Népújság, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-19 / 194. szám

Kormánya fegyverkezési politikájáén Bush a Szovjetunióra igyekszik hárítani a felelősséget George Bush, amerikai al- elnök Philadelphiában, a külföldi háborúk veterán­jainak 8?.. országos találko­zóján cinikus hangvételű beszédben támadta a Szov­jetuniót azokért a bírála­tokért, amelyekkel a szov­jet sajtó a neutronfegyver előállítására vonatkozó ame­rikai elnöki döntést fogadta. Bush egyúttal védelmébe vette a Reagan-kormányzat­nak az 1981-re és 1982-re vonatkozó 32 milliárd dol­lárral növelt katonai költ­ségvetését, kijelentve, hogy a fokozott fegyverkezésre a „béke megvédése’’ érdeké­ben van szükség. Bush a to­vábbiakban a „a háború el­rettentése érdekében kifej­lesztett fegyvernek” nevezte a neutronfegyvert. „Az Egyesült Államok al- elnöke a felelősséget kor­mánya fegyverkezési politi­kájáért a Szovjetunióra pró­bálja hárítani” — állapítot­ta meg Bush philadelphiai beszédét kommentálva a TASZSZ szovjet hírügynök­ség. Bush hallgatóságának tájékozatlanságára épített, amikor a feje tetejére állí­totta a tényeket, kijelentet­ve, hogy „a Szovjetunió so­hasem nyilvánította ki bé­keakaratát az Egyesült Ál­lamoknak” és hogy Wa- 1 shington számára nincs fon­tosabb a békénél, és az amerikai kormányzatnál senki sem törekszik jobban a fegyverzetek korlátozásá­ra”. Ha ez így van, akkor Washington miért utasított és utasít el napjainkban is számos szovjet békejavasla­tot — tette fel a kérdést a TASZSZ szemleírója. Miért temette el a Reagan_kor- mányzat három elődjének (közöttük két republikánus kormányzatnak) a SALT—2 tárgyalások során elért ered­ményeit? Washington mi­ért nem reagált soha a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak az ENSZ-ben három évvel ez­előtt előterjesztett javasla­tára, hogy szerződésben tilt­sák be a neutronfegyver gyártását, felhalmozását és alkalmazását? A Reagan-kormány újabb és újabb fegyverkezési lé­pései példa nélkül álló nuk­leáris fegyverkezési ver­senyhez vezetnek, Bush pe­dig megpróbálja „a háború elrettentésére kifej lesztett fegyvernek” beállítani a neutronfegyvert, miközben világos, hogy ennek a fegy­vernek a megjelenése az atomküszöb veszélyes le­szállításához és nukleáris háború * kriobbanási kocká­zatának növekedéséhez ve­zet — állapította meg vége­zetül a TASZSZ szemleíró­ja. GUANTANAMO Amerikai haditengerésze­ti egységek hétfőn, az „Óce­án Venture—81” hadgyakor­lat részeként partraszállást hajtottak végre a guantaná­rnői haditengerészeti tá­maszponton. GENF A genfi .leszerelési bizott­ság keddi plenáris ülésén felszólalt dr. Kőmives Imre nagykövet, a magyar kül­döttség vezetője. Beszédében behatóan foglalkozott az Egyesült Államok kormá­nyának a neutronfegyverek gyártására vonatkozó dönté­sével. A nagykövet határo­zottan elítélte a rendkívül veszélyes lépést, amely — mint mondotta — a kato­nai fölény megszerzésére irányuló leplezetlen törekvé­seket tükröz. BONN Kedden rövid látogatásra az NSZK-ba érkezett Józef Czyrek lengyel .külügymi­niszter. Czyrek a bajoror­szági Bad Reichenhallban tárgyalt Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszterrel. Amerikai beavatkozással Alternatív tervek a lengyel belső helyzet bom’asztására A Zolnierz Wolrjosci, a len­gyel hadsereg lapja „Len­gyelország érdekei és a wa­shingtoni politika” című cikkében hangsúlyozza, hogy a legfontosabb feladat az or­szágban uralkodó társadalmi válság politikai rendezése. Ez határozott intézkedéseket kö­vetel a „Szolidaritás” kere­tében működő csoportosulá­sok által kezdeményezett és elmélyített anarchia, szerve­zetlenség megnyilvánulásai ellen, mind a társadalmi, mind a gazdasági életben. Ezen elemek fő képviselője a KOR elnevezésű szocialis­táéi lenes szervezet, valamint a különböző .felforgató cso­portok, amelyek a Lengyelor­szág- és szocializmusellenes imperialista központoknak dolgoznak. Rendszeres fel­forgató tevékenységet foly­tatnak a súlyos válságból az ország kivezetésére hozott in­tézkedések ellen. Mivel már nincs ok a tömeges tiltako­zásra, új módszereket alkal­maznak a feszültség fokozá­sára. A lap rámutat, hogy a ,.Szo­lidaritásion belüli szocialis­taellenes elemek minden ala­pot nélkülöző, sértő vádak­kal illetik a szocialista kö­zösség országait, elsősorban a Szovjetuniót. Érdeklődnek a lengyelor­szági események fejlődése iránt a szocialista rendszer ellenségei. Egyre nagyobb megdöbbenést és tiltakozást vált ki az Egyesült Államok beavatkozása a szuverén Len­gyelország belügyeibe és szö­vetségi kapcsolataiba. Az AFL—CIO szakszervezeti egyesülés Vezetősége és a CIA például, külön alapot hozott létre „a lengyel mun­kások megsegítésére” azzal a céllal, hogy az imperializmus érdekeinek megfelelő irány­zatokat támogassanak az or­szágban. Az amerikai külügy­minisztériumban már jó ide­je külön csoport foglalkozik a lengyel ügyekkel, amely felsőbb utasításra, alternatív terveket dolgozott ki a fe­szültség fenntartására. Az amerikai imperializmus e tevékenységgel a lengyel belső helyzet bomlasztására, ezzel a» Kelet és Nyugat kö­zötti, viszonylagos erőegyen­súly megbontására törekszik — hangsúlyozza a Zolnierz Wolnosci. Marseilíe-nél várakozik a MARSEILLE, MADRID: Az iráni monarchisták ke­zén levő Tabarzin ágyúna­szád kedden, a déli órákban, a marseille-i kikötő bejára­tánál jelent meg — közöl­ték a francia kikötői ható­ságok. Tárgyalások kezdőd­tek a hajó eltérítőivel, e tárgyalások témája azonban nem ismeretes, s nem tudni, hogy a kalózcselekmény el­követői üzemanyag-felvétel céljából horgonyt akarnak-e vetni egy francia kikötőben. A francia rendőrséget és a partvédő tengerészeti egy­ségeket a naszád kikötése esetére készültségbe helyez­ték. Addig is egy helikopter a hajó fölött körözve, állan­dóan ellenőrzi annak moz­gását. Az iráni külügyminisz­térium Madridban akkredi­tált képviselője kedden kor­mánya nevében figyelmezte­tett: ,3fán ellen írányülő'ha- rátságtalan cselekménynek fogja tekinteni, ha bármely ország segítséget nyújt a ha­jó elrablóinak”. Külpolitikai kommentárunk Az „ellopott cirkáló" esete A NÉHAI REJTŐ JENŐ ma is hatalmas olvasó­táborának a hol Marokkóból, hol Teheránból kelte­zett hírek nyomán nyilván eszébe jutott az immár klasszikus „Ellopott cirkáló”. A világsajtó az ügyet „az elkötött naszád esetének” nevezi. A cím ugyan­csak Rejtői hangulatot áraszt, maga a történet — és főleg háttere — sajnos már korántsem ilyen derűs. Az, hogy egy monarchista (sah-párti) szervezet „elköthette” a Párizs által iráni rendelésre szállított, már régen kifizetett hadihajót, hogy eltűnhetett ve­le; hogy feltankolhatott a marokkói Casablancában — önmagában is valami fontosat jelent. Azt, hogy a mai iráni rendszer ellen valóban jelentős erők hir­detnek — és vívnak is — harcot, méghozzá eseten­ként nemzetközi támogatással. E külső támogatás méreteit jól érzékeltették a legutóbbi fejlemények is. Baniszadr, a párizsi emigrációban élő iráni ex-elnök, aki nemrég még Khomeini egyik leghívebb tanítvá­nya volt, néhány napos szünet után ismét megszólalt a francia fővárosban. Nyilatkozatainak hangja éle­sebb, mint valaha; a hatalmat Teheránban „törvény­telenül bitorlók” elleni felkelésre szólított fel, magát az ajatollahót sem kímélve, környezetét pedig egye­nesen ..zsarnokod, árulók és őrültek gyülekezetének” nevezte­Az a francia kormány, amely néhány napja még rendőrkordonnal akadályozta meg, hogy Baniszadr megszegje a megállapodást és politikai tevékenységet folytasson, most mindezt szemrebbenés nélkül tűri. Nem kell nagy éleslátás annak meghatározásához, hogy mi okozta a változást: valószínűleg az, hogy ha­zaértek Iránból a francia állampolgárok ... TEHERÁNBAN A PARLAMENT — az új elnök. Radzsai után — az új kormányfőt, Bahonart is be­iktatta. Megszűnt tehát — legalábbis a felszínen — a sokat emlegetett kettős hatalom és most már va­lóban minden kulcspozició az úgynevezett iszlám fun­damentalisták kezében van. Ezt a homogénnek tűnő hatalmat azonban igen komoly belső és külső erők összjátéka veszélyezteti, a legnagyobb kérdőjel pedig változatlanul a fegyveres erők magatartása. Érthető tehát az iszlám vezetőknek az a szorongása, hogy életükre törnek, mind politikai, mind fizikai értelem­ben. Iránon belül szaporodnak a merényletek — igaz. legalább ilyen arányban a megtorlások, a kivégzések is. Ügy tűnik, Teherán még csökkentett olajterme- • lését sem képes értékesíteni, sőt a nyugati sajtóban Irán fílaJáf ájánTo öles hirdetések (!) jelentek meg. Ez az apró, ám annál jellemzőbb tény is jelzi: a te- heráni rendszert politikai és gazdasági nehézségek egyaránt fenyegetik. Harmat Endre Merre tart a világgazdaság? A fejlődő or- j szagok egyik legnagyobb el- t lensége az el­maradottság. Pusztít az éh­ínség. (Fotó: MTI ■£ Külföldi Kép- " * szolgálat — KS) Fittyet hányva a nyári ká­nikulára, egyre-másra jelen­nek meg Európában, Ame­rikában a világgazdasági prognózisok. Legtöbbje, mint­ha csak a vakációzókat kí­vánná jobb kedvre hangol­ni, valamivel optimistább, mint a hasonló témájú, né­hány hónappal ezelőtt közzé­tett előrejelzések. Persze, ez a derű viszonylagos; tekin­tettel a világgazdasági pan­gásra, óvatosak az előrejelzést készítők. Nem. győzik han­goztatni, hogy egy váratlan fordulat — akár egy újabb olajembargó formájában — mindent felboríthat. „Idillikus” olajpiac Á mérsékelt optimizmus oka mindenekelőtt az olaj­helyzet. Egyelőre az olajex­portőrök versengenek a vá­sárlók kegyeiért, csökkentik az árakat, és aki nem haj­landó beállni a sorba, így például az olajukat ma is drágán mérő észak-afrikai olajtermelők, az hoppon ma­rad, áruját — legalábbis egyelőre — nem veszik meg. Tény, hogy a . viszonylagos olajbőség jórészt annak kö­szönhető, hogy a világgazda­ság alacsonyabb fokozatra kapcsolt, és fgy eleve keve­sebb olaj kell működtetésé­hez. De az is igaz, hogy a drágább energia, a sz’goní takarékossági intézkedései.. hatékonyabb felhasználásra ösztönöznek. Tavaly a fej­lett tőkés országok 12 száza­1981. augusztus 19., szerda lékkai kevesebb olajjal érték be, mint egy évvel koráb­ban. Azt persze nehéz megjó­solni, hogy az olajfelhaszná­lók kellemes helyzete meg­marad-e. Elég, ha Szaúd- Aróbia hirtelen visszafogja az olajtermelést, máris felbo­rul a kényes egyensúly. Még a jelenlegi idillikus állapot sem feledtetheti azonban, hogy 1973 nyarán, az első olajárrobbanás előtt, tized­annyiba sem került egy-egy tonna olaj, mint most. S az olajimportőrök továbbra is hatalmas teherrel kénytele­nek megküzdeni. Választhat­nak: külföldi adósságot vesz­nek a nyakukba, vagy pedig nemzeti jövedelmük tekinté­lyes részét áldozzák fel az olajvásárlás oltárán. Amerikai gőzhenger A vezető tőkés országok jövő évi kilátásai távolról sem egyformák. Az Egyesült Államoknak, a nyugati vi­lág első számú gazdasági ha­talmának, sikerült helyreállí­tania a dollár tekintélyét, aminek persze megvolt az ára: »20 Százalék fölötti hi­telkamat. Az ottawai csúcs- konferencián a nyugat-euró­paiak kamatmérséklésre pró­bálták bfmi az USA-t, hi­szen ők inkább ki vannak té­ve a pénzügyi megszorítások súlyos következményeinek. Az OECD, a fejlett tőkés or­szágok együttműködési és fejlesztési szervezete. 26 mil­lió munkanélkülit jósol jö­vőre, 2 millióval többet, mint idén, s az állást keresők szá­ma főleg Nyugat-Európában nő. Kényszerpályán vannak az itteni gazdaságok: a tö­meges munkanélküliség ma­gas, 10 százalék fölötti inf­lációval párosul. Az USA-ban a Reagan-ad- minisztráció új recepttel kí­sérletezik: a termelést adó- csökkentéssel kívánja élénkí­teni, a költségvetési bevéte­lek kiesését pedig a szociá­lis kiadások lefaragásával el­lensúlyozza. A reagani gőz- henger egyelőre akadály nél­kül gördül előre, a washing­toni kongresszusban sem tud­ták meggátolni a gazdasági program jóváhagyását. A Nobel-díjas amerikai Law­rence Klein professzor, jö­vőre 3 százalékos gazdasági növekedést és 8 százalékos inflációt jósol az USA-ban. A gazdasági szakemberek szemeiket Párizsra vetik. Ar­ra kíváncsiak, hogy az új francia szocialista—kommu­nista kormány képes lesz-e gazdasági programjával len­dületbe hozni egész Nyugat- Európát. Jövőre viszonylag magas, 4,5 százalékos gazda­sági növekedést várnak a franciák, ám a szkeptikusok szerint ennek ára az infláció felgyorsulása, a francia frank helyzetének megingása lesz. Mitterrand elnök tanácsadói visszautasítják a Cassandrá- kat, azzal érvelnek, hogy a korábbi elnök, Giscard, mes­terséges kereslethiányt hozott létre. Most a minimális bé­rek emelésével, új munka­helyek teremtésével, a vá­sárlóerő növelésével serken­teni lehet a termelést, hely­re lehet állítani a gazdaság egyensúlyát. Japán információs forradalom Ha 1982-ben kiderül, hogy Mitterrand terápiája sikeres. nehéz helyzetbe jut Thatcher asszony Angliában, hiszen ő fájdalmas áldozatokat köve­tel a brit lakosságtól: 1979 óta 20 százalékkal hanyat­lott a termelés, csaknem 3 millióra nőtt a munkanélkü­liek száma, a vállalatok sor­ra csukják be kapuikat — mindezt az infláció vissza­szorítása érdekében. Sikerült ugyan m inflációt két év alatt 24 százalékról 12 szá­zalékra csökkenteni, de az áldozat óriási volt. egy mor­bid gazdasági szakíró „van-e élet a halál után?” költői kérdéssel aposztrofálta az angliai helyzetet. Az egykor oly erős nyugat­német gazdaságot Is kikezd­te a hanyatlás. A márka egyetlen év alatt 25 száza­lékkal leértékelődött a dol­lárhoz képest, s a dollárban számlázott olajért ennyivel több márkát kell kifizetni. A fizetési egyensúlyzavarokat tetézi a költségvetési hiány, s a kényszerűen magas ka­matok visszariasztják azokat a beruházókat. ak;k kiil’sön- pénzből jjgerélhék le iéppa t k­jukat vagy bővítenék kapa­citásukat. Ugyanez érvényes Japánra is, ahol az ott szokatlanul alacsony, 5,3 százalékos gaz­dasági növekedés jövőre is hasonló ütemű marad, mi­közben az ország szinte fel­tűnés nélkül végrehajtja a maga információs forradal­mát: terjednek! a robotok, a számítógépek, az elektroni­ka éppúgy betör az ottho­nokba, mint a gyárakba. KGST: gondok és remények A világgazdaság komoly szerepet játszó része a KGST. A szocialista országok sem vonhatják ki magukat az ál­talános világgazdasági irány­zat alól. s rájuk is általá­ban jellemző a fejlődés las­sulása. Ebben éppúgy szere­pet játszik az olaj és álta­lában az energiaköltségek megugrása, mint a beruhá­zási erőforrások szűkössé; e. a sorozatos természeti csa­pások, amelyek például a szovjet mezőgazdaságot súj­tották, vagy az évtizedig el­hibázott gazdaságpolitika, amely Lengyelország fejlődé­sét akasztotta meg. Az új ötéves tervek vala­mennyi KGST-országban az előző tervidőszaknál szeré­nyebb növekedési célokat je­löltek meg. Mint a szocia­lista országok közgazdászai rámutatnak: még ez a sze­rényebb növekedés is csak úgy valósulhat meg, ha na­gyobb gondot fordítanak a lakosság ellátására, ha az árrendszer jobban figyelem­be veszi a valóságos terme­lési költségeket. Egységes re­cept persze a KGST-orszá- gokban nincs, ám e nehezebb időben a műszaki fejlesztés felgyorsítása, a gazdasági szervezetek javítása, a na­gyobb energianjegtakarítás. és a termelési szerkezetek ja­vítása, a nagyobb energia­megtakarítás, és a termelési szerkezet korszerűsítése te­szi lehetővé, hogy az élet- színvonal, a jelenlegi stag­nálás után ismét növekedés­nek indul ion. Hirschler Richard

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents