Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-06 / 183. szám

Vége a varsói blokádnak és a sztrájknak Gyilkolt a „nagy sátán" Mohammad Dz® a vad Ba- hoftar miniszterelnöki meg­erősítésének napján újabb halálos kimenetelű terror- cselekmény történt Teherán­ban. Ismeretlen merénylők meggyilkolták Hasszán a ja- tot, az Iszlám Köztársasági Párt egyik alapítóját., s fő ideológusát. Rafszandzsanl. a parla­ment elnöke, ellenforradal- mérokat vádolt a merénylet végrehajtásával, s a parla­menti képviselők biztonsá­gának fokozottabb védelmé­re szólított fel. Montazeri ajatóllah — akit általában Khomelni ajatóllah lehetséges utódaként emle­getnék — a Medzsliszhez in- ■ tézétt üzenetében a „nagy sátánt” vádolta a merénylet elkövetésével. Ez a kifejezés ! — mint megfigyelők rámu­tatnak — iráni szóhasználat szerint az Egyesült Allamo- I kát jelenti. A lengyel hírügynökség jelentése szerint szerdán dél­ben végétért a varsói SO órás utcai blokád és a kétórás fi­gyelmeztető sztrájk, amely a „Mazowsze”-nak, a „Szoli­daritás” regionális szerveze­tének Irányítása alatt álló egész területre kiterjedt. A lengyel rádió déli hír­adása szerint Varsó számos üzemében a sztrájk meghir­detése ellenére dolgoztak a munkások, elindultak a var­sói villamosok, autóbuszok, a tömegközlekedés zavartalan volt Lengyelország egyes kör­zeteiből a „Szolidaritás” ál­tal szervezett újabb tiltako­zó akciókról érkeztek hírek, A PAP lengyel hírügynök­ség jelentése szerint Bialys- tok-ban a városi hivatal előtt taxikkal és autóbu­szokkal tartottak tiltakozó felvonulást. A Skiemiewicei vajdaság legnagyobb üzemeiben a gazdasági reform mielőbbi bevezetését követelve került sor kétórás sztrájkra. A gazdasági reformbizott­ság szerdai ülésén — mint a PAP lengyel hírügynökség jelentette — áttekintették a gazdasági bíróság felállításá­ról szóló törvénytervezetet és értékelik a vállalatok irányí­tásának 1981-ben bevezetett új módszerét, az úgynevezett kis gazdasági reform eddigi tapasztalatait. A gazdasági reformbizott­ság elnöke, Wojciech Jaru­zelski miniszterelnök kije­lentette, hogy a bizottság a problémák stratégiai jellegű megoldását keresi, lehetővé téve ezzel a válságból kive­zető út felvázolását a társa­dalom számára. $iadat©t London után Washingtonban is fogadták Amerikai—egyiptomi meg­beszélések kezdődtek szer. dán délelőtt a Fehér Ház­ban. Szadat egyiptomi elnök kedden este Londonból ér­kezett Washingtonba, s szer­dán először találkozott Rea­gan elnökkel. Reagan elnök előzetesen kijelentette, hogy az ismer­kedő látogatás legfontosabb céljának a személyes jóvi. szony kialakítását tekinti, s elsősorban „meghallgatni” készül az egyiptomi állás­pontot a közel-keleti hely­zet és a Camp-David.i ..au­tonómtárgyalások” folyta­tásának problémáiról. Szá­dat — keddi londoni sajtó- értekezletén — amerikai tár­gyalópartnerei tudomására hozta: alapvető feltételnek tekinti, hogy az Egyesült Ál­lamok „teljesértékű partner” maradjon az arab—izraeli békéltető erőfeszítésekben. Teljes szigorral a sztrájkoló repülésirányítók ellen t WASHINGTON f — A Reagan-kormány, i amély „a törvény teljes szá- i gorával” készül eljárni a sztrájkoló légiforgalom-írá- j nyitók ellén. Az utolsó pil­lanatban mégis elhalasztotta & mintegy 13 ezer elbocsátó­lévél kiküldését azon a cí­men, hogy azt a repülés-i rá - , nyitó tornyok műszakváltá­sához igazítja. ■ Andrew Lewis közleke- í désügyi miniszter szerint a 13 ezer sztrájkoló mintegy ; 29 százaléka tért vissza ed- , dig munkahelyére. J I. Lynn Helms, a szövet- ; ségj légiügyi igazgatóság 1 (FAA) vezetője — ez a hi­vatal alkalmazz» a repülés- : irányítókat — közölte, hagy a 14 200 amerikai légi járat mintegy .72 százalékát tud­ták lebonyolítani. Miközben s Reagan-féle amerikai vezetés a „Szoli­daritás” lengyel szakszerve­zeti szövetség jobbszárnyát és a KSS-kor ellenzéki szer­vezetet egyre újabb sztráj­kok szervezésére ösztönzi, az Egyesült Államok repülés­irányítói munkabeszünteté­sének a törvény teljes szigo­rával próbál véget vetni. Már az Egyesült Államok 17 városában összesen 38 szak- szervezeti aktivista ellen in­dítottak büntetőeljárást, és az igazságügyminlsztérlum közölte, hogy a sztrájk to­vábbi 57 vezetője ellen az eljárás előkészületben van. A bíróságok képtelenül ma­gas — többmillió dolláros nagyságrendű — pénzbünte­tések kiszabásával akarják megfosztani a sztrájkolókat, Illetve szakszervezetüket minden anyagi alapjuktól. Lemondott a bolíviai elnök Bolíviában lemondott hatalmáról Garcia Meza tábornok­elnök. Az ország vezetését a fegyveres erők, a légierők, és a haditengerészet parancsnokai vették át. Képünkön: az új junta tagjainak beiktatása. (Népújság telefotó — UPI—MTI—KS) Külpolitikai kommentárunk Több puccs, mint I esztendő CSÖPPET SEM IRIGYLÉSRE MÉLTÓAK a bolí­viai gyerekek, akiknek hazájuk történelmét kell be­magolniuk. Tankönyveik majd 200 puccsot sorolnak fel, többet, mint ahány esztendő függetlenségük óta eltelt. Az állandó politikai bizonytalanságot a múlt­ban az magyarázta, hogy az öt szomszéd valamelyi­kével szinte állandóan háborúzó, s csatáikat általá­ban elvesztő tábornokok a honi politika küzdőterén próbáltak kárpótlást szerezni és egymás kezéből tép­ték ki a babérokat. Ami viszont a tegnapból ma i6 érezhető: a belső egyensúly tartós hiánya a gazda­ságban és a társadalomban egyaránt. A legfrissebb hírügynökségi jelentések arról szá­molnak be, hogy Garcia Meza tábornok-elnök — aki természetesén maga is puccsal került hatalomra — engedve a mostani felkelés két vezetője, Alberto Natusch Busch tábornok és Luis Anez Rivera tábor­nok követelésének, benyújtotta lemondását. A ha- 1 talmat a fegyeveres erők parancsnokaiból álló junta; nak adta át ennek tagjai azonnal megkezdték a tár­gyalásokat a lázadás vezetőivel. A szűkszavú, s sokszor ellentmondó hírügynöksé­gi jelentések e legutóbbi puccs értékelését is megnehe- i zítik. Némi támpontot az adhat, hogy a bolíviai mun­kásközpont, az ország legbefolyásosabb szakszervezeti tömörülése, támogatásáról biztosította a felkelőket : és meghatározatlan időre sztrájkot hirdetett. Azt majd a közeljövő igazolhatja, hogy a puccsista kato- \ natisztek valóban rászolgálnak-e a dolgozók támoga- ; tására. Egy biztos: Bolívia a mostaninál mélyebbre aigha süllyedhet. Dél-Amerika egyik legszegényebb , országának gazdasági helyzete a hozzá nem ér­tő irányítás miatt kaotikussá vált. Virágzik a esem- j pészet, a kokainüzlet, amelynek legbefolyásosabb üz­lettársait az Egyesült Államokban kell keresni. HOGY MÉGIS BIZAKODVA VARJUK a bolíviai fejleményeket, annak az az oka, hogy az egyetlen szervezett erőre, a hadseregre erjesztően hátottak a junta súlyos bel- és külpolitikai gondjai. Főként a . közép- és alsótiszti vezetésben erősödött meg azok­nak a fiatal, hazafias, demokrata érzelmű katonák­nak hangja, akik a hadsereget a politikai küzdőtér; ről vissza akarják küldeni a kaszárnyákba. S Bolí­via jövőjéért őszintén aggódó, józanabb körök a ki- bontakozás útját a polgári szabadságjogok Tiefyreálli- ' tásában, a demokratikus nyitásban látják. SERES ATTILA ; Cziróki Péter nícaraguai riportja (4.) Ha működik a r/hidegítő,f f Persze, magyarokkal 5s i összehozza az embert a sors. ' Az épp akkor ManaguAban i tartózkodó egyik mexikói I vándorcirkusz kínált „soha nem látott” magyar pnoduk- í ciót. No. ezt már csak nem hagytuk ld. Sebestyén Elek ; 50-ban — ment és — ma- I radt kinn. Széles váliú, v»s- ! tag kun nyakú, magyaros (ha ! van Ilyen) bejuszú férfi. ! Vonzó amerikai feleségével 1 és két marék ugrándozó, esa- ! fooló spániellel valóban ők a t cirkusz fő száma. Még. I _______________________ ( Jön helyette másik r Disezidens magyart arról faggatni, érdemes volt-e ki­menni — nem illik. Amúgy sem marad el a bizonyítás, hogy: „lám, vittem valami­re”. A valóságot piszkálni pedig negyedszázad távolából olyan felesleges. Ha Elekék- re gondolok, azért mégis in­kább sajnálom őket. Gyere- I kük nincs. A szakma nem I engedi meg. hogy az aez- [ szony elveszítse a mellek, a ! bőr rugalmasságát, hogy hó- f napokra kiessen a gyakor- ! latból. Ott 40 évesen is a ! tizenéves varázsával kell a i közönség elé állni, mert kü- ! lönben az egész a kutyát ! sem érdekli. Már-már meg- ! ejtő, ahogy Elek is igyek- I szik tartani magát, de a szo- ’ rosra húzott öv felett bizony már kibuggyan a pocak. Nem a holnaptól fél 6. Arra már 1981. augusztus ti., csütörtök i vwn tartalék, talán hólnep- utdnra is. Es azután... ?! Annyit értek a cirkuszhoz, mint bárki más. Ez minden­esetre nyomorult egy hely. Nem hiszem, hogy erről a manézsról álmodott volrta Elek sem. ö maga mondja: — Ezek a srácok nem hiva­tásosak. Ha tudnak, elmen­nek egy cirkuszhoz, mert ott legalábbJ rendszeresen enni adnak. Itt saját lakókocsija csak az igazgatónak, meg nekem, és a kutyáknak van. A többiek a kocsik alatt, vagy a sátorban húzzák meg magukat. Betanulnak egy számot — lehetőleg veszé­lyest, vagy amin röhög a közönség — és csinálják, míg meg nem unják őket, vagy le nem esnek. .., és tényleg. A három, még tizenéves kolumbiai fiú kötélszámmal: ugrálnak, bi­cikliznek, játszanak a ma­gasban — biztosítás nélkül. Ügy már nem izgulna annyi­ra a publikum. Ha leesik, jön helyette másik. Két év alatt tanulták be a számot. Az „apuka” és a „mama” — Elek szülei, akik néhány hete jöttek látogatóba — lát­hatóan büszkék „világot járt” fiukra, a tágas lakó­kocsira, a „hidegítőre” (itt már nem hűtőszekrény), a ventillátorra, a beépített gáz­tűzhelyre. Hogy mint férnek el itt négyen, azt az ég tud­ja. A mama olyan közönsé­ges. mintha itthon tiltanák a káromkodást, s most a szabadság földjén járna. Per­sze kinn minden jó, de ott­hon. .. ?! Lám, ott nagyobb a narancs, árulnak kukori­melyhet, a dollárt min- Jenütt elfogadják, hideg & cola, van taxi, borjúhús, hi­telkártya. .. Legyen vele bol­dog! Változó értékek Elekék tényleg a legjob­bak. A csárdásra végzett egyen sül ymu t a tván y uk majd az előadás végén a tucatnyi tréfás, jópofa kis spániel biztos siker. A közönség tap­sol. nevet, ismétlést kér. A nézőtér foghíjas soraiban gyerekek, sok felnőtt, fiatal párok, egyenruhás katonák. A cirkusz még így. silánysá­gában is nagy esemény a városban. Managua, mint maga az egész ország, még most éledezik. Nyolc után szinte kihal a város — nincs iiová menni. A bukott rend­szertől kulturális hagyomá­nyokat, szokásokat nem örö­költek. Két év alatt meg azt nem lehet teremteni! A maszek mozik persze a háború után azonnal kinyi­tottak. s azóta sem szűnik a western-, kaland-, rém- és katasztrófafilmek áradata. De valahogy most már a magas szőke hősök, hosszú combú, kék szemű hősnők itt elvesztették varázsukat, ön­magát, saját problémáit ke­resi a vásznon a közönség. Mintahogy jobbára csak az arisztokrata csemeték járnak a diszkókba. A többség sa­ját műfajra, saját nemzeti latin zenére vár. Rettentő nehéz, ezt megfogalmazni. Ezek a ti zen-huszonévesek részt vettek, fegyverrel a kézben harcoltak egy forra­dalomban. Alkotó részesei egy történelmi korszaknak. Megtanulták — egyenként és közösen —, hogy felelősek azért, ami az országban tör­ténik. Ezt tudják a műhely­ben, s a kormányhivatalban ülők, a gyapotföldeken és a kaszárnyákban. Eszerint változtak az ér­tékek is. Valamennyien ér­tik — látják —. hogy még semmi nem dőlt el: maradt ellenség határon kívül és belül. Chile, Guatemala, Sal­vador. Uruguay, Brazília, Ar­gentína, Paraguay sorsán okulva — nem beszélve sa­ját múltjukról — tudják, mit hozhat számukra egy bukás. Pedig ugyanolyan fia­talok. Szeretnek és szeret­keznek. családot terveznek, zenét, szórakozást, divatot, utazást tanulást vágynak. S hogy mindezt majdan meg­kapják-e. az elsősorban raj­tuk múlik. Űtan-útfélen rendre meg­állítják az idegent: — Mi a véleményük a forradalom­ról? Hogyan élnek a magya­rok. csehek, bolgárok, néme­tek? Számunkra mi a de­mokrácia? Mi történik Len­gyelországban? Mit ad egy népnek a szocializmus? Mit. szabad és mit nem? I étf' z'k-e "Tcclalista kultúra, er köles? Nálunk megcsalják-e a házasok egymást, van-e vá-i lás,.. és így tovább. Végté­len a kérdések sora. ■ E számomra kissé szokat­lan, rokonszenves felelősség- érzetből is kitűnik: döntő hónapok előtt áll Nicaragua, Az ország súlyos gazdasági gondjai, a visszatartott- nyu­gati segélyek, a földbirtoko­sok, kis- és nagytőkések,1 akik kivonták magukat az újjáépítésből, kiélezték a belső ellentéteket. A san­dinista rendfenntartó erők­nek mind nehezebb féken tartaniuk a belső reakció el­len fordult tömegeket. Rend­szeresek az összetűzések, ut­cai verekedések. Az ország — a térség mind nyomasztóbb politikai han­gulata ellenére — nem ma­radt egyedül. Mexikó. Pana­ma, Costa Rica és nem utol­sósorban a szocialista or­szágok támogatása kézzel­fogható. + Nem ok nélkül tartják La-' tin-Amerikában a nícará- guaiakat a kontinens leg­kedvesebb, legrokonszenVé- sebb népének. Mégsem ez. nem házigazdánk — Dionisiö Herrera és családja —, nem az újdonsült ismerősök, ba­rátok maradtak meg szá­momra a legkedvesebb em­lékként. Tanultam, kaptam, meg­éltem valamit, aminek itt­hon már nem lehettem ré­szese. Már csak csenevész úttörőként énekeltem az 50-. es években, hogy „holnapra megforgatjuk”... nekem már csak meséltek a „fényes sze­lekről” ... Hogy mit jelent a szó. forradalmár, mit je­lent egy új rend születésé­nek s még inkább megtartá­sának felelőssége, azt itt lát­tam először. Eszembe jut a furgonjá­•mk élő mn«rvnr artista. Móst ’.th w míg jobban sajná­lom. ..­A nemzeti palota bejárata Managuában ' " J •1; ' ■■****+■***

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents