Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-07 / 184. szám
% CSENGETÉS ELŐTT Nyári felújítás, nagytakarítás az iskolákban, az óvodákban Minden évben megszokott kép: a szünidő megkezdése után, az iskolák, az óvodák épületéit, tantermeit „megszállják” a festők, a karbantartók és a szerelők. Az első csengetéstől már csak három hét választ el, a vakációnak lassan vége és befejezéshez közeledik a nyári nagytakarítás is. A finis előtti pillanatokban érdeklődtünk Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban — helyzetjelentést kérve. EGERBEN a Köztársaság téri óvoda életveszélyessé vált, falai megrepedtek, több terme használhatatlan. Az építők azt ígérték, hogy szeptember 1-ig megszüntetik az életveszélyt és a kicsik újra birtokukba vehetik a játékszobákat, Jövőre aztán ennek az épületnek is megkezdődik a félújítása, korszerűsítése. A fárkas-völgyi óvodában 150 ezer forintot költöttek a falak szigetelésére, vakolására és a rttosdók csempézésére. Az epreskerti intézmény pedig 50 férőhéllyel bővül az idén. A méglevő. 75 gyermeket befogadó épület fűtését korszerűsítik, a hagyományos, egészségtelen széntüzelést gázfűtés váltja majd fel. A megyeszékhely valamennyi általános iskolájában tíssan befelezik a tantermek, szertárak festését. Nagyobb félújítást csak a 3-as és a 9-és iskolában végeztek: mindkét helyen — főleg társadalmi munkában — a régi világítást cserélték ki neoncsövesre. A volt Makiári úti iskolában — ideiglenesen ugyan — három helyiség hozzáépítésével politechnikai központi műhelyt hoztak létre. Ennek különösen a technikát tanító pedagógusok örülnek majd, hiszen az egyes foglalkozásokra itt készítik elő a megmunkálandó anyagokat, a különböző szerszámokat, eszközöket. A középiskolák közül a Gárdonyi Géza Gimnázium tornatermének palatetejét teljesen ki kellett cserélni. Az intézményben egyébként osztályonként haladva, korszerűsítik a világítást is. A Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában az elmúlt évek során a fűtés okozott sok bosszúságot. Szeptembertől már új radiátorok biztosítják a diákoknak, tanároknak az egyenletes meleget. GYÖNGYÖS valamennyi óvodájában időben elkészültek a nyári munkákkal. Nagyobb felújításra nem volt szükség, kivéve az 5-ös számú óvodát, ahol a konyhát bővítették, több mint egymillió forint értékben. így lehetővé válik, hogy az 1-es számú óvoda kis lakói Is Itt ebédeljenek majd. Az 1. számú iskola régi. elavult konyháját is bezáratta a KÖJÁL. Az étkeztetésekről ezután a Panoráma Vendéglátó Vállalat gondoskodik majd. A korszerűtlen konyhát átalakítva, az ebéd melegítésére használják majd. HATVANBAN augusztus 15-től, már minden gyermekintézmény készen áll a kicsik fogadására. Valószínűleg nem lesz készen a Mészáros Lázár úti óvoda bővítése. A Hatvani Építőipari Ktsz dolgozói azonban ígérik, hogy nem kell sokat várni a játékszobák, foglalkoztatók és mosdók átadására. A 3-as számú Általános Iskola tornaterme az elmúlt évben beázott, a vakolat lehullott. A tetőszerkezet megerősítési munkái eltarthatnak a hónap végéig is. Ez azonban nem jelent gondot a testnevelő tanároknak, mert amíg jó az idő, a foglalkozásokat az udvaron tartják majd meg. A 4-es számú iskolában elöregedtek a villanyvezetékek, már nem bírták a terhelést, ezért az idei iskolaévtől korszerű világítást kapnak az intézmény osztálytermei. Végül nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik e felelősségteljes, határidős munkákat végzik. A fűtés átalakítását a TIGÁZ, az egyéb szerelési, festési munkákat az építői pori ktsz-ek és a kisipari szövetkezetek vállalták, hogy szeptemberre barátságos, tiszta környezetben kezdődhessék az új iskolaév. Szillé Rita A felújított iskolák mellé újat is avatnak szeptemberben a megyeszékhelyen. A Lajos- város új „piros” iskolájának oktatási szárnyát az építők egy évvel az eredeti határidő előtt, még ebben a hónapban befejezik. (Fotó: Perl Márton) /fávMS között/ 1/ M I M I Köszönjük, hogy panaszkodott! Ügy neveljük az embereket, hogy el merik mondani a yf4 leményüket. Helyesebben: neveljük úgy az embereket, hogy merjék mondani a véleményitket! — És mi van, ha elmondják? — És mi van, ha nem? A kérdésekre — saját tapasztalat alapján — mindenki tud válaszolni, ezért jöhet a végkövetkeztetés: — Ma már a legtöbb ember — ilyen, vagy olyan forrná- bán — véleményt mond. — Mi az, hogy ilyen, vagy olyan formában? A válasz kézenfekvő: — Családi körben, baráti körben, bizalmasan, vagy bi« zalmatlanul, szóban, vagy írásban, névvel, vagy névtelenülj tehát ki-ki egyénisége, szándéka és akarata szerint. — Miről mondanak véleményt a véleménymondók? Mennyi kérdés! i — Sok-sok mindenről! A hatóságok, a társadalmi szervek a megmondhatói, hogyf a magyar szókimondó, hogy a biztatás, a nyílt vélemény^, nyilvánításra való nevelés, nem a pusztába kiáltás többé. Hazánkban a bejelentőket törvény védi, bírálatuk mlatí őket sérelem nem érheti! Ez természetes egy olyan országban, ahol a közélet a nagy nyilvánossá g előtt zajlik é& egyébként is mindenki mindent tud, vagy tudni vél. Kezelésükkel még nincs minden rendjén, ám a szemléiét változóban van. Ugyanis egy hivatalnok többféleképpen fo-i gadhat egy panaszlevelet! — No, már megint valaki 1 — Megőrülök! Egy újabb vizsgálat,1J '' — Lássuk csak! Mi is az igazság? — Lám! Erre nem is gondoltam. — Szóval mégiscsak igaz lehet? Se szeri, se száma tehát a különböző formákban törtéfed vélemény-nyilvánításoknak, panaszoknak, sérelmeknék, figyelem-felhívásoknak. A hírközlő szervek, a társadalmi szervek, a hatóságok és a magányosok naponta, úgyszólván óránként találkoznak velük. — Csak nem tudnak mit kezdeni? — Tudnak! Legtöbbször tudnak. És kezdenek is! — Mi a teendő, ha igaz a bejelentés? — Intézkedni kell! — És ha nem igaz? — Akkor is intézkedni kell! — Hogyan? — Legelőször is minden közérdekű, vagy magánjellegű észrevételre, panaszra válaszolni kell. Érdemben! Ha igaz; ha nem. egyaránt! — És ha a bejelentő rosszindulatúan rágalmaz? Hiszérí intrikára, zavarkeltésre, mások alaptalan rágalmazására is vannak példák. — Akkor őt kell felelősségre vonni! — És ha igazat mondott, vagy írt? — Akkor meg kell neki köszönni. Igen! Meg kell köszönj ni az állampolgárnak, hogy segített és felhívta a figyelmét egy olyan ügyre, amelyben el kell járni. — Köszönjük meg, hogy panaszkodott? — Köszönjük meg. hogy segített! Tisztábbá, tisztessé gé- sebbé és jobbá tenni a közéletet... Szalay István Uidröcxki-siker ax IHSZK-ban Majdnem két hetet töltött a Vidróczki Táncegyüttes az NSZK-ban. Elutazásukról és programjukról annak idején tájékoztattuk olvasóinkat. Most arról érdeklődtünk Pa- tinszki Alajostól, a Gyöngy- szöv Áfész osztályvezetőjétől, aki a turné alatt a csoport felelőse volt, hogyan zajlott le a vendégszereplés. — A mi szövetkezetünk is a táncegyüttes fenntartói kő. zé tartozik A SZÖVOSZ megbízatása alapján indultunk el a holland határ mellett fekvő Bitburgba. Autóbusszal tettük meg az utat Csehszlovákián át. A XVII. határországok találkozójára vóltunk hivatalosak. Négy alkalommal léptek színpadra a táncosok. A Lakodalom című számukkal érték el a legnagyobb sikert. — ügy tudjuk, az ilyen barátsági találkozókat szívesen rendezik meg hatalmas sátrakban a nyugatnémetek. — Most is így történt. Több mint háromezer ember fért be a sátorba. Kicsit szokatlan volt az a körülmény is, hogy a közönség eszeget, iszogat, beszélget, jön-megy az egész műsor alatt. Kötetlenül. szinte „háziasán” viselkednek. De ennek ellenére figyelnek arra. ári# a színpadon történik. — Még egy másik találkozóra is hivatalosak voltak? JBBiŰU£&0— A Hamburg melletti Scheehel a IV. nemzetközi béke népviseleti fesztiválnak a megrendezését vállalta. A siker itt is olyan mértékű volt, mint az. előző városban. A Zene című kompozíció aratta a legtöbb tapsot — Hogyan készültek a fellépésekre a táncosok? — Nagy szorgalommal, lelkesedéssel és felelősségtudattal. Mindenütt fogadott bennünket a polgármester is, és ilyenkor a fülünknek kellemesen csengő, elismerő szavakat hallottunk. Mire hazaértünk, már a SZÖVOSZ- ban volt az első városból érkezett levél, amelyben a hivatalos szervek köszönetü- ket fejezték ki a Vidróczki magas színvonalú produkciójáért. Ez a tény is sokai mondó. — De hát nemcsak szereplés volt, szabad órák is akadtak. — Sok mindenre kíváncsiak voltak a fiatalok. Amit lehetett, amire futotta az idejükből. megnéztek. A vendéglátók is gondoskodtak pdogramokról. Még kevéske ajándékra is jutott a zsebpénzből. — Ml a végső mérleg? —Az egész út. úgy ahogy volt, jól sikerült. Az együttes jól szerepéit. Az utazás is kellemes volt. Visszafelé az NDK-n keresztül jöttünk, ahol Drezdában egy napra meg is pihentünk. Végül a program szerint érkeztünk vissza Gyöngyösre. rí; — Egészen elfelejtettem — mondta —, hogy őrségbe kél] mennünk. Rumata felemelte őket, és könyöküknél fogva vezette tovább. Don Szatarina hatalmas háza előtt megállt. — Nem nézünk be az öreg dón hoz? — kérdezte. — Egyáltalán nem értem, miért ne nézhetne be három nemes dón az öreg Szatarina donhoz — szólt dón Sze- ra. Don Tameo felnyitotta a szemét. — Mivel a király szolgálatában állunk, tőlünk telhetőén a jövőbe kell tekintenünk. D-don Szatarina: túlhaladott szakasz. Előre, nemes donok! Az őrhelyre kell sietnem... — Előre! — helyeselt Rumata. Don Tameo újra a mellére ejtette a fejét, és többé már fel sem ébredt. Don Szera szerelmi diadalairól mesélt. így jutottak el a palotáig. Az őrszobában Rumata letette dón Tameót a pádra, dón Szeia pedig letelepedett az asztal mellé, félretolta a király által aláírt parancsok kötegét, és kijelentette. itt az ideje, hogy hideg irukanj bort igyanak. A gazda ' gurítson elő egy hordót — parancsolta —, ezek a kislányok pedig (az őrködő gárdistákra mutatott, akik egy másik asztalnál kártyáztak) jöjjenek ide. Odajött ez őrségparancsnok, egy hadnagy, s úgy döntött, hogy most talán nem is érdemes őrhelyre küldeni őket. Egyelőre feküdjenek. Rumata elveszített a hadnaggyal szemben egy aranyat, és az új szabvány kardkötőkről meg a kard- élesítés, módokról beszélgetett vele. A többi között megjegyezte, hogy szándékában van benézni dón Sza- tarinához. akinek vat*< egy régi köszörülésű fegyvere, és nagyon elszomorodott, amikor arról értesült, hogy a tiszteletre méltó főúr végképp meghibbant: egy hőnappal ezelőtt kiengedte foglyait, feloszlatta testőrségét. rendkívül gazdag Itín- z^sko^g^teméayét peo^» ellenszolgáltatás nélkül átadta a kincstárnak. Kis kerülőt tett, hogy betérjen a Hazafias Iskolába. Az iskolát két évvel ezelőtt alapították dón Reba költse, gén, hogy kisbirtokos- és ke- reskedőifjakból katonai és közigazgatási kádereket képezzen. Modern kőház volt, vastag falakkal, lőrésszerű ablakokkal, a főbejárat két oldalán félkör alakú tornyokkal. Szükség esetén jó ideig ki lehetett tartani ebben az épületben. Rumata a keskeny lépcsőn felment az első emeletre, és a tantermek mellett az iskola gondnokának dolgozó- szobája felé tartott. Az osztályokból szavalókórusszerű kiáltások hallatszottak. ,.Ki a király? Dicső felség. Kik a miniszterek? Kétséget nem ismerő, hűséges férfiak.. „.. .És az Isten, a mi teremtőnk, így szólott: .Megátkozom.’ És megátkozta.. „Midőn pedig a kínzás alatt levő elájul, a kínzást félbe kéll szakítani.. Iskola, gondolta Rumata. A bölcsesség fészke. A kultúra támasza... Kopogtatás nélkül belökte az alacsony ajtót, s belépett a dolgozószobába, amely sötét és jéghideg volt. akár a pince. Az iratokkal és nádpálcákkal elborított hatalmas asztal mögül egy hó- rihorgas, beesett szemű ember sietett, elébe: a koronaőrségi minisztérium rangjelzésével díszített, szürke egyenruha feszült rajta. A Hazafias Iskola gondnoka volt, a nagy tudományú Kin atya, a szerzetesnek beállt szadista gyilkos, a „Tanulmány a feljelentésről” szerzője. A clkornyás üdvözlésre Rumata hanyag biccentéssel székbe. Kin atya állva m«J radt, a tiszteletteljes figyelem pózába görnyedt. — Nos, mi újság? — kér-’ dezte Rumata kegyesen. — Egyes írástudókat elteszünk láb alól, másokat tanítunk? Kin atya elvigyorodott. — Az írástudó nem a léiJ rály ellensége — mondta. — A király ellensége az ábrándozó írástudó, a hitetlen írástudó! Mi pedig... — Jól van — felelte Rü-' mata. — Elhiszem. Mit írogatsz? Olvastam a tanulmányodat. Hasznos könyv, de ostoba. Hogyan vetemedhét- tél ilyesmire? — Nem az eszemmel ip^fJ kodtam lenyűgözni — válaszolta méltóságteljesen Kin atya. — Csak arra törekedtem, hogy az állam hasznára legyek. Eszesekre nincs szűk. ségünk. Hűségesekre van szükségünk. És mi... — Jól van. jól van — mondta Rumata. — Elhiszem. Szóval, valami újat írsz vagy nem? — A miniszter elé terjesztem az új államról szóló értekezésemet, melynek mife- tájául a Szent Rend Tartományát tekintem. — Hát ez meg mi ? — cső-’ dálkozott Rumata. — Mindnyájunkat szerzetbe akarsz kényszeríteni?... Kin atya összeszorította a kezét, és előrehajolt. — Engedje megmagyaráznom, nemes dón — mondta hevesen. — A lényeg egészén más! A lényeg az új állam felépítésének alapelvéi. Három ilyen alapelv van: vak hit a törvények csalhatat- lanságában, feltétlen enge, delmeskedés a törvényeknek, továbbá mindenki szemmel tart mindenkit! t 19*1. augusztus 7.t péntek (<3 mfi (Folytatjáki.
