Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-07 / 184. szám
Sajtókonferencia a szovjet békefelhívás visszhangjáról A világ számos országának törvényhozása, sok parlamenti képviselő, társadalmi szervezet biztosította már támogatásáról. egyetértéséről a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a világ parlamentjeihez és népeihez intézett békefelhívását. Erről tartottak csütörtökön sajtókonferenciát Moszkvában, a tanács vezető képviselői. Mint Alek- szej Sityikov, a nemzetiségi tanács; elnöke elmondotta, több parlament már hivatalos formában is értesítette a legfelsőbb tanácsot, hogy kész együttműködni a békefelhívás dies valósítása érdekében a szovjet törvényhozással. Mint ismeretes, a tanács június végén megtartott ülésszakáról hívta fel a világ parlamentjeit: foglaljanak állást a fegyverkezési verseny megakadályozása érdekében folytatandó tárgyalások mellett, vessék latba befolyásukat, tekintélyüket a tárgyalások késedelem nélküli megindításáért. A moszkvai sajtókonferencián Sityikov elmondotta, hogy a szocialista közösség országai, s rajtuk kívül több más ország parlamentje, így a jugoszláv, a kambodzsai törvényhozás egyetértését fejezi ki a felhívásban foglaltakkal. Számos el nem kötelezett ország parlamentje, illetve vezető politikai pártja foglalt hasonlóképpen állást. A finn parlament például levélben közölte a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsával, hogy az ország törvény- hozása ugyancsak aggasztónak, veszélyesnek tartja a feszültség növekedését, a fegyverkezési verseny bővülését és ugyancsak égetően szükségesnek tartja az azonnali tárgyalásokat a veszély elhárítására. A nyugati országok törvényhozásai ugyan nem reagáltak eddig a szovjet felhívásra, de számos parlamenti képviselő, törvényhozó, sok szervezet közölte, hogy egyetért a felhívásban foglaltakkal. Sityikov elmondotta: a szovjet parlament semmiféle hivatalos választ nem kapott az amerikai kongresszustól, nem hivatalosan közölték, hogy „tanulmányozzák” a felhívást. Szó volt a sajtókonferencián arról is, hogy az Egyesült Államok kormánya most azt hangoztatja: már ősszel megkezdődnek a tárgyalások a Szovjetunióval. A Magyar Távirati Iroda tudósítójának kérdésére válaszolva, Geor- gij Arbatov akadémikus, a parlament külügyi bizottságának tagja kijelentette: a Szovjetunió változatlanul nem kapott érdemleges tárgyalási javaslatot az Egyesült Államoktól. „Az ilyen kijelentések, sajnálatos módon, elsősorban arra szolgálnak, hogy megtévesszék a közvéleményt, megnyugtassák azokat, akik szeretnének megnyugodni” — mondotta Arbatov, rámutatva: bár a jelek szerint Washington válóban meg akarja kezdeni szeptemberben a külügyminiszteri szintű megbeszéléseket, az amerikai kormány lépései, mindenekelőtt a fegyverkezés terén megvalósuló intézkedései, komoly kételyeket támasztanak az iránt, valóban őszintén akar-e tárgyalni a Szovjetunióval. AtORiévforduló TOKIO: Japánban csütörtökön országszerte megemlékeztek az 1945. augusztus hatodikén Hirosima és kilencedikén Na- gaszaki ellen végrehajtott amerikai atombombázás harminchatodik évfordulójáról. A központi gyászünnepség színhelyén, a hirosimai békeparkban. sok tízezer ember gyűlt össze, hogy lerója kegyeletét a több mint kétszázezer áldozat emlékének. A külföldi vendégek sorában ott volt az Országos Béketanács küldöttsége, dr. Kovács Béla főtitkár vezetésével. Pontban 8 óra 15 perckor. az egykori hirosimai tragédia bekövetkeztének pillanatában. megszólalt a békeharang, s az állami televízió által közvetített- szertartás résztvevőivel együtt, Japánban milliók áldoztak egyperces csenddel az atomka- taklizmában elpusztultak emlékének. Szuzuki Zenko személyében öt év óta most először vett részt a hirosimai gyűlésen japán miniszterelnök. A kormányfő ígéretet tett arra. hogy kabinetje mindent megtesz az atomfegyvermentes világ megteremtéséért. Párizsba érkezett a békemenet WASHINGTON Robert: Poli, az amerikai repülőtéri forgalomirányítók szakszervezetének vezetője csütörtökön reggel közölte: a sztrájkotoknak mindössze három százaléka tért vissza munkahelyére a Reagan- kormány fenyegetéseinek hatására. A kormány egyelőre nem enged. A szövetségi légiforgalmi igazgatóság csütörtökön több ezer elbocsátó levelet küldött ki. VARSÓ ■ Varsóban csütörtökön délben felújították ' a tárgyalásokat a lengyel' minisztertanács szakszervezeti ügyekkel megbízott bizottsága és a „Szolidaritás” országos egyeztető bizottságának elnöksége között. A kormány tárgyaló delegációját Mi- eczyslaw Rakowski miniszterelnök-helyettes. a „Szolidaritás” küldöttségét pedig Lech Walesa, az országos egyeztető bizottság elnöke vezeti. TEHERÁN Az iráni rádió kommentárja „forradalmi tettnek” nevezte Franciaország tehe- ránj nagykövetének kiutasítását, amit az indokol, hogy „a francia kormány megtagadta a bűnözők kiadatásáról szóló egyezmény alkalmazását” Baniszadr, Francia- országba menekült volt iráni elnökkel kapcsolatban. Iránban bűnözőnek tekintik a volt elnököt, akinek „kezéhez ezrek véré tápad”. WASHINGTON A Camp David-i tárgyalások felújítása és az amerikai—egyiptomi katonai együttműködés fokozása szerepelt csütörtökön is Reagan amerikai és Szadat egyiptomi elnök washingtoni tárgyalásainak napirendjén. Reagan csütörtökön munkareggeli keretében búcsúzott Szadattól, majd délben elutazott Camp David - be. SZÓFIA ^Vasárnap óta több mint száz tűz ütött ki Görögországban. amelyek közül néhányat a heves szél miatt még mindig nem sikerült eloltani A tűz martaléka lett egyebek között egy fa- feldolgozó üzem, egy műanyaggyár. egy sörraktár és egy szupermarket. Tűz pusz- ■ tított el több ezer hektár olajbogyó-ültetvényt és fe- nyőerdőt is. lí»ai. augusztus 7„ péntek A békemenet Párizsban, ahol a béke és a leszerelés ügyét támogató rendezvények kezdődtek, amelyek az augusztus 9- én megtartandó békefesztivállat érnek véget. (Népújság telefotó — KS) Csütörtökön a Szovjetunió franciaországi nagykövetségén. ünnepélyes keretek között átnyújtották a nemzetközi békemenet képviselőinek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a legfelsőbb tanács elnökségének elnöke üdvözletét. A békemenet résztvevőinek nevében Rachel Andersen (Norvégia) mondott köszönetét a szovjet vezetőnek . a megmozdulás támogatásáért. A nemzetközi békemenetet az észak-európai országok demokratikus nőszövetségei kezdeményezték. A menet június 22-én, a Szovjetunió elleni. hitszegd fasiszta támadás évfordulóján indult el Koppenhágából. A résztvevők mintegy 1200 kilométeres utat tettek meg, amíg Dánián, az NSZK-n, Hollandián, Belgiumon keresztül. Külpolitikai kommentárunk Üzengetés és mutogatás AZ AJTÓK ZARVA MARADNAK a PFSZ előtt az Izrael és Egyiptom között a palesztin „önkormányzatról” folyó tárgyalásokon — szögezték le amerikai kormány- tisztviselők, még mielőtt Szadat összecsomagolta volna washingtoni útipoggyászát. Az ily módon eljuttatott üzenettel nyilván elejét akarták venni, hogy az amerikai— egyiptomi tárgyalásokon bármelyik fél kellemetlen helyzetbe kerüljön. Szadat azonban, aki a politikai blöffnek legalább olyan mestere, mint az amerikaiak, ezt üzente vissza: azért utazik az Egyesült Államokba, hogy meggyorsítsa az úgynevezett Camp David-i folyamatot. A kölcsönös üzengetés hátterében nyilvánvalóan az állt, hogy mindkét fél jól tudta: Szadat hatnapos amerikai útja fölöttébb rövid idő arra, hogy kiragadják az egyiptomi—izraeli tárgyalások szekerét a kátyúból. Aggodalmuk indokolt, hiszen az elmúlt esztendő alatt semmi sem történt a témában. Egyre világosabbá vált mindenki számára, hogy Egyiptom és Izrael különbékéje csupán arra nyújtott lehetőséget, hogy a két ország az egymás közötti kapcsolatokat szabályozza. ! MIBEN IS ÁLL EZ? Izrael az elfoglalt Sínai-félsziget j nagyobbik részét adta vissza délnyugati határainak nyu- ■ galmáért és azért az egyiptomi garanciáért cserébe, hogy az utolsó háború az 1973-as volt. összarab kérdéseket, s különösen a kérdések kérdését, a palesztin ügyet a két ország nem tudta egymás között rendezni — de valójában nem is akarta. Az egyiptomi államfő ugyan tesz erről időnként hangzatos kijelentéseket — mint éppen most, washingtoni útja előtt is —, de ezeket jobbára belső fogyasztásra szánja. Az egyiptomi nép előtt szeretné fönntartani a látszatot, hogy ő nem tertvéráruló, továbbra is „minden erejével képviseli” a palesztin ügyet. Miért utazott hát Washingtonba? Tényleges célja kettős lehetett. Egyrészt személyes kapcsolatot próbál teremteni Reagan elnökkel, másrészt újabb gazdasági-ka. tonai segélyt szeretne kitalpalni. Cserében, mint erről hírügynökségek a napokban beszámoltak, hajlandó az Egyesült Államok rendelkezésére bocsátani néhány egyiptomi katonai bázist. , Miközben a Camp David-i hármas két országa Egyiptom és az USA Washingtonban próbál politikai tőkét kikovácsolni, a harmadik fél Izrgel belpolitikájának stabilizálásával van elfoglalva. Begin miniszterelnök végre bemutatta a törvényhozásnak a csaknem egyhónapos, gyötrelme« alkudozások árán megalakított kabinetjét. Politikai megfigyelők az izraeli történelem legjobboldalibb, s legrövidebb életűnek tűnő kormányáról beszélnek. Ez utóbbi jóslatnak az az alapja, hogy Begin jobboldali Likut-tömbje mindössze egy parlamenti mandátummal mondhat többet magáénak, mint a munkáspárti ellenzék. Ez a sovány többség pedig — bizalmi szavazás esetén — bármikor a kormány bukásához vezethet. Begin kormányfő programbeszédében természetesen nem hagyhatta figyelmen kívül a Camp David-i egyezményt sem. Ö a palesztinoknak szánt „korlátozott autonómiáról” szóló tárgyalások folytatásáról szónokolt, óm Egyiptomot, hibáztatta, amiért ezek immár egy éve megszakadtak. A KÖR ITT BEZÁRUL. Mindenki a másikra mutogat, miközben a palesztin kérdés, s így a közel-keleti helyzet nem mozdul ki a holtpontról. SERES ATTILA N y ugat-Európa legerősebb gazdasági hatalma és egyben az Európában állomásozó amerikai haderő alapvető támaszpontországa, az NSZK, rendkívül súlyos stratégiai és gazdasági nyomás középpontjába került. Ennek következtében konfliktushelyzet bontakozott ki a kormánykoalícióban, s az országban. Tavaly októberben a kormánykoalíciót vezető szociáldemokraták a szavazatok 42.9 százalékát kapták meg; a legújabb közvélemény-kutatás szerint csak 35 százalékra számíthatnának, ha ma tartanák a választásokat. Maga a párt is három nagy áramlatra bomlik. A centrumban álló Schmidt kancellár áramlata a parlamenti frakcióban még feltétlen és abszolút többséggel rendelkezik, magában a pártban azonban már nem. Helyi és tartonfenyi szinten egyaránt balról bírálják a kancellár magatartását. A szavazótábor egy része is bal felé távolodott el a párttól, elsősorban a fel fegyverkezés ellen is küzdő „természetvédők” (az úgynevezett zöldek) oldalára. A pórt szavazóinak egy másik része jobbra csapódott, a koalíciós partner, a szabaddemokrata párt felé. (A közvéleménykutatások szerint a szabad- demokraták ma a szavazók 11 százalékát kapnák.) Ugyanakkor maga a szabaddemokrata párt is megoszlik. A centrum és a jobboldal felett feltétlen befolyással bíró Genscher külügyminiszterrel szemben egvre erősebb a párt balszámyának a nyomása. NSZK Őszi csaták előtt A NATO rakéta elöntése Sorrendben először stratégiai kérdések osztották meg a nyugatnémet terményt. Pontosabban: annak a NATO-határozatnak a következményei, amely még 1979 végén született, s amelyet „kettős határozatnak” neveznek. A NATO úgy döntött, hogy olyan új típusú, Pershing—2 rakétákat és cirkálórakétákat helyez el Nyugat-Európában, amelyek a Szovjetunió területének jelentős részét elérhetik. A _ nyugat-európai szövetségesek * és mindenekelőtt Bonn. már akkor felbukkanó aggodalmait Washington azzal igyekezett csitítani. hogy ugyanebben a határozatban előirányozta : tárgyalásokat is kezd a Szovjetunióval e középhatósugarú rakéták problémájáról. Csakhamar kiderült azonban, hogy a kettős határozatból az amerikaiakat egy dolog érdekli: az új, középhatósugarú, rakéták telepítése. A tárgyalásokat — mint azóta többször is leszögezték — Csak akkor óhajtják elkezdeni. ha előbb az új pusztítóeszközöket rendszerbe állí- 1 tották. A kettős határozatnak ezt az amerikai értelmezését Schmidt kancellár és az általa vezetett centrum elfogadja, a párt balszárnya azonban nem. Rendkívül fontos szakasza volt a kormányzópárton belüli erőpróbának, hogy a bírálók táborának élére Brandt, volt kancellár, az SPD jelenlegi elnöke állott. akinek nemzetközi tekintélye vitathatatlan. Brandt moszkvai útja — ki nem mondva — a német kormányzópárton belüli szakadást tükrözte. Brandt jelentős eredményekkel tért b<aaa Moazkyából. A Szovjetuniónak már régebben is volt egy, úgynevezett moratóriumjavaslata. Brezsnyev Moszkvában ennek egy még nagyvonalúbb és kedvezőb változatát tárta Brandt elé. Eszerint az Egyesült Államok folytathatja az új, középhatósugarú rakéták gyártását. A Szovjetunió mindössze azt igényli, hogy ne küldjenek új amerikai rakétákat Nyugat- Európába. Ebben az esetben maga sem állít hadrendbe új. középhatósugarú rakétákat, és a jelenlegi egyensúly feltételei mellett meg lehet kezdeni a tárgyalásokat. Második csapás: Ottawa Brandt visszatérte után heves, bár burkolt vita kezdődött Bonnban. Schmidt és környezete először jelentéktelennek állította be a Brandt- utazás eredményeit és azt az amerikaiak által sugalmazott érvet ismételte. hogy a Szovjetunió állítólagos túlsúlyának megszüntetésére, előbb végre kell hajtani a Washington által követelt új fegyverkezési szakaszt és csak azután -kerülhet sor tárgyalásokra. Nagyjából így állott a helyzet, amikor az ottawai tőkés csúcsértekezleten az NSZK újabb, ezúttal gazdasági természetű nyomás alá került. Az amerikaiak visszautasították az NSZK számára rendkívül kedvezőtlen gazdaságpolitikájuk (magas kamatláb, a dollár árfolyam- emelkedése a márkával szemben) felülvizsgálását. Reagan amerikai elnök és Schmidt nyugatnémet kancellár egy goifaulóban, Ottawában. A kancellár szemlátomást nem élvezi a helyzetet. (Fotó: AP— MTI—KS.) Ugyanakkor azt is követelték. hogy az NSZK mondja fel a mintegy tízmilliárdos nagyságrendű, szovjet—nyugatnémet megállapodást. (Ennek értelmében az NSZK szovjet földgázt kapna, csőszállítmányok ellenében.) Ezzel az új nyomással szemben Schmidt már kénytelen volt keményebb magatartást tanúsítani. Nem fogadta el a szovjet—nyugatnémet földgázüzlet felrúgására irányuló követeléseket, és az amerikai gazdaságpolitikára hárította a felelősséget azért, hogy Bonn e napokban súlyos gazdasági megszorításokra kényszerül a csaknem ötvenmilliárd márkás költségvetési hiány leszorítására. Schmidt visszakozik Ez a gazdasági nyomás látnivalóan visszahatott a politikai helyzetre. A szociáldemokrata párt vezetősége — háromhetes késéssel — közös nyilatkozatban méltatta Brandt moszkvai útját. Ugyanakkor (hasonlóképpen jókora késéssel) nyíl-., yánoseágra hozták Reagan amerikai elnök Schmidthez írt levelét, amelyet még az ottawai értekezlet előtt írt. Ebben azzal nyugtatgatja á bonni kancellárt, hogy Washington megfelelő időben, esetleg még november—decemberben, tárgyalásokat kezd a Szovjetunióval. Mindez azt mutatja, hogy a rendkívül nehéz helyzetben manőverező Schmidt kancellár, a nyugatnémet közvélemény hangját és pártja belső helyzetét is figyelembe véve. némi visszakozásra kényszerült. A harc azonban tovább folyik, g amennyiben az amerikai tárgyalási ígéret üres szó marad, a szociáldemokrata párt 1982 áprilisában tartandó országos konferenciáján a párt balszárnyának általános támadása bontakozhat ki a kancellár ellen. A következő hónapok nyugatnémet belpolitikai eseményeit, Schmidt kancellár politikai jövőjét és talán a jelenlegi koalíció továbbélésének lehetőségeit is döntően befolyásolja majd,1 hogy tovább hátrál-e Bonn a Reagan-kormány stratégiai és gazdasági nyomása előtt. (—i—e)
