Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
Ny ár vég a Kékesen Az ország legmagasabb pontján a hazai és külföldi kirándulók, turisták ezrei gyönyörködnek a Mátra természeti szépségeiben, a hegycsúcsról eléjük táruló festői panorámában — nyarat búcsúztatva . .. (Szabó Sándor képriportja) AUTÖALKATRÉSZ-GONDOK Á hiány megszüntetésére itthon gyártják f Unalomig Ismert téma: nincs elegendő gépkocsialkatrész. Hiába a sok elemző cikk. az illetékesek nyilatkozatai. ígéretei, a helyzet nem változik. A sok átszer- . vezés sem vitte előbbre az ügyet. Még tavaly is a belföldi forgalmazók, a kis- és a nagykereskedelmi vállalatok. a javító és az üzemeltető közületek közvetlenül rendelték meg a személygépjármű- alkatrészt a külföldi szállítóktól a külkereskedelmet lebonyolító Mogürt-ön keresztül. Az idén azonban váltózott a helyzet: a több beszerzési forrás igénybevételének lehetősége megszűnt, a szocialista országokból szár-- mazó személygépkocsikhoz szükséges alkatrészt csak az arra kijelölt vállalat importálhatta. (A szovjet típusok - hóz az Autóker. az NDK típusokhoz az Afit. a cseh. a lengyel és a romén gépkocsikhoz pedig a Mobil adta fel. az idei megrendeléseket 1980 áorilisában.) Jövőre úiabb változásra kerül sor. A megrendelések már ennek megfelelően készültek el. Ezután ugyanis az O.Nwüsm AH. augusztus 30., vasárnap Afit bonyolítja le a teljes autóipari igények kielégítéséhez szükséges anyagok beszerzését és forgalmazását, függetlenül a jármű típusától. A kereskedelmi célú al- katrészbeszerzést az Autóker és a Mobil végzi. Joggal vetődik fel ezek után a kérdés: ha a több csatornás (1981 előtti) és az egycsatornás (jelenlegi) beszerzési rendszer nem tudott megfelelő ellátást biztosítani, vajon a kétcsatornás (javítóipari és kereskedelmi) rendszer lényeges javulást eredményez-e? Hazánkban csaknem 200 ezer tehergépkocsi és több mint egymillió személyautó közlekedik az utakon. Üzemeltetésükhöz évente 7—8 milliárd forint értékű pótalkatrész szükséges. Mivel járműparkunk zöme szocialista országokban gyártott autókból áll. alkatrészellátásuk elsősorban ezeken az országokon múlik. A partnerek azonban évről évre kevesebbet szállítanak. Tavaly például az Autóker által megrendelt alkatrészeknek csupán 76 százaléka érkezett meg. Alkatrészek híján járműveink egy része használhatatlanu! vesztegel. A megcsappant készletek hatása még az idén is érezhető. Kétségtelen, hogy az alkatrészellátás legolcsóbb módja általában az import lenne. De tudomásul kell vennünk, hogy partnereink a késztermékek előállítása mellett nem tudnak elegendő pótalkatrészt szállítani, s ezt más forrásból kell pótolnunk. Akkor is, ha így drágább. Persze nem arra gondolunk, hogy a hiányokat használható kocsik darabokra bontásával kell megszüntetni. A megoldás csak az lehet, ha egyre több cikket gyártunk itthon. Jelenleg már a magyar ipar gyártja a szükséges alkatrészek 35—40 százalékát. Elsősorban az univerzális — a gépkocsi típusától független —. általános technológiával és hazai alapanyagból is elkészíthető részegységek előállítása tekinthető reálisnak és érdemesnek. A belföldi gyártás megszervezésében — már ötödik éve — nagy szerepet vállal az Alkatrész Koordinációs Iroda. Az Afit, a Volán és az Autóker közös irodája ugyanis fő feladatának az importalkatrészek hiányának mérséklését tekinti. Eddig 3—400 hiányzó alkatrész készítésére találtak hazai vállalkozót, több ezer gyártót, téesz-melléküzemágat, kisiparosokat csakúgy, mint állami vállalatokat. Az ablaktörlőket például a tatabányai Keripar gyártja. Szövetkezetek és kisiparosok az iroda felkérésére gyártanak többek között visszapillantó tükröket Trabanthoz, kötőelemeket, felszerelési cikkeket, perselyeket. Wartburg- hűtőzsalukat, Trabant-autó- zárakat. A hiányok mérséklését segítette az Autóker közelmúltban megrendezett ki- állításg „Gyártót keresünk” címmel. Jó néhány bemutatott alkatrészre sikerült előállítót találni. Persze a hiány nem pótolható teljes mértékben a hazai forrásokból, hiszen például komplett motor vagy vezérlőegység gyártására nagyon költséges lenne berendezkedni. A belföldi előállítási költségek általában 30—40 százalékkal magasabbak, mint az importárak, de előfordul ennél nagyobb eltérés is. Mégis, — amíg az importlehetőségek nem javulnak —, ebbe az ii'ányba kell haladnunk. ha meg akarjuk szüntetni a krónikus alkatrész- hiányt. Gazdaságos termelés esetén még az sem elképzelhetetlen. hogy mi szállítsunk a szocialista partnereinknek is. Segíthet a gondokon, há hasznosítják a kiselejtezett gépjárműveket, felújítják az elhasznált alkatrészeket. Az Autóker már 15 helyen gyűjti a kiselejtezett kocsikat. Ugyancsak enyhítheti a gondokat a készletek ésszerű elosztása. A készletek jelentős része ma ugyanis nem néhány termelőeszköz-nagykereskedelmi vállalatnál van, hanem sok ezer üzemeltetőnél, Előfordul, hogy csak részben használják fel, állaguk romlik, elavulnak. Bár nem vitás, hogy e helyzeten érdemben csak elegendő készlet birtokában, állandó kínálat és választék megteremtésével lehetne változtatni. (Af. É.) Premier után az apci kisáruházban Az apdak vélemény« szerint ezeddig meglehetősen hiányos volt a község és környéke kereskedelmi ellátása — elsősorban az alapvető élelmiszerekből, háztartási cikkekből. Es Pete Pál tanácselnök még azt is megjegyezte. hogy a helybélieknek gyakorta kellett nagyobb településekre, például Hatvanba. Gyöngyösre, buszozni uk. hogy ott vegyék meg, amit otthon nem kaptak. Nos. ma már csak múlt időben beszélhetünk minderről, mert a Lőrinci és vidéke fogyasztási szövetkezet az idei esztendőben kis- áruházat létesített a községben, éspedig a Fő utca 35. szám alatti, lerobbant üzlet felújításával. kibővítésével. Csaknem egymillió forintot költöttek a munkára, s a májusi nyitást követően soksok tamáskodó akadt. Ellátogattunk a tetszetős üzletházba, ahol a belső kép is bizalmat keltett az emberben. Mindkét szárny új bútorzatot kapott, és ami ennél fontosabb: a polcok roskadoznak a legkülönbözőbb árucikkektől. Az átalakítás gondjait szántén megoldotta, mint ahogyan immár öt hűtőberendezés óvja a hús- és tejtermékeket, egyéb élelmiszereket a romlásitól. Hogy milyen e cikkekből az ellátás? Szervátka Józsefné üzletvezető, aki huszonhét esztendeje szolgál a kereskedelemben, elsősorban a nyitva tartás rendjére hívja fel a figyelmünket. Ami eddig nem volt. most már valóság Apeon. Nyolc munkatársával, természetesen váltott műszakban, reggel fél 1-től este 6 óráig a ve. vők rendelkezésére áll az áruház. Azt sem tartja mellékes szempontnak, éppen a jó áruellátás miatt, hogy szabad mozgást engedélyeztek neki az áfész vezetői. Szövetkezeti kocsival onnan, és akkor szerez be portékát, amikor a legszükségesebb. Tejszállitmámy például naponta kétszer is érkezik hozzájuk. Töltelékárut csaknem ötmázsa tételben szerdán, pénteken kap az áruház, de igény esetén Hatván, Cegléd, Sarud szövetkezeti húsüzemed is segítik az ap- ciakat. Közelebb férkőzünk a kasszához, ahol Makó Jó. zsefné csattogtatja a pénztárgépet. ö mondja el, hogy az új üzletház nem csupán gazdagabb, bővebb választékkal szolgál, és nemcsak küllemében mutatósabb. E tényezők hozzásegítették az itt dolgozókat, hogy szinte egyik hónapról a másikra megtriplázódjék pénzforgalmuk, amelyet csaknem egy. millió forint értékű árukészlettel érnek el. Meg- szólaltattuk az egyik vásárlót, László Józsefnét is! Elmondta, míg ideért, két bolt előtt ment el. Mindkettőt zárva találta. És mint családanyának az sem közömbös, hogy a korábban hiánycikknek számitó árukért nem kell busszal valamelyik városba utaznia. (m.gy.) Altató (Avagy: hogyan repül a riporter?) A fülledt, forró napokat követő, enyhét hozni nem akaró nyári éjszakákon, amikor sehogyan sem akar álom jönni a szememre, gyakran eszembe jut Miska bácsi. Most már 80. évén is túl jár, és D-ben, kis kertes házában él. Ügy tudom és remélem, jó egészségben. Nos, ezt az esetet ízes alföldi humorral ő me- sélgette nekünk, akkori ifjoncoknak. — Alig valamivel vagyok idősebb a századnál — kezdte sztoriját Miska bácsi — amikor pedig ez történt, úgy 20—22 éves lehettem. Tréfára, könnyű kalandokra mindig kész. ifjú újdondász. Vagyis: újságírópalánta. .. Történt pedig, hogy egy fülledt éjszakán sehogyan sem jött álom a szememre... : . . Altatóm nincs, reggel különben is korán kelek a piaci hírek miatt, szóval magamtól kell elaludnom, de sehogyan sem sikerül. Fekszem hanyatt, hunyt szemmel a sötét, súlyos éjszakában és lassan számolok: egy... kettő... három... huszonhat... hétszázhetven, majd ezertől, még mindig teljesen éberen, visszafelé — kilencszázkilencvenkiienc, ki- lencszázkilencvennyolc, egészen le, zéróig. Semmi eredmény. Hirtelen kipattant az agyamból a dolog miértjére a válasz: mindig gyenge számtanista voltam, a pré- patóriumot (tanítóképzőt) is alig tudtam elvégezni emiatt. Nekem még ahhoz is gondolkozni kell, hogy kitaláljam, tizenegy után mi következik. (Záróra!). Egyszerűbb lenne, ha mindig ugyanazt a számot mondanám, ahhoz nem kell gondolkodni, unalmas is, bizonyára egykettőre elalszom tőle. A nyolcas mellett döntöttem. Akkoriban, ha valami közömbös volt számunkra, azt mondtuk; nekem nyolc... És ezzel kezdem magamban a motyogást: nyolc, nyolc, nyolc. Nyolc, nyolc, nyolc... nyolc, nyolc. .. — teljesen éber vagyok, és szűk kis hónaposszobám ablakán már látom, kezd derengeni odakint. Most már nem is lenne értelme, hogy elaludjak, de vagy másifél órám még biztosan van ébresztődig. II És ekkor jön a nagy ötleit: írással töltöm el, íróik valami tréfásat arról, hogy nem tudóik elaludni. Nosza, ceruzát, papírt és már írom is a címet: ALTATÓ. Aztán sokáig semmi. Rágom a ceruza végét, semmi sem jut eszembe, még József Attila sem, hiába, nehezen „szülő” típus vagyok. Végre eszembe jut idősebb hírlapíró társaim tanácsa, gyakran emlegettük akkoriban: in médiás rés... vagyis vágjunk bele a közenibe. egyenesen ott kezdjük. És akkor csoda történt, magától indult volna meg a ceruzám, és én nagy sebességgel írni kezdtem: Nyolc, nyolc, nyolc, nyolc, nyolc. Nyolc, nyolc: nyolc, nyolc, nyolc! Nyolc, nyo'c, nyolc... És így tovább. Szinte ujjongva szántottam a nyolcasokkal teli sorokat, mert úgy éreztem, igen eredeti ötlet. Ilyen még nem volt a magyar újságírásban: ALTATÓ — és alatta nyolcvannyolc sor, végig csupa iiyolc! Már csak a végére kellett valami poént kitalálni, de akkor már jött az is magától. Üj bekezdésben odaírtam: „És ha netalán a Nyájas Olvasó ezek után sem tudott elaludni, kérjük, olvassa él a vezércikket!” A többit már kitalálhatjátok — fejezte be történetét Miska bácsi —, a vezércikket mindig a főnök írta.., Két lábbal rúgott ki egyszerié, de igazam tudatában émelt fővel repültem a SZABADSÁG szerkesztőségének külön számomra ki. tárt ablakaiból egyenesen a FÜGGETLENSÉG szintén számomra nyitott kapujába. Akkoriban ugyanis D-ben négy-öt újság is működött, nem úgy mint ma. hogy csak ez az egy van. Éppen ezért ajánlom, hogy ne kövessétek a stílusomat, mert nektek már nem „nyolc” a teória! Mit. tehetnék Miska bácsi tanácsához? — ha valaki, nek még mindig nem sikerült elaludnia, akkor olvassa el cikkünket.. Na. na, ne tessék örülni — nem mondom meg, hogy melyiket. ,; műí (B. K. T.)
