Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-06 / 183. szám
INNOVÁCIÓ Z. ötlete szenzációs volt, , kollégái és pártatlan szak. emberek egyaránt állították: forradalmi változás követ, kezik az üzem egyik fontos termékének gyártásában. Az új eljárás szinte mesébe illő;— olcsóbb, gyorsabb, jobb minőséget, s ezáltal értékesebb produktumot szolgál- tat. Azaz szolgáltathat, ha elérkezik a bevezetés ideje. Mert az ötlet — bármilyen nagyszerű is — még messze, van a megvalósulástól. Kutatók dolgozzák ki a zseniális új elv apró részleteit, a fejlesztőmérnökök már a gyártás, a gyárthatóság szempontjából vizsgálják az eljárást, majd következik a „félüzemi” (ilyenkor félig még laboratóriumi, de félig már gyári körülmények között folyik a munka), majd az üzemi próba, végül a beteljesülés, a sorozatgyártás. S mert képzeletbeli példánkban feltételezzük, hogy keresett termékről van szó, az értékesítés fontosságát nem is hangsúlyozzuk — ez. úttal a piackutatás, az eladás nem okozhat problémát. Négy szó — kutatás, fej. lesztés, termelés és értékesítés, meg a szavak által jelzett állomásokat összekötő út, rajta ezernyi akadály, kátyú, szakadék; mindezek leküzdésének képessége és sikere ez az innováció. Folyamat, amely az ötlettől a megvalósulásig, az eszme születésétől a megvásárolt, vagy máshol felhasznált termék létrejöttéig tart. Innováció, Mit keres már megint egy idegen test nyelvünk szöveteiben? — kapják föl a fejüket a nyelvészek. Féltő gondoskodásukat tisztelem, de amíg nem ajánlanak az idegen szó helyett megfelelő, a tartalmat pontosan kifejező magyart, használni vagyok kénytelen magam is. Divat lett az innovációról beszélni — talán valami új jelenség ez a gazdaságban? Egyáltalán nem, hiszen az innováció azóta létezik, amióta társadalmilag szervezett termelés folyik a földön, ötlettől a megvalósulásig — egy primitív nép valamelyik tagja által kitalált új szerszám elterjedése során ugyanúgy végigkísérhető a folyamat (persze a kor szelleme szerint értelmezve azt), mint az űrhajó, a számítógép világának ipari újdonságainál. Amiért mégis mostanában kezdtünk sokat beszélni az innovációról, annak egyszerű a magyarázata: ma országok, népek gazdasága, életszínvonala, egyáltalán létezése függ attól, hogy az adott társadalmi környezetben mekkora sebességű és eredésű a folyamat. S nemcsak a termékek, vagy ipar- . ágak esetében lényeges ez a kérdés — a társadalom szempontjából éppen az általános innovációs képesség, azaz áltálában az új létrehozására és befogadására való készség, alkalmasság a döntő. És ha már az általánosságoknál tartunk, érdemes megjegyezni azt is: az innováció az ipari, műszaki újdonságok bevezetésén túl érvényes fogalom a társadalom egyéb területén is. (Igazgatás, politika, kultúra, stb.) De térjünk vissza hősünkhöz, Z.-hez. Ha Z. ötlete abszolút eredeti, s a siker nem halványítja el mások munkáját, nincs különösebb akadály — már ami az embereket illeti —, minden megy a maga útján. Más a helyzet —, s ez a gyakoribb —, hogy Z. sikere egy korábbi, talán még a vállalatnál dolgozó szakember által bevezetett módszert tesz elavulttá. Bár ez a dolgok rendje szerint így természetes, nem biztos, hogy az illető, akiről szó van, ugyanígy természetesnek gondolja. Ha pedig nem így gondolja. tenni próbál azért, hogy bebizonyosodjék: Z. ötlete nem is annyira szenzációs. A hazai versenypályákon számtalan módját kitalálták már az efféle akadályállításnak. De mit tehet ilyenkor Z.? Küzd, harcol, verekszik ~ esetleg infarktust kap —, s ha törekvése eredményt hoz. az optimális idő két-három- szorosa alatt az ötletből végre eladható termék lesz. Igaz, akkor már szenzációról senki nem beszél, az eredeti gondolat régen úgynevezett követő fejlesztéssé szelídült — az innovációra alkalmasabb környezetben Z.-t évekkel ezelőtt lekörözték. Személyes féltés, féltékenység az átkos teher? Ezt kimondani talán túlzás, de az valószínűnek látszik, hogy nem hiábavaló e .tájon keresgélni — a presztízsféltés túl sok ember cselekedeteit motiválja. Mert — kérdezi magában a képzeletbeli Z.-t képzeletbeli felettese, aki mellesleg az eddig használatos módszer kigondolója volt —, mi lesz velem, ha Z. zsenialitása bebizonyosodik? Feleslegessé válók ezen a poszton, természetesnek látszik, hogy ezután nem nekem, hanem Z._nek áll a zászló. És már hallja is. amint a háta mögött összesúgnak: ez az ember'megbukott. Igen, ez az, amitől annyira félnek talán nem kevesen. A félelem jogos — valóban bukott embernek tartják (tartjuk) azt, aki nem teljesítményével, megújulási készségével képes megőrizni helyét az íróasztalnál S ez a társadalmi beidegződés kényszeríti a valahová egyszer feljutottat arra. hogy óvakodjon a képzeletbeli ranglétra alsóbb fokára lépni. Pedig az efféle személy- cseréket tekinthetnénk egyszerűen a megújulás (az innováció !) egyik megnyilvánulási formájának. A „leváltott” (ime, a nyelvünk is táplálja az előítéletet; vagy talán az előítélet formálta a nyelvet?) pedig ilyenkor presztízsveszteség nélkül kezdhetne új fejezetet szakmai munkásságában, a számára (tudása, s nem betöltött hivatala alapján) biztosított alkalmas helyen. Ismerek valakit, aki megbecsült. számon tartott, jó szakember létére nem restell időről-időre munkahelyet változtatni. Ha elvégezte. amit rábíztak, új feladatokat kereső; s ha ahhoz a munkakönyvét is ki kell kérnie, hát kikéri. Nem vándormadár ő, hanem a változtatni. megújulni, akaró és arra képes ember ma még ritka mintapéldája. Mi történik mindaddig, amíg az a bizonyos előítélet motiválja a pozícióba már bekerültek többségét? Az például, hogy igyekeznek magukat olyan emberekkel körülvenni, akiktől nem kell félniük. Akik (tisztességes, természetes úton) valószínűleg nem képesek kétségessé tenni a vezető poszton ál. ló ember vezető szerepét, s akik kiválóan alakítják a végrehajtó figuráját; nem javasolnak, nem vitatkoznak, nem bírálnak, hanem teljesítik az utasításokat. Ezen a ponton pedig már a társadalom innovációs képességének kérdéséhez jutottunk. Vajon az a közeg, amelyben az elismertséget legegyszerűbben a feltétlen alkalmazkodással, az eggyel magasabb szint utasításainak, elképzeléseinek gondolkodás néküli végrehajtásával lehet elérni, lehet-e befogadója az újdonságoknak? Ez a társadalmi közeg elbírja-e. eltűri-e egyáltalán azokat, akik újat, jobban akarnak? Egy előadáson hallottam megfogalmazni azt, amire magunk is rájöhetünk a dolgokat egymás mellé helyezve. a kapcsolatokat végiggondolva. „A legfőbb baj az — mondta számomra meggyőzően a kérdéssel hivatásból foglalkozó, nagy felkészültséggel. alanos információkkal rendelkező szakember. — hogy a társadalom jelenlegi állapotában, beállítottságában éppen az átlagtól eltérni akaró, a régit nem feltétlenül elfogadó, az észszerű változást kívánó egyéniségeket fogadia tartózkodóan, gyakran elutasítóan”. EXPORT EB HÉTKÖZNAPOK 0U Amikor kapaszkodni kell gyártását még az idén megindítjuk. A gyárudvaron oszlopok állnak: épül a gázvezeték. Ez "t. ami ugyan súlvos pénzekbe kerül, de aminek meg. valósulása most sürgőssé vált. Eddig pakurával hevítették az olvadékot, most a lényegesen könnyebben szabályozható földgáztüzelés következik. Nemcsak kevesebb lesz a felhasznált energia, de a technológia is javul; kevesebb ötvöző és alumínium ég ki feleslegesen a fürdőből, összességében ez az egy intézkedés mintegy húszmillió forintos eredményjavulást ígér évente — annyit tehát, amennyit most kiemelt a zsebből az alumínium áresése. Nem csoda, hogy befejezését mintegy fél évvel előbbre hozták. — Energiaszámlánk „csak” évi 60 millió, forint, mégis ez volt az első lépés. Hiszen ez a jövőnk: hulladékból ugyanis huszadannyi energiával nyerhető alumínium- tömb, mint timföldből. A biztos jövő mellett is sok a teendő. Növeljük az öntvények arányát — ezer ára általában háromszorosa . a megmunkálatlan tömbnek. Kokillaöntést, illetve nyomás alatti öntést egyaránt folytatunk, kávéfőzőtől számító-: gépalapig készülnek gyártmányok nálunk. Ezek választéka, minősége egyre nő, hiszen megtanultuk; minél több a cselekvési lehetőség, annál jobb esélyünk van az ilyen áresések kivédésére. Csak így várható, hogy való-' bán sikerül 1985-re ötezer tonnára növelni jelenlegi háromezer tonnás exportunkat. Lehet, hogy ez így száraznak hangzik, de mögötte hősies erőfeszítések rejlenek. Kilábalunk, és amibe nem halunk bele, attól megerősödünk! Kétségbeesés nincs, program van. Nem is akármekkora: négyszázmilliós hitelkérelem kidolgozása folyik a Qualitálban. Célja egy eddig másutt is teljesen ismeretlen technológia meghono^ sítása a hulladékalumínium tisztítására, adagolhatóságára, bálázására. Nagy pénz! Á feladathoz mért. Hiszen kormányprogram készült a hulladékhasznosításra — hogy leckénk ma ez. És a Quali- tálnak: az élet. Amelyet a recesszió sem állított meg. Kőhidí Imre ugyanakkor pedig általában befektetéstől várható a kilábolás. Ilyenkor csak a gondolkodás lehetősége marad. Nincs más hátra, mint előre! — A beérkező hulladékalumínium sokféle ötvözőt tartalmaz, anygminősége szerint. Van benne acélhulladéktól szalonnáig sok minden más is, ami az alumíniumhoz nem kimondottan szükséges. Egyrészt az anyagszétválogatásnál, tisztításnál vannak tehát tartalékaink. Másrészt ott. hogy leginkább hulladék legyen az alapanyag. — hiszen az az olcsó. Harmadrészt: a forgácsot bálákba préseljük, hogy kevesebb égjen el belőle a kemencékben. A sófürdő alatt szaka datlan fortyog a fém — Javítani lehet és kell a gyártmányösszetételt is. Készítünk újabban úgynevezett dezoxidációs ötvözeteket, amelyet az acélgyártásnál használnak. Piramis alakú tömböcskéket alakítunk belőle, és granulátumot is csepegtetünk — ezek a konver- teres acélgyártásnál lesznek szükségesek az épülő Lenin Kohászati Művekben is, illetve Dunaújvárosban is. A finom eloszlás, a jobb hasznosulás miatt újra nagy exportlehetőségeket tartogat a két új termék, amelynek — Képzelje el, hogy ma ugyanannyit, vagy még többet és jobban dolgozik, mint tegnap, mire közük: csökkentjük a jövedelmét! — ijeszt meg Vajda Pál. a Qualitál apci alumíniumgyárának műszaki igazgatója. A hasonlat nem hajánál fogva előráncigált; az alumínium világpiaci ára drasztikusan csökkent az utóbbi fél esztendőben. Apcon tehát 1300 ember munkájával történt a fenti eset — nem a munkabérükkel természetesen, de a nyereségükkel feltétlenül. Várhatóan ugyanis húszmillió forinttal csökken az évi eredmény! Ez pedig már a népgazdasági elszámolásnál is tétel, mint ahogy az évi 1300 milliós termelési érték is az. — Pedig a feladat: a teljes hazai ellátás biztosítása továbbra is változatlan. Emellett pedig — jövedelmezően! — exportálni is kell. A batf nem jár egyedül! Csökkent az árbevétel, kevesebb az anyagi lehetőség a változtatás lehetőségére — Gőzben, zajban, asszonykezek segítségével születik a kávéfőzőöntvény Sajátos húsügyeink Két hétig tartott a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat gyöngyösi üzemének nagyjavítása. — Mindent sikerült úgy elkészítenünk, ahogy azt terveztük és ahogy arról korábban az olvasók is értesültek — hallottuk Molnár Gábortól, a vállalat igazgatójától. — Július utolsó napjaiban már ismét a mi készítményeinket szállítottuk ki az üzletekbe. — Milyen volt az ellátás a kétheti „szünet” idején? — Soha annyi minőségi reklamációt nem kaptunk, mint ez alatt a két hét alatt. Főként a Borsod megyei társvállalat töltelékárui '•*,ellen panaszkodtak. A Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese, Berta István a következőket mondta: — Az idén nem sikerült úgy a „beszállítás”, mint tavaly. Azért sem, mert az előző évben új termékeket és új izeket is megismerhettek a vevőink a Szolnok és a Borsod megyei húsipari vállalatok jóvoltából. Az idén a „megszokott” választék érkezett csak hozzánk. — Fennakadás nem is fordult elő? — Virsliből és gépsonkából nem kaptunk mindig elegendő mennyiséget. Többször kellett kifogásolnunk a tőkehús minőségét. Zsírosabb volt, mint, amilyet a *saahvánx- megengedd Kényrtelenek voltunk „letisztítani” és a fölös zsírt visszaszámlázni, ugyancsak húsáruban. — Más gond? — A leállás előtt azt kérte a vállalat tőlünk, hogy a két hét alatt ne mondjunk le rendelést. Inkább „pluszt” kérjünk. Igyekeztünk ehhez a kéréshez tartami magunkat. A többletet azonban nem tudták mindig leszállítani. — Nem voltak egy kicsit szigorúak? — A vevőink lettek igényesebbek, amióta a húsárat emelték. Mi ezt az igényességet továbbítjuk csak. Amikor a hónap végén már újra a megyei húsipari terméket kaptuk meg, akkor érzékelhettük csak igazán a különbségeket. Szóval... jobbak az „itthoni” ízek és kés Zitámén yek. Koren Péter a gyöngyösi városi tanács kereskedelmi csoportvezetője. — Általában jó volt az ellátás a kérdéses időszakban. Az megtörtént, hogy a területi elosztás nem folyt egyenletesen. Az egyik boltból hiányzott az, amit a másikban lehetett kapni. Arról is tudunk, hogy a kisebb zökkenők az átvétel miatt keletkeztek. A gyöngyösi minőségellenőrök nem hunytak szemet a hiányosságok fölött. A lakosság tulajdonképpen nem érzékelhette a gyöngyösi vágóhíd „leállását!. 1 Hűtőkapacitás A címben említett gyönyörű magyar kifejezést hamar megtanulta mindenki. Azért, mert állítólag kevés van belőle és így sokszor esett és esik róla szó. Különösen most, kánikula idején, amikor betérve egy-egy vendéglátóipari egységbe, hűvös itallal kívánjuk szomjunkat oltani. Ilyenkor kezdődik a szokásos mentegetőzés azzal — miután a kedves vendég leforrázta a torkát „a jég- hideg Coca-Cola az igazi”-val —, hogy: sajnos kicsi a hűtőkapacitás, nem győzzük utána pakolni az árut stb. Szóval, ezért meleg a jéghideg, az igazi. A kedves vendéget viszont az ok nem érdekű, csak az okozat. A vendég — a nem is kevés — pénzéért hideg üdítőt kíván és nem magyarázatot. Pedig, ha tudná, hogy még a magyarázat is biceg. Nem azt akarom mondani, hogy nincs szükség több, jobb, nagyobb, modernebb hűtőberendezésre üzletnek, étteremnek, büfének, eszpresszónak. Csupán azt, hogy ami van, az működjön, összeszámolni is nehéz, hogy milyen nagyságrendű „hűtőkapacitás” esik ki amiatt, hogy nem elég szervezett a javítás, hogy hány hűtőgép áll alkatrész, vagy vélt alkatrészhiány miatt. Az pedig külön mélylélektani tanulmányt érdemelne, hogy miért veszi le a kiszolgáló a langyos Márkát a működő, de üres hűtőpult tetejéről. Nem.csak az éremnek, de a hűtőkapacitás-hiánynak is két, sőt több oldala va,n. —szyA— Tíz ember helyet! rakja a téglát Tégla- és Cserépipari Tröszt csehszlovák licencet vásárolt a téglarakodás gépesítésére. A szerződés alapján a zsolnai Vumat Automatizálási Kutató Intézettől megkapták már a műszaki dokumentációkat, amelyek szerint a korszerű alagútke- mesteék téglaszállító kocsijai- - imák megrakása. és a gépest tett körkemencék téglaegy- ség-rakataimak kialakítására készíthetnek nagy teljesítméi nyű berendezéseket. Mrnmrnm
