Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

<

Kazinczy emlékezete

Halálának 150, évfordulójára

Életútjának állomáshelyeivel. Kufsteintől Munkácsig. Brünn tői Bécsig, Széphalomtól Budáig. Kassáig, s az erdélyi városokig találkozhat az utazó. De vajon hányán járják végig külföldre látogató hezánkfiai a Spielberg kazamatáit. Kufstein várbörtönétek celláit, s vajon hányán tűnődnek el Kassa óvárosának utcáit járva azon, hogy egykor itt szolgált az ifjú jozefinista nemes úr, s született meg a modem magyar próza két kis remekműve; a Gessner-átdol gozás és Bácsmegyey szomorú históriája. Valljuk meg: korántsem sokan. Nem is csoda. Kazinczy életműve: korántsem jelentéktelen lírája, friss erejű szépprózája defenzívába szorult, vagyonát felemésztő irodalomszervezői nyelvünket újjáteremtő munkásságáról még a tankönyvekben is csak szűkös összegezés található. s a fogsága körülményeit s élményeit összegező megrázó mű. a Fogságom naplója sem lett igazán szellemi közkincs. Pedig könyvkiadásunk s a kritika nem keveset tett a feltámasztás, az érdeklődés fokozása érdekében. Műveinek kétkötetes válogatása nemrég került a könyvesboltba, s a rádióban Kenyeres Zoltán lírai ihletettségű szép előadásban ajánlotta Széphalom mesterét és művelt az érdeklődő olvasók figyelmébe. < Most. halála másfél szá- aados fordulóján talán jobbén figyelitek majd — ol- «meók és szakmabeliek eg*- máat — * syeteéííiós vené- génók. a Martinosdcs-per vádlót, tISnak. a magtér saép- ■próea egyik első modemrzá- Jójának életművére — kicsit abban ts reménykedve, hogy ez az életmű mégiscsak közelebb jut minden könyv- szerető s olvasó emberhez. Mert nem igaz, hogy Kazinczy elsősorban irodalomszervező és nyelvújító volt, s szépíró- és költőként inkább másodvonalbeli. Olvasni kell lírájának legjobb darabjait, szépprózáját, avagy leveleit, s nyomban megérez- zük nyelvének tisztaságát s erejét s az ízlést, amely alkotói pályájának vezérelve volt. Meglepő: milyen köny- nyed szárnyalása verssorokat tudott papírra vetni a kötött metrumok szabályai szőri n t, az meg egyenesen lenyűgöző, ahogyan lélek- és tájrajzot teremt a Bácsme- gyey lapjain. A Fogságom naplója tömör nyelviségévei s drámai erejével hat. a Pályám emlékezete könnyed nyelvezetével, s példaadó er- kölcsiségével, míg az Erdélyi levelek az éles szemű utazó megfigyeléseivel kelt szellemi izgalmat, s az útirajz műfajának minden egyéb kellékével. „A kor legszebb, a felfedezői izgalomtól át- hevült, s mégis tárgyias táj- leírásai, emberi, s írói találkozások remek jelenetei telítik e művet..." — mondja róla Szauder József, s ha „a korrekció elvének túlzásba vitele” rontott is valamit sti- láris megoldásain, gondolatiságával, józan ítéleteivel kárpótolta azt. „Magyarság és műveltség ölelkezését csodálta Erdélyben anélkül, hogy a románságot lebecsülte volna.” (Szauder József)

Életrajzának tanulmányom zása legalább annyi érdekességet, szellemi csodát ígér, mint n műveké. Mert nem mindennapi pálya volt a Kazinczy Ferencé. Ifjúként a hazai iskolák egyik legjobbikának, a sárospataki kollégiumnak diákja volt, azt megelőzően otthon. majd Késmárkom tanult. Apja házánál s felügyelete mellett;, gyerek fővel tanulta meg a latin s a német nyelvet, majd az utóbbit Késmárkon tökéletesítette. Figyelemmel kísérhette a hazai és külföldi szellemi élet mozgását egyaránt. Még diák, amikor magyarra fordítja Bessenyei György német nyelvű művét, a Der Amerikámért, amely a felvilágosodás két fontos elvével ismertette meg: a deizmussal, s a toleranciával. Később felfedezi magának WielandQt és Gessnert, majd a magyarok közül Bárótzit és Baráti Szabót. Az előbbi — Marmon- tel Erkölcsi meséinek magyarra fordítója — különösen nagy hatást tett rá: „Még gyermek voltam — írja —, még nem metélte szakállamat a kés, midőn a hervadó Luciliának. s- az édesen enyelgő Korálinak köny- nyeket hullattam. Nem magának Luciliának, nem magának a kis Korálinak hullottak azok. s talán hullottak sikertelfiiaiíl — woé a

példa BARÓCZY most már Barátom? s nem állítja meg- oántásnck. hogy etet egynél több tekintetben is. Barátomnak nevezem Meglehet. - hogy én Mármontelnek elhe- vitése nélkül nem . nyúltam volna tollhoz. Hogy. írtam és írok tehát — ha mit ér írásom — hogy nevemet nem látott Hazafiak is esmérik —. a BARÓCZY mive.”

'A tanulóévek után Kassán hivatalnokoskodó Kazinczy pályaszakasza is valóságos regény. A szalonélet kedvelt alakja egyfelől, másfelől a sarjadó felvilágosult magyar irodalom aktív munkása. Ott van a kassai Magyar Társaság körében, s szerkesztőtársa a Magyar Museumnak. majd önálló vállalkozással lép fel: kiadja a magyar felvilágosodás irodalmának egyik legérdekesebb s legfontosabb folyóiratát, az Or- pheust. És regényt ír. a szentimentális magyar széppróza első remekét. Bácsmegyey öszve-szedett levelei címmel.

Ha a kassal évek az „ér- zelmesség”, a pályakezdés és kibontakozás esztendei voltak, akkor az 1794—1801 közötti intervallum a legnehezebb próbatétel korszakának minősül. Börtönben töltött Z3BF napja a megpróbáltatások egész sorát jelentette, de egyben a példás erkölcsi tartás kialakítását is. amely erőt adott a szenvedések elviseléséhez s az értelmet adó mun- fcefooe. A klasszicizmus je- g5*e& viselő saépteői elvek «wnd SpioBxmg dobos és bűzös tarkájában, a kufetetaá s a munkácsi vár rideg celláiban foganta#:. S vajon nem negénybe ülő-e az a heroikus küzdelem, amit az iménti elvek jegyében — már saa- badulása után — folytatott a magyar nyelv és Kteratöra megújításáért? Felelet a kérdésre maga az életmű. Az életmű, amely fáklya volt a következő korok író—költő nemzedékeinek. Méltán írta róla a tanítvány, pályatárs és barát, mindjárt a halála utáni esztendőben: „Szellem vala ő, mely a tespedő egészet oly sokáig csaknem egyedül elevenité; s lépcső, melyen egykorúi magasabbra hághassanak s a szerencsésebb maradék tetőre .^hasson., — *

Lök* tetess

BÁNKÚTI ÍMRE:

A szatmári béke

Kétségtelen, hogy hazánkban igen élénk érdeklődés mutatkozik az olvasók részéről a történelmi művek iránt. Vonatkozik ez a népszerű szakirodalmi kiadványokra éppúgy, mint a szépirodalmi feldolgozásokra, oz emlékiratokra.

Ez a társadalmi igény hozta létre a Magyar Történelmi Társulat zsebkönyvsorozatát,. a „Sorsdöntő történelmi napok’’-at- is. Ennek köteteit a történettudomány jeles művelői írják. Az idén már a hatodikat vehette kezébe az olvasó, melyet Bánkúti Imre írt „A szatmári béke“ címmel.

Könyve rendkívül gazdag forrásanyagra támaszkodva, reálisan mutatja be a szatmári béke létrejöttének történelmi körülményeit, a szabadságharc legfőbb vezetőinek és a császáraiknak s a labancoknak e békével kapcsolatos tevékenységét, döntéseik mélyebb okait, a történelmi helyzet alternatíváit, valamint a békekötésnek a későbbi fejlődésben betöL tött szerepét Mindezeket akkor értékelhetjük a maguk jelentőségében, ha tud- juk, hogy mind köztudatunkban, mind történetírásunkban mindmáig egymással ellentétes nézetek élnek a szatmári békéről.

Komor, tragikus aktus volt-e a majtényi zészlóle- téteí? Áruló volt-e Károlyi Sándor? Miért került be a hékeokményba a „vitézlő rend” szabadsága? Mi volt a politika’, háttere a „lőcsei fehér asszony” kivégzésének? Elárulták-e a franciák és az oroszok Rákóczit? Miért választja Rákóczi az emigrációt és miért száműzi őt (és mellette kitartó társait) az 1708—1715. évi országgyűlés? Miért volt kompromisszum a szatmári béke? Többek között ezekre keres és ad választ Bán- kúti könyve. S tegyük hozzá: érdekfeszítően és olvasmányosan.

íme egy másik érdekesség a kuruc főparancsnokkal kapcsolatban:

„Károlyi nem vett. részt a salánká tárgyalásokon,

mert közben hadellátási ügyeket intézett. Csak február 18-án este ment Sa- lánkra, s ott meglepetéssel értesült a fejedelem hirtelen elutazásáról. Rögtön megindult utána Munkácsra. majd onnan tovább ment a határ felé, és egész Poienáig jutott el, miközben egyszer vízbe .esett, majd a szánkó tört alatta össze. Ott értesült, hogy Rákóczi reggel Zavatkáról már elutazott Lengyelországba, s így dolga végezetlen visszatért Munkácsra.

Ezt a meghiúsult találkozást. akár szimbólumnak is tekinthetjük, amely jelezte a politikai utak szétválását”;

Közli a könyv gróf Pálffy katonásan szűkszavú és szenvtelen leírását a kuruc hadsereg feloszlásáról, (mert csak ez maradt ránk>:

„Károlyi együvé vonta a kuruc lovasságot — tízezer s egynehányszáz lovast — és április 30-án, nem messze Majténytól, hosszú szép vonalban felállította. Odaérke- zésem s a dandárok megszemlélése után 149 zászlótartó kört képezett, melynek középen Károlyi tisztikarával együtt kezeimbe letévén az esküig összes hadainak nevében szép beszédében köszönetét mondott a felségnek az amnesztiáért; udvarias szavakkal nekem is megköszönte fáradozásomat. Én feleltem, amit őfelsége szolgálata kívánni látszott S most a magyarok a földbeszúrt zászlót, a ,-mezőn hagyva távoztak; akik azokat rakásra gyűjtötték, a dragonyosok voltak.”

Az egykorú vélemények szerint e végső aktus a kortársak számára nem volt komor, tragikus esemény: „Díszsortüzek, ünnepi mise, emelkedett szónoklatok,

zászlólengetés, vagyis a korabeli feudális ünnepségek megszokott tartozékai kísérték az e források szerint mindenki által várt napot”.

Könyve végén a szerző — aiz események részletes ismertetése után — egyértelmű és világos értékelést ad a szatmári békéről, s ennek során az egészet, újszerű megvilágításba helyezi. Bánkúti a XVIIT. századi magyar történet f* problémájának a belső iiejlodőst tartja: a kapitalista viszonyok kibontakozásának a hiányát,, ' mert Magyarország függő he’yzetber. volt az égisz fejlett. Nyugat-Európával színiben, akár része volt a Habsburg -Monarchiának akár, nem. A magyar nemesség, mint uralkodóosztály, nem kárhoztatható, hogy „eladta” az ország függetlenséget hanem abban nyilvánult meg negatív szerepe, hogy megakadályozta a hazai polgári fejlődés kibontakozását. A nemesség osztályérdekei azt kívánták — minden esetleges konfliktus ellenére is —, hogy Magyarország ne váljék ki a Habsburg- Monarchiából. ha a nemzetközi viszonyok néha ezt; lehetővé tették volna is, mert a» forradalomtól ' való félelme erősebb volt. mint a függetlenség csábítását Osztályérdek diktálta 1711- ben a magyar uraik odóosztály egységének a helyreállítását is, hogy fenntartható legyen á második jobbágyság rendszere. Az is igaz viszont, hogy a rendi-nemesi nemzet kereteinek fenntartása lehetőséget biztosi^ tett a továbbá nemzeti fejlődéshez.

Az 1711. évá egyezményben, noha nem kapitulációi okmány és nem békediktátum volt, az összbinodahnl dinasztikus elv érvényesült, ezért hallgat mélyen a független kuruc áHamasől, az erdélyi fejedelemség intézményéről és a fejedelem Rákócziról.

Bánkúti könyvének legfőbb érdeme a tárgyilagosság, az arűssematikus, rend-' kívül árnyalt okfejtés, az osztályszempontok érvényesítése és a gazdag dokrametw v táció. Bár ez utóbbi esetében, amikor a kuruc vezérek leveleiből idéz, erős fi-í gyeimet igényel az áltagos műveltségű olvasóktól, hisz azok a XVIII. század magyarságával íródtak.

A könyv az Akadémlaá Kiadó gondozásában, 20 oldal képmelléklettel jelest meg. y

B. Nagy Isteatt

f

(

t

i

Be mégis az ebédszünetek és Veres Péter

” az esték a legkedvesebbek, amikor elhallgat a gép bömböiése- búgása, a szíjak csattogása és a • dobok fuldoklása és csak a kazán sziszeg és pöíögdél még csendesen, mert vizet szívatnak bele, a fűtő meg a füstcsövekét kormozza ki, i peckás a tűzszekrényt kotorja ki és a tüzes trockát önti le vedérrel, hogy magasra felcsap a gőz.

A férfiaknak azért mégis csak megjárja, azok nem szégyenkeznek annyira és levetik, kiporolják legalább az ingüket és lemosdanak ' felülről derékig, alulról combtőig (Julcsi ilyenkor óvatos szégyenkező pillantásokkal nézi meg a Jani erős karjait, zsák alá álló egyenes . vállát és kevés hús közt mozgó lapockáit), de a szegény lányok legfeljebb az arcukat, nyakukat s a lábukat térdik moshatják meg, vagyis a legveszedelmesebb helyeket, a húsos iánytest hajlatait nem öblíthetik le a jó friss vízzel, mert nincsen a közelben se folyó, se tó, de még csak vizesárok se: mind kiszívta már a kánikula a vizet még a gyepi laposokból is. A gépnél a hordók körül meg nem lehet megmosakodni, mert a gépész, a fűtő, meg a peckás kölyök, a Sete Balogh fia mindig ott ólálkodnak.

■ nem hagynák ott a gépet csak azért se, egy pilanatra se, még a setéten se, hogy hadd csípje a lányokat a mérges szók és a szúrós árpapor.

Hárem nemzedék

(Pésztefl

Még ' akkor jó is, ha valahol a közelben gul-yakút van, mert oda elszaladnak alkonyaikor és lemosakodnak ők is. De azért meg a gulyás haragszik, mert — azt mondja — nem iszik a jószág a vályúból, különösen nem iszik a ménes, ha emberszagot érez a vályún. Még ha kieresztik is a szeny- nyes vizet, akkor is először ki keil a vályút mosni, súrolni és aztán friss vízzel telehúzni. De a pásztorok nem szeretnek dolgozni — ezt meg a gépesek mondják — még annyit se, amennyit az a kis vízhúzás jelent. — Hátha egész nap a kévét kellene hányni, vagy a zsákot kellene hordani?

Mindegy. Varga Julcsiék először hordják a töreket életükben, s ha mások kibírták és megszokták, ők se nyűgösködnek. Minden kis lányszenvedést elhallgatnak és elrejtenek, hogy ne mondják apjáék és senki más férfiak, de különösen ne mondhassák Janiék hogy ők valami kényeskedő, nyafka kisasz- szonyok.

Esténként pedig tengerit sütnek.

égrevilágító. nagy szalmatüzeknél, mert nem sajnálják a Schlézinge- rék szalmáját. Nagy villákkal öltenek, egész félrudasokkal löknek a tűzre egyszerre, (nem féltek még ekkor a repülőgépektől), hogy nagy csomó legyen a parazsa, mert annál sül szépen a tengeri. Villahegyen sütik, van olyan ember, aki a háromágú vagy négyágú villájának minden ágára ráhúz egy csövet és azt vacsora után be is vágja. Csuda jókat lehel rá inni. néha meg éjszaka is fel kell kelni inni. mert az édes kukorica nagyon kívánja a vizet, lgv vannak ezzel a hízódisznók is. Éried a gyomorban a sült kukorica, mint málésfazék- ban ’a jó puliszkaliszt. Aki csak a vízben főtt csövestengerit ismeri, az nem tudhatja, hogy milyen jó tud lenni a tengeri, ha parázson sütik. Nem csoda, ha az aratók szeretik, ilyenkor idekinn a határban ez az egyetlen g.viimölcs az olyan vidéken, ahol szőlők és gyü. mö’csöskertek nincsenek.

Persze, csak a iófajta. ritkaszemű. nyolcsoros magyar tengeri és a pirosszemű ..ka'odai” (kanadai) tengeri az ieazán édes és csak azok sülnek át jól. a síműszemű s szú rós lófogú sokkal ízetlenebb.

Jani meg érti a sütést is. mert a parasztgazdáknál, ahol ő eddig szolgált, leginkább a nyolcsoros magyart termelték — még csak az

uras ágok és néhány újító gazda tért át a lófogúra — és megtanulta, hogyan lehet jól megsütni. Amit ő megsüt, az nem égett, nem kormos, nem marad nyersen, hanem piros, mint a rózsa, akárcsak a Jani arca, akinek a nagy parázshalom még a hosszúnyelű villán túl is úgy süti az arcát, hogy hátra kell tartania a fejét és előre kell nyújtania a karját, mert a nappali por lemosása után amúgyis égő arca nem bírja elviselni a tűz erejét.

És amikor megsül az első cső, Jani lerántja a tüzesedé villaágról, megfújja a pernyétől, a friss csuhával ledörzsöli és Julcsinak nyújtja, mert a lányok ott állnak a tűz körül karéjba. Szép ez a tengeri és jó. nem égett és nem füstízű és Julcsi mielőtt beleharapna. szeretné az arcához szorítani: óh, ezt Jani adta. De ezt nem lehet, hát visszatör belőle Janinak is, hogy míg a többit süti. harapjon belőle, aztán ha a többi lánynak még nem adtak — ott van Kovács Erzsi és Fekete Zsuzsi is. nemcsak Cseke Sári — annyi darabra töri, amennyire egy cső tengerit, amelynek a csutkája ilyenkor meleg, hajlós és könnyen roppanós, feltördelni lehet.

Jani pedig az utolsó napok édes érzésével csinál mindent, amit lehet. A lelkét szeretné itthagyni Varga Julcsinál, mert a testét azt már elviszik tőle néhány nap múlva. és ki tudja, mi lesz azután. Arra. hogy meg is halhatna, nem tud ugyan komolyan gondolni, s ha bele is üt néha. hogy hátha meglőnek, átszúmak — vagy szét- roncsol egy ágyúgolyó, mindjárt elhessenti, — de elég maga az elválás is. Ügy érez, mint az a soksok millió fiatal férfi, akik ősidők óta könnyen odaadják az életüket a hatalomra' éheseknek, mert nem hiszik, nem fér a friss életkedvükbe, hogy nekik meg is lehet halni.

Nem is a halálfélelem és nem az ismeretlen szenvedéstől való félelem tette nyomasztóvá a bevonulás előtti utolsó napokat, hanem az, hogy Julcsit és a cimborákat, a gyepsori fiúkat és lányokat itt kell hagyni.

De még az is, hogy a falut, a szülőket és a cimborákat itt kell hagyni, semmiség volna ahhoz képest, hogy Varga Julcsit itt kel] hagyni. Abban az első állapotában volt a boldog szerelemnek, amikor távolivá válik az egész világ minden gondjával és a rokoni, baráti kör is messzebbre marad az embertől, mert csak az egyetlen kedvest látja, azzal van tele a szíve és a lelke.

Hiszen lám. előtte nincsen akadály, se vagyonkülönbség, se ellenkező szülők, se rangkülönbség, osztálykülönbség, semmi, semmi, csak éppen a katonai szogálat s hozzá most már a háború.

Most teljesen csak ezzel volt tele. és oda se figyelt azokra a győzelmi hírekre és uszító gonoszságokra, amelyekről az újságok és a mindent tudó emberek beszéltek.

Dolgoztak is majdnem az utolsó napig, hogy az apjáéknak mennél többet bekereshessenek a nehéz időkre. Hiszen — amint tudják, mert úgy szokták — úgyis sokat elküldözgetnek majd utánuk, .jó hazai csomagokban és öt- meg tízkoronás utalványokban, ha majd bevonulnak.