a salvadori tanácsadókról, ne- talántán az elnökellenes merényletről — inkább csak pislogott. — Ezek magas dolgok — mondta ilyenkor. <3 dolgozik és él. Otthon nem megy vendéglőbe, moziba, a munka, a bevásárlás, a család — ez a mindennapi körforgás. Egyszer aztán — bizonyára unalmában vagy valamelyik rokon ötletére — a gyerekkori pajtások is sorra kerültek a látogatásban Hozzám is eljött Kuruesai Jani. hiszen együtt tanultunk írni-olvasni, ketten csúzliztuk le az öreg Fodor galambjait a házgerineről. halásztunk tapogatóval a Piócásban. és már nagyobbacskán egv csapatban rúgtuk a labdát. Urasan vendégül láttam, fölleltároztuk csín vtevéseinket. sajnálkoztunk a gangos-szép Fekete Mancin, milyen trampll íert kamasz-álmaink Madonnájából — és iszogattunk. Én már erőszakosabb voltam. — Te, Jani, miért is mentél te el akkor? — Azt én még máig sém tudom...— Aztán megbántad-e? — Egy bajom van nékem csak: nem vagyok otthon Lehet élni. keresni, de ki vagyok én ott? — Arra még nem gondoltál, hogy. .. — Aki tagadja, hazudik Sokat, is gondoltam Csak hát öreg vagyok én már arra. hogy még egvszer elölről kezdjem. Hanem az volna jó: ott megkeresni a pénzt, itthon meg élni belőle... Esetleg a nyugdíjkor... De akkor is: a gyerekek.., Meg ötévenként vissza kéne menni valamennyi időre a folytonosságért. .. Sok pénz, sok fáradság... — Akkor hát te már mindvégig Mr. John Kuruesai maradsz? — Azt hiszem.. ; Pedig nem tudom megmondani neked. milyen érzés Janinak lenni.., 3. Csalódások Hozzátartozik az utazáshoz, hogy Mr. John Kuru- csai elhatározott szándéka volt: úr lesz itthon! ö vállal mindig és mindenütt minden költséget, a rokonságnak semmi gondot nem okoz. Ki akarta fizetni testvérhúgának a csirkét meg a bort, a kávét és a süteményt. mindenütt pénzt kínált fel a szállásért, elsőnek nyújtotta a kezét a fizető pincérnek. És a Jani pénze nem kellett senkinek. „Csak nem sértesz meg?” — „Azt ne gondold már, hogy csak a te tiszteletedre eszünk meg iszunk!” — „Hogy jönne az ki. ha mi elmennénk hozzátok. oszt mikor felkelünk az asztaltól, letennénk a dollárt?” — meg ilyeneket kapott apróban. Sehogy sem akart sikeredni, hogy előkerüljön a dagadt tárca, csupán a zenészek nem szagolgatták a pénzt. Jani ötszázasokat dugott a zsebükbe, s minduntalan kereste az alkalmat. hogy olvan helyre keveredjen. Ezért viszont mindig korholta a rokonság — mert más dolog az, hogy van pénz, és megint más dó- log az, hogy ne húzzuk le a pöcén, Egyik este mégis kivere- kedte Jand. hogy ő lesz a gazda a vendéglőben. Rendelt Volt pálinka, előétel, sült és gyümölcs, sütemény és kávé. bor meg sör. Nagy tékozló teríték. Roskadt az asztal, hemperegni tudott volna mindenki a jóban. A fényképezőgép szuperált Jani élt a rokonság evett- ivott — hadd legyen kedve szerint. Az asszonyoknak virágot vett. a férfiaknak amerikai cigarettát Fizetni!.., Most eljött a perce. — Egyezerötszá z- ha rmi n e- kettő... — hozta a pincér a számlát az alpakka tálcán és Jani letett négy darab ötszázast. Mi azért praktikusak vagyunk itthon, akár csak Mr.’ Joh Kuruesai otthon, s különösen az asszonynép mosta utána a fejét. — Látod, Jani. ez bolondság! Fele is sok lett volna. ,J Hiszen ott maradt minden. És akkor John így vágta ki magát: — Ez semmi, ez nem pénz! Száz dollár?.... Ha egy ilyen helyre el akarok menni mésodmagamimal New- •Terseyben, szinte belépődíjként elkérnek ennyit! — majd hozzátette becsületesen: — Csakhogy ott nem megyek el! 4. Ajándékok Nem firtattam én sose, kinek mit hozott a Jani Amerikából, láttam amúgy is egy új pulóvert, egy cifra inget. egy-egy mondatban hallottam a rokonoktól villanyborotváról, magnetofonról,' effélékről. Az édesanyja sírjára meg akkora koszorút köttetett, hogy teljesen beborította a sírhalmot, és Ötven gyertyát égetett el a fejfájánál a halottak ünnepén. Beszélik is á faluban: szép dolog, emberi dolog, hogy olyan messziről meg annyi költségen így megtisztelte az anyja emlékét mikor mások meg egy muskátlit se ültetnek az öreg szülék hantjaira,.. Hanem az igen meglepett,' hogy még rám ie futotta * a figyelmességéből. Visszafelé menet ugrott el hozzám, épp csak benyitott az ajtón, le sem ült csak a kezembe nyomott egy sárga vászon- tokot, megölelt, és már ment is. — Van rajta egy gomb. . — szólt vissza már a kocsiból —, azt kell megnyomni — s már el is zúgott. Kibontottam a csomagot. Akkora műanyag szerkentyű volt benne, mint egy mosószappan, s csakugyan: rajta egy gomb. Néztem, néztem, hallgattam, nem ketyegett, nem sistergett — hát megnyomtam! Egy ember nevetett a kis gépben. Nevetett? Röhögött! Hahotázott! Fuldoklót!;! Legalább egy álló percig, elnémíthatatlanul és frenetikusán. Fölvittem, megmutattam; újra bekapcsoltam. A gép hörgött, csuklóit. röhögött; szakadatlanul, „Jókedv" három vagy öt döllárért... Nem tudtunk vele tartani.' Csak ültünk és néztünk, talán Jani után. aki elhozta nekünk a „jókedvet” egy nagy utazással, egy kis dobozban. Néha eszünkbe jut még Jani, hisz nemrég ment el. Bizonyára vesz majd magának másik röhögőgépet New- Jerseyben, De hogy mi ezzel a géppel miért nem tudunk nevetni? Lehet, hogy azért, mert ez maradt meg belőle? Lehet, hogy mi már tudjuk, amit 6 nem mer belátni: Mr. John Kurucsáiból soha .többé nem lehet Ku- rucsai Jani. "TYVT---- Díszkőt Ajkán * A ** jk" Borsos Miklós alkotása y * % I A nagy utazás t Sz. Simon István mmm esieseiem
