Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-19 / 194. szám
Ái ország konyoro A Vidróczki teraszán Hétköznap a kékestetői vegyesboltban (Szabó Sándor felv.) Ha az üzletvezető — üzemeltető BÖK MINDENT TANULTUNK az államalapításról ismerjük alkotmányunkat, de vajon' eleget tudunk-e a kenyérről, pontosabban szól. va ennek alapanyagáról, a búzáról? Az ünnep alkalmat ad árra is, hogy e fontos gazdasági tényezőről beszéljünk. Ami az „anyakönyvi” részt illeti, a búza hazánkban az összes vetésterület több mint 26 százalékán terem. Legutóbbi hektáronkénti termésátlaga meghaladta a 4 tonnát. Ez a 4 tonnás termésátlag persze nem a jó. illetve nem csak a jó időjárásnak volt köszönhető; Sőt, több évben olyan rossz időjárás jött a búzára, hogy elméletileg meg sem tudott volna nőni. mégis magas hozamokat takaríthattak be a kombájnok. Hogy a búza ennyire „függetleníteni” tudta magát az időjárástól, az az intenzív fajtáknak, a nagy mennyiségű és okszerűen adagolt műtrágyának, a termelés komplex gépesítésének s mindemellett a termelési tényezők tudatos összhangjának köszönhető. Á búzatermesztés tudomány lett. S bár az aratás nem az a minden épkézláb embert mozgósító, éjt nappallá tevő lázas erőfeszítést .kívánó munka, ami még néhány évtizede volt, a búza betakarítása napjainkban is országos ügy Hiszen az ország kenyeréről van szó, még akkor 1®, ha tulajdonképpen nem a másnapi kenyérsütés függ az aratás sikerétől. Az évi kb. 5 millió tonnás búzatermésnek ugyanis még az egyharmadából sem őrölnek lisztet. Bármennyire is kedves étek a ropogós kenyér, fogyasztása évről évre csökken. Azért mert élelmiszer- fogyasztásunkbam a kenyér „csak” kísérő élelmiszer. Nem ettől kell már jóllakni. A lakossági fogyasztás szerkezete egyre inkább 1974-ben kezdődött.. 1 Az ígéretesnek tűnő elképzelésről akkor így tájékoztatott Tóth János, a hatvani Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet főmérnöke: — Tarthatatlan állapot az, hogy megoldatlan a mező- gazdasági gépszerelő-utánpótlás. Nyugdíjba mennek az idősebbek, ráadásul a folyvást gyarapodó feladatok is több szakembert igényelnek, s mi futkoshatunk a stafétaváltók és az új emberek után. Legtöbbször más gazdaságokkal versengve — ugyanis náluk sem jobb a helyzet, — s az esetek zömében eredménytelenül. Az itteni szakmunkásképző intézet — tanműhely híján — nem vállalkozhatott ilyen irányú képzésre. Némi töprengés után rájöttünk, hogy nekünk kell lépni, akkor is, ha ez áldozatvállalással jár. Javaslatunkkal a tsz vezetősége is egyetértett, belátva, hogy a pillanatnyi mecénási indulat a jövőben búsásan kamatozik. Fel is vettük a kapcsolatot a már említett iskolával. Lapunkban is hírt adtunk arról, hogy mintegy 500 ezer forintot költöttek a megfelelő helyiség kialakítására, a szükséges gének beszerzésére. Így aztán semmi akadálya nem volt annak, hogy egy fél osztálynyi társasággal megkezdődjék az oktatás. 1. Természetesen nem ment minden könnyen, eleinte bizony tornyosultak a nehézségek. de a szervezők nem rettentek meg ezektől, mert tudták, hogy országos szinten is az úttörők közé tartoznak, övék a megyei elsőség is. megváltozott, mégpedig az élettanilag értékesebb és drágább élelmiszerek javára. Amíg például 1975-ben még több mint 96 kg kenyeret fogyasztott egy lakos, 1980-ban csak 88,4 kg-ot. Ténylegesen ennél jóval kevesebbet eszünk. A statisztika ugyanis képtelen kiszűrni, hogy valóban mennyi kenyeret eszünk meg, és menynyi az, amit eladatlanul, tulajdonképpen kényszerből takarmányozásra használnak. Ha a kenyérfogyasztás csökkenése az életszínvonal emelkedését jelenti, akkor mi a 88,4 kg-mal szorosan nyomában vagyunk az USA. nak, az NSZK-nak, vagy Svédországnak, ahol a fejenkénti kenyérfogyasztás év} 88—70 kg között mozog. AZ EMELKEDŐ terméshozamok és a csökkenő fogyasztás eredményeként egyre több búza jut takarmányozásra és nem utolsósorban exportra. Az elmúlt évben például 1,5 millió tonna búzát sikerült eladni. Sajnos. úgyszólván a kombájnok mellől. Azért a sajnálkozás, mert a búzának éppen az aratáskor a legalacsonyabb a tőzsdei ára. Ha néhány hónapot tudnánk várni az exporttal, akkor jobb áron lehetne eladni. Ehhez viszont tárolók kellenének, amiknek a beruházási költségei milliárdos nagyságrendű összegeket kívánnak. Ettől függetlenül persze a külkereskedőknek van lehetőségük, hogy a búza korai eladásából származó árveszteséget másutt behozzák. Mégpedig a nemzetközi terménytőzsdén, ahol a tőzsdei szakkifejezéssel élve „hedge”- et, magyarul árbiztosító fedezeti ügyletet lehet kötni. Az ebből származó nyereség fedezheti, esetleg meg is haladhatja a búza korai eladásából származó veszteséget. A búzaexporttal aztán él is jutottunk egy gazdasági alapkérdéshez, ami arra ke— Lassan gyűltek a gyerekek. Ennek számos oka volt. Nem ismerték ezt a szép, ezt az alkotó jellegű, ezt a soha nem egyhangú szakmát. Ráadásul ilyen szempontból szüleik sem tartoztak a tájékozottak közé. Egyébként az új mindig idegenkedést vált ki. Persze nem adtuk fel, s annyi tizennégy évest csak toboroztunk, amennyire akkor szükség volt. Nem válogathattunk, s így aztán a leggyengébb tanulmányi eredményűeket fogadhattuk. Sokat kínlódtunk velük, de a munkát csak megszerették, közülük jó néhányan vonzónak találták az itteni légkört. ezért amikor megszerezték a szakmunkásbizonyítványt, nem pályáztak máshová. hanem nálunk maradtak. Másszóval: fokozatosan enyhültek a régebben aggasztó munkaerőgondok. 2. Elismerés jár azért is, hogy nem' álltak meg félúton, hanem továbbléptek, minőségi fejlődést akartak produkálni. Egy biztos: jó úton indultak el. Az iskolásokat üzemlátogatásra hívták, hadd lássák a hetedikesek, a nyolcadikosok, hogy mit kínálnak számukra. A főmérnök ennél is tovább ment: szakkörvezetést vállalt. A sokirányú próbálkozás nem is volt hiába. — Két-három esztendő múltán már annyian óhajtottak itt tanulni, hogy csak a legjobbaknak adtunk belépőt. Társadalmi ösztöndíjat biztosítottunk azoknak, akik a szövetkezetben szerettek volna maradni. Évente négy-öten döntöttek így. Ez azt jelenti.- hogy teljesült eredeti vágyunk. A töib-. rés választ, hogy miként érdemesebb a búzát, és egyáltalán a gabonát exportálni: zsákban vagy bőrben Tehát gabonát adjunk el. vagy az állatot, amely a gabonát takarmányként hasznosítja? A HÚSEXPORT fokozása mellett pedig az érvel, hogy a devizabevétel nagyobb, a ráfordításoknak hosszabb távon kisebb az importhányada. alacsonyabb az energia- szükséglete. Időben tehát a gabonaexport számára jelenleg kialakult feltételek e feladatok megoldását előbbre hozzák, míg a versenyképes hústermelés exportbázisának megerősítése a nyolcvanas évek tervszerű munkáját követeli. Hosszú távon a hústermelés fejlesztése csak akkor ésszerű, ha a piaci viszonyok kedvezően alakulnak. Versenyképességünket azonban csakis a lényegesen és folyamatosan javított termék- minőségekkel tarthatjuk meg, illetve fokozhatjuk. Egyszóval a piacképes hús és húskészítmények termeié, sét kell szorgalmazni, például olyanokét, amelyek jelenleg a „delikatesz” kategó. riába tartoznak. Csakis így törekedhetünk nagyobb külpiaci állóképességre. A magyar élelmiszer-gazdaság exportstratégiájának mindamellett alapvető tényezője marad a gabonatermelés bővítése, akár végtermékként, akár takarmányalapként vesszük számításba. A gabona élelmiszerstratégiai cikk, s piacán tartós keresletre számíthatunk. A tőkés gabonaexport kiemelkedő gazdaságossága tartós tendenciának ígérkezik. BŐVEN VAN TEHAT okunk arra, hogy mindennapi kenyerünk alapanyagát, a búzát — s általában a ga. bonát — megbecsüljük. Mert nemcsak kenyeret sütnek belőle, tágabb értelemben is élelmez bennünket. biek viszont a környező gazdaságokban helyezkedtek el. Felkészítésükért semmiféle anyagi ellenszolgáltatást nem kaptunk, legfeljebb köszönetét. Még sem elégedetlenkedtünk, hiszen tudtuk, hogy ezzel a magunk módján hozzájárultunk a társadalmi igények kielégítéséhez, a szakemberhiány enyhítéséhez. Abban is bíztunk, hogy az illetékesek azért csak számontartják azt, amit önzetlenül tettünk. 3. Ebben bízva, támogatást kértek a Nehézipari Minisztériumtól. Méghozzá tekintélyes summát — kétmilliót — egy új, az eddiginél jóval korszerűbb tanműhely építéséhez. • — Az ügy meglehetősen sokáig húzódott, végül — s ez örömhír volt a javából — megadták a remélt összeget. Ebből egymilliót még ebben az évben utalnak át, a másikat viszont 1985-ig juttatják el hozzánk. Felemelő érzés ez számunkra, mert úgy érezzük, nem feleslegesen szorgoskodtunk, vagyis az érdem csak elnyerte jutalmát. Egy biztos: nem tétlenkedtünk. A kerekharaszti üzemegységben az idén megkezdjük a munkálatokat. A termelőszövetkezet is hozzájárul a kiadások fedezéséhez, méghozzá mintegy 500 ezer forinttal. Akárcsak máskor, most is számíthatunk tagjaink, fiataljaink társadalmi munkáidra. Oay tervezzük, hogy 1982 szeptemberében itt indulhat meg a gyakorlati oktatás. Nem tizenöt ifjúval, hanem legalább harminccal. Annál is inkább,' mert a megyei mezőgazda- sági gepsaereTó Aőtces közi Január 1-től a kereskedelem, a vendéglátás új formájával ismerkedünk, néhány hónapja Heves megyé. ben is. „szoktatjuk magunkat” a szerződéses üzemeltetéshez. Annak idején — még az első versenytárgyalások egyikéről szóló tudósításunkban — utaltunk már a változás lényegére. Megírtuk, hogy friss lehetőségek alapján a kellő felkészültségű üzletvezetők több-kevesebb évre megállapított általánydíj befizetése mellett, amolyan bérlőféleként egy-egy állami bolt, falatozó, presz- szó, étterem üzemeltetésére is vállalkozhatnak. Licitálással vagy éppenséggel rivális nélkül jó néhányan lettek így „ál-maszekok” — ahogyan sajátos magyar humorral gyorsan elnevezték őket —, számos helyen „átfestették” a cégtáblát. Mi történt azóta? Nos. a napokban ennek próbáltunk utánanézni, mondhatni, csak úgy kapásból, „szűkebb hazánkban”. pontja a hatvani 213. számú Damjanich János Szakmunkásképző Intézet lesz. Ezért bizony megérte a nehézségek sorát vállalva is addig ütni a vasat. amíg fonó. Olyan példa ez, amely másütt is követésre méltó. t 4. Tóth János és lelkes munkatársai azonban nem olyanok, akik békésen és önelégülten ültek volna babérjaikon. Elhatározták, hogy a hajdani, az akkor még szerénynek tűnő kezdeményezést továbbfejlesztik, mihelyt arra valamilyen lehetőség adódik. Méghozzá úgy, hogy az a termelőszövetkezet és a társadalom javára egyaránt kamatozik. — Közkeletű kifejezéssel élve: oktatási központtá alakultunk. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel mindkét fél javát szolgáló megállapodást kötöttünk. A gépészmérnöki kar hallgatói — mintegy 150-en esztendőnként — itt töltik gépkezelői gyakorlatukat. Ezenkívül 30 levelezőssel is foglalkozom kollégáimmal együtt. A betakarításban és az üzemszervezésben négyen- öten szereznek körünkben jártasságot. Diplomaterveket is írunk ki számukra. Nem keli bizonygatni, hogy olyan témákat vizsgálnak, elemeznek. amelyek számunkra is fontosak, s ötleteik jelentős részét meg is valósítjuk, ezzel is hatékonyabbá formálva mindennapi tevékenységünket. A szakmai irányítás számunkra többletmunka, de szívesen csináljuk, mert mindannyian hasznát látjuk. Mennyire igaz:! Pécsi István A Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalatnál két egységben, Gyöngyösön és Mátraszentistvánban érdeklődtünk, tájékozódtunk. Mint megtudtuk: a városi „Otthon” falatozót a főnökként korábban is ugyanitt dolgozó Farók Vilmosné vette át, munkájában leginkább a leányára támaszkodva. S úgy intézte a dolgot, hogy az eddigi szakács nélkül is meglegyenek, hetedmagával — lévén mindannyian nők — különösebb megerőltetés nélkül is elláthassák a konyhai teendőket. A bérmegtakarításból pedig növelhessék a jövedelmeket. — A forgalmat úgy próbáltuk élénkíteni, hogy a már reggel negyed hatkor árult lángos után a délutáni buszok érkezésére a tócsni is illatozzék idebentről — mondta. — Étlapunkon, amely egyébként kétféle levest, ugyanennyi tésztát, öt frissen sültet és hét készételt kínál — iparkodunk állandósítani a belsőségeket, a birkahúst. S ha a vendég reggelire nem tojást, teát kér, hát átugrunk a közeli presszóba tejért is. Átlagosan mindennap kimérünk negyven adag ételt, de — a ballagások alkalmával — terítettünk már 70 személyre is. S ez adta az ötletet ahhoz, hogy „megfogjuk” a csoportokat, esetleg családi összejöveteleket is rendezzünk, amelyeknek itt a lakótelepen biztosan nagy sikerük lenne. Behoztunk már egy tévét is, hátha egy-egy jobb műsor szintén leülteti, itt tartja a betérőt... A hegyvidék jó darabig elhanyagolt, eléggé ütöt,t-ko- pott, kocsmaszintre süllyedt Vidróczki csárdájára — alig ismertünk rá az ide került új vendéglős, Fülöp Zoltán János kezében. Az étterem a közelmúltban — mondhatni páratlanul rövid idő alatt, viszonylag kis költséggel, mindenféle bezárás nélkül — kívül-belül egyaránt megszépült. Nagyobb. jelentősebb üzleteknek is becsületére váló konyhával, raktárakkal, s egyéb, már nélkülözhetetlen létesítményekkel gazdagodott. — Magam, szerveztem a felújítást, korszerűsítést s egész családommal iparkodtam könnyíteni, gyorsítani a munkákat, de úgy érzem: megérte a fáradtságot — hallottuk a „tulajtól” amint nem kevés büszkeséggel mutogatta a változásokat. — Ide már szívesebben jön a turista, és sem az utazási irodák, sem a környékbeli üdülők nem röstellik, ha felkeresnek bennünket egy- egy népesebb társasággal. S természetesen alaposan felújítottuk az étlapot is. Nem hiányzanak már az olyan egyszerű, de keresett falatok sem, mint, például a főtt füstölt csülök, a vesevelő, a pacal, vagy az ínyencebbek által megkívánt rántott kacsamáj. gombafej, no meg a pisztráng, ősztől szeretnénk vadból is főzni, sütni, no meg néhány tájjellegű finomsággal megörvendeztetni a közönséget ■■&<<*** * Télire ^peéfig — csoportodnak — látónyos dvx.naatesek.ei tervezünk, emlékezetesnek ígérkező lovas, szánkós kirándulásokkal. örülök, hogy a bolt beindult, tetszik, amit csinálunk, még ha igen fárasztó is számunkra, sok kényelmetlenséggel jár is. S bízom benne, hogy nem bánjuk meg, s a vendég, a vállalat is nyer rajta! A Heves megyei Éleimig szer Kiskereskedelmi Vállalat kékestetői vegyesárudájában Budai László üzletvezető még 17 évvel ezelőtt kezdte a munkát. Alaposan ismerte a boltot, amikor most ő is kipróbálta a szerencséjét, de — mint sejti — egyelőre sajnos nem számíthat sokra. Érezhetően lanyhult az idegenforgalom, s a keresettebb cikkeket jóformán csak összeköttetései ismeretsége alapján tudja beszerezni Trabantjával különösen zöldség-gyümölcs után koptatja a gumit. Igazi ebben is látja a legtöbbet, Főleg, hogy mozgóárust is foglalkoztat jó időben, újdonságként pedig kukoricafőzéssel próbálkozik. Szabó Ilona meglehetősen „kalandos” úton szerződött a ZÖLDÉRT egri, dohány-; gyár közelében levő pavilonjára: bervai tisztviselő korában' félretett kereskedelmi szakiskolai, közgazdasági érettségi bizonyít; ványát előkeresve próbálta a piacon árusító bátyja nagyobb elképzeléseit megvalósítani. Valójában a fivére pénzével, beszerzői segítségével és „alkalma zotta- ként” nyitott boltot az egyébként is forgalmas helyen a bizonyítás szándékával: jóllehet valamikor divatáru- üzletben indult a pályán. Mindjárt azzal kezdte, hogy a bódé „ereszét” megtoldotta a testvérével, aztán jól kipakolta áruját az utcára: hadd lássák. Mivel pedig még Szentesig is elgurul az autójuk: van is mit mutogatniuk! — őszintén szólva: többéi vártunk mi is — magyarázta a fiatal leány, hogy a téma előkerült —, időbe telik, amíg a régebbi szegényes és hullámzó kínálat miatt elszokott vevőket visszacsalogatjuk. Sajnos, a vállalatra nem nagyon számíthatunk, magunknak kell föL lendítenünk a boltot. Elárulhatom azonban, hogy máris többet keresek, mintha eredeti szakmámban dolgoznék. Igaz, jóval többet is fáradozom érte .., ★ Nincs még nagy múltja a szerződéses üzemeltetésnek, meglehetősen kezdetiek a tapasztalatok, amelyeket hamarjában szerezhettünk. Annyi azonban máris bizonyos, hogy észrevehetően megpezsdült az üzleti élet, javul a kínálat, a korábbinál jobban a fogyasztó kedvében járnak, s a vevő többnyire elégedettebb. Ami nem kevés indulás-^ nak! Gyóni Gyula 19a. augusztus KL, szerda ,j (B. P.) BEVÁLT A HAJDAN! KEZDEMÉNYEZÉS Oktatási központ a termelőszövetkezetben #
