Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
Határidő és az idő határa | Az időnek nincs határa, az idő határtalan. í<rv tanultuk az iskolában. a szemináriumokon, mert ez 1 s van a filozófia, a fizika, általában a tudomány világában. Ám nagyon is jól tudjuk, hogy véges életünk számára az idő nagyon is határos. Olyannyira, hogy még fogalmat is alkottunk rá: határidő. Akkor is közös fogalom ez, ha nem mindenki és nem mindenkor ért alatta egy és ugyanazt. Hogy csak egyetlen és közhely példát említsek: mást ért alatta a vásárló és mást a kereskedelem, ha a határidő az áru „talpára” nyomattatott, miszerint az meddig használható. Pedig a határidők az élet számos területén igencsak behatárolják napjaink cselekvését és ezt a behatároltságot józan ésszel, fegyelemmel, néha ugyan kénytelen — kelletlen, de tudomásul is vesszük. Személyes példa. E sorok összterjedelme nem lehet négy gépelt oldalnál több. Mert a terjedelemnek is van határa. Ha több — szaknyelven szólva, írva — meghúzzák, megcsorbítják mondandómat. Mások. Mert én nem voltam fegyelmezett. Kénytelen vagyok hát betartani a terjedelem adta határokat. De a „határ” a kézirat leadására is vonatkozik. Ha nem adom le a határidőig ezt a négy gépelt oldalt, az olvasó lehet, hogy jól jár, de én rosszul, mert mondandóm nem lát napvilágot. Nem kerül be az újságba, nem kerül kinyomtatásra. Mert nem tartottam be a határidőt. Mig e gondolatok megfogalmazása fölött töprengek, akaratlanul kinézek a szerkesztőség ablakán. Az autóbusz-pályaudvarra látok, oda sietnek az utasok, hogy le ne késsék az induló járatot. Igen, mert az autóbusz, a vo. nat, a repülőgép menetrendje is egyfajta és nagyon szoros, fegyelmezett — ha nem is mindig, de most ne un- gorkodjunk — határidő. A busz nem vár, a vonat sem, a repülőgép sem. Aki lemarad, maga látja kárát, hogy nem tartotta be a határidőt. Ráfizetett. Egy napot, egy órát, egy randevút, egy hivatalos utat, igazolatlan mulasztást, tíznapos külföldi nyaralást. Amerre hazafelé járok, új, több szintes ház épül. Már jó ideje. Nem tudom mi lehet a lakóház felépítésének határideje. mert már nem írják ám ki táblákra, hogy ki a felelős építésvezető és mikorra kell átadni az épületet, — mert minek is. Ügysem lesz az kész határidőre. Nos, nem tudom, hogy mikor kell átadni a lakásokat, de az építkezés tempóját figyelve, itt is alapos a határidőcsúszás. Ha lemaradok a buszról, vonatról, ha nem tartom be a határidőt, a magam zsebe bánja. Itt és másutt, kié? Mert az igazság persze az hogy az építésnek is megvan a maga „menetrendje”, tervekben, hálózati grafikonokban megfogalmazva. örül az ember szíve, ha olyast olvas, hall. vagy lát, hogy határidő előtt sikerült valamit felépíteni, átadni, s ráadásul mindezt a tervezett költségen belül... Egyáltalán nem örül az ember szíve, ha nem kési le az autóbusz indulását. Legfeljebb akkor káromkodik, ha le- kési. Az előbbi ugyanis a magától értetődő, a természetes. a „tervben lefektetett”... Kérdem az arra illetékest, hogy mikor tudnak jönni, kijavítani, rendbe tenni, vállat ránt, aztán hozzáteszi: valószínű holnap, de ha nem, hát akkor holnapután. Nem a vállrándítás érdekes, még az sem, hogy valóban lehetnek oly túlterheltek a szerelőipari intézmény munkásai, mely szerint nehéz lenne előre és pontosan megmondani: mikor? Az érdekes, vagy hogy inkább a meghökkentő: egyrészt az effajta bizonytalanság magától értetődő, természetes. a tervezéssel, szervezéssel együtt járó tényező, másrészt az ügyfél emiatti teljes kiszolgáltatottsága az ily fajta bizonytalanságnak. Hát bizonytalan lesz az ügyfél is. Mikor menjen be a munkahelyére, bemenjen-e egyáltalán, hiszen várnia kell a szerelőt — lehet az díjbeszedő, gázleolvasó és jó ég tudja még ki és mi minden más —* és ezek a határidő- csúszások csak halmozódnak. Mint amikor az egyik gyorsvonat késése kihat a másikéra, hogy végül a szárnyvonalon szinte teljesen érthetetlenül órákat késsen a vicinális. Társadalmi méretekben, az ipar szférájában persze a határidőcsúszások nem holmi „vicinálls- késés”-t jelentenek. A morális — munkaerkölcsi — fegyelem lazulását, egyes termékek, vagy éppen termékcsa- ládok gyártásának aggasztó késedelmet, hiányát a piacon, egész iparágak lemaradását, versenyképességének csökkenését. Nflm tartották be a határidőket, nem mérték fel iól az igényeket, nincs harisnyanadrág, levélpapír. Például! Lehetne — sajnos — más példákat is hozni, kevésbé látványost, vagy éppen lényegesen nagyobb gondolatokozót. De nem példálózni akarok, hanem arra a tényre hivatkozni, amit oly sokszor leirtunk, elmondtunk, amely- lyei mindenki egyetért, ha szólni, írni kell róla, s amely- lyel annyi a gond, ha tenni kell érte és miatta. A bizalom ez! A határidő-bizalom. Bizalom a MÁV-ban, a MALÉV- ben. mert tudom, hogy akkor indul, s oda érkezik, ahová és amikor én indulni és érkezni akarok. Ha az újság egy nap nem jelenik meg, vagy később jelenik meg. az emberek felkapják a feiüket és találgatni kezdenek: mi van, hogy nincs újság? Megszokták, megszoktuk életünk rendszereit és a rendszer alapvető stabilitását, biztonságát. A megszokott hiánya ezért mindig ingerel és a résszel szemben bizalmatlanságot szül. Más szóval: a határidő nemcsak gazdasági, de politikai is. Országos és helyi politika egyaránt. Nem a déri óráit kell számolni, ha valami késik, mondván, hogy hát mi már csak ilyenek vaevunk. hanem a felháborodás és cselekvés. a/tenni akarás perceit kellene mérni, hogy ne legyünk ilyenek. Semmilyen téren: se a politikában, se a gazdaságban. A szocializmus építésében. Az idő határtalan. Így van. De maradéktalanul szétfövünk benne, ha nem vesszük tudomásul, hogy e határta- 'ah idő nagyon is határidőkből vált és válik a múltból a jövő fe’é hömpölygő végtelen és beláthatatlan folyammá. S éhben a folyamban mégiscsak jobb lubickolni, mint fulladozni. 00 'UtlMfU S emmi rendkívüli nincs a témában. Köztudott, hogy a három szent: István, László és Imre nevét viselő település lakóinak jó része szlovák anyanyelvű Azt. már kevesen tudják, hogy a hatszázas évek végén települtek ide valahonnan a Felvidékről az őseik. A Stul. ler. az Odler. a Gubala, a Randliszek és a Szabad csf Iád idősebbje, fiatalabbja. kocsi zott el a messze vidékről azért, hogy a Mátra vadonjának fáját felhasználják az üveggyártáshoz. Azt Is kevesen tudják, hogy az odamaradottak és az ideköitözöttek ma is tartják a rokonságot és évente legalább egyszer, augusztus 20-án együtt ülik körül az asztalt Mátr ászén timrén. előtte és utána pedig vidám sportrendezvényeket szerveznek a maguk mulattatá- sára. így lesz ez most is. Természetesen. Magától értetődően. Kik ezek az emberek? Hogyan élnek? Mik a terveik? Mindenki beszéli Egy kisebb csoport álli karéjban a tanácsháza mel. lett. Két felnőtt asszony és őt gyerek mellettük. Pergett a nyelvük, ahogy lenni szokott. A gyerekek is köabe- közbe szóltak. De egy mukkot nem lehetett érteni abból, amit egymásnak mondtak. Szlovákul beszéltek. — No, szervusztok! — köszöntek el a végén magyarul a felnőttek. — Csókolom — válaszoltak szinte kórusban a gyerekek. — Sietek már, mert még sok a dolgom — fordult vissza az egyik asszony, most magyarul vetve hátra a szót. — Hogy hívnak? — kérdeztem a nagyobbacska lánykát. — Szabad Andreának.-- Tudsz szlovákul? — Igen. Nagyon szeretem a szlovákot1 és szeretnék szlovák óvónőképzőbe menni, ha elvégeztem az , általánost. Elmondta még, hogy most az ötödik osztályból kapott kitűnő bi?onyítványt. Mát- rafüreden járja a felső tagozatot. Az ottani kollégiumban laknak együtt mindazok, akik itt. a felső települések kis iskoláiban járták ki az alsó négy osztályt. — A szlovák úgy szerepel az órarendünkben, mint a magyar. Otthon hol szlovákul, hol magyarul beszélünk. De ahogy nagyanyám mondja, arz egészein más. Azért is, mert ő keveri a két nyelvet. Például azt mondja ő: Ideme do városa, gyevcsa je beteg. Ami azt jelenti, hogv megy a városba, mert a kislány beteg. Ez olyan . .. érdekes így. Az idősebbek mind így beszélnek ám, nemcsak ő. — Neked hány szlovák nyelvű szépirodalmi könyved van otthon ? — Hány is? Nem is tudom. Azt hiszem, csak egy. Pedig szeretek olvasni. De csak a magyar nyelvű könyveket — Ha szlovákot olvasol, kell szótároznod? — Igen. anélkül nem megy. Én még csak öt osztályban tanultam a szlovákot. — Csak az iskolában kezd- tél szlovákul beszélni? — A, dehogy. Nálunk, a községben mindenki tud szlovákul, de az iskolai szlovák az egészen más. Nem is lehet kérdés Hogy az eredeti sztwJa családnak miért éppen Szászokra. akik autóval ruccannak át rokonlátni. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége nemcsak abban segít, hogy a két szomszédos országban élő családok időnként szervezetten is találkozzanak. hanem sok minden másban. Könyveket és folyóiratokat küld. A továbbtanulókat a felvételnél támogatja. Valahogy úgy igaz, egy kicsit rá kell beszélni a fiatalokat arra. hogy műveljék szlovák tudásukat, olvassanak szjovák irodalmat, szer. vezzenek énekkart és tánckart. Öt ház volt Bagolyirtás. Mátraszent- imréhez tartozik. Itt ma már egyetlen szlovák család él. a Szabó Sándoréké. Valamikor öt ház sorakozott egymás mellett, valamennyiben a morzsolgatták napjaikat éL tek, örültek, szenvedtek, szültek és haltak. — A férjem a bányában dolgozik, a lányom pedig, Hajnalka Selypre ment férjhez Kékkő Lajos villanyszerelőhöz. Én az üdülőben dogozom. csak az anyósom van még itthon, Ö már idősebb. Ma is van még tizenkét hold erdőnk itt. F,lmennék én is innen szívesen, ahogy a többiek is eladták a házukat. Mind üdülő lett abból. Látja, mennyi az új ház? Mennyi itt az üdülő? A nagyszobában a mestergerenda tartja a tetőszerkezetet. A bútorok már a mai ízlésnek megfelelőek, de nem tegnap vették azokat. A faiakon fényképek, egyenruhás férfi: a háború előtti uniformisban, aztán egy népviseletbe öltözött fiatal lány — a mai háziasz- szony és a fiatalok esküvői képe, majd a kisebbik család a két unokával. Meg egy szentkép. A portát a kiérdemesült német juhászkutya, Kántor őrzi. Gubancos bundája ar- ről árulkodik, hogy a nyári meleget ő is megérezte, még itt fent. a hegyek között is. — Tudja, miről kapta a nevét Bagolyirtás? Arról, hogy amikor szlovák őseink ide le akartak telepedni, előbb ki kellett vágniuk a hatalmas bükkfákat. Hát ahogy egymás után kidön- tötték a fákat, látják árr± hogy azoknak az üreges belseje tele van bagollyal. így lett ez Bagolyirtás. Az én apám valamikor erdész volt itt. A leiken levő másik épület szépen kicsinosítva -ária a fizető vendégeket. És a rokonok Szlovákiából? — Azt üzenték, most nem' tudnak jönni, mert a nagymama lebetegedett. De majd iönnek máskor, ha már augusztus 20-ra nem is tudnak. Hát így vagyunk mi. Qk, ott fenn, a hegyen; G. Molnár Ferenc Citeraszó a faluban A MÁTRAI HÁROM SZENTEK A kétnyoSwü falu bad a neve és a másiknak miért pont Stuller, ez ma már rejtély. De azt bizonyítja, hogy nem a huszas és a negyvenes évek erőszakos magyarosítása szülte a magyarul jól csengő nevet. — Hányán vannak szlovák anyanyelvűek a községben ? —■ kérdeztem meg a helybeli tanács elnökét, akinek mi más lehetne a családi neve, mint Szabad ? — A legutóbbi népszámláláskor nyolcszáz személyről állapítottuk meg, hogy szlo. vákui beszél. — És hányán vallják magukat szlovák nemzetiségűnek? — E2t a kérdést fel sem szabad tenni. Itt mindenki azt mondja. ő magyar. Szlovákul beszél otthon, szlovákok a szülei, az ősei is szlovákok voltak, de ő magyar. Ez természetes. Hogy miért magyar? Mert magyar. — Érhet bárkit valamilyen hátrány azért, mert szlovák ? — Miért érne? Én is annak a valamikori Szabad családnak a leszármazottja vagyok és ebben a tisztségben tevékenykedem. — Számított valamit a jelöléskor az a tény, hog.v szlovák nyelvű Is? — Feltétlenül. — Nehezen állt rá arra. hogy ezt a tanácselnöki széket elfogadja? — Ide Való vagyok, minden rokonom itt él. Én F.gerben végeztem a tanárképzőt. de nem szakom a szlovák. Tanítottam Gyöngyösön is egy évig, aztán Mátrafüreden is. Örültem, i hogy hazajöhettem. — Hogyan beszélnek otthon, családi körben? — Magyarul. Igen, magyarul. Nincs ebben semmi meglepő. A gyerekeket megtanítottuk szlovákul is. Ez is természetes.. Persze. Miért ne lenne az? Több a lehetőség Obecna Rada. Olvasható azon a táBlán, amelyen ott áll a kifejezés a „községi tanács” társaságában. Békésen megférnek egymás mellett. Azt mondják, ez a község jóval többet fejlődött az utóbbi két évtizedben, mint más település egy évszázad alatt. A lakóinak az élete is gyökeresen megváltozott. Ma már az idősebbek emlékezni sem akarnak arra, hogy valamikori gyerekkorukban mezítláb csúszkáltak a jégen, taposták a havat. Akkora volt itt a szegénység. Most? Üdülőterület annak minden előnyével. Kiemelt figyelmet fordítanak rá a hatóságok ezért. Nemcsak a közeli településeken lehet munkát találni, hanem helyben is. A vendéglátás jó pénzforrásnak bizonyul. Egy-két szoba minden házban akad a fizető vendégnek. De jönnek a rokonok is. özvegy Fügedi .Tózsefné is most kapott értesítést. Fii-' lek, Gömörpamit postáján adják fel a Mátraszentim. rére címzett borítékot,. Vagy rábízzák a szóbeli, üzenetet FafWfíp MáfraszenfistvánföSl ÍFotó; Szabó.Sándor) f
