Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-06 / 183. szám
Ä siker titka: a sokoldalú felkészültség Beszélgetés a Szovjetunió Restaurátori Tudományos Kutató Intézetének igazgatójával A műemlékvédelmi tagozatú egri nyári egyetem hallgatója és előadója volt dr. Iván Petrovlcs Gorin. a Szovjetunió Kulturália Minisztériuma Restaurátori Tudományos Kutató Intézetének igazgatója. A neves szakember egy olyan képzésmódról tájékoztatta az érdeklődőket, amely hazájában hosszú évek óta bevált. Ennek részleteiről, az általa irányított alkotóműhely tevékenységéről beszélgetett veié munkatársunk. Háromszáz munkatárs | — Milyen feladatokat lát el az ön vezette központ, miként segítik az egyes köztársaságokban dolgozó kollégáikat? 1 — Tennivalónk akad bővén, hiszen a mi kötelességünk án hogy kidolgozzuk a megőrzés új, a korábbiaknál hatékonyabb módszereit. Természetesen nekünk kell gondoskodni arról, hogy ezek minél szélesebb körben elterjedjenek. Ügy is mondhatnám, hogy információs centrum vagyunk. A haza közelebbi és távolabbi vidékein szbrgoskodókkal sokrétű kapcsolatot tartunk. Nem feledkezünk meg továbbképzésükről, tankönyvekét is küldünk számukra. Eljutnak hozzájuk a leggyorsabb úton a különböző jellegű szakmai hírek. Háromszázan vagyunk, de egyi- künknék se jut ideje restkedésre, mert napjaink mindén perce lekötött. Egyébként nemcsak elmélétieskedünk. hanem a gyakorlati teendők terén is meglehetős jártasságot szereztünk. Ebben nincs semmi különös, hiszen nekünk példát kel.1 mutatnunk. Amit mi csinálunk, arra félfigyelnék, azt értékelik, s a kidólgozott el-járásc- kát készséggel át is veszik tőlünk. Annál is inkább, mért fni már bizonyítottuk élétkéjtességünkét. Igényesség, felsőfokon — Országában sajátos módón alakult a restaurátor- képzés. Sokan kiváncsiak rá, mindenekelőtt azért. mert rendkívül sikeres, és eredményékben gazdag. Hallhatnánk erről kifejező részletekét? — Húsz esztendeje annak, hogy — épp a minőség fokozása érdekében — bévé- zéttük a minősítő vizsgák rendszerét. Ez mindmáig egyedülálló a világon. Tulajdonképpen az volt a célunk, hogy senki se elégedjék még azzal, amit pillanatnyilag élért, senki se üljön babérjain, hanem folyvást szélesítse látókörét, gyarapítsa ismereteit. Ezt az akadályt mindenkinek vennie kell. ak- kor is, ha már elvégezte valamelyik közép- vagy felsőfokú művészeti tanintézet restaurátori szakát. Űgv is móndhatnáfn. hogy a már meglevő egy diploma mellé még egv másikat is kell szerezni. A folyamat 1955-ben kezdődött, a kulturális minisztérium akkor kiadott rendeletével. A tűzkeresztségen először a táblaképfestők estek át. Az értékelésben négy kategóriát — a harmadikat, a másodikat, az elsőt és a kiválót — vezették be. A tapasztalatok azt bizonyították: érdemes volt ennek a próbálkozásnak zöld. jelzést adni. Ma már — ez 1980-as adat — 1300 vizsgázott, múzeumi kincseket g| MtSküs )MU. augusztus 6., csütörtök helyreállító munkatársunk tevékenykedik szerte a Szov. jetunióban. Igyekezetüket, átlagon felüli szórgalmukat dicséri az, hogy közülük négyszázan érték el a kiváló szintet. 1961-bén tovább bővült a szakosodás. Kialakultak: a grafikus, a szobrász, az iparművész szekciók is. Ekkortól mindenkinek bizonyítani kellett — hivatali beosztásától függetlenül — hogy olajtáblakép, monumentális freskók, szobrok, grafikák, kerámiák, üveg-, fém-, szövet-, bőr-, csonttárgyak újjávarázsolása terén otthonosan mozog, elsajátított minden fortélyt. 1974- ben újabb bővülés következett be. Hadd utaljak még egy érdekességre, méghozzá a vizsga feltételeivel kapcsolatban. Csak azok kerülhetnek a minősítő bizottságok elé, akik megfelelő időt már eltöltőitek a gyakorlati munkában. A kiváló címre pályázóknak csak tíz év után lehet jelentkezniük erre a rendkívül sokat kívánó, erre az igen rangos próbatételre. Színvonalas tevékenység Az eddig hallottak arra utalnak, hogy önök állandó készenlétet kívánnak azoktól, akik mentik, óvják az elődök értékes hagyatékát. Az érdekeltek hogyan vélekednek erről a magas mércéről? — Hadd jelezzem: nem teljes egészében ismertettem a rendszert, csak azokat a motívumokat emeltem ki, amelyek alapvető célját érzékeltetik. Mi azt valljuk, hogy az érvényesüljön, aki valóban érdemes az előrejutásra, aki áldoz is azért, hogy magasabb szintre kerüljön, aki nem húzódozik a folytonos tanulástól, az állandó önművelődéstől. Ezek az emberek — kizárólag csak ők — jogosultak arra, hogy a legizgalmasabb, a legnehezebb, a legszebb feladatokat kapják. Ez érthető is, mert a gyengébb képességűek, a kevésbé igyekvőék aligha birkóznának meg az összetett tennivalókkal. Azt mondanom sem kell, hogy anyagilag is az jár jobban, aki többet tett le az asztalra. — Majd másfél hetet töltött Egerben. Ml a véleménye a műemlékvédelmi tagozatú nyári egyetemről? — Rendkívül örültem annak, hogy igazi baráti szívélyességgel fogadtak. Megvallom : korábban semmit sem hallottam erről az oktatási formáról. Itt azonban kellemes meglepetések sora ért. A magyar kollégák kivétel nélkül azt bizonyították, hogy mesterei a képző- művészeti helyreállításnak. Nagyra tartom a színvonalat, s otthon arra törekszem, hógy népszerűsítsem ezt a szórakozással ötvözött képzési formát: ígérem: minden évben több kollégát küldök majd tapasztalatcserére, szellemi frissülésre önökhöz, s i-eméiem. hogy ők legalább olyan jól érzik magukat itt, mint én. Pécsi István ★ Szerdán délelőtt — az egri Hámán Kató Megyei Űt- törőház színháztermében — tartották a műemlékvédelmi tagozatú egri nyári egyetem diplomakiosztó, illetve záró iinnenségét. A tapasztalatokat Hokkyné Sallay Marianne. az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos osztályának vezetője összegezte. A felnőtt hallgatóknak Bér Béláné, Eger város Tanácsának elnökhelyettese nyújtotta át a részvételt igazoló diplomát. Esküvői táncjclenet Mindenki egyfajta nomád egzotikumot várt — igényes művészi produkciót kapott. Az ének, a tánc nyelvén vallott szerelemről, házasságról, az ember és természet kapcsolatáról a szenegáli népi együttes múlt heti pécsi, majd fővárosi előadásain. Felszabadult vidámságuk, őszinteségük, az emberi test egyszerű szépsége okkal- joggal ragadta magával a közönséget. (Cziráki Péter képriportja) Afrikai varázslat Ének a szerelemről Vadászok.. 1 I .szépség 10. — Várakozik valaki? — kérdezte. — A borbély — válaszolta a fiú. — Meg két dón ül a szalonban: dón Tameo és dón Szera. Reggelire várják önt. — A nemes dón oknak mondd meg, hogy nemsokára ott leszek. De ne gorom- báskodj, udvariasan beszélj... A reggeli nem volt túl bőséges, hagyott helyet a közeli ebédnek. Erősen fűszerezett marhasültet és ecetes kutyafület ettek, Iruka- ni habzóbort, esztori sűrű barna bort, szoani fehéret ittak. Don Tameo, miközben két tőrrel ügyesen felszeletelte az ürücombot. a legalsó néprétegek arcátlansága miatt panaszkodott. „Írásbeli jelentést szándékozom benyújtani őfelségéhez — magyarázta, — A nemesség azt követeli, tiltsák meg a parasztoknak és a kézműves csőcseléknek, hogy nyilvános helyeken és az utcán mutatkozzanak. Amikor a pa: raszt megjelenése az utcán elkerülhetetlen, például, ha kenyeret, húst és bort szállít a nemes házakhoz, kapjon külön engedélyt a koronavédelmi minisztériumtól.” — „Remek fej! — mondta elragadtatottan dón Szera. — Tegnap pedig az udvarnál...” — És elmesélte a legfrissebb újságot. Don Reba szerelme, Okana udvarhölgy, akaratlanul rálépett a király fájós lábára, őfelsége megparancsolta, hogy példásan büntessék meg a hölgyet. , — Protoplazma, gondolta Rumata, Zabóló és szaporodó protoplazma. t — Don Reba rendkívül okos ember... — Az ám! — szólt dón Szera. — De mennyire! Csuda világos fej!... — Kiváló államférfi — állapította meg dón Tameo jelentőségteljesen. — Most még visszaemlékezni is furcsa — folytatta dón Rumata —, hogy mit beszéltek róla alig egy évvel ezelőtt. Emlékszik, doD Támeo, milyen szellemesen kigúnyolta a görbe lábát? Don Tameo félrenyelt, s egy hajtásra kiürítette jruka- ni habzóborra] teli poharát. — Nem jut eszembe — dünnyögte. — Meg aztán hogyan is gúnyolnék én... — Megesett, megesett — mondta dón Szera. — Valóban! — kiáltott fel Rumata. — Hiszen ön is jelen volt ennél a beszélgetésnél, dón Szera! Emlékszem, úgy kacagott dón Tameo szellemes mondásain, hogy valami lepattant a ruházatéról. Don Szera rákvörös lett, és hosszadalmas mentegetőzésbe fogott. Az elkomoro- dott dón Tameo nekifeküdt az erős esztori bornak, s amikor kivergődtek a házból, kétfelől támogatni kellett. Verőfényes nap volt. A házak között egyszerű emberek őgyelegtek. k »-esték, min lehet elbámészkodni, sárral dobálózó kölykök vi- songtak és fütyültek, az ablakokból főkötős. csinos polgárasszonyok kandikáltak ki. Don Szera ie»n ügyesen ledöntött a lábáról egy parasztot. és majd meghalt a nevetéstől a pocsolyában kapálózó ember láttán. A nemes donok körül nyomban bámészok tömege verődött össze. Amikor végül tovább indultak, dón Tameo mindenei hallatára kiegészítést kezdett fogalmazni jelentéséhez, s ebben rámutatott annak szükségességére, hogy „a csinos nőszemélyek ne soroltassanak a parasztokhoz és az egyszerű származásúakhoz”. Ekkor egv fazekai szállító szekér állta el az útinkat Don Szera kivonta mifldkét kardját, és kijelenj. tette, hogy a nemes donokhoz nem illik fazekakat kéj rülgetni, és ő a szekéren keresztül vág utat magának. De Rumata megragadta a kerekeket, és megfordította a szekeret, s így szabaddá tette az utat. A bámészkodók háromszoros hurrát kiáltottak Rumatónak. A nemes donok már-már tovább indultak. akkov azonban egy második ' emeleti ablakból kihajolt egy kövér, ősz boltos, és az udvaroncok garáz. dálkodását kezdte taglalni, akiket „a mi hősünk, dón Reba hamarosan ráncba szed”. Kénytelenek voltok megállni, s az egész fazékrakományt ebbe az ablakba irányítani. Az utolsó fazékba Rumata két aranypénzt dobott. amelyet Hatodik P|tz arcéle díszített, és átnyújtőt. ta a sóbálvánnyá vált fuvarosnak. — Mennyit adott neki? — kérdezte dón Tameo. amikor továbbindultak. — Semmiség — válaszolta hanyagul Rumata. — Két aranyat. — Szent Mika hátára! — kiáltott fel dón Tameo. —Ön gazdag! Nem venné meg a hamaharj csődörömet? — Inkább elnyerem kockán — felelte Rumata. — Igaz! — jegyezte meg dón Szera, és megállt. — Miért ne kockázzunk egyet! — Mindjárt itt? — kérdezte Rumata. — Miért ne? — kérdezte dón Szera. — Nem értem, hogy három nemes dón miért ne kockázzon ott, ahol kedve tartja! Ekkor dón Tameo hirtelen elesett. Don Szera belebotlott, és ő is elesett. _______ (Folytat j uk)
