Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

Oláh Gusztáv portréja (MTI fotó - KS) Oláh Gusztáv az idén. au­gusztus . 20-án ünnepelné nyolcvanadik születésnap­ját, ha nein ragadta volna el oly, korán a halál. Mind­össze ötvenöt évet élt, de három és (él évtizedes munkássága alatt két, életre valót alkotott. Már huszon­öt éve távozott közülünk, de a .pályatársak, a tanítvá­nyok emlékezéseiben még mindig fel-íelsejlik szikár alakja, merev tartása, hosz- szú léptei, példamutató pon­tossága Mint Huszár Klára vallja egy helyütt, a sze­mélyéből áradó lelkiismere­tesség átárarr.lott munkatár­saira is. akik tisztelettel és fe­lelősségtudattal lépték át munkahelyük küszöbét. Sokoldalúsága már_már legendássá vált, s s magá­ban hordozott félelmetes mennyiségű tudásanyag mel­lett -rendkívüli képességeit is sokan csodálták. Jól fes­tett, zongorázott, több nyel­ven beszélt; járt a Műsza­ki Egyetemre, a Zenemű­vészeti Főiskolára, sót még képzőművészeti tanulmá­nyokat is folytatott, Mind­ezek azonban csak kiegészí­tő ..kellékei'; ypltak élete nagy ..alakításának”, opera­házi" rendezői, díszletterve­zői tevékenységének. Mi vonzotta az ifjú épí­tészmérnök-hallgatót a szín­ház kiszámíthatatlan, nehe. 2en tervezhető, „álarcos” vi­lágába ? Talán a gyermekkori kör­nyezet hatása késztette a pályamódosításra, és vezette él élete nagy szerelméhez, az operához, Félreértés ne essék. Oláh Gusztáv nem színészcsaládból származott! Anyja Fodor Róza festőnő. apja, id. Oláh Gusztáv hí­res ideggyógvász. a lipót­mezei elmegyógyintézet igazgató főorvosa volt. Fiuk az itteni szolgálati lakásban nőtt fel. s nap nap után olyan emberekkel találko­zott a lombos fákkal öve­zett sétányon, akik az ön­maguk választotta szerepet teljes azonulással. halálos komolysággal játszották, fel­oldódtak és elvesztek a képzelt alakban. Oláh Gusz­táv valószínűleg megszokta ezt a külső szemlélő szá­mára rettenetes színházat, sőt. saját bevallása szerint kamatoztatta is az apjától tanultakat. Ennek köszön­hette. hogy jól bírta a szín­házi viharokat. Pályáján buktatók nélkül, töretlenül haladt előre. 1921-ben került az Operá- házhoz. ahol Kéméndy Jenő díszlettervező asszisztense lett, s már az első években több mint száz darab dísz­letét készítette el. 1928-ban az állami színházak (Opera- ház. Nemzeti Színház. Nem­zeti Kamara Színház) szce­nikai vezetőjévé nevezték ki. 1936-tól az Operaház főrendezője. majd vezető főrendezője és szcenikai ve­zetője lett. Sokszor dicsért tanárai • között gyakran hallhatták a kortársak Kéméndy és Már­kus László nevét, igazi mes­tere mégis Hevesi Sándor volt. aki először fogalmazta meg Magyarországon az operarendezés alaptételét, miszerint az operaszínpadon kizárólag a zene lehet, a ren­dező kiindulópontja Ezt. ta­nulta meg Hevesitől Oláh 'Gusztáv, sőt továbbment a megadott úton; a díszletek­re és a jelmezekre is al­kalmazta az előbbi tételt. A színpadra állítás kiin­dulópontjaként zongorán ját­szotta el magának az egész operát, s a szcenikai kom­pozíciót a zenére építette fel. De nem hagyatkozott a képzelet erejére. Bár soha neim lett hűtlen az operához, időnként még­is kiruccant a próza terü­letére. 0 készítette a dísz­leteket. Az ember tragédiája 1923. és. 1926. évi bemuta­tójára; 1943-ban Zilahy La­jos regényéből Valamit visz a víz* cimen filmet rende­zett, a szegedi szabadtéri játékok bölcsőjénél is bá­báskodott. Tudásának továbbadásá­ról. a rendezői, díszletter­vezői utánpótlás neveléséről se feledkezett meg. Az Ipar- művészeti Főiskolán díszlet­tervezést tanított, a Zene­művészeti Főiskolán pedig a színpadi gyakorlatot vezette. A hazai sikereket, a két Kossuth-díjat. (1951, 1954,), az Érdemes Művész kitün­tetést (1952) a külföldi elis­merések követték, amelyek mindenekelőtt művészi megbízásokban Öltöttek tes­tet. Legnagyobb külföldi si­kerét Respighi A láng című operájának tervezésével és rendezésével, a bizánci kul­túra döbbenetes víziójú élet­re keltésével aratta. A ko­rai vég is munka közben, egyik vendégszereplése alkal­mával érte utol. Éppen a Hovanscsinát rendezte Münchenben, amikor egy epeműtét utáni váratlanul bekövetkezett szivgyengeség a halálát okozta, Sajátos egyéniségéből fa­kadó kimagasló alkotásai a nézők nemzedékei számára jelentettek életre szóló él_ ményt, és jelentenek még ma is. A múlt évadi szín­lapok tanúsága szerint a Bánk bánt és a Hunyadi Lászlót még mindig az ő átdolgozásában adják elő. s a Bohémélet, valamint a Tosca jelenetei is az ő dísz­letei között peregnek a színpadon. Mátraházi Zsuzsa HUMOR­szolgálat Él foglaltság Az osztályvezető sakkozáson írt két karfásat az irodában. „Nincs más dolguk munkaidő alatt?" — kérdi ingerülten. „Dehogy, dehogy, osztályveze- tő kartárs. Időnként keresztrejt. vényt is fejtünk" — biztosítják mindketten, és sürgősen mun. kához látnak. Fogyókúra „Monája csak. szomszédasz. szony, mitől lett a férje olyan karcsú az utóbbi időben? „Mostanában mindennap hor. gásznt megy " „Es ettől olyan karcsú?” ,,Természetesen. Csak azt a halat eszi, amit 0 maga fogl" Tapasztalatcsere „Szerettem volna a lányom. bán felébreszteni a zene szere, tétét és vettem neki egy hege. düt. De nem használt. Nem ját. szik rajta." ..Én valami hasonlót próbál, tam" — válaszolja Ottokár. „Vettem az anyósomnak egy bőröndöt, hogy legyen mivel elutaznia". Pozderka János versei: Búcsúzás Se több, se kevesebb Elhangzó szavad még itt remeg a csöndben még csodálhatom arcod gótikus íwonalát, (mely változatlan, és mégis mindig más. akár erdei tavak szélfodrozta tükre), de lásd, meghal a szó is. születik s elenyészik, — Az Öröm öntudatlan — az ébredés eltépi az álom-szőtt fonált Az élet lassan elfogy, ne bánd! Ha felneveltél egy termő fát, Ha támaszt adtál, ahol nem volt. Önmagádból ami jő volt A lehetetlent ha megpróbáltad, S az ütéseket végig álltad Panaszt magadra akkor nem tehetsz. Ember voltál, se több, se kevesebb. Ige Hiányod Kezdetben volt az Ige» Hiányod seb, mit éles kardok ütnek. Azután a szavak, Meg nem gyújtott tűz, mely sosem ég már el, Végül a magyarázatok. Hiányod kereszt, rá naponként fölfeszítnek, Melyek megfullasztanak. De feltámadás nincs, se mennybemenetel Kis muzeologia rtfr Az ember: múzeumlátoga­tó élőlény. Gyűjti a skalpo­kat: láttam a Mona Lisát, a Guernicát, a British Múzeu­mot. az Ermitázst, , . A ré­gi görögök se gondolták vol­na, hogy a múzsáknak szen­telt helyeket — a museto. nokat — egyszer majd ezer és ezer láb tapodja. min­denféle „szedett-vedett nép”. Hát még azt, hogy utódaik egyik legfontosabb pénzbe­vételi forrása éppen az lesz, amit ők emeltek az istenek­nek — például az Akropo. lisz. Hát kissé megváltozott a világ. A múzsák helye, persze, ma is szent, csak egy kis­sé más értelemben. A nemzetek történetének szent helyei. Amikor 1802-ben Széchenyi Ferenc megalapí­totta a Magyar Nemzeti Múzeumot, és vele együtt a nemzeti könyvtárat, a leg- roagasztosabb célt tűzte ki: őrizzük meg múltunk emlé­keit, mutassuk meg magunk­nak, a világnak, mennyit érünk. Politikai tett volt, szembeszállás á Habsburgok­kal. 1802-ben — ezelőtt 179 évvel. Nem kell szégyenkez­nünk a nagyvilág előtt, hi­szen lássuk csak. mikor ala­kultak a világ múzeumai. Az elsőket a középkor vé­gén. a reneszánsz szelleme hívta életre Itáliában. Az Esték, a Mediciek. a pá­pák képeket, gemmákat, ér­méket gyűjtöttek, hogy ezzel is emeljék palotáik pompá­ját, gazdagságát. A Mediri- ek gyűjteményük számára 1580-ban külön palotát emeltettek Firenzében, az Uffizit. Ez a világ legrégibb galériája, értékei szinte főL becsülhetetlenek. Ahogy terjedt a reneszánsz szelleme, úgy terjedt a gyűjtési szenvedély. Még Magyarországra is elhatolt, pedig Janus Pannoniusunk még didergő kis mandulafá­nak érezte magát a fagyos Pannóniában. Mátyás király leghíresebb gyűjteménye a Corviniana Bíbliotheca volt. Századának elejéről még egy neves magyar művészetsze­retőről kell megemlékez­nünk: II. Lajos özvegyéről. Képeit II. Fülöp spanyol ki­rály örökölte, s a Pradóba kerültek. Mátyás király ha­gyatéka prédául esett. A nagy múzeumalapftások kora a XVIII. század. Ad­digra úgy fölszaporodnak a képek; szobrok, érmék,-mű­tárgyak, hogy ■ elérkezik .a számbavétel, a tanulmányo­zás, a rendszerezés ideje Együtt, egy helyen tárják föl a kincseket, s fölmerül egy másik, mégpedig egy nagyon is modem igény: láthassa őket a közönség is. Az első nyilvános múzeu­mot Angliában alapították: 1753-ban a parlament tör­vényt hozott, hogy az állam vásárolja meg házastúl Sir Sloane gyűjteményét. Hat esztendő múlva. 1759-ben. Londonban megnyitották a későbbi British Múzeum ősét. Franciaországban a jakobinus diktatúra intéz­kedett: rá tette a kezét a ki. rály Louvre nevű palotájá. ra, s 1793-ban múzeumot (képtárat) nyitott meg ben­ne. Aztán jött Napóleon. Gyorsan elnevezte Napóle­on-múzeumnak, ügynökeit elküldte katonáival Egyip­tomba, Európába, S telis de teli tömte fantasztikuszíál fantasztikusabb kincsekkel. A Szent Szövetségnek ép­pen elég dolgot adott, ho­gyan ossza széjjel a zsák­mányt vagy hogyan juttas­sa vissza régi gazdáihoz. A Louvre-ot bezárták. Egy újabb forradalom. nyitotta meg ismét, a párizsi kom- mün. Ma már világjárók százezrei nézik meg minden évben a föld talán leghíre. sebb asszonyát, a Mona li­sát ... Közben Oroszországban is történt valami. Ismét a XVIII. sázadbam vagyunk, II. Katalin cámő uralkodik. Megépítteti a Téli Palotát, s építtet mellé egy palotács­kát is. amelyet Róusseau. imádatában Ermitázsnak (re­metelaknak) keresztel. Ugye. ismerős név? Itt helyezi el a cári család képgyűjtemé­nyét. A tárat csaknem egy évszázad múlva, 1832-ben nyitották meg, de csak az „előkelő közönség” számá­ra, ahogyan 1736-ban a va­tikáni múzeumot is. A XIX. század a múze. umalapítás másik klasszikus korszaka. Magyarország, a többi szegényebb, elmara­dottabb állam mind-mind ekkor lép az alapkőlerakók sorába. Győri László Povázsai panaszko­dik. Rossz az életér­zése. Pontosabban, nem rossz, csak nem jó. De Povázsai meg teljesen van a rossz is magyarázza, hogy kenyér. Rossz, de miért fontos a kü- mégsem rossz, ha- lönbség, hogy vala- nem nem jó... Vilá- mi nem rossz ugyan, 0°®’ folytatom... de nem js jó... Folytatta. Ha Po­— Miért fontos és vázsai belelendült, mi a különbség? akkor ö még úgy is — Nehéz lesz ezt folytatta, ha senki neked megmagyaráz. sem hallgatta. nőm. Felettébb ne- — Hogy miért héz. A te idegrend- rossz az életérzésem? szered neuronjai po- Még pontosabban, litice nincsenek be- hogy miért nem jó? állítódva a láthatni- Kapok egy idézést a lan. de kiérezhető tanácstól. Tanácstól, sugárhatásokra — idézést! Hát milyen magyarázta Povázsai legyen az ember élet- és igaza volt. Az én érzése ilyenkor? neuronjaim egy szót Ahogyan azok az sem értettek abból, emberrel idézget­amit mondott. nek... Nézem a meg­— Igen. látom, szólítást, az idézés nem érted. Hát gye- szövegét... Nahát... rünk a példákkal. Mintha a barátom Van jó kenyér? Van. hívna meg ünnepi Annyit irtatok már vacsorára, fis ekkor róla az újságokban, mégis kezd nem jó hogy ma már van jó lenni az életérzésem... kenyér. De van rossz Amíg azt írták, hogy is még. És én vala- azonnal, meg három hányszor kenyeret napon belül, addig veszek, a kenyérbe káromkodhattam, be­harapok, mindig ott mehettem, odaver- vibráltatom neuron- hettem az asztalra, jóimban az életér- szidhattam a taná- zést. hátha ez az a csői. az ügyintézőt rossz kenyér, ami mindenkit. .. Most már alig van. Más- mit mondjak erre? nak alig, de nekem Olyan, mint amikor Az életérzés a hóhér mosolyog. Gyanús ez az udva­rias invitálás, felet, tébb gyanús.., S lám, máris érzem, hogy milyen kelle­metlen az életérzé­sem. .. Világos most már? Megadóan bólintot­tam, mit tehettem volna mást. — És hogy tudsz élni ilyen nyavalyás életérzéssel? — Hát meglehető­sen nehezen, fájdal­masan. kilátástala­nul, édes öregem. Mert ugyan most csak két példát mondtam, de mond­hatnék az élet min­den területéről ezer ilyen gyanús dolgot... Ezret? Tízezret..., százezret..ötszáz­ezret. Apropó... Nincs elsejéig egy facér ötszázasod? — Nincs — felel­tem lakonikusan. mert volt ugyan, de arra nekem volt szükségem, hogy jó legyen az életérzé­sem. .. — Kia, látod — só­hajtott Povázsai —. hát hogy érezzem én most magam? Ha tényleg nincs ötszá­zad, sajnálnom kell téged, hogy így élsz, ily szegényen, hogy képtelen vagy még ötszázat is kölcsön­adni egy régi bará­todnak. ., Ha van, de mégsem adsz, mit tehetek mást, tovább rendítem a hitem az emberben, a korban, amely még a bará­tokat is szembeállít­ja a rút anyagiak miatt.: Hát most mrmdd. milyen le­gyen ezek után az ember életérzése? — sóhajtott és nekivá­gott az életnek az érzései után; Oytirkó Géza Pingpong Nem véletlenül írunk a címbeli szóról Éppen mai nyelvhasználatunkban el­sősorban a társalgás: nyelv­ben, s a nem hivatalos be- szédhelyzetekben gyakran jutnak nyelvi szerephez ezek az alakváltozatok is: pingpongozik, pingpongozás, pingpongozó, pingpongbaj­nok, pingpongverseny', pingpongasztal, stb. A Nép­sport hasábjain is fel-feltű- nik ilyen szövegösszefüggé­sekben : „Pingpongbajnoksá­got is rendeznek”. — „Üldö- gélés helyett pingpongozhat­nátok" (1981. jún. 15.). A‘ hivatalos versenyekről írott közleményekben az asztali­tenisz megnevezés jelentke­zik. Ugyanis a hangutánzó szóként s játszi ikerítésael keletkezett angol eredetű pingpong sző magyar meg­felelőit is megpróbálták megalkotni. Elnevezték szo­batenisznek, illetőleg; aszta­litenisznek. Hosszú ideig úgy látszott, hogy egyeduralkodó lesz az angol jövevény. Az általános nyelvhasználat megérezte benne a nyelvi játékosságra utalást is. Va­lóban a ping (kopogás) s a povg (csattanás) ikerszóban olyan hangulati többlet is jelentkezik, amellyel nem versenyezhet a ridegebbnek, szürkén hivatalosnak tűnő asztalitenisz szóösszetétel. Nem véletlen például az sem. hogy a versbéli szele­pekben is a pingpong és szócsaládja a gyakoribb. Olykor játszi tréfás felhang­jával vállal kulcsszerepein „S pingponglabdájuk nagyou kát csattan, / hol egyformán, hol szakadozottan” (Weöres Sándor: Széltomya). Hogy ez a játszi ikeríté- sű fantázianév mennyire al­kalmas sajátos költői motí­vumok megalkotására s a művészi szándékú közlés szolgálatára is» arról ezek a versrészletek bizonykod­nak: „Goromba ütővel f egymásnak pingpongoznak az évek’1 (Devecseri Gábort Ha fölmerültök). — „Tőlem rohan a hang f s bennem űr támad (Pingpongozza a visszhang” (Páskándi Géza: A szélmalom a számlapon).1 — „Ogy törhetek... / ahogy roppantnak pingponglabdát. ) játszó, vétlen kiklopsske- zek” (Nyilasy Balázs: Le­nül). Hogy ez a nemzetközi megnevezés éppen a költők ■ szóhasználatában mennyire alkalmas újszerű összetéte­lek megalkotására is, hadd tanúskodjanak róla ezek a versmondatok: „Vagy a másik adót hallgatod? t a pingpongdántát?” (Tartdűn Dezső: örökzöld tenyeresek és fonákok). — „De valaki­ből csak nem lett pingpongé sztár” (Tandcn: Samu, ebj bői már ciklus lesz). I Dr. Bakos József j • • 'UnmfU

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents